Gárdonyi Géza Tanári Emlékkonferencia

Rimaszombat, Eger, 2013. november 15-16.

A rendezvény fotóalbuma

A tanácskozás ezeknek a gondolatoknak a jegyében mutathat irányadást számunkra, felvidéki pedagógusok számára. Az emlékkonferenciát a feledi Szombathy Viktor Magyar Tannyelvű Alapiskola Az ezerarcú Gárdonyi-érdekességek Gárdonyi életéből c., rendkívül színes, az életművön jelentősen túlmutató előadása nyitotta meg a Tátra szálló konferenciatermében, Rimaszombatban. Ezután következett, Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökének ünnepi köszöntője. Simkó József, Rimaszombat polgármestere egyéb teendői miatt nem vehetett részt a konferencián, helyette viszont Rigó László polgármester úr köszöntötte a résztvevőket, kiemelve a város közoktatásban, a felvidéki magyar kultúra ápolásában kifejtett szerepét. Ezután került sor a szakmai előadásokra, melyek sorában magyarországi kutatók avatták be a jelenlevőket a Gárdonyi-kutatások legújabb részleteibe. A szekció ülésvezetője Angyal László, az Eperjesi Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Intézetének egyetemi adjunktusa, a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola magyar nyelv-történelem szakos pedagógusa volt. A szakavatott előadások sorát Kovács Gábor, a veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara Magyar Irodalomtudományi Tanszékének irodalomtörténésze nyitotta meg, aki Gárdonyi prózaköltészetét vázolta fel kellő megalapozottsággal. A narratív felfedezőút során a "más szóval mondani a szót" poétikai eljárás lényegére mutatott rá. Ez a szervező elv szövi át az író több regényét (A láthatatlan ember, Az egri csillagok stb.). Gárdonyi igazi költői énje azonban a kis szépprózai formák mesterségében rejlik. Szövegvilágának egyik szerves alkotórésze a különböző kulturális jelrendszerek összekapcsolása. A cselekmény fő hajtóerejének a paralellizmust nevezte meg. Az előadás szakszerűen tért ki a szavak etimológiai szintjére is a megfelelő szakavatottsággal. "Szőlővessző, mely idegenből hozva egri tőkévé lett."- hangzott Király Júlia expresszív előadáscíme, mely során a Gárdonyi-hagyatékot muzeológus szemmel mutatta be, kitérve a Dobó In Vármúzeum teljes testamentumára, beleértve az író kézírásos lenyomatait is. Az egri remete életműve Eger nélkül nem teljesedett volna ki. A következő előadó, H. Szilasi Ágota, a Vármúzeum művészettörténésze a művészlét kérdésének reprezentatív formáit vizsgálta előadásában. Az Ida regénye c. alkotásában azonban nemcsak erre való utalások vannak, hanem szép számmal fordulnak elő benne a népnyelvből vett szóképek is: "pohos", "göcög", "vigyázz, mert ez a légy (értsd udvarlód) nem téged dong, hanem a tányérodat" (birtokodat szaglássza)! Gárdonyi élete végén is foglalkozott a szerelem, a boldogság rejtélyes kérdéseivel. A regény 1924-ben jelent meg, s két filmváltozata is ismert. Az írót az irodalmi köztudat tág érdeklődésű, végtelen tudásvágyú, olvasott és művelt íróként tartja számon. A kutatók figyelmét azonban elkerülte mintegy tízezer kötetes könyvtára. Varga Zita, a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár könyvtárosa ezt a hiányosságot igyekezett pótolni előadásában. Elemezte az emlékmúzeumban őrzött könyvtári anyagot, amelyre a filológiai pontosság jellemző. Az 1500-as évektől gyűjtötte, s a tematikus sokszínűség jellemzi az anyagot. Tartalmi gazdagságát a régi könyvek gyűjteménye és a nyelvi gazdagság adja. A 48 tárgykört és 32 nyelvet felvonultató hagyaték a dualizmus kori alkotó értelmiség magánkönyvtárának ékes példázata. Az állomány tudatos könyvgyűjtőre vall. A tanácskozás pénteki részének utolsó előadója Sebők Valéria, a Feledi Kistérségi Hivatal vezetője volt, aki bemutatta Gárdonyi tanítását a szlovákiai magyar alapiskolában. A több helyi és regionális iskolákban - Rozsnyótól Fülekig - végzett kérdőíves felmérése nyomán kézenfekvő lehetőségekre mutatott rá az író tanításában. A tanórán, a szakköri tevékenységeken kívül felhívta a figyelmet Gárdonyi pedagógiai projektben és más, iskolai rendezvényeken való kellő tanítására. A mai irodalomtanításban alapvető szemléletváltásra, paradigmatörésre van szükség, ogy áthidaljuk a nemzedéki nehézségeket, a kor kíhívásait. A tanácskozás előadásaiból lemérhettük, hogy sem a tudomány, sem az iskola nem vonhatja ki magát a jelenkori irodalomtanítás jelenségei és tényei alól. Minél hamarabb felismerjük ennek szükségszerű voltát, annál eredményesebb lesz oktató-nevelő munkánk. S bár igaz a Gárdonyi-idézet, hogy "a tanító olyan lámpás, amely minél inkább világít másoknak, annál inkább fogyasztja önmagát", mégis a néptanító mai küldetése nem tűnik teljesen reménytelen felvállalásnak, még a jelenkorban sem.

A tanácskozás másnap Egerben folytatódott Ferencz Anna elnökletével. A szombat délelőtti előadások két témát jártak körül: Berecz Mátyás, a vármúzeum igazgatója és előadótársa, Király Júlia lerántották a leplet az Egri csillagok című regény történelmi tévedéseiről. Az előadók felváltva osztották meg ismereteiket a konferencia résztvevőivel: először mindig Berecz Mátyás vázolta fel a történelmi hátteret, majd Király Júlia irodalomtörténész vont párhuzamat a regény egyes részei és a Berecz Mátyás által bemutatott történelmi események között. Mint már az tanúbizonyságot nyert pénteken, hogy Gárdonyi kutató ember volt és igyekezett mindennek utána járni, ebben a regényében mégis több pontatlanságot fedezhet fel az olvasó. Joggal merült fel a következő kérdés: veszít-e a regény értékéből, ha ennek a ténynek a tudatában olvassuk? Az előadók egyöntetű véleménye az, hogy hiába beszélünk történelmi regényről, amelynek megalkotása előtt Gárdonyi történelmi kutatásokat végzett és írása közben törekedett a történeti hitelességre, mert a regény műfaji kerete megengedi a fikciót: pl. Cecei Éva személye annyira élethűen van megalkotva, hogy csak az alapos történelmi kutatások mutatták ki, hogy kitalált személyről van szó. A Gárdonyi által leírt egri vár sem úgy nézett ki az ostrom idején, mint ahogyan a regényből képet kapunk róla. De a regény ezen tények ismeretében sem veszít értékéből, sőt annál izgalmasabb olvasmány lehet. Lehetőséget kap az olvasó, hogy regényélménye alatt a történelmi hitelességnek is utána kutasson és valóságot a fikció mellé helyezve párhuzamot vonhasson. De az a lehetőség is nyitva áll, hogy a regényt mint regényt olvassuk. Érdemes lenne kipróbálni ennek a kettősségnek a tükrében tanítani az Egri csillagokat. A diákokat kutatásra ösztönözné, alkalmat kapnának összehasonlítani Dobó István korát az ő jelenükkel, párhuzamat vonni két eltérő kor között, két eltérő világ között.

Második előadónk, Szécsényi Orsolya, aki szintén a Vármúzeum munkatársa és igazgató helyettese is egyben, azt próbálta érzékeltetni, hogy Magyarországon és az egri Dobó István Vármúzumban milyen programokat tarottak egész évben, hogy méltón ünnepeljék meg a Gárdonyi emlékévet: bált szerveztek, fotópályázatot írtak ki, irodalmi fesztivált rendeztek, októberben emlékkoncertert tartottak neves előadókkal, "Tollal a csillagokig" címmel vetélkedőt hirdettek általános iskolás diákoknak, interaktív foglalkozásokon vehettek részt a gyerekek, több kiadványt jelentettek meg, játékokat készítettek, felujították Gárdonyi sírját, jelenleg a Gárdonyi elmékház felujítási munkálatai folynak, és még lehetne sorolni a tartalmasabbnál tartalmasabb programokat. Itt ajánlom mindenki figyelmébe a Vármúzeum honlapját, ahol a Gárdonyi emlékévvel kapcsolatban sok információt találhatunk és jó ötleteket is lehet meríteni.

A két tartalmas és átfogó előadás után került sor a Vármúzeum megtekintésére, amelyet kedves idegenvezetőnk ízes beszéde és interaktív feladatai tettek élvezetessé és tanulságossá.

A konferencia méltóan Gárdonyi Géza sírjának megkoszorúzásával fejeződött be.

Milyen igaz, az alkotó ember hite: "Csak a teste." Szelleme, életműve és tanítása műveiben él tovább az idők végezetéig.

Angyal László, Ádám Lilla