A rendezvény fotóalbuma
Míg a szlovákiai oktatásügyben régebben sem tudtak a pedagógusok mit kezdeni az osztályfőnöki órákkal mint az iskolai nevelés egyik színterével, a nevelést erősítő és meghatározó jellegével, mára ezek az órák, a tanulókkal való találkozás és beszélgetés formális jellegét sem töltik be, ha vannak még egyáltalán osztályfőnöki órák!. Hol történik hát akkor az iskolai (és a személyiség nevelése) nevelés, ha a közismereti vagy tantárgyi órák a szakbarbárságot hivatottak megerősíteni? Sehol. Az iskola valamikor is nehezen, napjainkban egyáltalán nem vállalja fel a nevelést. Azt mondja, a tantárgyi órák arra valók, hogy a matematikát, ... (bármi behelyettesíthető) „nyomja” a gyerekbe akkor is, ha az nem motivált, unatkozik, nem érez rá a matematika, .... ízére. Hogy nevelni az tantárgyi órákon is „kötelesség”, pedagógusi feladatkör, kit érdekel? De evezzünk más farvizekre, maradjunk a nevelésnél.
A magyarországi iskolákban megerősödött a tanárok, osztályfőnökök elkötelezettsége a nevelés iránt. Az információ társadalmának gyermeke megváltozott, más. Abban minden gyermek egyforma, hogy szeretetéhes, odafigyelést igényel, várja a felnőtt visszajelzését, megerősítését. Annyiban azonban más, hogy ki van téve a folyamatos információözönnek, amivel segítség nélkül nem tud megbirkózni, az információ töményen érkezik, a problémák megoldása az ököljogot veszik igénybe. Minden elérhető most, azonnal kell, lehetőleg szellemi és fizikai megerőltetés nélkül. A gyermek az iskolában szétszórt lesz, figyelmetlen, agresszív, félénk, fóbiás, magába zárkózott. Ezért fontos a nyugodt és türelmes nevelés, a beszélgetés, a játék, a tanulás stratégiájának kiépítése, módjainak megtanulása. A család és az iskola megfelelő visszajelzése nélkül a kamasz mindent megtalál a kortárscsoport bandáiban, ahol a banda normái szerinti teljesítést jutalmazzák. Jutalmat kap, amit az iskola és a család megvon tőle. A magát nem találó gyermek odafigyelés-megvonási tüneteket produkál. Azért hívja fel magára a figyelmet, hogy végre valaki valóban figyeljen rá. A figyelemfelhívás módja mindig abban merül ki, hogy olyat produkáljon, amit senki más nem csinál. Különbözni akar, viselkedése, öltözködése üzenet: figyelj már rám!
Mi legyen, hogy egyetlen iskolába kerülő gyermek se vesszen el a társadalom számára? Hogy megfelelő odafigyelésben részesüljön minden iskolás? Mi az iskola és a pedagógus elsődleges feladata? Egyértelmű: a nevelés felvállalása és gyakorlása. Mit is jelent mindez?
Elsősorban azt, hogy a pedagógus egész napos tevékenysége alatt tudatosan nevel, akkor is, ha szaktárgyat tanít. Manapság a tanítás interakcióban zajlik, amit a tanítás-tanulás szakkifejezés teljes mélységében kifejez, benne rejlik az egymástól való tanulás lehetősége, önmagunk ismerete, az együttműködésen alapuló feladatvégzés is. A pedagógus akkor hiteles, ha mindezt saját magán kezdi el: ismeri saját korlátait, lehetőségeit, ugyanakkor képes a fejlődésre és fejlesztésre, nevelésre.
A nevelés az önismeret, az asszertivitás, a kommunikáció, az együttműködés és a konfliktuskezelés keretében történik és az iskolába érkezés pillanatától az iskola kapujának bezárásáig tart. A jelzett kifejezések magukban rejtik azt a számos tevékenységet, feladatot, játékot, megbeszélést, stratégiakészítést, szerepjátékokat, melyek mindegyike a neveltség kiművelését célozza meg.
A mozgásos, koncentrációs és szerepjátékok mindegyike az egymásra figyelést, egymásra utaltságot és a tevékenységek együtt elvégzendő sorát hivatott megvalósítani. A kommunikációs gyakorlatok célja a kapcsolatokban rejlő erő felfedezése, saját magunk és a másik megismerése, a visszajelzések gyakorlása, a hit és a bizalom a társakban.
A nevelés a felelősség megosztásának tudománya, a másikban való bízás megerősítése, amit a folyamatos visszajelzés működtet.
Szekszárdi Júlia és Földes Petra tanárok, az Osztályfőnökök Országos Egyesülete képviseletében Rozsnyón, a Református Közösség MTNY Alapiskolájában harminc órás továbbképzést tartottak 2009. november 5-6-7-én a nevelés tárgykörében. A továbbképzés célja az volt, hogy a pedagógusok felkészüljenek az iskola nevelés tudatos vállalására, a felelősségre, illetve, hogy elsajátítsák azokat a nevelési módszereket, melyek segítségével sikeresebbé válhat a tanuló, hatékonyabbá a tanítási óra.
A továbbképzés alatt kialakult a résztvevőkben az a meggyőződés, hogy felelősek vagyunk egymásért, a gyakorló pedagógusok feladata pedig a lehetetlennel való napi próbálkozás abban a tudatban, hogy a nevelő munkájának eredménye, lehet, évek múlva mutatkozik meg a növendék életvitelében, tudatosan képviselt értékeiben.
A továbbképzés új irányokra hívta fel a kollégák figyelmét: a www.ofoe.hu és a www.koloknet.hu weblapokon segítséget kaphatnak nevelési problémáikra, illetve a 2009-ben megjelent Mindennapi Pszichológia kéthavonta megjelenő folyóirat önmagunk megismerésére irányuló cikkei, a beszélgetések mind-mind a személyiségünk működésének mechanizmusai tanulásáról és megismeréséről szólnak.
A képzésben résztvevő kollégák a képzés három napja alatt még jobban megismerhették, hogy miben és milyen mértékben számíthatnak egymásra, a nevelőtestület elkötelezettségére, milyen erőt és értékeket képvisel a közösség.
A képzés fogadásáért és megszervezéséért köszönet illeti a rozsnyói református alapiskola vezetését és nevelőközösségét.
Ádám Zita, 2009. november 8.
A rendezvény fotóalbuma