Kedves vendégeket látott vendégül a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2011. február 23-án. Húsz gimnazista diák két tanárával együtt irodalmi és interkulturális tanulmányi kirándulás keretében kereste fel Komáromot.

A Felsőőri / Oberwart, Ausztria / Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanulói megtekintették Győr nevezetességeit, a monostori erődöt, számba vették városunk látnivalóit, majd Pozsony felé vették az irányt.

Nem titkolt szándékuk volt bepillantani az itt élő magyar népcsoport társadalmi és politikai helyzetébe is, hiszen olyan közegből érkeztek, ahol a többnyelvűség és egymás nyelvének tisztelete a mindennapok elkerülhetetlen velejárója.

A felsőőri kétnyelvű gimnáziumban ugyanis a matematika és az idegen nyelvek kivételével minden tantárgyat német és magyar, illetve német és horvát nyelven tanulnak. A gimnázium 270 tanulója ugyanis német, magyar, illetve horvát anyanyelvű.

Felsőőr hétezer lakosú ausztriai kisváros, Bécstől 128, Graztól 88, a magyarországi Szombathelytől 35 kilométerre, Burgenland tartomány kötelékében. Neve a határvidékre telepített őrökre utal, a német Oberwart a magyar név tükörfordítása.

A kétnyelvű gimnáziumot az osztrák kormány 1992-ben alapította azzal a céllal, hogy a magyar és horvát népcsoportnak anyanyelvű és német nyelvű középiskolai képzést biztosítson. A 2001-es népszámlálás feldolgozott adatai szerint ugyanis az Osztrák Köztársaság területén 40 583 személy jelölte meg használati nyelvként a magyart, ezzel a magyar népcsoport lélekszámban a legnagyobbnak mondható, megelőzve a karintiai és stájerországi szlovéneket, burgenlandi horvátokat, romákat, a bécsi szlovákokat és cseheket.

Mivel a burgenlandi tartományban jelentős számú horvát népcsoport is él, kézenfekvőnek tűnt a magyar-horvát-német nyelv oktatásának összekapcsolása.

Az ötlet bevált, az iskola iránti érdeklődés tekintélyes. Nemcsak a közeli településekről, hanem Bécsből és Szombathelyről is látogatják a kétnyelvű gimnáziumot, ahol a bejáró tanulók részére a közeli Felsőlövőben / Oberschützen / van lehetőség kollégiumi elszállásolásra. Különösen Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása után nőtt meg a kétnyelvű gimnázium iránti érdeklődés.

A nyolcéves gimnáziumba tízéves kortól jelentkezhet az a tanuló, aki sikeresen befejezte a negyedik évfolyamot, és beszél németül.

Az itt tanuló magyar diákok három csoportba oszthatók: akik jól beszélik a magyar és a német nyelvet is, akik rosszul beszélnek magyarul, de jól németül, és akik jól beszélnek magyarul, de rosszul németül. Ez a tény nyilvánvalóan komoly kihívást jelent az oktatóknak, hiszen a kétnyelvű tantárgyak oktatása során figyelembe kell venniük a diákok különböző szintű nyelvtudását. Ezt úgy igyekeznek megoldani, hogy a kezdők megtanulják a szakszavakat, a haladók pedig németül, illetve magyarul tartanak beszámolókat, felelnek. A lemaradást tanítási időn kívüli foglalkozások keretében is igyekeznek behozni, de hatalmas előnyt jelent a napi együttlét, az egymástól tanulás lehetősége is. A cél: érettségiig mindkét nyelvet magas színvonalon elsajátítani.

A tantárgyak hasonlóak a többi középiskoláéhoz, vannak alternatívan és kötelezően választható tárgyak is, valamint minden osztályban heti két órában, labdajátékok, népzene, néptánc, karének, színjátszás, számítástechnika szerepel a szabadon választható tantárgyak listáján. Népszerű a fordítói tanfolyam is.

A gimnáziumban a magyar illetve horvát nyelvet oktató tanerőktől elvárják mindkét nyelv magas szintű ismeretét és az ezt tanúsító diplomát, amelynek megszerzése a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékén történik, illetve a tanárok másik felének Magyarországon szerzett diplomája van.

A kétnyelvű tantárgyakat oktató tanerőknek elegendő a nyelvtudás, nem feltétel a nyelvi diploma.

A fiatalok fegyelmezettek, érdeklődők és kulturáltak voltak. A szokatlanul hideg februári szélben, könnyű öltözékben, de zokszó nélkül néztek meg mindent, amit városunk látnivalókban kínál, fényképeztek, jegyzeteltek, figyeltek minden szóra.

Mint minden első találkozás, ez is hordozott számomra meglepetéseket és tanulságokat. Leginkább az gondolkodtatott el, hogy a két kísérő tanár / Prof.Mag. Pathy Lívia és Mag. Őze Géza / és a tanulók is, beszélgetéseink során következetesen ausztriai magyar és horvát népcsoportról beszéltek, és az itteni magyarokat is ezzel a szóval emlegették. Kérdésemre elmondták, hogy náluk szalonképtelen szóvá vált a „kisebbség” megnevezés, hiszen ez magával hordja azt a mellékjelentést is, hogy „kevesebb”, „értéktelenebb”, „alsóbb rendű” – ami előbb-utóbb kisebbségi érzést válthat ki abból, akit vele megneveznek.

Hát, tényleg van mit tanulni egymástól!

Sok sikert, kétnyelvű gimnázium, ahol nem csak az oktatás európai színvonalú, hanem a gondolkodás kultúrája is!

Gálfi Mária