A rendezvény képei

Reform vagy álreform a közoktatásban? címmel tartott konferenciát a Pro scholis Gömör és Nógrád Kistérségi Közoktatás-fejlesztésért polgári társulás a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központja közös szervezésében (társzervezők: az SZMPSZ Losonci Területi Választmány, a füleki Gimnázium, és a füleki Ifjúság Utcai MTNY Alapiskola) Füleken a Gimnázium aulájában 2008. november 28-án Nógrád és Gömör mintegy 150 pedagógusa részvételével. A konferencia címét indokolja a kétely, aminek alapja az 2008. május 22-én, a parlament által elfogadott közoktatási törvényből eredő tartalmi reform. A 245/2008-as közoktatási törvény értelmében törvényerőre emelkedett a közoktatási intézményekben (óvodákban, alap- és középiskolákban) a pedagógiai program és a helyi tanterv készítése, aminek eredménye a kétpólusú tartalmi szabályozás megvalósulása az iskola pedagógiai programjában, mint az iskola alkotmányában. De értjük-e ennek a szabályozásnak a lényegét, ami a demokrácia működésnek alpfeltételeit van hivatva biztosítani, illetve az iskolak önálló arculatának megteremtését célozza? A törvényi elvárás óriási kihívás az iskolák életében, hiszen nem rendelkeznek olyan szakmai tudással, amely lehetővé tenné a pedagógiai program, helyi tanterv elkészítését. A konferencia célja volt: a nevelő-oktató intézményekben nevelő pedagógusokkal meg kellett értetni a pedagógiai program (tartalmi reform) készítésének fontosságát, a demokratikus társadalom működéséből eredő kétpólusú szabályozás lényegét, a társadalmi, politikai, helyi és szakmai jellegű célokat. A helyi tantervkészítés megköveteli az EU által megfogalmazott nyolc kulcskompetencia beépítését a helyi tantervekbe, ami újra egy olyan szakmai problémát vet fel, aminek értelmében: tisztázni kell a kompetencia fogalmát; hogyan lehet tantervbe illeszteni (leírni, célként meghatározni, mérni) a kompetencia kimeneti oldalát; megvalósítani a tantárgyi integrációt és a tantárgyak közötti kapcsolatot, hogy a formalizmus elkerülhető legyen; illetve a közös követelmények hogyan formálhatók célokká, hogyan lehet ezeket mérni. Hogyan lehet a tantervet (célok, tartalom, fejlesztés, kompetenciák, értékelés, módszerek, tartalmi hordozók) a használható tudás kialakítása eszközeként megfogalmazni és a kompetenciafejlesztés révén a használható tudás felé elvinni, megvalósítani. Ez a közoktatási törvény lelke. A konferencia plenáris előadásai arra irányultak, hogy ezekre a problémákra keressék a válaszokat és megpróbálkozzanak a lehetséges megoldások felvázolásával. Az előadók neves magyarországi szakemberek voltak, a magyar tartalmi reform megvalósítói, a szakmai közélet hírességei, neves oktatáskutatók, különböző egyetemek neveléstudományi tanszékének vezetői, illetve gyakorló tanár és iskolavezető. Mihály Ottó, a magyar NAT első csapatának tagja Az oktatás szabályozása című előadásában leszögezte, a tartalmi irányítás és reform mindig is politikai kérdés volt és marad is. Politikai ideológia kérdése, milyen tartalom valósul meg az iskola falai között. Az informatika-robbanás időszakában átrendeződik a tudás, a klasszikus tartalomkijelölés nem működik. Az autokratikus rendszer kijelöli a tartalmat (input irányítási rendszer), a demokratikus rendszerben a szülő, illetve az őt képviselők (politika) csoportja határozza meg a közoktatás tartalmát. A gyermeket a neki való nevelés illeti – ez a reform és a haladás mércéje. Az iskolának alakalmazkodni kell a szülői igényekhez, az állam feladata pedig a tartalomszabályozás feltételeinek biztosítása. A jól konstruált alaptanterv lehetővé teszi, hogy legyen sok ajánlott kerettatnterv, aminek egy kritériuma van: feleljen meg az alaptantervnek. Ha nincs választás a kerettantervekben, nem beszélhetünk tartalmi reformról. A kerettantervek elkészítéséhez szakmai segítség szükséges. A pluralizált tartalom ellenőrzésének formája a vizsga (outpot irányítási rendszer), amihez hazai – magyar – és nemzetközi mérési rendszerek csatlakoznak. A tartalmi reform további problémája, hogy a tartalmat nem lehet levezetni a szaktudományokból, hiszen nem akadémikus, hanem használható tudásról szól a reform. A tanulási folyamat gyakorlati oldalát kell figyelembe venni, ami az egynére szabott tanulási folyamat tervezését szolgálja. A gyermek tanulás elleni motivációban részesül az iskolában, a pedagógusnak ezen kell változtatni, ami feltételezi, hogy a tanulót az együttműködésre, problémamegoldásra, gondolkodásra kell megtanítani. Iskola és tan-tervezés címmel Bárdossy Ildikó, a pécsi Janus Pannónius Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékének vezetője tartott elődását az állatok iskolája tanmesével kezdte. A mese lényege, hogy az állatok sportversenyében minden állat csakis abban a számban tudott kiemelkedőt alkotni, amihez adottságai voltak. A többi versenyszámban korrepetálnia kellett mindegyiknek, ami eredményeiket nagyban lerontotta. A lényeg: mindenki más-más adottságokkal rendelkezik. Ezeket az adottságokat kell fejleszteni. „Az iskola fejlődése önfejlesztő, önirányító tevékenységeken alapul: a tantervi önállóság is ennek egyik területe.” - fogalmazta meg 1988-ban Ballér Endre a tan-tervezéssel kapcsolatos alapigazságot. A mire való az iskola? Csupa kérdőjeles válaszokkal értelmezhető: a tanulási képességek, az önálló tanulás kompetenciájának fejlesztésére?; hogy minden tanuló a neki leginkább megfelelő módon tanuljon?; a sokrétű tevékenységrendszer mozgósítására?; a jól szervezett alapműveltség elsajátítására?; az élethosszig tartó tanulás alapozására?

Falus Szilárd 1963-ban megfogalmazta, hogy: „A tantervben nem tananyagot, hanem oktatási folyamatot kell tervezni. Már a tantervi kérdések eldöntésében szerepének kell lennie annak a kérdésnek, hogyan tanul a gyermek, hogyan akarjuk mi őt tanítani.” Azóta vajmi keveset változott a pedagógia világa. A tanterv és a curriculum (folyamatterv, program) fogalmak értelmezése után az előadó az iskolai curriculum (Arieh Lewy alapján) fogalmat fejtette ki, ami átfogja a különböző tanulási tevékenységek tervét, változatos és differenciált tananyagokat tartalmaz, számba veszi az alkalmazható módszereket és az értékelést is. A jól összeállított curriculum társadalmi ügy, fontos a helyi társadalom számára, az intézménynek és a közvetlen felhasználónak, a tanulóknak, hiszen az ő jövőjük van a rendszerbe kódolva. Knausz Imre, a Miskolci Egyetem Neveléstudományi Tanszékének vezetője előadásában a kompetenciák fejlesztésének fontosságáról szólt nagyon sok gyakorlati példával bizonyítva azt. Érdemes hinni olyan pedagógiában, aminek alapja a kompetencia, a tudás használhatóvá alakítása. A kompetencia, a produktív, kreatív, a kapcsolatokat építő tudás a visszamondható – reproduktív tudással szemben magyarázható. Más dolog tudni, más dolog megérteni és használni a tanultakat. Arató László, az ELTE Radnóti miklós Gyakorlóiskolájának magyartanára nagyon gyakorlati módon szemléltette a pragmatikus szemléletű magyartanítást szemben a kronológiával. Ez a fajta kompetenciaalapú szövegértés és szövegalkotás a kritikai gondolkodásra tanít, az irodalomtörténet helyett más főkuszokat keres és kínál. A salgótarjáni Kodály Zoltán Tagiskola vezetője, Somogyiné Quallich Lenke a konferencia a résztvevőket megismertette, iskolája nevelőtestülete hogyan készítette el pedagógiai programját és helyi tantervét. Ezzel használható útmutatást adott a hazai kollégák számára. A nap délutáni részében Tomolya Róbert és Péter György, a füleki Gimnázium tanárai bemutatták az SZMPSZ digitális tananyagok projektjét, illetve a Műszaki Kiadó az interaktív táblához készült tananyagok gazdag kínálatát vonultatta fel. A konferencia teret biztosított a talkozásokra, megbeszélésekre, kapcsolatok alakulására, tapasztalatok kicserélésére. S mint ilyen színtér, a füleki gimnázium kiválóan alkalmas volt erre.

Ádám Zita, 2008. nov. 30,

A rendezvény képei