A rendezvény fotóalbuma
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a Szlovákiai Magyar Protestáns Oktatási és Közmúvelődési Egyesület és a társszervezők ennek a hívó gondolatnak a jegyében tisztelgett Móricz Zsigmond halálának 70. évfordulójára emlékezve. A tanári konferencia, melyre százan mutattak érdeklődést, Rozsnyó és Sárospatak helyszíneken zajlott 2012. november 23-24-én és 25-én tartalmas tiszaháti tanulmányúttal zárult.
A szervezők a konferencia céljaként a következőket jelölték meg:
Mindenekelőtt tisztelegni akartak Móricz zsenialalitása, nagysága és igazlátása előtt. A konferenciával bizonyítékot akartak adni nemzeti nagyjaink megbecsülésének. Megismertetni a magyar szakosokat a legújabb Móricz-kutatásokkal, tekintettel a Napló(k) (2010, 2012) megjelenésére, a móriczi életmű feltárására, újrafogalmazására.
A szervezők Gömör szívében meg akarták mutatni Móricz és Gömör kapcsolatát különös tekintettel Holics Eugénia Janka és Bandika sírja, a Rozsnyó ihlette írások kapcsán a helyi értékek tudatosítása, a regionális identitástudat izmosítása céljával. Az ideológiáktól mentes új Móricz-kép kialakítása a konferencia üzenetei között szerepelt. Izgalmas feladatnak bizonyult a móriczi életmű tanításának megvitatása a szlovákiai magyar alap- és középiskolákban.
A konferencia szervezőinek nagy kihívást jelentett a céloknak való megfelelés. Szilágyi Zsófia Móricz-kutató vállta a fővédnökséget, segítve ezzel tartalmilag és szervezésileg is a konferencia megálmodóinak feladatát.
A konferencia üzenetét két Móricz-idézet foglalja össze a legjobban, ami a hívó gondolatként is szolgált:
"Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén…" - tükrözi az író anyanyelvének szeretetét, kitűzi a magyarság helyét a glóbuszon. A másik: "... az Írás nekem fontosabb ... az egész életnél. ... az Írás a virág, ..." Az Írás, így nagybetűvel jelentette az ember, az író életét, élete értelmét, mindennapjai küldetését, célját, küzdelmeit, sorsát.
A konferencia neves előadói, a téma szakértői, kutatói voltak: Szilágyi Zsófia (MTA TKI), a Móricz Zsigmond Társaság elnöke, Cséve Anna gyűjteményi igazgató (PIM), Tverdota György nyugalmazott tanszékvezető (ELTE), Gintli Tibor tanszékvezető (ELTE), Takács Miklós, Baranyai Norbert egyetemi adjunktus (Debreceni Egyetem), Onder Csaba irodalomtörténész (Nyíregyházi Főiskola), Hamar Péter irodalomtörténész (Fehérgyarmat), Szarvas Melinda doktorandusz (ELTE), Tardy Anna egyetemi hallgató (ELTE), Fenyő D. György tanár (ELTE, Radnóti M. Gyakorló Gimnázium).
A konferencia mintegy 100 résztvevője istentisztelettel emlékezett a mélység és a felemelkedés gondolatával Móricz Zsigmondról a rozsnyói református templomban. A helyi temetőben Tóth Sándor és a református alapiskola tanulói Bandika sírjánál felidézték az író és felesége, Holics Janka kötődéseit a gömöri városhoz, tájhoz, emberekhez.
Szilágyi Zsófia Kutya nehéz című előadásában a készülő, új szempontokat figyelembe vevő Móricz-monográfia elkészítésének nehézségeiről szólt. Előadása címét Esterházytól kölcsönözte (Harmonia celestis): "Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot." Mindez igaz a móriczi életműre, mert a feltáratlan anyag 70 év távlatából csak most kutatható teljes egészében. Az író-előadó munkája során szembesült azokkal a kérdésekkel, melyek megválaszolása kielégíti a Móricz kora, élete és életműve iránti érdeklődőket.
Cséve Anna Móricz Zsigmond Naplóiról szólt hitelesen, lévén azok sajtó alá rendezője, gondozója, alapos ismerője. A Naplók rendszerességgel 1924 - 1942 között íródtak. 1924-ben a Búzakalászhoz írott bejegyzésekkel kezdődtek. Ugyanezen év decemberében Móricz már tudatosan írja naplóját. A műfajt az élethelyzet hozta létre. A Holics Jankával kötött házasság kiürülése és a Simonyi Mária iránt fellobant égető szerelem adta a napló mindennapi beírásainak témáját. Együtt olvasva a Naplót a regényekkel felejthetetlen élmény Móricz felfedezése. Így érint meg bennünket Móricz szelleme, így adódik össze ember és író.
Tardy Anna előadása szervesen kötődött a Naplókhoz a Tükör-kötetek révén. Ez a Móricz kézirat I-IX. kötet szövegek gyűjteménye, melynek nagy része magántulajdonban van, illetve az Országos Széchényi Könyvtár, a Borda Antikvárium, Kiss Ferenc és a PIM tulajdonát képezi. A Tükör kilenc kötete 1914-15-ben keletkezett, 1914 decemberében már négyezer oldalt tartalmazott A Tükör-köteteket Móricz a kései olvasónak írta írókról, művészekről, akik az író közvetlen hatáskörében mozogtak és a kor ismert személyiségei voltak. A Tükör-kötetekkel együtt (akár nélküle is) lesz teljes az írói kép, bepillanthatunk az alkotás titkos műhelyébe.
Tverdota György Áldott ínség, magyar élet című előadásában a Móricz pályáját végigkísérő, műveinek gyakori motívumaként (Hét krajcár, Árvácska, ...) megjelenő témát fejtette ki a relatív ínség - erkölcsi defektus párhuzamba állításával. Szemléltetésül a Tündérkert, a Rokonok, Az asszony beleszól című Móricz-műveket boncolgatta, állította párhuzamba az ínség és a gazdagság fogalompárokat, kiemelve, hogy a férfő-nő viszony mögött tapintható a megrajzolt látlelet a szegénységről.
Gintli Tibor Az anekdota újrahasznosítása Móricz prózájában előadásában az író prózai nyelvezetét vizsgálta. Móricznál az anekdota élő és termékeny műfaj, stílusszínezés és ráérős narráció. Erre példaként a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című művet idézi, ebben éri tetten a mikszáthi műfajt. Ahogyan Czine Mihály fogalmaz: "Ebben a műben Mikszáth és Móricz egy-két órácskára kezet fog egymással." Móricz kezén az anekdota megfinomodik, alakjai kilépnek az adomaszerűségből. A szöveg erotikus vonása: a vágy finom ábrázolása, amely mozgatja a fiatalokat egymás felé, mindez intimitásba csomagolva. A regény a vitalitás narratívája.
Takács Miklós Juluka monológja: a Rab oroszlán egy különös részletéről című előadásában az austini beszédaktus került a figyelem látószögébe, melyből a performáció a lényeg. Szerinte a nyelvhasználat nem egyszerűen a cselekvés irányítója, hanem maga a cselekvés is. Juluka monológja a párbeszéd funkciója felől közelíti meg a regényt.
Végül az előadó, elemezve a Vágrándy és Juluka monológját, feltette a kérdést: minek is vagyunk a rabjai?: a nyelv és retorika, a szerelem és Móricz rabjai is vagyunk egyszerre.
Onder Csaba Az újraírt Móricz előadásában Móricz műveinek a kortárs magyar irodalomra tett hatását, utóéletét vizsgálta a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadása kapcsán. A színház 2009-ben ünnepelte fennállásának 130. évfordulóját. Ebből az alkalomból három kortárs szerzőt kértek fel egy-egy mű megírására kortárs magyar dráma és Móricz témában. Az előadó a három darab útját, sorsának alakulását tárta fel, illetve a Móricz örökösöknek a kortársdarabokhoz való viszonyulásáról adott tanulságos összefoglalást.
Hamar Péter Móricz és a film előadása az író és más társművészetek, jelesül a film kapcsolatát foglalta össze. Móriczot élénken foglalkoztatta a mozgókép-kultúra. Elfogadta az új esztétikai közeget, nem fényképezett színházat látott a filmben, hanem az új műfajt. Felismerte a képek jelbeszédét, a képek kiemelésének üzenetét. Először 1934-ben a Sári bíró készült el filmen, amit 1936-ban a Deésy Alfréd rendezte Nem élhetek muzsikaszó nélkül követett, majd Székely István a Légy jó mindhalálig első változatát vitte celluloidszalagra. Életében egyik film sem hozta meg Móricz számára a sikert, azt érezte, meghamisították írói szándékát.
Szarvas Melinda Móricz és a Vajdaság című előadásában összefoglalta az író életművének hatását a Trianon után elszakított Délvidéken. Móricz érzékenyen reagált Trianonra, szerinte a kulturális autonómia létrehozása a megoldás az önsajnálat helyett, a Sarló-mozgalmat tekintette példának. Az elszakadt nemzetrészek íróit a szellemi építkezésre buzdítja, amikor megfogalmazza, hogy nem Budapestre kell figyelni, hanem saját magukra, a saját kulturális igényeiket kell megfogalmazni és megvalósítani. A vajdasági alkotóknak mind a Nyugat, mind a Kelet Népében publikálási lehetőséget biztosított.
Baranyi Norbert előadásában, ami A szenvedéstől a megváltásig (Szakrális nyelv és bibliai motívumok a közoktatásban szereplő Móricz-szövegekben) címet viselte a Légy jó mindhalálig és az Árvácska regényeket vizsgálta abból a szempontból, helyük van-e magyar közoktatásban, értik-e, érthetik-e a tanulók ezt a világot, Móricz bibliai nyelvezetét. Az előadó leszögezte, hogy a Légy jó mindhalálig Móricz-mű nehézkes, nem teljesen ifjúsági regény. Az Árvácska tanítását az előadó csakis középiskolában ajánlja, a megrendítő élményt az általános iskolások nem értik, nem tudják feldolgozni.
Fenyő D. György Móricz Zsigmond tanítása című interaktív előadása teljesen a gyakorlatra épített. Az előadó 12 Móricz-mű alapján készített tanórai foglalkozást. A feladat lényege: a művek első és utolsó mondata alapján fel kellett ismerni a műveket (cím). Az első és utolsó mondatokban jelen volt a kezdet és a vég, sűrítve az egész mű. A résztvevők csoportokban megbeszélték a Móricz-művek üzenetét.
Az előadásokhoz kötődő kérdések perceiben és óráiban a résztvevők kérdései arra irányultak, hogy:
- miért nincs jelen a konferencián előadóként hazai egyetemeink magyar tanszékéről egy Móricz-kutató sem;
- amikor a Móricz-kánon tanításáról szó esett, hiányoztak a hazai tantervkészítők, akikkel meg lehetett volna beszélni, mely Móricz-műve(ke)t lehet (miért, hogyan tanítani) besorolni az alap- és a középiskolai tananyagba a tanulók életkori sajátosságainak megfelelően, illetve hogyan kell a műveket megközelíteni módszertani szempontból (főleg a kompetenciafejlesztést figyelembe véve);
- Móricz olvasásának aktualitása a relatív ínség mai megítélésében.
Ambrus Ferenc a Rozsnyói Könyvkuckó vezetője Szilágyi Zsófiával beszélgetve Móricz és Gömör kapcsolatát fejtegette. A beszélgetés közelebb hozta a hallgatósághoz a kutató érdeklődését és elkötelezettségét Móricz iránt.
Ádám Zita zárszavában összefoglalta a konferencia üzeneteit kezdve a mottóul választott két gondolattal, bezárva Móricz szellemének megismerésének fontosságával. Minden Móriczról szóló írás visszavezet a műveihez: olvasni kell, tisztelni kell, tanulni kell tőle, mert érdemes.
A vasárnapi tanulmányút első állomása Tákos volt, ahol a konferencia résztvevői megtekintették a "mezítlábas Notre-Dame-ot, gyönyörködtek a 77 éves Erzsike néni szellemi frissességében, anyanyelve tisztaságában, kifejezőkészsége gazgadságában. Nagyarban megszemlélték a Luby- és a Kende-kastélyt. Szatmárcsekén a csónakfejfás temetőben a Himnusz eléneklésével tisztelegtek Kölcsey sírja előtt. Tiszacsécsén, Túristvándiban, Milotán megszemlélték a Móricczal kapcsolatos emlékhelyeket. A tanulmányút kiváló kalauza a Tiszahát és Móricz szakavatott ismerője, Hamar Péter irodalomtörténész volt.
Így ért össze tanulás és élmény egy rövid időre, amikor nem tudatosult az idő múlása a látvány és a megtapasztalás mögött.
Tartalmas, élménydús három nap volt. Alkalmas a tanulásra, utazásra, barátkozásra, eszmecserére, mindarra, ami érdemessé teszi a pedagógust az értelmiségi szerepre.
Üzenetül a móriczi gondolat: a közösség felemelése érdekében való gondolkodás, az elvégzett munka, a biztatás, a tevékeny élet épüljön be mindennapjaink tevékenységei közé!
Ádám Lilla
A rendezvény fotóalbuma
