Azt gondolom, hogy nem lehet és nem szabad elmenni egyetlen történés mellett sem, ami egy nép, egy közösség sorsához, hagyományaihoz, emlékeihez és az emlékezéshez kötődik.

1956 októberének forradalma is ilyen történés volt, ami meghatározta egy nemzedék és az utánuk következő generáció gondolkodását, életfelfogását, személyiségét.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2003 őszétől tanári konferenciákkal méltóságteljesen emlékezik meg a nemzeti történelmi és irodalmi nagyságokhoz kötött évfordulókról. Ezekkel a konferenciákkal továbbvisszük szellemi örökségünket, ápoljuk azt az élő hagyományt, számbavesszük intelelktuális kincseinket, ami egy népet egybetart. A pedagógus a kultúra és a szellem munkása, aki tanítványaiban élteti és továbbadja az általa érdemesnek tartott nemzeti értékeket. A pedagógus érdemesült arra, hogy felelősségteljesen begyűjtse az egyes megemlékezések alkalmával mindazt, ami új, amit az esemény üzen a mának és a jövőnek.

2006. november 30. - december 1-2. között Komáromban mintegy kilencven résztvevővel rendezte meg az SZMPSZ OV és a társszervezők az 1956-os forradalomhoz kötött tanári konferenciát. A konferencia tisztelgés volt az 50 éve történtek, a forradalom hősei és mártírjai előtt. Ez a forradalom tanított meg nemzedékeket a belső ellenállásra, ez adott támaszt erkölcsi tartásunkhoz, 56 volt szabadságjogunk példája. A forradalmárok emberi kiállása mintát adott a megalkuvás nélküli életre.

A konferencia előadói, elsősorban az 1956-os Intézet történészkutatói kibontották 56 üzeneteit a tisztánlátás és a félelem nélküli élet jogán.

56 egy diadal veresége volt.

Isten belenyúlt a történelembe, mert látta, hogy ha nem teszi, elsatnyul az emberiség és kihal. Belenyúlt, mert látta, egy népnek ennyi megaláztatást nem lehet elviselni. Belenyúlt, mert látta, elkövetkezik az apoklaipszis, ha nem teszi. Belenyúlt, hogy megtanuljon az ember újra élni, becsülni, bölcsebbnek lenni.

A konferencia célja: felmutatni 56 örökségét, a szolidaritás világot megmozgató erejét, a függetlenség akarását, a demokrácia jogainak érvényesülését, az emberi életek kiteljesedését; megérteni a diktatórikus rendszer galádságát, emberellenes voltát, hogy emberi, erkölcsi értékrendünk szótárában a szabadság megkülönböztetett helyen álljon, hogy tanulságként mindenki azt az üzenetet visze el, hogy élni csak tisztán lehet, meghalni pedig csak állva, hogy emberi értékrendünkben a szabadság a legméltóbb helyre kerüljön.

A történelmi események hatással voltak a kortárs művészetekre is, az irodalomra, képzőművészetre, filmművészetre. A konferencia előadásai ezeket a területeket is érintették a kor minden részletére kitérően.

A konferencia magyarországi előadói a téma kiváló kutatói voltak. Megelevenítették, hogyan sodródott bele Magyarország és Kelet-Közép-Európa a 2. világháború után a szovjetek hálójába, mi vezetett az 56-os forradalmi földrengéshez. Egy nép felállt és nemet mondott a megaláztatásra. Megrázóak, ugyanakkor felemelőek voltak a forradalom dokumentumai, képei.

A hazai előadók, gyakorló tanárok bemutatták, hogy az alap- és középiskola történelemóráin egy-egy tanítási egységben hogyan lehet megközelíteni az 56-os történéseket.

A konferenciát keretbe fogta a komáromi GIMISZ Diákszínpad ünnepi műsora és M. Topist Judit és Kóthy Judit rendezők dokumentumfilje. A tényekhez az érzéseket is hozzárendelték a konferencia szervezői.

A konferencia résztvevői a harmadik napon a Corvin közben és a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcelláján Nagy Imre sírján elhelyezték a kegyelet koszorúit, illetve megtekintették a Petőfi Irodalmi Múzeum 1956-os kiállítását.

A Komáromban az 1956-os forradalom eszmjével megtültött tanári konferencián felemelő volt együtt emlékezni nemzeti történelmünk és szabadságunk fényes csillagára, 1956-ra.

Köszönet illeti Rainer M. Jánost, az 1956-os Intézet főigazgatóját, a konferencia fővédnökét, aki teljes emberként segített a szkamai tanácskozás tartalmának megalkotásában, ahogy köszönet illet minden előadót, Komárom városát és a szervezőket, hogy otthont adtak és méltó körülményeket biztosítottak a konfernciának.



Ádám Zita