|
II. Gömöri Vers- és Prózamondó Tábor
Rimaszombat, 2014. július 27. – augusztus 1.
A rendezvény fotóalbuma
2014. július 27. és augusztus 1. között került megrendezésre második alkalommal Kokaván a Kokava-Línia üdülőközpontban a Gömöri Vers- és Prózamodó Tábor a Pro Scholis p.t. és az SZMPSZ Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központ közös szervezésében.
Célja és küldetése az volt, hogy:
- a gyermekeket a nyári szünet alatt felkészítse az irodalmi szövegek értelmezésére és tolmácsolására, az előadóművészet alapjainak elsajátítására;
- felelevenítse, kibővítse az iskolákban tanultakat irodalmi gyönyszemeinkről magyar költőink versein keresztül;
- a tábor lehetőségeihez képest a természetben való kirándulás, sportolás, természetjárás és egyéb kiegészítő foglalkozások alkalmával a gyermekeket nyitottá és érzékennyé tegye annak szépsége és gazdagsága iránt, illetve a természetvédelemre neveljen.
A tábor 15 tanulójának pedagógiai felügyeletét Csúsz Ilona és Csúsz László, valamint Molnár Zsuzsa látta el.
A szakmai program előadója Molnár Xénia színművésznő volt, aki tudatosan választotta
Petőfi Sándor népies költészetének ismert verseit, Weöres Sándor gyermekverseit és Gömör szülöttének, Pósa Lajosnak gyermekverseit. Pósa Lajos verseinek választása egybeesett a költő halálának 100. évfordulójára való emlékezéssel.
Az előadó arra törekedett, hogy mindazok a gyermekek, akik már verset szavaltak, prózát mondtak, színpadon szerepeltek, de azok is, akik éppen most fedezik fel önmagukban a ,,játszó,versmondó embert“, céljaik megvalósításához megfelelő segítséget kapjanak a tábor egy hete alatt.
Igyekezett játszva tanítani a gyerekeket, akik nagyon befogadóak, aktívak és érdeklődőek voltak az új iránt, mindenki egyénre szabott eligazítással tért haza, ami számára hasznossá válhat mind az iskolában, mind a versenyeken való megmérettetésben.
Minden napra jutott idő egy-egy költő életével, verseivel tüzetesebben foglalkozni. Petőfi Sándor: Szeptember végén, Fa leszek ha ... verseit elemezték, a Befordúltam a konyhára... c. megzenésített versét ritmusgyakorlatok segítségével sajátították el, A Nemzeti dal, Az Apostol, Itt van az ősz, itt van újra, János Vitéz és az Egy gondolat bánt engemet c. költemények is megbeszélésre kerültek.
Weöres Sándor csengő-bongó gyermekversei magukért beszélnek. A gyermekek értelmezték, eljátszották a magunk készített kellékek, provizorikus kosztümök, egyéb kiegészítők segítségével A galagonyát, Bóbitát, Csiribirit és a Száncsengőt. Halász Judit és Koncz Zsuzsa megzenésített versverziói a zenei élményt segítették.
Pósa Lajos versei közül a Tréfa c.verssel ismerkedtek meg alaposan, amelyet el is játszottak – a lányok kérdeztek, a fiúk válaszoltak. Beszélték a költő életét, életművét, dalszerzeményeit is, valamint szó esett gömöri, Radnóthoz való kötődéséről is.
Az Iczinke piczinke, A kis hajó és Anyám intése c.versei kerültek még feldolgozásra.
A verselemzések mellett nagy szerepet kaptak a drámajátékok. A dramatikus folyamat kifejezési formája az utánzás, eszköze az emberi hang, az adott nyelv, test, a tér és az idő, tartószerkezete a szervezett emberi cselekvés. Az előadó Gabnai Katalin drámajátékaival gazdagította a foglalkozásokat.
Érzékszerveket finomító játékaik voltak a kacsintójáték, tükörjáték, titkos karmester. A megőrző és újrateremtő játékokat nagyon szívesen játszották a gyerekek, mint pl. Mi változott? Mire emlékszel? Holnap, ha hozzád indulok...,Van egy bőröndöm, grimaszjáték stb.
Gyakran végeztek helyes légzésgyakorlatokat, számtalan nyelvtörőt tanultak és mondtak, etüdökkel (test, mimika és gesztusok segítségével) játszottak el közmondásoka, rövid történeteket.
A foglalkozások napi háromszori másfél órában zajlottak, ha az időjárás engedte, akkor kinn a szabadban, nem megfeledkezve arról, hogy a játéktevékenység a legalapvetőbb örömforrás, amelyben a fejlődés lehetősége úgy bújik meg, hogy a ,,kényszer“ csak a játék szabályában van jelen.
A fogalkozások végén minden alkalommal megbeszélték az aznap tanultakat, illetve, mely játékok voltak számukra kedvesek, vagy kevésbé érdekesek.
Minden gyermek egy külön hangszer, nem ,,dobolhatunk“, rajta, amikor ő egy ,,hegedű“. A tábor végére egy remek kisegyüttessé, csapattá kovácsolódott össze a 15 gyermek. Az utolsó nap délutánján nyitott óra keretén belül összegezték a gyermekek a tanultakat az értük érkező szülők jelenlétében.
A tábor a kitűzött célt elérte: az irodalmi művek értőjeként és előadójaként tett első lépés megtörtént. A szabadban tett túrák, kirándulások, sportfoglalkozások (lovaglás, úszás, akadálypályás versenyek) a szellemi feltöltődés mellett a test egészséges fejlesztését is teljesítette.
(Molnár Xénia - Ádám Zita)
|
