Tanulmányút Szlovéniába az SZMPSZ Komáromi Területi Választmánya szervezésében

Szlovénia, 2015. szeptember 17-20.

Résztvevők: 43 felvidéki magyar pedagógus

A rendezvény fotóalbuma

Szlovénia magyar lakta területére, a Muravidékre látogatott el a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Komáromi Területi Választmánya szervezésében 43 felvidéki magyar pedagógus azzal a céllal, hogy képet kapjon az ottani nemzetiségi oktatási rendszerről, és megismerje ezt az alig kétmilliós lélekszámú, ám természeti kincsekben bővelkedő sokszínű kis országot.

A tanulmányútra 2015. szeptember 17. és 20. között került sor. Különleges élmény ősszel látogatni a Muravidékre, ugyanis az idelátogatókat Lendva felé haladva patakok, erdők és szőlővel beültetett lankás dombok csodás látványa fogadja. Lendva a szlovéniai magyarok központi települése, igazi többnyelvű és többkultúrájú város. Itt él a muravidéki magyarság nagy része, mintegy 4500-an.

Ebben a városban fogadott minket Vida Törnar Judit, a Muravidéki Pedagógusok Egyesületének elnöke, s vele együtt kerestük fel a Muravidék legnagyobb oktatási intézményét, az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskolát. Szlovéniában a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken a törvény kétnyelvű oktatást ír elő. A fokozatosan asszimilálódó, mindössze 6500 lelket számláló, egyre fogyó magyarság számára ez az egyetlen lehetőség, hogy megőrizzék és továbbörökítsék anyanyelvüket, s ápolják hagyományaikat, kultúrájukat. Az iskolába összesen 482 tanuló jár. Szlovén és magyar gyerekek együtt - egy osztályban, két nyelven tanulnak. Kölcsönösen megtanulják egymás nyelvét, fontos számukra a tolerancia, egymás elfogadása és tisztelete. Az iskola igazgatónője, Sabo Tatjana és igazgatóhelyettese, Hozjan Bojan tájékoztattak minket az iskolában folyó oktatás felépítéséről, a tehetséggondozás módjairól, valamint a gazdag szakköri és szabadidős tevékenységükről. A nemzetiségi program keretében műveltségi vetélkedőket és szavalóversenyeket szerveznek, irodalmi pályázatokon vesznek részt, aktív színjátszó és néptánccsoportot működtetnek. Az iskolában lehetőségünk volt részt venni néhány tanítási órán, majd eszmecserét folytattunk a pedagógusokkal is.

Ezután Lendva egyetlen kétnyelvű középiskolájában tettünk rövid látogatást, ahol Tomšič Tibor történelemtanár ismertette az iskola programját és mindennapos tevékenységét, majd megmutatta a jól felszerelt szaktantermeket és gyakorlóműhelyeket. Az iskola 225 diákja 17 tagozatban különböző szakmák elsajátítására irányuló három- ill. négyéves képzési programokban vesz részt. Az intézményben idegen nyelvű oktatás is folyik, így az iskolát magas szintű multikulturális közeg jellemzi.

Végezetül a nemrég felépített, gyönyörűen berendezett Lendvai Óvodát látogattuk meg, ahol hat csoportban 250 kisgyermekkel foglalkozik a lelkes pedagógiai személyzet.

Az iskolalátogatások után elhagytuk Lendvát, s a Muravidék legnagyobb magyar ajkú települését, Dobronakot vettük célba. Az ezer lakosú falu nevezetessége a szokatlan kőerkélyes tornyú Szent Jakab-templom, Dobronoki György jezsuita rendi tanár közelben található szülőháza valamint a Bakonaki-tó a gyógyító hatású energiapontokkal. Kellemes sétát tettünk a tó melletti erdőben, ahol a radieszteziológusok és a természetgyógyászok számos, jótékony földkisugárzású pontot fedeztek fel, s ezek rengeteg látogatót, beteg embert vonzanak. Megnéztük a Szent Vid-kápolnát, s a Vid-forrásnál mindannyian buzgón mostuk a szemünket, kihasználva a forrásvíz gyógyító hatását a szembetegségekre. Dobronaktól nem messze található az egyre nagyobb hírnévnek örvendő Trópusi kert, Közép-Európa egyetlen orchidea termesztő vállalkozása. Az Ocean Orchids látogatóközpontjában 14 ezer négyzetméteres üvegházban 160-féle orchideát termesztenek trópusi körülmények között. Csodálattal szemléltük a szebbnél szebb virágokat valamint a trópusi kertben a kávétól a vanílián és a borson át az ananászig számtalan, ezen az éghajlaton szokatlan növényt.

A következő napon hosszú útra indultunk. Az ország szívében fekvő Ljubljana, Szlovénia fővárosa volt az úticélunk. Szakavatott idegenvezetőnk, Kósa Ferenc dobronaki tanár odautazásunk egész ideje alatt folyamatosan tájékoztatott minket a látnivalókról, miközben az Alpok és a Dínári-hegység hatalmas hegyvonulataiban gyönyörködtünk. Ljubljana különleges fekvésével és a különböző korokból származó, mégis egységes összhatást nyújtó épületeivel lenyűgöző látványt nyújtott. Városnéző sétánkat a  Prešeren téren kezdtük, ahol a rózsaszín ferences templom előtt áll France Prešeren, a legnagyobb szlovén költő szobra. A Ljubljanica folyó felett átívelő nevezetes Hármas hídon keresztül jutottunk az Óvárosba, ahol a Püspöki Palota és a Papnevelde épülete mellett megcsodáltuk a méltóságteljes Szent Miklós-székesegyházat, mely a 18. századi barokk stílus egyik legszebb európai épülete. Nagy hatásúak a mennyezeti festményei, a rengeteg szobor, s bámulatos szépségű a hatalmas orgonája. A szép barokk házak között haladva eljutottunk a Díszkúthoz, mely egy különleges szoboregyüttes, allegorikus alakjai a három krajinai folyót jelképezik. Ennek közelében található a Városháza, mely eredetileg a 15. században épült reneszánsz stílusban. A belvárosból láthattuk a város központja fölött magasló 16. században épült Várat is.

Ljubljanát elhagyva újra Lendva felé vettük az irányt, miközben utunkat megszakítottuk egy festői szépségű kisvárosban, Ptujban. A már az őskorban is létező település a Római Birodalom idején stratégiai jelentőséggel bírt, majd többször is újjáépülve kereskedővárossá vált. A barokk stílusú történelmi városközpont nevezetessége a 17. századi minorita rendház kolostora és az előtte álló Pestis-oszlop valamint a 16. században épült reneszánsz Városi torony, mely a várral együtt mára a város jelképévé vált. A várból elbűvölő kilátás tárult elénk a Dráva folyóra.

Utolsó napunkat Lendván töltöttük, ahol a város nevezetességeivel ismerkedtünk meg. Kepéné Bihar Mária néprajzkutató vezetésével megnéztük a város egyik mai büszkeségét, a Makovecz Imre tervezte színházat, a barokk stílusú 18. században épült Szent Katalin-plébániatemplomot, a Városházát és a Bánffy-központot, mely a lendvai magyarság legfontosabb kulturális központja. A város jelképévé vált várkastély múzeumában nyomon követhettük a település történelmét, és a helyi születésű híres neobarokk szobrász, Zala György emlékszobáját is megtekinthettük. Érdekes volt a Gálics-féle lepkegyűjtemény valamint a padlásgaléria kiállítása is.

Hazaindulásunk előtt pedig a Lendva-hegyi 50 méter magas kilátóból néztünk utoljára körbe a Muravidéken. A hármas határ közelében lévén messze elláttunk Horvátországba és Magyarországra, s visszatekintve az alpesi szlovén tájra búcsút intettünk e kicsi, változatos képet mutató országnak.

Lacza Aranka alelnök, SZMPSZ KoTV