Jelentkezés a Pető Intézet térítésmentes rehabilitációját megelőző egyszeri állapotfelmérésre
2017-03-14
X. Harmos Károly Országos Képzőművészeti Pályázat
2017-03-29
Minden elem

Honti Pedagógustalálkozó 2017

A Pongrácz Lajos Alapiskola szervezésében és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Lévai – Nagykürtösi Területi Választmánya támogatásával került megrendezésre 2017. március 22-én az idei Honti Pedagógustalálkozó -Tavaszi szakmai napja a „Központban most a pedagógus” jelszó jegyében az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskolában. A témaválasztás aktualitását maga a kor hozta, amelyben élünk. A pedagógiának is meg kell újulnia, új tanítási módszereket és technikákat kell beépíteni az oktatásba, olyanokat, amelyek a mai kor gyermekét le tudják kötni és megfelelőképpen tudják őt tanulásra ösztönözni.

Az évente megrendezett tavaszi szakmai nap célja éppen az, hogy elérhető továbbképzési lehetőséget nyújtson régiónk minden érdeklődő pedagógusa számára, és hogy az itt megismert új tudásanyag jó alapul szolgáljon a pedagógusok további önképzéséhez, így téve hatékonyabbá a későbbiekben a tanítás és a tanulás folyamatát iskoláinkban. Örömmel konstatáljuk, hogy a résztvevők száma évről évre nő, az idén már közel 80 pedagógus vett részt a továbbképzésen a régió óvodáiból, alapiskoláiból és középiskoláiból.

A megnyitó Wass Albert: Üzenet haza c. versével kezdődött, amely Viczencz Márk 6. A osztályos tanuló tolmácsolásában hangzott el. Ezt követően Lészkó Katalin, iskolánk igazgatónője üdvözölte a vendégeket és a jelenlévőket, köztük Révész Angelikát, a Közös Tanügyi Hivatal vezetőjét, majd az SZMPSZ képviseletében Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos elnöki irodájának vezetője köszöntötte a pedagógusokat.

A köszöntők után a résztvevők meghallgatták Kozma-Vízkeleti Dániel budapesti család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus előadását „Egymásra utalva”, Párbeszéd pedagógus-szülő-gyermek között címmel. Az előadó felvázolta a jelenlegi helyzetet, az élet minden területén tapasztalható válságot, ami természetesen az oktatásra is érvényes. A válság átmeneti időszakot jelent, amelyet az életmód változása, az élettempó felgyorsulása, a hagyományos értékrend átalakulása és a gyors technikai fejlődés vált ki. Mindezt gyakorlati tapasztalataiból merített példákkal, prezentáció segítségével szemléltette.

A továbbiakban az oktatás résztvevőinek – szülő, gyermek, pedagógus, iskola – egymás iránti jelenlegi viszonyát és elvárásait boncolgatta, az egyes résztvevők szempontjából. Nagyon leegyszerűsítve a következő a „képlet”: a szülők és a pedagógusok, illetve az iskola közti viszony a korábbiakhoz képest nem jó irányba változott meg, általános tapasztalat a felnőttek részéről – főleg a nevelés terén – a felelősség egymásra való hárítása, a gyermek pedig hűen tükrözi a korábbi időszak –  amelyben a szüleik a rendszerváltás után felnőttek – nevelési elveit, miszerint a gyermeknek mindent szabad, ne traumatizáljuk korlátokkal, szabályokkal.

A helyzetelemzés után az előadó felvázolta, mit is lehetne tenni ebben a helyzetben, mert az elégedetlenkedés és az örökös panaszkodás nem vezet sehova. Több lehetőséget is megnevezett: a résztvevő felek egymás általi elismerése, a közös cél érvényesítésére való törekvés, egyeztetés, beszélgetés a felek között stb. És nem utolsó sorban a humor, amely sok vitás kérdés és helyzet megoldásában segíthet. A humor érzékelhető volt az ő előadásában is: hogy komoly témáról humorral, a családi élet és a párkapcsolat momentumait felhasználva, a hallgatóságot megnevettetve tudott beszélni,  elvéve így a téma élét, ugyanakkor nem kisebbítve annak fontosságát. A másfél órás érdekes előadás segített bennünket az oktatás résztvevői között fennálló jelenlegi általános helyzet tudatosításában, s remélhetőleg inspirálni fog hozzáállásunk megváltoztatására, hogy a problémák konstruktív megoldására való törekvés jellemezze munkánkat az „átmeneti időszakban“.

A nyitóelőadás után a résztvevők előzetes bejelentkezés alapján három helyszínen kezdték meg a szakmai foglalkozásokat.

Az első témája, melyen óvónők, pedagógusok és nevelők vettek részt, az Élményszerű vizuális nevelés volt. A foglalkozásokat Török Zita és Karácsony Krisztina művésztanárok vezették az Igazgyöngy Művészetoktatási Intézményből, a magyarországi Berettyóújfaluból. Az említett intézmény munkatársai a Honti Pedagógustalákozó állandó oktatói. Elismert szakemberek, akik számtalan képzést tartottak már Magyarországon és Szlovákiában egyaránt. A Honti Pedagógustalálkozó által kínált szakcsoportok közül nem véletlenül az Élményszerű vizuális nevelés az egyik legnépszerűbb program, hisz a képzőművészeti nevelés a mai alapiskolákban már nem csupán egy tantárgy. Az alkotás a gyerekekkel egy közös, örömteli, nagy erőfeszítéseket igénylő folyamat, mely hihetetlen energiákat szabadít fel a gyermekben. A jó feladatot a gyermek élvezi, és amit élvezettel csinál, abból fejlesztő tevékenység lesz, és abba a pedagógus számtalan olyan pedagógiai célt építhet bele, amelyeket a gyermek szinte észrevétlenül átvesz. A jó feladat kell tehát. Ezért vesznek részt a kollégák újra meg újra a képzésen. Évente tanulnak ugyanis valami újat, érdekeset, addig nem használt technikát, új segédeszközökkel, alapanyagokkal ismerkednek meg. Ez az „új“ kell ahhoz, hogy az oktatás során a gyermek érdeklődését folyamatosan fenntartsuk, megmaradjon a tantárgy iránti lelkesedése, s közben megfelelő módon fejlődjenek szociális kompetenciái,  kifejezőkészsége, egész személyisége. Hasonlóan a többi alkalomhoz, most is a gyakorlaton volt a hangsúly, amikor a pedagógus rajz közben ismerkedett meg az új technikákkal, és vihette végül haza az elkészült alkotásokat.

Andóné Nagy Katalin, a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium Kincskereső Tagiskolája vezetője Budapestről,  „ Szövegelő – játékos tevékenységek szövegekkel” címen tartott szakmai tréninget a második szakcsoport számára. Egy „előadás“, ami lehetőséget ad a pedagógusnak, hogy diákká váljon néhány órára.  Több érdekes feladat segített, hogy a diákok szemszögéből lássuk a feladatok megoldásakor fellépő szövegértési problémákat, aztán közösen, a pedagógus szemszögéből elemeztük ezeket.

S valóban, a hangsúly a szövegértésen volt, amelyet az előadó ügyesen csomagolt játékos formába. A feladatok zöme alsó tagozatra íródott, ám a felsős tanároknak is támpontot nyújthatnak. Maguk a feladatok is sokszínűek voltak, sokszor nem szöveget, hanem képet kellett olvasnunk (pl. szöveg alapján képet elemezni, vagy kép alapján egy munkamenetet írni). A feladatok elemzésekor a következő szempontokat vettük figyelembe: melyik tagozat számára ajánlott, milyen tantárgyon/tantárgyakon ajánlott, milyen képességeket fejleszt, vagy a diák milyen hiányosságára (sokszor rendellenességére) hívja fel a figyelmet. Olyan játékokat próbálhattunk ki közösen, amelyek alapvetően mást nyújtanak, mint a penzum feladatok. A kor pedagógusa, ha lépést akar tartani, „kénytelen” megújulni. A feladatok között ki-ki megtalálhatta a számára kedveset. Volt köztük kockadobó, papírhajtogató, várfelismerő, vicc-memorizáló,  szókirakó, szövegértő, vagy éppen hangutánzó-pexeso… A tevékenységek közül kiemelném az ismeretterjesztő szöveg vs. vers játékot. A diák egy kortárs költő verséből (Tóth Krisztina: Vombat) kap alapinformációkat (nem biztos, hogy igaz) egy állatról. Ezután összevetheti az eredeti ismeretterjesztő szöveggel. Így szinte észrevétlenül tanulja meg jellemezni és felismerni (akár egy kép alapján) a versben bemutatott állatot. Ebben a játékos feladatban az irodalom és a biológia is találkozott. A többi  feladat is bármely tantárgy keretén belül alkalmazható a szövegértés, ill. az ismeretszerzés szintjén.

A harmadik szakcsoport témája a „Dráma konvenciók használata a tanításban – drámaórák” volt, amely alsó és felső tagozatos tanítók és középiskolai tanárok részére szerveződött. A foglalkozásvezetők Várady Kornélia és Szabó Csilla voltak,  a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola pedagógusai. A vezetők az elméleti bevezetőben megvilágították a drámapedagógia fogalmát, melynek célja: egy adott helyzet eljátszásával a gyermeket a történet cselekvő részesévé tenni, mely által az életben használható tapasztalatra tesz szert. Betartandó szabályok, ún. konvenciók alkalmazásával a gyermek szerepbe bújva kipróbálja magát, tapasztalatokat gyűjt, amelyekre későbbi élete során szüksége lesz. Természetesen a tanártól függ, mire akar fókuszálni, és ahhoz kell megválasztania az arra megfelelő konvenciót. A tékozló fiúról szóló bibliai történet alapján sajátítottunk el hat dráma konvenciót, melyeket mi magunk is eljátszottunk. Munkánkat a csoportvezetők kommentálták, s közben módszertani tanácsokkal  láttak el bennünket.  Igazából ez egy drámaóra „összerakása” volt, melyet aztán Várady Kornélia bemutató óra keretében letanított. A 4. és a 6. évfolyam tanulói vállalkoztak a feladatra.  Az óra után megbeszéltük a látottakat, mindenki elmondhatta véleményét, meglátásait. A nap végén a csoportvezetők hasznos információkkal is ellátták a pedagógusokat, irodalmat ajánlva azoknak, akik tüzetesebben szeretnének megismerkedni a drámapedagógiával mint oktatási módszerrel.

Az idei Tavaszi szakmai napról csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Reméljük, a találkozó minden résztvevője az új ismereteken túl a pedagógusi hivatás iránti újfent felébresztett lelkesedéssel tért haza. A foglalkozások közti szünetekben és a közösen eltöltött ebéd alatt sor került tapasztalatcserére, baráti beszélgetésekre, rég nem látott ismerősökkel való találkozásra is, amelyek még kellemesebbé tették a napot.

 

                                                 Bóna Tímea, Matyis Edit, Stankovič Szabolcs, Viczencz Gábor