„A társadalomban megmutatkozó problémák, a közoktatás jelenlegi szervezeti kereteinek működési zavarai egyrészt a prevenció fontosságát támasztják alá, másrészt arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyermekek egy része olyan kudarcokat él át a nevelési-oktatási intézményekben, amelyek okairól a felnőtt környezetnek rendszerint nincs tudomása. Ezek a kudarcok az évek folyamán sokszorozódhatnak és akadályává lehetnek annak, hogy az érintett gyermekek kiegyensúlyozott, életszerető felnőttekké váljanak. Mindebből következik, hogy a napi pedagógiai gyakorlatban egyre nagyobb hangsúlyt kap az óvodás életkorban megvalósuló differenciált bánásmód és fejlesztés, illetve az iskolában az átlagtól eltérő, viselkedési és/vagy teljesítmény problémákkal küszködő gyermekek korrektív ellátása, fejlesztése. Az iskolai gyakorlatban jelenlévő hagyományos korrepetálás és felzárkóztatás helyett egyre inkább a személyre szabott fejlesztő munka szükségessége fogalmazódott meg. A fejlesztő munka olyan pedagógiai tevékenységként is értelmezhető, amely a tanuláshoz szükséges pszichikus funkciók fejlesztését, illetve a sérült funkciók javítását, az esetlegesen hiányzó funkciók pótlását szolgálja. Megelőzi vagy csökkenti azokat a tanulási nehézségeket, amelyek a lassúbb érés vagy környezeti okok miatt keletkeztek a gyermeknél. Megváltoztatja a motivációt, csökkenti a viselkedészavarokat, illetve megelőzi azokat a neurotikus tüneteket, amelyek az esetenként már elszenvedett sorozatos konfliktusok és frusztrációk miatt kialakulhattak

A fejlesztő pedagógusok olyan speciális felkészültséggel rendelkező szakemberek, akik korszerű gyógypedagógiai-pszichológiai ismeretek birtokában ismerik a fejlődés és a fejlesztés főbb elméleti koncepcióit, a személyiség és az értelmi fejlődés életkori és individuális jellemzőit, a tanulási nehézségek pszichológiai és pedagógiai diagnosztikai eljárásait. Jártasak a prevenciós és korrekciós fejlesztés gyakorlati formáinak alkalmazásában óvodai, iskolai csoportban és egyéni fejlesztési formában.“

Lancsáné Muzsik Marianna egy konferencián elmondott előadásából vett idézetet indokolja az a tény, hogy míg Magyarországon a pedagógusképzés a kor kihívásai irányában mozdult el, addig Szlovákiában senki, vagy kevesen foglalkoznak azzal a szakmai problémával, ami a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók tanulási megsegítését oldaná meg. Azzal, hogy a problémás tanulókat integrálni kell, illetve SNI-sekké nyilvánítja őket az iskola, még nem sok történt a fejlesztésük érdekében. Az iskola köteles egyéni fejlesztési tervet készíteni a tanuló fejlesztése érdekében, de ki tanította meg a pedagógust ezeket a tanulókat diagnosztizálni, az egyéni fejlesztésüket megtervezni? Ki tanította meg a pedagógusokat a részképességek felismerésére, arra, hogy a részképességzavarokat felismerjék, a fejlesztésre irányuló feladatokat megtervezzék? A magunkra maradottság szellemi és szakmai muníció nélkül nem működik.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2007 novemberében 120 órás (amiből 170 óra lett) fejlesztő pedagógiai képzést indított azzal a céllal, hogy a pedagógusoknak olyan használható tudást adjon, ami segít a pedagógiai problémák megoldásában. A képzést a budapesti székhelyű ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar tanárai végezték.

A nagy érdeklődésre és valós igényre való tekintettel az SZMPSZ elindította a képzés második szakaszát egy újabb csoport képzésével. 2008. december 11-12-13-án Párkányban a fejlesztő pedagógia második csoportja is megtartotta első harminc óras továbbképzését.

A képzés a tanulásban akadályozott tanulók diagnosztikája és a cigány tanulók integrálása téma köré épült Szabó Ákosné főigazgató asszony és Fazekasné Fenyvesi Margit főiskolai tanár vezetésével.

A képzésnek a párkányi Ady Endre MTNY Alapiskola adott otthont.

A megoldás első szakasza, hogy szakmailag felkészült legyen a pedagógus. De a legfontosabb lépés az, hogy saját iskolájukban szakmai műhelyt hozzanak létre a már képzett fejlesztő pedagógusok, hogy másokkal is megosszák azt a tudást, ami az ő tarsolyukat nyomja. A tudás nem öncélú, azt vissza kell forgatni a közösségbe, mert az a közösség növekedélse érdekében történt.

A cél az, hogy minél több fejlesztő műhely szülessen, írások jelenjenek meg a témában, ami segít a halmozottan hátrányos és a tanulásban akadályozott tanulóknak az iskolában, majd később a társadalomban teljes értékű emberré válni.

Ádám Zita