Kölcsey Ferenc Tanári Emlékkonferencia

2015.november 21-22.

Gondolatok a Kölcsey-konferencia kapcsán

A rendezvény fotóalbumai:
Előadók | Közönség | Kultúrbetét | Tanulmányút

Videó-dokumentum a hirek.sk-n.

A dokumentum eredeti, lábjegyzetes, letölthető változata

Oláh András a „jövendölés a túlpartról“ című versében Kölcsey sorainak felhasználásával írja:

„... más faj állt a kihúnyt helyére
más szózat és más keblű nép
mely veszteni és tűrni tanul...
eladná múltját el himnuszát ...
a dicső nép többé nincs jelen ...
a büszke márványon kihalt a csudált név
fű lepi a sírt és szívborzasztó kétes messzeség“1

Amikor Szatmárcsekén Kölcsey sírjánál a novemberi kegyes időben a Himnusz emelkedett sorait énekelte a szlovákiai magyar pedagógusok zarándokcsapata (Erkel a Himnusz megkomponálásakor, harangszót hallott, mintha angyali üdvözletet, s így született meg a fennkölt dallam), elgondolkodtam a költő fenti sorain. Valóban más keblű nép vagyunk, más „szózatra“ hallgatunk, kihalt a régi korok üzenete, ha a Himnusz fohászát a kanásztánc dallamára lehet énekelni, illetve Kölcsey életrajzát rappelve tanítjuk, mert a gyerek elutasítja a másféle tanulási módot? Felmerül a kérdés: értjük-e még a szöveget, üzen-e még a nemzeti ima a 21. század magyarjának a történelmi tablóval, Isten áldásának kérésével, képes-e üzenni, mi a nemzeti és emberi érték, amit nem szabad beszennyezni? Nem hinném, hogy a mai ember eladná múltját, nem hinném, hogy „a dicső nép többé nincs jelen“, nem hinném, hogy nincs szükség Kölcsey és Erkel hiteles Himnusza felidézte érzésekre. Mert az élet nem csupán ész, hanem érzés is, a kettő együtt. S hogy őrizni és vigyázni kell a múltat, amin a jövő épül, nem puszta frázis. De hiszem, hogy a pedagógiai mesterség vagy művészet képes a gondolkodtatásra, a szöveg 21. századi üzeneteinek felfejtésére.

Garay János írja:

„Csak törpe nép feledhet ős nagyságot,
csak elfajult kor hős elődöket.
A lelkes eljár ősei sírjához,
s gyújt fényénél új szövétneket.
         S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára !”

A Kölcsey-konferencia üzenetei kapcsán, hogy a 19. század költői, alkotói joggal tehették fel aggódó kérdéseiket, hogy kinek írnak és van-e értelme az alkotásnak. A mai kor fiataljai nagyon magas százaléka érettségizett, míg a 19. század emberének sem ideje, sem tehetsége nem volt a műveltség megszerzésére. S kétségbe vonjuk, hogy „más keblű” nép vagyunk? Kételkedünk, hogy Kölcsey költészete nekünk nem üzen? Akkor miért párásodik el szemünk nemzeti imánk éneklése közben, miért szorul össze a szív, feszül ökölbe a kéz, erősödik meg magyarságtudatunk? Kölcsey írja:

„Minden kő, régi tettek helyén emelve...
Lépcső a jelenkorban magasabbra emelkedhetni...”                                    

Igen, a régi tettek helyén emeljünk követ, emléket, a kő pedig legyen lépcső az emelkedéshez, a lépkedéshez. Ez a feladatunk.

Nagykapos, a református ifjúság székháza adott otthont az SZMPSZ és a Nagykaposi Területi Választmány által szervezett tanári emlékkonferenciának 2015. november 21én, emlékezve Kölcsey Ferenc születésének 225. évfordulójára, akiről a kortárs Vörösmarty méltó emlékezete így szól:

„Nap vala értelmed, jó szíved, csillagok és hold:
Egy nagy természet fényköre húnyt le veled.”
(Vörösmarty Mihály: Kölcsey I.)

Majd 1844-ben (Vörösmarty: Kölcsey):

„Meg ne ijedjetek, a hazaföldnek szíve dobog fel: Kölcsey sírjától keble örökre sebes.“

„Nem közénk való volt.” – mondta róla Wesselényi Ferenc, az árvízi hajós, akinek Kölcsey 1835-ben, az ellene foganatosított perben védője volt, miután a magyarországi királyi tábla is perbe fogta a költőt a kormányzat úrbéri reformok elbuktatásáért ért éles bírálatáért. Nyelvezetéről írja Szerb Antal2: „A latin próza lebegett elérhetetlen mintaként szeme előtt, amikor a maga márványos mondatait faragta, melyeket mély zengzetességben azóta sem ért utol senki.”

A konferencia előadásait a Fehérgyarmaton bejegyzett Kölcsey Társaság előadóinak (Jánosi Zoltán, Csorba Sándor, Takács Péter, Katona István, Kasztovszky László), illetve Gyapay László (Miskolci Egyetem) egyetemi docensnek, Lackfi János költőnek, Tamás Ferenc és Schafferné Varga Judit tanároknak köszöjük.

A névsor impozáns, a szervezők a kutatásra támaszkodó előadásokat három módszertani jellegű előadással tűzdelték meg.

Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola és a Partiumi Keresztény Egyetem professzora, a Kölcsey Társaság elnöke „Négy szócskát üzenek …” Kölcsey Ferenc emlékezete születésének 225. évében című előadásában a költő, esztéta, filozófus, műfordító, író képét rajzolja meg szemléletesen. Általa olyan Kölcsey képet kapunk, aki után hiába nyúl ki „Itália narancsvirágos keze“ nem hajlik a csábítás fele, célja hazájában a „szellemi jobbágyság“ felszámolása. Kölcsey a 19. század legnagyobb lázadója. Élete, öröksége, a nemzet története: a haza. De milyen haza? A maradi haza fáj Kölcseynek. A költő szikár parancsolat, felkiáltójel, ikon, aki a Himnusszal teljes nemzetképet adott, amiben műfaji és gondolati egység, verbális ikonográfia áll össze szerves egésszé. „Ha elveszett a haza, szedjétek össze a homokot, alkossatok belőle hazát.“ Életműve cselekvésre késztet. Kölcsey küldetéses ember volt, elemző lelkiismeret. Küldetése, életműve utat sugározz az utókornak – hangsúlyozta Jánosi professzor.

Kölcsey Ferenc Kölcsey Ferenc életszakaszai és magatartásformái címmel Csorba Sándor a Nyíregyházi Főiskola professzor emerita előadásában az emberről szólt, akinek „a haza mindenelőtt” gondolat megelőzött minden más törődést. Az előadó Kölcsey precizitásáról, elkötelezettségéről szólt. Iskolái 13 évéből kortársai közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A Kölcsey-birtok gondozása sok energiáját emésztette el öccse, Ádám halála után. Hivatalt 1829-től vállalt, akkor is olyan célok lebegtek szeme előtt, mint a kisnemesek védelme, az úrbéri terhek enyhítése, ne legyenek megtaposott emberek, az igazságszolgáltatás pártatlansága, a törvények igazsága, a só árának leszállítása. Követségi feladatait a jobbágyfelszabadítás elvéhez kötötte, javaslatai az ügyek intézésére világosak, logikusak voltak. Kölcsey magatartása precíz gondolkodóra utal, aki társakkal együtt munkálkodott a haza ügye érdekében.

Az értékrend artikulálása Kölcsey prózájában címmel Gyapay László, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi docense előadásában leszögezte, Kölcsey határozott ember, kritikus, politikus volt, ennek ellenére tele volt kétellyel. Módszeresen használt technikákat a szkepszis legyőzésére. Ilyen a beszédhelyzetbe állítás – hiszem, de nem tudhatom –, ami precíz fogalmazást eredményez. Kritikáinak feltételes módja az olvasót gondolkodásra sarkallja azáltal, hogy nem mond el mindent. Levélformában íródik a kritika. A beszéd szerepjátszásként jelenik meg. Nézőpontjai: minden ember egyedi, így nincs viszonyítás. A világ valóságához nem tudunk hozzáférni. Nemes emlékezetet kell létrehozni az összegyúrt anyagból. A Parainesis mint beszédhelyzet – apa – fiú között: saját hitemet mondom, nem az igazságot. Az igazság a kút fenekén van. Kölcsey az ész gyermeke, de segíti őt az érzés és a fantázia. Szorongása az ész túlburjánzása. Üzenete: az ész fenyegető, profán, állati szintre süllyeszthet, kiüresítheti az embert. A fantáziával megáldott világ viszont felemelő.

Takács Péter történész, az MTA doktora, egyetemi magántanár (Debreceni Egyetem) Négy Kölcsey-vers politikai, kulturális és emberi háttere a Himnusz, a Vanitatum vanitas, Zrínyi dala és Zrínyi második énekének elemzésével bizonyította Kölcsey önösségtől mentes életét, aminek értelme a haza felvirágoztatása volt. Élete középpontjában a közjó helyreállítása játszotta a meghatározó szerepet. Élete érzelemmel: búval vagy örömmel volt tele. Felnőttkori barátait is a haza megreformálásának gondolata jegyében választotta, gondoljunk itt Deák Ferencre, Wesselényi Miklósra. 1820-23 között új korszak kezdődik életében: a nagy művek születése esik e korszakba, megíródik a Himnusz (1823. január 22.), a Vanitatum vanitas (1823. február - április). A költő eszembeszegül a minden mindegy, a minden hiábavaló semmittevést igazoló szemlélettel. Az általa eszményinek tartott magatartásformát fogalmazza itt meg: az erkölcsös, indulatmentes, távolságtartó viselkedést. A világ értelme megragadhatatlan az ok és a cél fogalmaival, éppen ezért kutatni sem érdemes. Ezt a szemléletet a vers utolsó két strófája nyomatékosítja. Az ugyanabban az évben született Himnusz hangneme egészen más: noha a pesszimizmus hatja át a sorokat – egy középkori protestáns prédikátor pátoszával szól -, a költő korának problémáiról ír biblikus hangnemben.

1828-ban történik az adózó porták összeírása Szatmárban,1829-ben hivatalt vállalva megismeri a vármegye állapotát, serény munkáját igazolja, hogy egy év alatt 40 ügyet intézett el. Zrínyi első dalában az embereket kereste, akik a kort alkotják és meghatározzák, de nem találja, csak szolgáló népeket lel a hazában. Élete végén (1838) írta Zrínyi második énekét, ami legpesszimistább műve: Zrínyi a Sorssal vitázik a szenvedő haza ügyében, amit külső veszély fenyeget. Mintha a végső ítéletet kimondó Sors együtt aggódna a könyörgővel.

Kántor István „...Hozz reá víg esztendőt ...“ A Hymnus képekben előadása és a nemzeti imához készült filmet neves alkotógárda hozta létre. Bemutatása a szívet szólította meg, hatása hozzájárult a magyarságtudat erősítéséhez.

A Parainesisről címmel Tamás Ferenc, a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanára tartott előadást. A Kölcsey Kálmánhoz írott mű 1837-ben jelent meg a Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály szerkesztette Atheneumban. Az előadó Gyapay László előadására hivatkozva fejti fel a szövegből eredő beszédhelyzeteket apa és fiú viszonylatában. Az írásmű végrendelet, egyben a saját bölcsesség forrása („Ak, ki életében sokat érzett és gondolkozott … oly kincset gyűjthetett magának, mely …. gazdag táplálatot nyújt lelkének …) ezt akarja átadni unokaöccsének a szív- és észnemesülés, az érzés és gondolkodás sajáttá válás céljával. Az értékek teremtése, az érzések: „… szenvedés és kebelszaggató áldozat tulajdon örömet hoz lelkeinknek, és sorsunkon felülemelkedni megtanít.” A szenvedés és az áldozat értéket teremt, a balsors eltűrése a sorson való felülemelkedésre tanít. Talán napjaink üzenete is lehet a gondolat, illetve a nevelés kánonja is, hogy a gyermeknevelés szent kötelessége lemondás és áldozat, ugyanakkor a gyermek részére is kötelességeket fogalmaz meg és vár el az embereszmény érdekében. A Parainesisből „… antik időt muzsikál az idő …”, védőbeszédhelyzetek jelennek meg az erény mellett („Gondold meg – lásd be - hidd el nekem…”). Minden ember értéknek tartja a szív és a lélek tisztaságát, mert ez a valódi boldogság. Kölcsey az etikus ember ideálját fogalmazza meg: „… egész életedet meghatározott elv szerént intézd, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván….” Az erkölcsi önnevelés végeredménye: kiemelkedés és nagy tettek, mert: „… az ember tökéletesűlhető teremtmény;…” – ez a Parainesis pedagógiai koncepciójának az alapja.

Schafferné Varga Judit, a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium gyakorló tanára Kölcsey a tanteremben címmel tartott előadásának középpontjában a Hogyan tanítsam Kölcsey életművét? Probléma felvetése állt. A tanárnak azzal a nehézséggel kell megküzdenie, hogyan tudja élővé varázsolni Kölcsey nyelvét, hogyan tudja megőriztetni a klasszicista méltóságot. Ahhoz, hogy a tanár közelebb vigye Kölcseyt és életművét a gyerekekhez, ismernie kell, milyen világban élnek tanítványai.

A Huszt című epigramma tanítása (RJR módszer) ráhangoló képekkel indul: Mit látsz a képen a múltból, mit a jelenről és mit a jövőről? Írd le gondolataidat. A mű jelentésértelmezése megkívánja, hogy a tanulók csoportokban, a versolvasás után „fordítsák el” mai beszélt köznyelvre a verset, alakítsák át az epigramma csattanóját ma divatos és közismert életvezetési tanáccsá, illetve írjanak slágerszöveget megadott szempontok alapján. Az alkotások meghallgatása után kortárs költők átköltéseivel ismerkednek meg (Nádasdy Ádám, Várady Szabolcs, Zalán Tibor), melyek alapján a házi feladatok lehetnek: érvelés, jelentés-összehasonlítás. A kreatív szövegalkotási lehetőségek – posztmodern jelenség (limerick, rapp) - a képzelőerő kondicionálására szolgálnak. A reflektálás szakaszában a diákok gondolatban elzarándokolnak Huszt várához azzal a céllal, hogy mindenki hozzon magával egy szimbolikus tárgyat, mellyel hozzájárul a rom újjáépétéhez. A Zrínyi második éneke mű feldolgozása során a diákok írjanak válaszokat Zrínyi kérdéseire a mai szempontok szerint rímben vagy prózában. A Sors válaszát ütköztessék a saját alkotással. A kreatív tanár nem adja olcsón, segít a diákjainak a képzeletük szárnyait kibontani, a múltat újraalkottatja a jelen meglátásai szerint. S ebben áll a tanári pálya művészete. Az előadó új dimenziókat megmutató előadásával, kedves személyiségével bebizonyította, kreativitással a nehéz is legyőzhető és Kölcsey üzenetei is megtalálják a címzettet.

Kasztovszky László, a Kölcsey Társaság titkára, tanár ember bemutatta a társaság gazdag és irigylésre méltó tevékenységét, aminek alapja a hagyományőrzés. A társaság az elsők között jött létre a magyarországi civil szervezetek sorában, feladatait a következőkben fogalmazta meg:

    - Kölcsey és a Hymnus gondozása
    - Emlékhelyek gondozása
    - Kiadványok szerkesztáse
    - A Kölcsey-életmű feltárása
    - A Parainesis eljutattása az iskolákba
    - A kulturális életben való részvétel
    - Szatmári Irodalmi Napok megszervezése
    - Álmosdi Kölcsey Napok megszervezése.

Szatmár megye négy kötetes monográfiájának megírása még terv, de a megvalósítás útján halad. Irdatlanul sok elvégzett feladat, amit a társaság tagjai Kölcsey szellemében önzetlenül, ingyen végeznek.

Lackfi János író, költő, A nagy kunyerálás című előadása azt mutatta meg, hogy a kisdiákok nyelvezetétől, életétől oly távoli Himnusz biblikus nyelvezete miként hozható gyermekközelbe. Például Kölcsey életrajzát rappelve könnyebben bevési a gyermek, illetve ismert gyermekdal dallamára énekelve3 hamarább megmarad a fülben a szöveg. Kreatív gyakorlatokkal hagyjuk a gyermeket „tapicskolni” a szövegben, teremtsük újjá, élővé a verset. A költő attól sem riad vissza, hogy a Himnusz szövegét átköltve más-más dallamformára énekelje a találékony tanuló. A szöveg preparálásával az archaikus szavak is beültethetők egy-egy kreatív szövegbe. A költő előadásában a kreativitás került előtérbe a posztmodern szemlélet értelmében.

A vasárnapi tanulmányúton Hamar Péter irodalomtörténész kalauzolásában a szatmár-beregi tájat ismerték meg a konferencia résztvevői, amelyről Cs. Varga István4 találóan írja: Itt „… mindenütt a templom a legszebb épület. … Itt szinte minden faluban van emlékhely. A Rákóczi, Báthori, Perényi, Dobó, Kölcsey nemzetségek pátriája ez. Itt született Móricz Zsigmond. Errefelé törzsökös református népességű falvak sorakoznak. Megcsodáljuk Csaroda XIII. században emelt kőtemplomát, falfestményeit. Gyönyörködhetünk a pusztulástól megmentett tákosi paticsfalú templom remekében. Megszemlélhetjük a túristvándi háromkerekes vízimalmot, a fából készült tarpai szárazmalmot, amelyben talán csak a lakat van vasból. Ezen a tájon valóságismeretben és magyarságtudatban gazdagodhatunk.

Esze Tamás kurucai Tarpán várták a Nagyságos Fejedelmet, hogy az igazság vezére legyen. Szatmárcsekén a református temető csónakalakú fejfái üzennek a múltból. A helybeliek szerint egy finnugor férfi csónakon érkezett a Tiszán, családjával együtt itt telepedett le. Amikor érezte, hogy közeleg élete végórája, akkor kedves csónakjáról mintázta meg fejfáját.

A csekei művelődési ház Kölcsey emlékszobájában a költő eredeti bútorait, használati tárgyait, munkásságának eredeti vagy fénymásolaton őrzött relikviáit tekinthetjük meg. A szülőföldet bemutató kép alatt ez az idézet az 1811-es keltezésű Andalgásokból vett idézet áll: „Boldog, kinek szép hont adának / A sors örök törvényei.” … A csekei temető bejáratánál országzászló és egy bronzba öntött világtérkép található. A kontinenseken egy-egy szám látható, amely azt jelzi, hogy az ott lakók közül hányan vallják magukat magyarnak.”

A konferencia közel 80 résztvevője tartalmas, értékes, nemes gondolatokkal gazdagodva hagyta el Szatmárt és Bereget, köszönt el a kedves tájtól, ahol a múzsa szeretettel lakozik.

Kölcsey a 21. század emberének is üzen önösségtől mentes életével, a haza mélységes szeretetével. S nekünk, szlovákiai magyaroknak ez a legfontosabb gondolat, amikor a gyorsuló és értékvesztő világ nem a gondolati mélységet díjazza, hanem a talmi értékek vevőivé akar bennünket silányítani. „Száfaderekú férfiként és csillagszemű asszonyként” (Göncz Árpád) meg kell őrizni tartásunkat, s gyermekeinket is erre kell tanítani.

Ádám Zita