A magyar kultúra napjára emlékeztünk iskolánkon

Nagyfődémes, 2016. Január 22.

A rendezvény fotóalbuma

Az idei tanévben iskolánk is bekapcsolódott a magyar kultúra egyik legnagyobb eseményének megünneplésébe, hiszen 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc legfontosabb nemzeti énekünk, imánk, a Himnusz megírását. Ennek emlékére ünnepli a világ magyarsága 1989 óta minden év január 22-én a magyar kultúra napját, azóta szerveznek hagyományőrző, magyarságtudat-növelő rendezvényeket a világ számos pontján élő büszke magyar emberek.

Kölcsey Ferenc a felvilágosodás és korai reformkor egyik legjelentősebb költője, politikusa. Emellett a nyelvújítás egyik vezéralakja Kazinczy Ferenc mellett. Egyik szeme világát gyermekkorában fekete himlő következtében elveszítette, ezért is élte élete nagy részét magányosan Szatmárcsekén. A Himnusz mellett fontos költeménye még a Huszt című epigramma, s az unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz írott intelmei is jelentősek.

A Himnuszt nemzeti imánknak is szokták nevezni. A költemény műfaja óda, azon belül pedig himnusz. Nyolc darab, nyolc sorból álló versszakból áll. Keretes szerkezetű, ugyanis az utolsó versszak némi változtatással, de megismétli az első versszakot. A vers keretét adó első és utolsó versszak imát, fohászt tartalmaz. Az köztük levő versszakok a múltat és jelent állítják szembe egymással.

Kölcsey Ferenc Himnuszát 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg, ez a megzenésített változat vált 1903-ban hivatalosan is Magyarország nemzeti himnuszává.

Iskolánkon úgy próbáltuk a tanulóknak emlékezetessé tenni a „Himnusz napját“, hogy mindegyik osztály (a másodikosokkal kezdődően) feladatul kapta, hogy egy rajzlapra a Himusz egyik versszakát írja le, s díszítse is azt ki méltó módon, magyar motívumokkal. Az így leírt versszakokat minden osztály elszavalta, az elkészült rajzok pedig azóta iskolánk zsibongójának falát díszítik. Emellett a szünetekben különböző feldolgozásokban hallgattuk meg a magyar himuszt, valamint a felső tagozatosok, a negyedikesekkel kiegészülve Nagyfödémesről szóló prezentációkat hallgathattak meg iskolatársaik tolmácsolásában. Ezáltal a szülőfaluhoz, a szülőföldhöz való ragaszkodást szerettük volna erősíteni tanulóinkban.

A megemlékezésből az alsó tagozatosok sem maradhattak ki, ők a szünetekben kirakóst játszottak, amikor is Kölcseyhez és a Himnuszhoz kapcsolódó képeket kellett kirakniuk.

Úgy gondoljuk, tanulóink tartalmasan töltötték el ezt a szép ünnepnapot, s reméljük, hogy ezután még büszkébben hallgatják majd nemzeti himnuszunkat, mint addig tették.