A rendezvény fotóalbuma
Július 5. és 11. között a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Rimaszombati Regionális Irodája és Területi Választmánya szervezésében erdélyi körúton vettem részt. A 42 fős csapat pedagógusokból, illetve családtagjaikból, barátokból és ismerősökből tevődött össze. A TV anyagi támogatásban is részesítette a SZMPSZ-tag pedagógusokat.
A több hónapos előkészítő, szervező munka, melynek oroszlánrészét Ádám Zita vette vállaira, meghozta gyümölcsét: gazdag, tartalmas program állt össze. Utikalauzunk Varga Sándor egri tanár volt, aki szintén szerelmese, de egyben nagy ismerője is Erdélynek. Évente többször is felkeresi Erdély egy-egy szegletét. A program több mint kétezer kilométeres útjáról találóan jegyezte meg, hogy ennek a kirándulásnak azt a címet is adhatnánk: Képeslapok Erdélyből. Az út során egy-egy tájegység szakavatott ismertetéséhez mindig hozzáfűzte, hogy ott egy-egy hetet is el lehet tölteni, s részletesen ismerkedni pl. Alcsíkkal, a Gyímesekkel vagy a Nyárád mentével, annak természeti szépségeivel, épített kultúrájával, hagyományaival, s beszélgetni az ott élő magyar emberekkel. Utunk során többsyör is megállapítottuk, hogy mennyire igaza van. De igaza volt a szervezőnek is, mert a meghirdetett program a Partium, Erdély és a Székelyföld átfogó keresztmetszetét ígérte, s ezt maradéktalanul be is váltotta.
A sok-sok élmény közül egy-egy villanással, képeslapszerűen idézzük a legmaradandóbbakat.
Két államhatárt átlépve már Romániában voltunk, de még mindig magyar földön.
Első megállónk a Király-hágó, esőben is szép volt. Körösfőn a református templom fakazettáit csodáltuk meg, s ha már felfelé esett tekintetünk, a toronyba is felmásztunk. Megérte a kilátás! Gyulafehérvárott a székesegyházat tekintettük meg, kegyelettel állva meg Hunyadi János és fia László szarkofágjánál. Szállásunk a dévai vár tövében, a Szent Ferenc Kollégiumban volt. A várba restaurálás miatt nem mehettünk. Másnap reggel átadtuk jótékonysági adományainkat Böjthe Csaba atya védenceinek. Vajdahunyad történelmi várában III. Károly korának testőri mundérjában parédéztak a várőrök. Úniós pénzekből lassan teljesen felújítják a magyar történelem e jelentős várát, helyi idegenvezetőnk is nagyszerű volt. Hát ha még a vár tövébe épített, mára funkcióját is vesztett, förtelmes ipari monstrum eltűnhetne..
Ezután Nagyszeben csodálatosan felújított belvárosában gyönyörködtünk. ( meglátszik, hogy 2007-ben az Európai Únió fővárosa volt)
A szászok legnagyobb városa, Brassó volt a következő úticél. A város leghíresebb nevezetességét, a Fekete templomot csak kívülről tekinthettük meg. Vacsoránk és szállásunk a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Kollégiumban volt.
A szerdai nap programja nagyon gazdag volt. Alkalmunk nyílt két erődtemplom összehasonlítására: az illyefalvi magyar és a prázsmári szász erődtemplomokéra, melyek azonban egyaránt a portyázó törökök elől védték a lakosságot.
A világörökséghez tartozó gelencei római katolikus templom egyszerűen lenyűgöző. Köböl Gyulának, Péterfala polgármesterének jóvoltából pedig kellemes meglepetésben is részesültünk: Both László gelencei fafaragó mester vendégelt meg bennünket. Mivel az eső megzavarta a szabadtéri vendéglátást, a finom pálinka és a pánkó ( pampuska) fogyasztását, hatalmas műhelyébe invitált, s csak ámultunk, ahogy a készülő székelykapukra könnyű kézzel rajzolta, majd faragta az eredeti motívumokat. A csernátoni skanzen az erdélyi emberek életének, mindennapjainak átfogó képét rajzolta a szemlélődő elé.
Kézdivásárhely udvartereinek szemrevételezése után Gábor Áron szobránál dalok éneklésével is leróttuk kegyeletünket.
A Szent Anna-tóban ezúttal senki sem fürdött meg, s Tusnádfürdőn is csak rövid sétát tettünk az esőben. Két nap Csíksomlyón volt remek szállásunk. Nagyon jó ötlet volt a 4. nap programjának felcserélése: reggel indultunk a Gyímesekbe, s a jó idő egész nap kitartott. Megnéztük a csíkrákosi torony külső freskóit, pihenőt tartottunk a Gyímes-hágón. Az angol pázsitot felülmúló gyímesi kaszálók üdesége mindenkit elbűvölt, ugyanúgy mint a Rákóczi-vár romjai, az ezeréves határ, a MÁV utolsó indóállomásában a csángó múzeumvezető ízes beszéde. Délután a csíkszeredai városházán dolgozó ismerőseink révén ( Csíkszereda ugyanúgy testvérvárosa Tiszaújvárosnak, mint Rimaszombat) kedvezményesen nézhettük meg a Mikó-vár állandó néprajzi és időszaki képzőművészeti kiállítását is. Felemelő élményt jelentett a csíksomlyói kegytemplom megtekintése és zarándokutunk a szent hegyre, a "Nyeregbe".
A pénteki nap is sok látni- és csodálnivalót tartogatott: a mádéfalvi székely emlékmű, a csíkdánfalvi kerámia- és szövőműhely, a Gyilkos-tó, séta és vásárlás a Békás-szorosban, pihenő a Pongrácz-tetőn, utolsó pillantások a Hargitára, átkelés a Bucsinon s a parajdi sóbánya. Utolsó két nap szállásunk is Parajdon volt.
A szombati napon szász és magyar területeken jártunk. Az 1848-49-es szabadságharc, Petőfi, Bem apó és a hős honvédek emlékének adóztunk Segesvár, a segesvári ütközet, a héjjasfalvi és fehéregyházi csatatereink és emlékhelyeink megtekintésével. Székelyudvarhely főterén a magyar történelmi szoborparkot vettük szemügyre. Szováta főutcáján a Medve-tóig sétáltunk.
A tanulmányút utolsó napjának állomásai:
Torockó és a legendás Székelykő, pillantás a Tordai-hasadékra,
Kolozsvár ( Szent Mihály Székesegyház - Mátyás király szobra restaurálás miatt nem látható, Mátyás és Bocskai szülőháza, a Farkas utcai református templom, Bánffy-palota),
Nagyvárad ( Szent László Székesegyház, az ereklyék és szent László hermájának megtekintése, Kanonok-sor).
Utunk ideje alatt mindenütt meríthettünk a kulináris élvezetek tárházából is. A helybeliek minden alkalommal bőséges villásreggelivel, vacsorára pedig a sokszínű erdélyi konyha egy-egy remekével kedveskedtek.
Szerencsés visszaérkezésünk már a hétfői napba nyúlott.
Engem Erdély újból elvarázsolt. Elbűvölt a táj sokszínűsége, változatossága, történelmi és kuturális múltja, emlékei, hagyományai, jelene és emberei .
Köszönet és hála Ádám Zitának a szervezés mindenre kiterjedő figyelméért.
Remélem, hogy az út fáradalmait és nehézségeit kipihenve, mindenkiben a szép és feledhetetlen emlékek maradnak meg, mert Erdély mindenki szívének csücskébe belelopta magát.
Sebők Valéria
A rendezvény fotóalbuma
