Tanulmányút a Vajdaságba
Vajdaság, 2013. szeptember 24-25-26-27.
A rendezvény fotóalbuma
Az SZMPSZ komáromi Területi Választmányának elnöke, Fekete Irén néhány évvel ezelőtt nagyszerű ötlettel állt elő: tanulmányutakat kell szervezni a pedagógusok részére a környező országok magyar lakta régióiba, hogy megismerkedjenek az ottani iskolarendszerrel, a nemzetiségi iskolák mindennapjaival és a kisebbségben élő magyarság történelmi értékeivel. Így jutott el számos felvidéki pedagógus két évvel ezelőtt a Kárpátaljára, tavaly Horvátországba, idén pedig a Vajdaságba.
Szeptember 26-án kelt útra 44 pedagógus, hogy a négynapos tanulmányút alatt megismerhesse a Délvidéket, annak csodálatos városait és történelmi nevezetességeit, valamint az ottani magyar tanítási nyelvű iskolákat.
Első állomásunk Kosztolányi Dezső szülővárosa, a mediterrán hangulatú Szabadka volt, ahol látogatást tettünk a város egyik legnagyobb iskolájában, a Széchenyi István Általános Iskolában. Fehérvári Magda, az intézmény igazgatója nagy szeretettel fogadott minket, s általa megismerhettük a szerb iskolarendszert, annak felépítését, majd részletesen bemutatta az iskolájukban folyó aktív oktatási-nevelési tevékenységet. Megtudtuk, hogy intézményük 1195 tanulójának 58% - a tanul magyar nyelven, a többiek pedig a szerb tagozatra járnak. Az iskolát körbejárva és néhány órát meglátogatva mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy a tanításban korszerű munkaformákat alkalmaznak, népszerű a csoportmunka és a kooperatív oktatás egyaránt. Magas színvonalú oktatásuknak köszönhetően Szerbia 50 legjobb iskolája közé választották őket.
Ezután a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kart tekintettük meg. A főiskola dékánhelyettese, Prof. dr.Czékus Géza ismertette velünk intézményük képzési formáit: a bolognai rendszerű oktatásban 20 óvópedagógus és 35 tanító szerez náluk oklevelet évente, valamint 40-en folytathatnak mesterképzést.
Szakavatott idegenvezető kíséretében Szabadka nevezetességeivel is megismerkedhettünk. A városban tett sétánk során megcsodálhattuk a gyönyörű szecessziós stílusú épületeket, melyek közül nagyságával és szépségével magasan kiemelkedik a történelmi Városháza. Láthattuk a Korzót, a Raichl-palotát, a Zsinagógát…megannyi csodaszép helyet. Szabadkai vendéglátóink, az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke, De Negri Ibolya és programszervezője, Virágh Ildikó a Ludasi-tó partján fekvő Róka tanyán tiszteletünkre szervezett ünnepi vacsorával vettek tőlünk búcsút.
Utunkat tovább folytattuk Szerbia második legnagyobb városába, Újvidékre, mely a Vajdaság központjának tekinthető. Itt a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének képviselői voltak az idegenvezetőink, s az ő segítségükkel történelmi városnézésen vettünk részt. Megnéztük a főtéren álló neogótikus katolikus templomot, a Városházát, majd a Duna másik partján emelkedő péterváradi erődöt látogattuk meg, mely a középkorban a törökök elleni védelmet szolgálta. A vár érdekessége a toronyóra, melynek mutatói fordított szerepűek, ugyanis a nagymutató mutatja az órák múlását, a kismutató pedig a perceket.
Újvidéket elhagyva Nagybecskerek felé vettük az irányt. Muzslyára látogattunk el, Nagybecskerek egyik külvárosába, ahol a szalézi rend által 2002-től működő Emmausz kollégiummal ismerkedtünk meg. A kollégium azokat a szórványban élő fiatalokat támogatja, akik az általános iskola után segítség nélkül nem folytathatták volna tanulmányaikat. Kalapis Stojan SDB atya, a kollégium vezetője és az intézmény nevelői a kezdetektől szívükön viselik a vajdasági magyar fiatalok sorsát. Szeretetteljes gondviselést, meleg otthont, meghitt légkört biztosítanak számukra. 2002-től a kollégium több mint 120 diáknak adott otthont, hogy kitűnő körülmények között tanulhassanak. Jelenleg 66 lakója van a kollégiumnak, s az érdeklődés egyre nagyobb az egyszerűen berendezett és szigorú házirenddel rendelkező intézmény iránt. Csodálattal hallgattuk Gerdof Zsolt nevelő beszámolóját, s végtelen tiszteletet ébresztett bennünk a vajdasági magyar szórványban végzett önzetlen fáradozásuk és áldozatos munkájuk iránt.
Hazafelé tartva utolsóként Zentát ejtettük útba. A Tisza-parti város a Délvidék egyik legrégibb települése, s azon kevés vajdasági városok közé tartozik, ahol a magyar ajkú lakosság van többségben. A történelmi jelentőségű város központjában a szecessziós stílusú Városházát néztük meg. Az épület leglátványosabb beltere a gazdag díszítésű lépcsőházi galéria. A közel 50 m magas toronyból pazar kilátás nyílt a városra és környékére.
Eseményekben és látnivalókban bővelkedő négy napot tölthettünk a Vajdaságban. Rengeteg új ismeretet szerezhettünk, s képet kaptunk a még ma is háborús nyomokat viselő, ám csodálatos szépségű vidékről, valamint az ott élő magyarok küzdelmekkel teli életéről, hogy tömbben vagy szórványban, de magyarok maradhassanak.
Lacza Aranka
|