A rendezvény fotóalbuma
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Komáromi Regionális Pedagógiai Központja és a Szlovákiai Magyar Protestáns Oktatási és Közművelődési Egyesület múlt héten óvónők, alap- és felső tagozatos pedagógusok részére Élményszerű vizuális nevelés az óvodában és iskolában címmel szakmai továbbképzést szervezett.
A tanfolyamok három helyszínen zajlottak: a párkányi Ady Endre és a gútai Corvin Mátyás Alapiskolában, valamint a komáromi Bóbita Óvodában. A képzés célja az alkotó és fejlesztő vizuális nevelés és elmélet mellett a technikák megismerése és gyakorlása volt. A továbbképzést L. Ritók Nóra és Török Zita, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola munkatársai tartották. A vizuális nevelés nem cél, hanem a személyiségfejlesztés és a sikeres tanuláshoz vezető motivációs bázis megteremtésének eszköze. Olyan sikerélményt nyújt az ingerszegény környezetből érkező gyermek számára, ami segít a negatív énkép pozitívvá alakításában.
Amíg az óvodától kezdve a pedagógusok nagy figyelmet fordítanak a verbális kommunikáció fejlesztésére, addig a vizuális kommunikáció elemeivel olyan szinten nem foglakoznak, így sok pedagógus fel sem tudja sorolni, melyek azok. Sok helyütt ma is úgy tekintenek a vizuális nevelésre, hogy ha rajzol a gyerek, az majd fejlődik magától. Megadják a diáknak a témát, ami éppen a tanmenetben következik, csak fejlesztési, pedagógiai munka nem történik.
Ennek következtében jelennek meg akár 5. osztályban az óvodás szintjén rajzoló gyerekek, egy vonalra sorakoztatott formákkal, térábrázolás nélkül, pálcika emberekkel, hogy a színismeretről, festésről ne is beszéljünk. A kor pedig elvárná, hogy magát vizuálisan is kifejezni képes, a környezet vizuális jeleit jól értelmező, a kortárs képzőművészetet értő felnőttek legyenek. Ugyan mitől? Ha az óvónők és tanítók nem fejlesztik tudatos pedagógiai munkával a gyerekek önkifejező képességét, formavilágát, ábrázolási szintjét, ez nem fog megtörténni. A képzés során az egyik legfontosabb elem a tudatos pedagógia munka hangsúlyozása volt.
L. Ritók Nóra hangsúlyozta, az öncélú feladatok, amelyek egy-egy technika vagy mozdulat elsajátítására szolgálnának, pl. fessünk csíkokat, sálat, készítsünk csíkos terítőt, rajzoljunk hullámvonalakat, hogy az írás-előkészítés meglegyen, sokkal sikeresebbek, ha élményszerű megközelítésbe teszszük. Élvezetes feladatba, ami érdekli a kicsiket, és játékként élheti meg: pl. Csíkország, Csigaváros, ahol megjelenhetnek képi elemek az adott korosztály szintjén, és azokon belül próbálkozhatnak ezekkel a vonalvezetésekkel. A gyerek csak azt élvezi, ami mese, élmény. Amit élvezettel csinál, amihez élmény tapad, az fog beépülni a kifejezőeszközei közé, amire később építhetünk. Rengeteg technika van, amellyel ezek a képességek fejleszthetők, ebből mutattak be néhányat az előadók.
A jó vizuális nevelés titka a jó feladat, amely megszólítja a gyereket, érdeklődési körének, nemének, korának megfelelő, és magában rejti azt a pedagógiai célt, ami arra az órára a pedagógus előtt lebeg.
Nincsenek a vizuális nevelésben „csak így, vagy úgy lehet” szabályok. Mint ahogy a kortárs művészetben sem. A cél a fontos, a kifejezés, a megfelelő kommunikációs elemek használata és a mi feladatunk, hogy ehhez a legmegfelelőbb utakat mutassuk meg a gyereknek. Ezen az úton azonban neki kell haladnia. Ezekhez próbáltak a képzés vezetői konkrét feladatokat, technikákat mutatni a résztvevő pedagógusoknak. (jt)
A rendezvény fotóalbuma
