II. Rákóczi Ferenc Nyári Egyetem

Rimaszombat, 2014. július 7-12.

A rendezvény fotóalbuma

Az 1995 és 2014 közötti időszakban Rimaszombatban folyamatosan szerveződött meg az SZMPSZ nyári egyeteme. Kivételt képeznek azok az évek, melyekben nem volt érdeklődés a nyári képzés iránt, illetve megjelent a kassai helyszín, mint alternatíva. Rimaszombat számára fontos a művelődés, hiszen az 1771-ben megjelent Hármas Kis Tükör című népiskolai tankönyvében ezt írja a városról Losonczi István: „Ékes volt ez a Város Czéh s Társaságokkal, Huszonnégy Személyből álló szép Tanátstsal, Híres oskolával, tanult Iffiakkal.” A Gömörben élők hagyománytisztelők, 15. éve szervezik a nevelők számára az említett megállapítás értelmében a művelődés és fejlesztés egyik fontos eseményének számító nyári egyetemet. Ádám Zita a 2014. július 7-12. között Rimaszombatban megvalósult nyári egyetem záró-összegző gondolataiban elsősorban a folyamatos 15 év kihívásának való megfelelést, a csapategységet, a feladat iránti elkötelezettséget és a folyamatos tanulás iránti kötelességet említette a hazaiak erősségeként, amit a nyári egyetem megnyitásakor Kölcseyt idézve az ember és a feladat egymáshoz való viszonyát vezetett fel: Rimaszombatra mindig is a kísérletezés volt a jellemző: 1995-ben a Tolnay-féle heurisztikus módszer 30 órás képzéssel indított osztozva Komárommal a Zsolnai-programon (NYIK), amit aztán sorra követtek az olyan problémafelvető és –megoldást kereső képzések, melyek a halmozottan hátrányos és ingerszegény környezetből iskolába érkező tanulók, illetve a tehetséges tanulók képességeinek fejlesztését tűzték ki célul. Az, hogy a nyári képzéseken résztvevő pedagógusok hogyan használják fel a mindennapok során a kapott tudást, az igazgató, a pedagógus, az iskola dolga. A lényeg a növendékek sikeres tanulása, ami egyenes arányban van a pedagógusok szakmai felkészültségével. 2011-ben új szemlélettel indult a pedagógiai szabadegyetemi képzési forma, de 2013-ban a kreditpontok őrült gyűjtésének divatja idején ezt a képzési formát főleg a régióbeli pedagógusok elutasították. Nem tisztem megítélni az akkreditált, főleg az „MPC-s” képzések minőségét, de a kreditpontok gyűjtése semmiképpen nem a szakmai minőséget és a nevelési helyzetekben felmerülő problémamegoldást célozza meg. A papíron túlképzett pedagógusok a gyakorlatban nagyon is tanácstalanok és a PISA mérések bizonyítékaként sikertelenek. A megoldást a nevelési helyzetekből eredő problémák kezelésének minőségi képzései jelentik. A rimaszombati nyári képzés rimaszombati központi témája a tehetség volt.

A képzések célja:

- a hátrányos helyzetű és ingerszegény környezetből érkező, illetve tehetséges tanulók képességeinek fejlesztése, a hatékony és komplexen értelmezett integrációs programok elsajátítása

- az iskolai nevelőnők szakmai fejlődésének segítése

- a testi nevelés fontossága az egészségesen fejlődő gyermek érdekében.

„A minap Danis tanár úrral kivételesen ritka beszélgetést folytattunk arról, mi hiányzik napjaink nevelőiből ahhoz, hogy a nevelés-oktatás sikeres legyen, mit tudtak a régi tanárok, mit kellene tőlük megtanulni. Bölcs volt az ő beszéde és indokolt a megszólítás, hiszen a harmincas évek végén Budapesten járt gimnáziumba, megérintették őt a nagy szellemek tettei. Beszélgetésünk elsősorban a fasori gimnáziumi tanárok sikereinek titkára irányult, tudva, minden siker mögött az okot kell keresni, ami elsősorban a család, a légkör, a kortárscsoportok és az iskola: a növekedést segítő szellem, a génius loci és a tanáregyéniségek. Tanár úr szerint a titok oka a családi nevelésen, a kortárscsoportok befolyásán kívül a nevelők önfegyelme, neveltsége, holisztikus műveltsége, széles horizontú látóköre, az önfejlesztés fontosságának tudatosítása, elkötelezettség beszédben, magatartásban, a feladathoz való hozzáállásban rejlik. Tudatosan készítették fel a növendékeket az élet feladataira, az egyetemi évekre. Kemények és fegyelmezettek voltak, mindemellett emberségesek. Az iskola és a tanár minta volt, aki megtisztelt és akit megtiszteltek, a művelődés pedig napi feladat.” – vezette fel megnyitójában a pedagógus szakmai fejlesztésének gondolatát. A tudás akarása, keresése és megismerése mindenki tudatában, elméjében ott van, ám sokszor az akarat, a szorgalom, a motiváció, a szárnyakat magasba emelő felhajtó erő a kérdés, és az, hogy tanítvány és mester készen áll-e a felemelkedésre. Az idei év tartalmi kísérleti jellegét bizonyítja, hogy a gyógytestnevelés és a hatékony iskolai integráció is bekerült a programba, indokoltságukhoz kétség sem fér. A gyógytestnevelést indokolja már az óvodás gyermekek helytelen testtartása, aminek eredménye a gerincproblémák megjelenése fiatal és előrehaladott korban. Gunda András, a SE TK docense szerint a képzés célja és feladatai„szervezett keretek között történő testedzés- gyógytestnevelés a különböző egészségügyi elváltozással, mozgatórendszeri-, belgyógyászati panasszal kiszűrt óvodások, kisiskolások diagnózisának megfelelő, pedagógiai folyamatba ágyazott terápiájára, az adott korosztályra jellemző és elvárható mozgásfejlesztésre, testkultúrális intelligencia közvetítésére, a motorikus képességeiben és tudásában mutatkozó hiányok felszámolása mellett, az önálló testedzésre, az öntevékeny sporttevékenységre történő felkészítés, annak orvos-biológiai, edzéselméleti és pszicho-motoros tartalmaival egyetemben, a prevenciós szemlélet jegyében.“ A szakcsoport előadója Gunda András és Gundáné Szántó Katalin volt. Hajnovič Gabriella, a csoport vezetője így összegzi a heti munkát: „A csoport 26 tagja egy 15 blokkból álló előadássorozaton és a hozzá kapcsolódó gyakorlati bemutatón vehetett részt. Megismerhettük a testedzés, sportolás, gyógyító testmozgás összefüggéseit az egészséges életmód megalapozásával kisgyermekkorban. Az óvodás és kisiskolás gyermekek játékos, élményt nyújtó, szabályozott terhelést jelentő mozgásformáit a megelőzés és a rehabilitáció szolgálatában, melyet saját bőrünkön, izmainkon esetleges kisebb nagyobb testi elváltozásainkon is tapasztalhattunk. Megismerhettük a sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal való bánásmód jellemzőit, adaptív gyógytestnevelésüket. Megtudhattuk, mit jelent a prevenció, pre-prevenció fogalma, milyen mozgásrendszeri elváltozásokkal, betegségekkel, mint az asztma, kóros kövérség találkozhatunk munkánk során, és azoknak milyen terápiáit alkalmazhatjuk. Tanultunk lazító-nyújtó, tartásjavító gyakorlatokat, képességfejlesztő váltóversenyen szurkoltuk egymásnak. Áttekintést nyertünk a fejlődést meghatározó tényezőkről, a sérült személyiség jellemzőiről. A velük szembeni reakciókról, megközelítésük modelljeiről. És nem utolsó sorban, megismerhettünk két, az egészséges élet, az aktív mozgás mellett elkötelezett szakaemberrel (...)“ A második szakcsoport a hatékony iskolai integráció témáját bontotta ki, melynek lényege az együttnevelés gyakorlatának elsajátítása. A gömöri régióban szinte megoldhatatlan problémát jelent az együttnevelés, amikor a magyar iskola tanulóinak mintegy 75-100%-át roma tanulók alkotják, akiknek viselkedése, a munkához és a tanuláshoz való hozzáállása, kialakulatlan higiéniai szokásaik, mentális lemaradásuk nagyon sok megoldatlan problémát vet fel társadalmi, iskolai és szakmai szinten is. A pedagógus eszköztárából hiányoznak a hatékony eszközök, s marad az iskolán belüli szegregáció, mint a differenciálás egyik formája, mely nem vezet el az integrációhoz.

„Hol kellene megfogni a problémát? Az oktatásban? A társadalomban? A helyi kisközösségekben? Lehet-e hatást elérni, ha csak egy területre fókuszálunk? Kell-e tartanunk a határokat, vagy épp át kellene lépnünk azokat? Mit lehet tenni a szegregátumokban, aszegregált iskolákban az integrációért? Nehéz, nyomasztó kérdések. És a válaszokat egyre nehezebb megtalálni rájuk. Talán a kudarcok oka épp az, hogy maga a probléma sincs a rendszerben megfelelően elhelyezve, így a megoldásokat sem tudjuk rendszerben látni. Elszigetelt területek vannak, oktatás, tanodák, telepfelszámolási programok, lakhatást segítő próbálkozások, közösségfejlesztés (szigorúan pályázati keretek között, a rendszerben nem fellelhetően), közmunka, érdekképviselet, prevenciós programok stb. kapcsolódás nélkül, egymás hatásait nem erősítve. A rendszer átalakulásában erre irányulva leginkább a hatósági eszközök megerősödése jön át, és minden innovatív, humánus próbálkozás marad azon kívül, pályázati rendszerben, egy, esetleg két éves kifutásokkal, lepapírozott fenntartásokkal, beépülés nélkül. Pedig minden, mindennel összefügg. Ha ezt nem vesszük figyelembe, a hatás, amit egyik területen kifejtünk, lenullázódik a másikon, elvész a befektetett energia, pénz. Mi hát az a rendszer, amiben a probléma megfogható? (...) Érdemes talán a társadalmi közeg, az intézmények, a család és a települési közösség szintjén is vizsgálódni az integráció gátjai szempontjából, és talán, ha így a megoldások terepe is körvonalazódik, bizonyíthatóvá válik az „igazgyöngyös” idea: csak a sok beavatkozási pontú, egyidejű, stratégiaszerű beavatkozás vezethet eredményre.“ – idézem L. Ritók Nórát, a téma kiváló magyarországi szakértőjét. Tehát a téma indokoltsága adott. A szakcsoportban Császár Rozália és Vas Enikő vezetésével 26 pedagógus birkózótt a témával. Ádám Lilla összefoglalójából idézve: “Beszámolómat pár hétköznapi kifejezéssel kezdeném, mint pl. támogató légkör, szocializáció, értékrend közvetítése, egyéni fejlesztés, differenciálás, hártánykompenzálás, társadalmi felelősség. A csoport tagjai úgy gondolták, hogy tudják és értik ezeket a fogalmakat. Már az első foglalkozáson kiderült, hogy ez távolról sem így van. Ezek csak szavak voltak, melyek mögött részleges vagy eléggé hiányos tartalom volt. Előadóink, Császár Rózsa és Vas Enikő, elég magas és vastag falakba ütköztek. Kemény órákba, napokba került mire megértették velünk, hogy hatékony integráció, ami semmi mást nem jelent mint együttnevelés, nincs és nem is lehet szemléletváltás, nyitottság, változatos módszertan alkalmazása és tudatos tervezés nélkül. Az előadók arra törekedtek a 30 órás képzés alatt, hogy szembesítsenek önmagunkkal, szemellenzős gondolkodásunkkal, előítéleteinkkel, hogy mindig másokra mutogatunk, másoktól várjuk a segítséget, sőt kész receptet. Péntekre megértettük, hogy mi magunk vagyunk a mozgatórugók. Hogy nem világrengető dolgokat várnak el tőlünk a szülők, a munkahelyünk, a társadalom, hanem kis lépésekkel jutunk előre, és csak azon a területen, amihez mi értünk. Ne akarjunk pszichológusok, gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok lenni, hogy ha segítségre van szükségünk, akkor kérjünk és necsak várjuk, mert akik partnereink lehetnek a nevelő-oktató munka során, nem biztos, hogy tudják, észlelik a tehetetlenségünket. Keresnünk kell egymást. Megértettük azt is, hogy a hallottakat, tanultakat mindig a saját helyzetünkre kell adaptálni, mert ahány gyerek, annyi eset. Ezért nincs EGY tuti recept. Az integrálás összetett dolog. Nem esetek, problémák vannak, hanem helyzetek. A felmerülő vagy már fennálló helyzeteket pedig meg kell beszélni, oldani, ezért fontos eleme az integrációnak a megfelelő kommunikáció.

A képzés, az együtt töltött 30 óra kevés volt. Ennek ellenére felkeltette az érdeklődést, elgondolkodtatott, nyitottabbá tette a résztvevőket. Ezért leszögezhetjük, hogy a kitűzött cél teljesült. A harmadik szakcsoport célcsoportja a nevelői státuszban lévő pedagógusok voltak, akiket a komáromi módszertani központ munkatársai készítettek fel az 1. atesztációs munka elkészítésére. Bodon Erzsébet, a csoport vezetője így összegzi a munkát: „Az előadók a Módszertani Pedagógiai Központ szakemberei voltak: Csintalan Zsuzsanna, Skabela Rózsa és Csicsay Károly. Ők a szakmai kompetenciák fejlesztéséről, a motivációról, az atesztáció céljáról, a témaválasztásról, a zárómunka formai követelményeiről adtak elő. Az előadások fontos információkat tartalmaztak az oktató-nevelői munkáról, a nevelők munkájáról és az I. atesztációról. A résztvevők a felkészítés során rengeteg szakirodalommal ismerkedtek meg. Az előadások családias légkörben zajlottak, a hallgatók sok újat tanultak és úgy gondolják érdemes atesztációs vizsgát tenni és így előrelépni a ranglétrán. A képzés az utolsó napon vizsgával zárult. Mindenki prezentáció formájában mutatta be annak a témának a vázlatát, amelyet majd az atesztációs munkájában fel fog dolgozni.“ A rimaszombati nyári egyetem programjait összefogó gondolat a megnyitáskor is nyilvánvalóvá vált: csak a tehetség visz előre, semmi más. A témákat a tehetség gondozása, segítése fogta össze, ami Gyarmati Éva szerint „(...) a személyes jellemzők és a környezeti tényezők finom interakciója által fejlődik. Ez egyrészt azt jelenti, hogy sokszor nem látható, apró hatások is nagy jelentőségűek lehetnek, másrészt azt implikálja, hogy ha a környezeti tényezőket a tehetség számára elégségesen használhatóvá teszi a társadalom, akkor jelentősen megnöveli a tehetség megjelenésének valószínűségét.“ A tehetséges gyermekből akkor lesz sikeres felnőtt, vallja Gyarmathy Éva, „Ha megtanulja, hogy a kihívásokat válassza. Ehhez az kell, hogy bízzon magában, ezt pedig a szülők adhatják meg a gyereknek a beléje vetett hitükkel.“ A mennyiségről a minőségre, a szakmai tudás mélységi elvére való törekvés, a nevelési deficitek megoldásának kezelésére való áttérés hozhat csak áttörést a jelenlegi helyzethez viszonyítva. És a legfontosabb: hogy minden a gyermek sikeres tanulása érdekében történjen, minden képzésnek ez legyen az alfája és omegája! A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége rimaszombati nyári egyetemének résztvevőit stílusosan a helybéli Tompa Mihály MTNY Alapiskola tehetséges tanulói köszöntötték A kendertől a kelengyéig projektjükkel. A projekt a Gömörből/Nógrádból jöttünk, mesterségünk címere … féléves projektmunkának a hozadéka volt, amit 2014. június 6-án mutattak be Almágyban. Ezt követte a nyári egyetem nyitóelőadása: Világhírű magyar tudósok és más tudománytörténeti érdekességek című előadásával Gazda István tudománytörténész nyűgözte e a nyári egyetem résztvevőit. Az előadó azzal is kivívta a hallgatóság elismerését, hogy közel két órán keresztül szembesített egy német tudós 1700-ban tett kijelentésével, mely szerint a magyar nyelv alkalmatlan a tudományok művelésére, illetve a magyaroknak nincsenek eredményeik a tudományok művelése terén. Állítását bizonyítandó száznál több diával és sok-sok szórakoztató történettel beleszőve a XVI. század híres és neves tudósaitól a XXI. századig ívelt az impozáns magyar névsor. A professzor úr könnyed stílusában nem volt nehéz követni a legtudományosabb okfejtéseket sem. A polihisztorként is helytálló tudós ember felhívta a tanárok figyelmét arra, hogy a nagynevű tudósok, költők (Fazekas, Csokonai, ...) kimagaslóan művelt emberek voltak, akiknek tudománya a művészetekbe is maradandót alkotott és fordítva is igaz, aki a tudományokat mélyen művelte, annak humán elkötelezettsége is nyilvánvaló volt.

Akikre büszkének kell lennünk: a korai írástudók közül Bocskay György, aki kalligrafikus idézetekkel díszített mintakönyveket készített az 1560-70-es években. A Debreceni Aritmetika 1577-ben jelent meg A számvetésnek tudománya címmel.Méliusz Juhász Péter Herbáriuma 1578-ból való, Pápai Páris Ferencnek 1690-ben jelent Pax Corporis című, az emberi testnek belső nyavalyáiról, okairól, fészkeiről, s azoknak orvoslásáról való tractája. Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász 1586-87-ben megalkotta a Janson betűtípust. A magyar tudomány és technika találmányai a XVII. századtól irigylésre késztették a világot, mely el is lopta ezeket a patentokat. Verancsics Faustus 1616-ban írt először a paplanejtőernyőről, az 1673-ban íródott párizsi szíjgyártó-szabályzat 24. pontja szerint: „A kocsik és szekerek szíjazatához magyar módra készített bőrt szabad felhasználni. Aki pedig ezt a rendelkezést nem követi, annak bőrei megégettessenek.” 1743-ban, Debrecenben látott napvilágot Maróthy György Aritmethikája, Hatvani István, az ördöngős debreceni professzor, aki rimaszombati születésű volt, először végez kémiai kísérleteket. Majd következik Hell Miksa, Makó Pál és nincs vége a sornak. Professzor úr páratlan előadása során bizonyította a magyarok első helyét a tudományokban. Ki gondolta volna, hogy Mozart Born Ignácról (a selmecbányai főiskola tanára, az amalgámozási eljárás feltalálója) mintázta meg a Varázsfuvola Sarastróját!, hogy Kempelen Farkas beszélőgépet alkotott 1790-ben! Kitaibel Pál Kassán adta ki 1801-ben a bártfai ásványos vízről szóló tanulmányát, Bolyai Farkas és János megalkotja fizikáját és csillagászatát. Széchenyi csodálatos ember volt, mert amit kitalált, meg is alkotta: Akadémia, Hengermalom, Lánchíd, Ganz Ábrahám feltalálta a kéregöntésű vasúti kereket, Jedlik Ányos megalkotja a villamdelejes forgonyt, Semmelweis Ingác a gyermekágyi láz okának kikutatója megmenti a magyar kismamákat. Sokan nem tudják, hogy Kossuth Lajos botanikus és természetbúvár volt, Eötvös Loránd, az Eötvös-inga feltalálója óriási gazdagsághoz segítette az olajmezők tulajdonosait, Baross László búzafajták nemesítésével kísérletezett Bánkuton, Bródy Imre és Aschner Lipót feltalálja a kripton-töltésű wolfram-szálas izzólámpát, Kandó Kálmán fázisváltó mozdonyt kísérletezett ki, Richter Gedeon gyárában előállított inzulin a legjobb minőségű volt Európában, Kabay János mákszalmából állított elő morfint, Szent-Györgyi Albert feltalálja a C vitamint, Jánosi Marcell a floppyt, a lego-motort.

És a külföldi sikerek: Mihály Dénes gépészmérnök, 1916-ban eredményesen készített hangosfilm felvételt. 1929-ben a berlin–witzlebeni rádióállomás – Európában elsőként – (filmről érzékelt) mozgó televíziós közvetítést adott, Mihály Dénes rendszerével. A Korinthoszi-csatorna építésvezetője Gerster Béla (1850–1923) volt, New York városának terve Asbóth Sándortól származik. Szerelmey Miklós (1803–1875) londoni kőkonzerváló szerementette meg a londoni parlament épületét. A csornai születésű Gestetner Dávid (1854–1939) a sokszorosító, Korda Dezső forgókondenzátora, a rádió állomáskeresője, a színes tv, mikrobarázdás hanglemez feltatálója volt. Galamb József (1881–1955), a Ford T-modell egyik megalkotója, Szilárd Leó (1898–1964) szabadalma a neutronokkal történő láncreakcióra 1934-ben született, Hevesy György (1885–1966) a radioaktív izotópokmint nyomkövetők kifejlesztéséért kapott kémiai Nobel-díjat (1943). Sokan nem is gondolják, hogy Bíró László József (1899–1985) találta fel a golyóstollat. Neumann János a fasori főgimnázium volt diákja, a XX. század legnagyobb hatású matematikusa, a számítástechnika és számítógépek, illetve az emberi agy mintájára az algoritmus megalkotója volt. Kemény János (1926–1992) A BASIC nyelv megalkotója, ahogy magyar ötlet az e-mail is. Kármán Tódor (1881–1963) a hangsebesség feletti repülés tudósa, Wigner Jenő (1902–1995) Nobel-díjat kapott (1963) atommag-fizikai kutatásaiért, Gábor Dénes (1900–1979) a holográfia módszerének kifejlesztéséért (1971).

A legújabbak, akik büszkén magyarok és híres tudósok: Lax Péter, Szemerédi Endre: Abel-díjas matematikusok, Charles Simonyi űrturista, Pavlics Ferenc, a holdautó megalkotója, Bejczy Antal, a marsjármű megalkotója és még sokan mások. Akik jártasak voltak a művészetekben és egyben a tudományokban is: Csokonai, a legnagyobb lexikon- és könyvtárbúvó költőink közé tartozott, a jelmondata volt: belehalni a könyvek lapozásába, a tudományba. Madách Imre, Arany János, Gárdonyi Géza a tudomány területeit is kiválóan művelték. A hollywoodi mozi sem lett volna az, ami, ha nincs W Fox, A. Zukor, A. Korda! Kell-e több bizonyíték arra, hogy tudósaink, tehetségeink a világ élvonalába tartoztak és tartoznak a mai napig? Gazda István tudománytörténész professzor előadását kedden a Máté Juliannával történt beszélgetés bővítette. Ez a 17 éves gimnazista hölgy a csetneki csipke történetét és gyakorlatát ébresztette fel csipkerózsika álmából. A vele történt beszélgetés élmény volt, sokakat elgondolkodtatott a tehetséges fiatalok elkötelezettségéről céltudatosságáról. A rimaszombati nyári képzések hagyománya a kezdetektől - nem volt ritka a 6-8 tankönyvkiadó jelenléte -, hogy a szervezők magyar tankönyvkiadókat kérnek fel más tankönyvek megismerése céljából. Mára a tankönyvesek tábora megcsappant. A szegedi Mozaik Kiadó két napig a résztvevők rendelkezésére állt, ami segített a kollégáknak megismerni a tankönyvpiac lényegét, a minőségi tankönyveket. Szerdán délután a nyári egyetem résztvevői rendhagyó módon ismerkedtek a várossal: A Gömör-Kishonti Múzeumban megtekintették Rimaszombat és az I. világháború kiállítást, majd a kiállítás kurátorával, Kerényi Éva történésszel végigjárták a város nevezetességeit. Gömör természeti kincseinek megmutatása csütörtökre esett, amikor a várhosszúréti Buzgó barlangot ismerték meg a legbátrabb és bevállalósabb kollégák Gaál Lajos barlangász segítségével. Előtte Hanván tisztelegtek Tompa Mihály sírja előtt, majd megtekintették László Ottó művészkovács műhelyét, illetve elbeszélgettek Igó Aladár Kossuth-díjas fafaragóval. Pénteken ugyan az eső elmosta a szalonnasütéssel egybekötött búcsúestet, de a hazaiak találékonysága ezt is helyre tette. Meleg, családis légkörben búcsúztak a nyári egyetem résztvevői Rimaszombattól abban a közösségi térben, amit a szervezők a mindennapi találkozásoknak, beszélgetéseknek, barátkozásoknak jelöltek ki. 2014-ben a rimaszombati II. Rákóczi Ferenc NYE három szakcsoportjában 74, az előadókkal és a szervezőkkel együtt 85 résztvevővel rajtolt. A rimaszombati nyári egyetem képzései segítséget adtak a szárnyak felemelésére, a hagyományok tiszteletével a gyökerek mélyre eresztésére. A ma iskolájában nem csak hősies kiállásunkkal és magyarságtudatunkra való hivatkozással győzzük meg a szülőt a magyar iskola hatékonyságáról és sikerességéről, arról, hogy az iskolában javak vannak, hanem szakmai felkészültségünkkel, párbeszéddel, hitelességgel, meggyőződésünkkel, hogy amit csinálunk, az megéri a fáradságot, a küzdést, megéri a befektetett léleknevelő munkát, megéri a folyamatos tanulást. Nem elég csak magyarnak lenni, felkészült szakembernek kell lenni. Hősiesség szükséges az élethez, a műveltséghez. Hősiesség ahhoz, hogy a magunk tunyaságát leküzdjük, és elindítsuk a belső változást, hogy az kívül is megtörténjen. Így érdemes különbnek lenni, hogy műveltebbek, alaposabbak, felkészültebbek vagyunk, hogy minőségi munkával és kellő alázattal szolgáljuk a közösséget. A minőség kihívás, kemény verseny a változásért, amit nem lehet megúszni. Együttműködésre épülő világunkban minden ember számít és az együttműködő csapatok sikerre vannak ítélve. Ahogy Camus fogalmaz: „Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni. De gyere mellettem és légy a barátom.” Az élet mértéke nem abban van, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.”

Ádám Zita