Komárom, 2005. szeptember 30. - október 1-2.

Az írásban rögzített gondolatok hosszabb életűek, mint a szavak, amelyek "elszállnak", mint a költözőmadár, hamar elfelejtődnek, mint a nyári emlékek.
Ezért kell számot adni egy-egy jelentős történésről, mely formálja a közvéleményt, esetünkben a József Attiláról kialakult képünket, tudásunkat. Az eltelt "nehéz" 100 év alatt az ideológiák kisajátító, a költő életét és halála körülményeit megítélő lelkes vagy lelketlen kortársak, szakemberek megbélyegző ítélete alapján a költőről kialakított és továbbadott képünk nagyon eldoldalú, kisajátító és stigmatizáló.
Ideje van mindennek, ahogyan ideje volt egy Jószef Attilának konferenciának nemcsak születésének centenáriuma, hanem a pártideológiáktól mentes szemlélet sarától való megtisztítás kapcsán is.
Értékmérő és szemléletalakító mérföldkövek azok a találkozások, amelyek a szellemi élet nagyságának életét és munkásságát vannak hivatott alakítani az utókor számára.

Nagyon egyszerű egy konferencia, szakmai tanácskozáson elhengzottakról beszámolni. Csak az a félő, a lényeg, a megfoghatatlan elmarad, mert átcsorog az emberi fogalomalkotó-készség nagylyukú rostáján. Maradjon legalább a puszta tudósítás a rest emlékezet számára.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége hagyományaihoz híven 2003 óta tanári konferenciákkal tiszteleg nemzeti évfordulóinkra emlékezve. 2005. szeptember 30. - október 1-2. között Komáromban József Attila életműve megítélésének átformálása volt a cél, az, hogy a kutatás (hiszen Illyés Gyuláné csak a nyolcvanas években tette közzé JA-val kapcsolatos visszaemlékezéseit, hogy mítoszok keringenek a költő halála körülményeivel kapcsolatban, hogy JA stigmatizálása nem egy pszichiátriai holisztikus megközelítés eredménye, amibe a kor lenyomata okozta lelki sérüléseket kell elsősorban keresni stb.) és a gyakorlat szembesüljön egymással, hogy a kutatók közvetlen találkozva a személyiséget formáló pedagógusokkal elsőkézből legyenek értesülve az eredményekről, s azt azonnal tolmácsolják is a tanítványoknak, eloszlatva ezáltal minden tabut, s emberközelbe hozzák József Attilát, a nagy költőt, akinek egybeforrott élete és költészete. Jelesül továbbá az, hogy a közvéleménybe sulykolt egyoldalú pártideológiai besorolás és kisajátítás köde oszoljon. A költő halálával és művészetével, személyiségével, kapcsolataival összefonódó tévhitek rendezése a kutatók munkája által, az életmű és maga az élet együttes szemléletének kialakítása, a költői mesterség, annak tudása, tudatos megélése, a hivatástudatból fakadó megszállott költészet kristálytiszta muvelése, a tudatos költő és tiszta költészet összakapcsolódása, a költő és életműve pedagógiai taníthatósága - mind-mind témául szerepelt a konferencián.
A konferencia előadói között a legnevesebb magyarországi szakemberek, kutatók voltak, a József Attila Társaság elnöke, egyetemi tanár, Tverdota György, Veres András, a Társaság alelnöke, egyetemi tanárok, tanszékvezetok: Agárdi Péter, Szigeti Lajos Sándor, Pomogáts Béla, Szoke György, Garai László, Farkas János László, Valachi Anna, N. Horváth Béla, Bókay Antal, Grendel Lajos (Komensky Egyetem), Erdélyi Margit (Selye János Egyetem), valamint gyakorló tanárok: Fenyo D. György, Kelecsényi László Zoltán és Vojtek Sándor.
Az előadások gazdagsága, szakszerűsége, sokrétűsége és kutatási mélysége József Attilát, a nyugtalan és érzékeny embert, a kísérletező és minden formában tökéleteset alkotó zseniális költot, a magyart, az istenkeresőt, a kristálytiszta fogalmakat alkotó, életet-álmot-kirekesztettséget-költészetet-formát-tartalmat egybeötvöző művészt, a szeretetre éhes és folyton azt kereső honnan hová tartó emberi lényt mutatták meg az érdeklődő és hálás hallgatóságnak.
A konferencia résztvevői szokásukhoz híven a Tiszti Pavilon belső udvarán József Attila emlékfát ültettek a költő tiszteletére, hogy életünk tartalmas része nyomokban is követheto legyen.
A konferenciához kapcsolódott "Hobó" Földes László és Écsi Gyöngyi - Csanaky Eleonóra művészi előadása, mely a résztvevők együttlétének kiteljesedését és az élményét formálták művészivé, feledhetetlenné.
Nem a mennyiség, a minőség, a kutatás, az előadások nyújtotta új József Attiláról való tudás adta a konferencia igazi értékét. De ne hazudjunk, megtisztelő volt a kutatók-előadók megjelenése, az, hogy a József Attila Társaság színe-java jelen volt Komáromban, s hogy ezt a konferenciát 120 felvidéki magyar pedagógus tisztelete meg jelenlétével és tudásvágyával.
A szakmai tanácskozás harmadik napján a résztvevők Budapesten megtekintették a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításait Ratzky Rita főigazgató asszony kituntető tárlatvezetésével, megéátogatták a Gát utca 5-ben a költő születésének helyét, ahol otthagyták a kegyelet emlékkoszorúját, majd a Kerepesi temetőben a költő sírjánál koszorúztak és a Himnusz eléneklése után mindenki visszatért "állomáshelyére", hogy a három napos tanácskozás élményeit, szép üzeneteit és a költő tabuk nélküli igaz énje és költészete varázsát továbbadják tanítványaiknak. Immár az igaz képet, nem annak valamiféle másodkézből vett másolatát.
A konferencia megtervezése és megvalósítása Ádám Zita és Jókai Tibor érzékeny odafigyelő és gondos előkészítő szakmai, szervezési munkáját dícséri.
Minden konferencia, tanácskozás annyit ér, amennyi az utóélete. A szervezők kiadványban szeretnék megjelentetni az elhangzott előadásokat, hogy a kutatások tükrében kialakított igaz kép kísérje a pedagógust, tanítványt. A szervezők szerint a konferencia igazi küldetése az, hogy állandó kapcsolat teremtődjön kutató és gyakorló pedagógus között, hogy ne csak az évfordulók kapcsán beszéljünk József Attiláról, hanem irodalmi óráink, szellemi gondolkodásunk állandó értékei között szerepeljen, hogy olvassuk, értsük a költő verseit és tanuljuk vele együtt az értelmiségi életet, vele együtt éljük meg a szellem semmihez sem hasonlítható, embert magasba emelő szabadságát.
A konferencia a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, Pozsony, az Illyés Közalapítvány, a Pázmány Péter Alapítvány, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma anyagi támogatásával valósult meg, amiért szervezők és résztvevők köszönetüket fejezik ki.