A rendezvény fotóalbuma
Az SZMPSZ Komáromi Területi Választmánya elnökeként még
2011-ben javasoltam az alapszervezetek elnökeinek, hogy munkatervünkben minden évben kapjon helyet egy színházlátogatás a pedagógusnap alkalmából. Az ötletet tettek követték, így a tavalyi évben első ízben 50 jelentkező pedagógustársammal együtt Budapesten a Vígszínházban megnéztük a "Hegedűs a háztetőn" című előadást. Mivel a kirándulás nagy tetszést aratott, ezért az idén sem hagytuk ki. Ismét a Vígszínházat választottuk, a "Rómeó és Júlia" című darabot tekintettük meg 2012. március 16-án közel 50 pedagóguskollégával. Az előadás előtt megálltunk a Halászbástyánál, és megcsodáltuk Budapestet esti megvilágításban.
A színházjegyek beszerzésében Pápai Erika művésznő volt segítségünkre, ezért örülünk, és hálásak vagyunk neki.
A délutáni indulás után, útban Budapest felé gyönyörű időnk volt, és kértem mindenkit, hogy hagyja maga mögött a munkahelyi és otthoni árnyékokat, és csak az előttünk álló ragyogó órákra fordítsa figyelmét, és az emlék örökkévaló lesz. Mindennek biztosítéka volt egy zseniális szerző, akit szinte kortársunknak tekinthetünk, hiszen több mint 300 éve alkotta örökérvényű remekműveit, ennek ellenére élő és eleven, darabjai máig megtöltik a nézőtereket a világ minden táján.
Shakespeare halhatatlan művét, a Rómeót és Júliát, amit közösen tekintettünk meg, a Komáromhoz ezer szállal fűződő remek színésznő és rendező, Eszenyi Enikő állította színpadra, Varró Dániel fordítását felhasználva. A fiatal költő remekül igazította a tragikus mese nyelvét napjainkhoz, így még jobban ráirányította a figyelmet arra, hogy minden kornak megvannak a maga Rómeói és Júliái, hiszen az ifjúság, a szerelem, az ártatlanság, a tisztaság ugyanúgy örökkévaló, mint a viszály, a pártoskodás, a megosztottság és az előítéletek.
Beültünk a nézőtérre, a zajok neszekké csendesültek, végül egészen elhaltak, kihunytak a fények, a színpad megtelt élettel, dallal, tánccal, zenével, szóval. Mi pedig elmerülhettünk egy letűnt kor mindennapjaiban, és rövid időn belül eljutottunk a felismeréshez, hogy a Föld forog ugyan, de az ember a maga kisszerűségével, de egyben nagyszerűségével is…változatlan marad.
Ebben a felismerésben rejlik a színház vonzereje, és ez tartja változatlanul életben évszázadok óta, a film, a televízió, a technika minden vívmányával dacolva. Hiszen a színház egyszerre mozgás- és beszédkultúra, dallam és képzőművészet, irodalom és szenvedély.
"Színház az egész világ!" - mondta ugyancsak Shakespeare, és ezt komolyan is vehetjük, sőt magunkra, pedagógusokra is vonatkoztathatjuk. Mi is naponta kiállunk az osztály színpadára, szembenézünk közönségünkkel, igyekszünk hatni szellemére és lelkére, eléje szórjuk kincseinket, mosolygunk akkor is, ha néha könnyezni vágyunk, elrejtjük fájdalmunkat, és nem panaszkodunk…csak éppen a taps marad el.
Csupán a költő nyújthat számunkra vigaszt, jelen estben Kosztolányi Dezső, akinek tanár főhőse így fogalmaz az Aranysárkányban:
"A mi igazi feladatunk az apostolkodás, a nevelés, az emberteremtés, mint a jó Istené."
Hát ez legyen a mi vigaszunk!
Ezen a napon remélem senki nem bánta meg, hogy önfeledt szórakozás, vidám mulatozás helyett a színházat választotta.
/Fekete Irén, SZMPSZ, KoTV elnöke/
A rendezvény fotóalbuma
