A rendezvény fotóalbuma

Február 14-e és 18-a között immár 16. alkalommal adott helyet városunk a Komáromi Pedagógiai Napoknak.

Mint azt Fekete Iréntől, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Területi Választmányának elnökétől megtudtam, az idén a tervezéskor azt a célt követték, hogy az óvodáktól kezdve az alapiskolákon, gimnáziumon, szakközépiskolákon keresztül egészen az egyetemig – minden pedagógus találhasson olyan előadást vagy gyakorlati képzést, mely a mindennapi munkáját segíti, őt elveiben megerősíti, illetve tanácstalanságában utat mutat neki.

„Nem csak a pedagógusok, hanem az intézményvezetők részére is tartunk szakmai tréninget, sőt az egyetemi hallgatók is belekóstolhatnak a tanári felkészülés módszertanába a számukra meghirdetett előadás keretei között. A Művészeti Iskola sem marad rendezvény nélkül, mesterkurzusra kerül sor az iskola falai között.

Az idei pedagógiai napok a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásának 20. évfordulója jegyében telik, amelyet az egész Kárpát-medence magyar pedagógus társadalmát érintő eseményként az elmúlt esztendő őszén ünnepeltünk meg. Az esemény egyik legfontosabb mozzanata a Felvidéki Magyar Pedagógusok Háza felavatása volt Komáromban. Ebben a székházban kerül sor néhány idei rendezvényünk lebonyolítására is.

A pedagógiai napok iránti érdeklődés rendkívül nagy, az előadásokra, foglalkozásokra jelentkezők száma az ezret is meghaladta.

Az előadók sorában számos hazai és magyarországi szaktekintélyt tisztelhetünk, a megnyitó előadást Ranschburg Jenő pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa vállalta.

Az ő előadására illik a legjobban Jókai Anna írónő gondolata a katedrán eltöltött éveinek összegzéseként: „Van a logika fölött más is. A szeretet.” – fejezte be mondandóját a Területi Választmány elnöke.

Az ünnepélyes megnyitón egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a Selye János Gimnázium dísztermében.

A hazai közélet számos személyiségén kívül magyarországi oktatási szakemberek is részt vettek az ünnepi eseményen. A megnyitó előadáshoz az alaphangulatot színvonalas műsor szolgáltatta, amelynek előadói egytől egyig pedagógusok voltak. Marsal Tamás / Móra Ferenc Alapiskola, Nemesócsa / Szabó Lőrinc versét mondta el, Kuczman Renáta Bartók két dalát Mihály Mária zongorakíséretével énekelte / Művészeti Alapiskola /, Trencsík Katalin / Eötvös Utcai Magyar Tannyelvű Óvoda / pedig a professzor úr Nyugtalan gyerekek című könyvéből olvasott fel részletet.

Megvallom, Ranschburg Jenőtől sokat vártam. Megfellebbezhetetlen szaktekintély ő, több mint ötven éve a tudomány szolgálatában, kinek előadásain, könyvein, televíziós és rádiós szereplésein generációk nőttek fel. Sokat vártam tőle, és a vártnál többet kaptam. Bölcsesség, humor, emberség szólt minden szavából.

A nyugtalan gyerekekről beszélt, akiket ma „hiperaktívaknak” szoktunk titulálni és gyakran megpecsételni és elítélni.

A professzor úr inkább a „túlmozgásos” szót tartaná helyesebbnek rájuk, hiszen ők olyan gyerekek, akikkel mindig történik valami. Jár a kezük, a lábuk, a szájuk, állandóan „ütköznek” a környezetükkel. Szörnyen tudnak unatkozni, ha nem történik semmi, és türelmetlenek, nem bírnak egy helyben állni, szépen lassan sorakozni, előbb cselekszenek, mint gondolkodnak, figyelmük szétszórt, máskor viszont túlzottan koncentrálnak egy őket érdeklő dologra, vagy esetleg „nappal álmodók” – tehát „nevelési problémákat” okoznak. A túlmozgásos gyereket nem kell gyógyszerekkel kezelni, sokkal inkább megértéssel és törődéssel.

Ezek a gyerekek gyakran tehetséget hordoznak magukban. A tehetség ugyanis más, mint a teljesítmény. A mai pedagógia azt díjazza, hogy a gyerek minden tárgyból egyenletes teljesítményt nyújt. Vajon mi a jobb? Minden tárgyban egyformán jó teljesítmény, vagy egy tantárgyban kimagasló? Jó dolog-e a nyelvekben kimagasló gyermeket lenyomni egy közepes szintre azért, hogy a nyelvtanulástól elvett idejében a fizikára összpontosítson, hogy abból is közepes legyen? Persze ez fordítva is érvényes. Kivegyük-e a „játékot” tehát a gyermek kezéből, ami őt elragadta? Ha kivesszük, úgy cselekszünk, mintha a gepárdnak azt mondanánk, hogy ne fuss, inkább tanulj meg fára mászni! Megtanulhatja, de sohasem egészen, így futni is, fára mászni is csak közepesen tud majd.

Ilyenkor van szükség az egyénre szabott pedagógiára.

Lépten-nyomon halljuk, hogy a mai gyerekek okosabbak, mint egykor. Az elektronikai eszközöket kiválóan kezelik egészen kicsi korukban, és az intelligencia hányadosuk is magasabb. Ez valóban így van, viszont kreativitásuk ezáltal visszaszorul. Ha elegendő a billentyűket nyomogatni, minek törjék magukat megoldások kitalálásával? Pedig hatalmas kincs megy így veszendőbe: a kíváncsiság elapadása. A „szent kíváncsiságé”, ahogy Einstein mondta, ami minden ismeret alapja.

Szemléletváltásra van szükség a pedagógiában is. A legtöbb pedagógus szerint ugyanis milyen az ideális tanuló? Jól nevelt, tisztességes, szerény, intelligens, tiszta, ápolt, jó megjelenésű, tehát a hagyományos polgári értékeket hordozzák jellemükben. De hol vannak ma már a hagyományos polgári családok, amelyekben az ilyen gyermekek nevelkednek? Miért nem kerül előtérbe az értékrendben a kreativitás, a humor, a kíváncsiság?

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokat feszegetett a professzor a mintegy másfél órás előadásában. Minden állítását a való életből vett példákkal illusztrálta, rengeteg humorral és szeretettel fűszerezve.

A vastapsot megérdemelte.

Komáromi Pedagógiai Napok jövőre is lesznek. Aki az idén lemaradt, eljöhet a tizenhetedikre.

Gálfi Mária

A rendezvény fotóalbuma