Az óvodáskor kezdete, az óvodába lépés nagy változást jelent minden kisgyermek és családja életében. Szülőként mindenki azt szeretné, ha gyermeke életének egyik legérzékenyebb időszakát biztonságos környezetben és olyan közösségben töltené, melynek alapvető pillére a bizalom.

„Tökfilkóval“ az udvaron.

Ez a gondolatsor vezérel bennünket évről évre, amikor óvodánkat „felkínáljuk“ és bemutatjuk a hozzánk ellátogató szülőknek és csemetéiknek.

Intézményünkben, a Nagyfödémesi Magyar Nyelvű Óvodában már hagyománnyá vált, hogy évente több alkalommal is nyitott napokat szervezünk azoknak a gyermekeknek és szüleiknek, akik nem járnak még óvodába, lehetőséget teremtve ezzel egymás kölcsönös megismerésére, a bizalom kialakulására nemcsak a gyermek, de a szülő részére is. Mindez többféle módon valósul meg. Gyakori, hogy bábszínházat játszunk, kézműves foglalkozásokat tartunk, közösen táncolunk, énekelünk, mondókázunk. Előfordul, hogy külső előadót hívunk meg, hiszen erre is van igény. Mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a legsikeresebb napok, amikor mi, óvónők változunk át és bújunk bele egy varázsló, egy napocska, nyuszi vagy mackó bőrébe. Hiszen így tudunk igazán közel kerülni egy kisgyermek különös és csodálatos világához, ezzel együtt pedig a szülő szívéhez, lelkéhez.

A fázós állatkáknak énekelünk.

Ősszel tökfilkó bulit rendezünk, ahol egy „igazi tökfilkó“ fogadja a gyermekeket. Versenyjátékokat játszunk, töklámpásokból kiállítást rendezünk, sült tököt eszegetünk, sötétedéskor apró tököket keresünk világító lámpásokkal – mindezt kinn az udvaron.

Tavaszt varázsolunk az óvodába.

Tél elején családi napot tartunk az iskolával közösen, a gyermekek számára foglalkozásokkal, a szülők számára előadásokkal készülünk.

Tavasszal több alkalommal is elhívjuk a szülőket és gyermekeiket mesenapra, ahol megtapasztalhatják, hogy a mi óvodánk valóban „Meseország“ a kicsik számára. Ahol „Mári medvének“ igazából megfoghatják a kezét, hiszen nem is olyan félelmetes. Ahol „Misi mókus“ táncol, „Jancsi bohóc” énekel, „Tavasztündér“ pedig virágot rajzol kicsi tenyerükbe. A szülő mindeközben tapasztal. Hallja, hogy az óvó néni szépen énekel, ritmusos mozgásra tanít, és játékosan elmagyarázza tavasszal hogyan ébred a természet. Mi ezekre a napokra különös gonddal készülünk minden alkalommal, saját kezűleg készítjük a díszletet, varrjuk a ruhákat, meséket találunk ki, mondókákat alkotunk. Hisszük, hogy mindez hozzásegít bennünket egy másfajta szemlélet kialakításához. Ahhoz, hogy az apró gyermekeiket féltőn óvó szülők bizalmát elnyerjük. S talán ennek is köszönhető, hogy a hosszú évekig két osztályos óvoda immár negyedik éve három osztállyal büszkélkedhet egy olyan időszakban, mikor sorra zárják be a magyar nyelvű intézményeket. Hozzánk a szomszédos településekről is járnak gyermekek, sőt szlovák ajkú apróságok is látogatják osztályainkat annak ellenére, hogy a szlovák nyelvű óvoda szomszédságában működünk.

„Paprikajancsi“ mindig mosolyt varázsol az arcocskákra.

Állandóan átalakuló világunk főként politikai és gazdasági hatásai, az értékrendek változásai nagy felelősséget rónak ránk pedagógusi mivoltunkban. Mint magyar pedagógusokra talán még inkább. Változtak a szülők óvodával szemben támasztott igényei, változtak a feltételek, változott a családok helyzete. Mindezek ellenére mi arra törekszünk, hogy a szülők sok pozitív élményt éljenek meg gyermekeikkel.

Kívánunk mindenkinek hasonlóan pozitív élményeket és sikeres óvodai beiratkozást!

Serczel Mónika és Manó Ivett.