Tanulmányi kirándulás - Hortobágyi Nemzeti Park

2013. május 26.

A rendezvény fotóalbuma

Az autóbusz május 26-án, vasárnap reggel indult Vágselyéről, érintve a negyedi és komáromi felszállóhelyeket. A csoport útikedvét még a vészjósló fellegek hada sem tudta elvenni. A diákok félszegen ismerkedtek, sokan pedig örültek a közös versenyek utáni viszontlátásnak. A pedagógusok is örömmel üdvözölték az ismerős kollégákat, és kihasználták a hosszú út adta alkalmat a szakmai eszmecserére . Út közben csatlakozott a csoporthoz Katona Mihály, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja, aki már több mint négy évtizede végez madártani megfigyeléseket a környéken. Első megállónkra, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumba is ő kísért el bennünket, hiszen büszke kun származására. Kunokkal kapcsolatos gazdag történelmi és néprajzi ismereteit szívesen megosztotta velünk, így téve színessé és érdekessé a múzeumlátogatást.

Utunk Hortobágy felé Nagyivánon vezetett keresztül. E kis település a "Hortobágy kapuja", és érdekessége, hogy a vidék "leggólyásabb faluja". A főúton végigsétálva minden villanyoszlopon gólyafészket láthattunk, bennük az egykedvűen bámészkodó, ázó-fázó gólyákkal.

A szálláshelyre estére érkeztünk. Mátán, a Fecskeház Erdei iskola szálláshelyen stílusosan, hortobágyi palacsintával vártak. Vacsora után meghallgathattuk Katona Mihály előadásának 1. részét, Hazánk érdekes madarai címmel. Másnap reggel elindultunk Közép-Európa egyik legnagyobb halastó rendszeréhez, a hortobágyi halastavakhoz, mely Közép-Európa egyik legismertebb madárélőhelye is egyben. Sajnos az időjárás nem kedvezett a tervezett madármegfigyelésnek. A kisvasúton megtett út után távcsövekkel felszerelkezve, kabátba öltözve másztunk a kilátóba. A madarak zöme fázósan örizte fészkét, az ilyenkor szokásoshoz képest jóval kevesebb madár röpdösött az erős, hideg szélben. Számunkra így is újszerű élményt nyújtott a nádi és vízi madarak sokaságának látványa.

Délutánunkat Malomházán, a Hortobágyi Vadasparkban töltöttük, ahol a Hortobágy jellegzetes állatvilágával ismerkedtünk. Lelkes, fiatal vezetőnk olyan érdekes történeteket fűzött egy-egy állathoz, ami örökre az emlékezetünkbe vésődött. Megtudtuk, hogy mitől " rekonstruált" az őstulok, hogy a nádi farkas nem is farkas, hanem sakál, hogy a vadmacska tiszta fajtáját a kihalás fenyegeti, mivel keveredik a házimacskával, hogy a beteg gólyák etetésekor hogyan kell becsapni az egészségeseket, és még sok egyebet.

Estefelé baralgoltunk Hortobágyon a kézműves vásáron, és végigjártuk a Csárdamúzeumot, az Alföld leghíresebb, legnagyobb csárdáját, és egyben Hortobágy legrégibb építményét, aminek első épületében Petőfi is megfordult. Itt lefényképezkedhettünk a hortobágyi csikósok ruhájában, a czifraszűrben, ami megdöbbentően nehéznek bizonyult.

Ezután ellátogattunk a Hortobágy folyó fölött átívelő, a kereskedelmet, állathajtást és forgalmat biztosító híres Kilenclyukú hídhoz, mely Európa leghosszabb kőhídja, amit az 1690-es években épült fahíd helyére Debrecen városa építtetett 1825 és 1833 között, és ami mára már a Világörökség része.

Este Katona Mihálytól újabb érdekességeket tudhattunk meg , de nemcsak hazánk madarairól, hanem a nagyvilág egyéb tájain élő " leg-leg-leg rekorder" madarakról is. Utolsó napunkon ismét Hortobágyra látogattunk, ahol megtekintettük a Pásztormúzeumot, amiben a pásztorok életét, eszközeit , ruházatát bemutató kiállítást jártuk végig, valamint egy kisfilmet is megnéztünk a hortobágyi pásztorok életéről. A Látogatóközpontban a puszta természetrajzát és a gazdag élővilágát bemutató kiállítás kötötte le a figyelmünket, valamint érdekesnek találtuk a Kézművesudvar ősi mesterségeket bemutató kiállítását is.

Déltájban elindultunk Poroszló irányába, a következő úticélunkhoz, a Tisza -tavi Ökocentrumhoz, aminek akváriumrendszere egyedülálló élményt nyújtva tárta elénk Magyarország második legnagyobb tavának élővilágát. És mintha nem nyújtana elegendő élményt a 2m-es vizák, pontyok, csukák, kecsegék, a vidrák, szalmandrák látványa, megfigyelhettük a rovarvilágot is, de találtunk itt állatsimogatót és játszóparkot is. A sok élménytől alaposan megéhezve tértünk be egy késői ebédre, ami után már csak a hosszú hazaút várt ránk. Azonban az út hátralevő részét sem töltöttük haszontalanul, mert a kollégákkal hasznos eszmecserét folytattunk versenyekről, iskolai eseményekről, szokásokról, ezzel is gazdagítva ötlettárunkat.

Mindent egybevetve elmondható, hogy a tanulmányi kirándulás teljes mértékben elérte célját, hiszen a résztvevő tehetséges gyerekek jól érezték magukat, új ismereteket és élményeket szerezhettek, a kísérők pedig újabb támpontokat kaptak az új tehetségek kibontakoztatására. Mindezért az egész csapat nevében szeretnék köszönetet mondani, nemcsak a Magyar Tehetség Programnak, de a SZMPSZ vezetőségének is az ötletért és a lehetőségért, Csákvári Zoltánnak a szakmai program összeállításáért, valamint Szetyinszky Veronika kolléganőnek a zökkenőmentes szervezésért, a gyors problémamegoldásokért, és azért a rugalmasságért, ami teljessé tette számunkra a kirándulás élményét.

Czibor Angelika, a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola igazgatója