Szlovákiai Magyar Pedagógusok X. Országos Találkozója

Bolla Károly: Tanulásszervezési módok, eszközök és eljárások
Csík Zoltán: Tartalmi innovációk az oktatásban
Vörös Mária: A pedagóguskompetenciák fejlesztése
Hlavács Mária: A középiskolai tananyagtartalmak fejlesztése

Bolla Károly
Tanulásszervezési módok, eszközök és eljárások

    A szakmai konferencián belül az 1. szekció témája iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés. Mintegy száz pedagógus vett részt a szekció munkájában. A szekcióvezető - Lénárd Sándor tanársegéd, ELTE Neveléstudományi Intézete - a szekció munkáját két részre osztotta. A foglalkozás elso felében elhangzott a bevezető előadás, melyet három beszámoló követett.
    Az előadó bevezetőjében a délelőtti előadásokból kiindulva fejtette ki véleményét az új tanulásszervezési módok, eszközök és eljárások alkalmazásának szükségszerűségéről.
    Miért kell differenciálnunk? - tette fel a kérdést. A tanórai frontális munka passzivitásra ösztönzi a tanulókat. Ezért fontos, hogy a tanulásszervezés során a gyerekek szükségleteiből induljunk ki. Ezzel kapcsolatban három dolgot emelt ki:
    - Ismernünk kell a heterogén gyerekcsoportok belso kapcsolatait és az egyének kötődéseit.
    - Számolnunk kell a szociokulturális különbségekkel. Elő kell segíteni a kompetencia élményének kialakulását, a "csak azért is meg tudom csinálni" élményét.
    - Szükségszerű az egyenlőség, az esélyegyenlőség, az esélyteremtés - vagyis az autonómia, a szabadság élményének megteremtése. Azaz: "hogy megtanuljon dönteni".
    A differenciálás szemléletével kapcsolatban elemezte az információrobbanás, a csúcstechnológia hatását, az új, praktikus ismeretek és kompetenciák, valamint a modern kommunikációs eszközök megjelenésének összefüggéseit. A tanulásról alkotott tudás kapcsán beszélt a szemléltetés és a cselekvés pedagógiájáról, valamint a konstruktivizmusról.
    A továbbiakban az intézményi szintű, ill. az oktatási folyamatban megvalósítható differenciálásról volt szó. A jól megfogalmazott célok, a gyermeki szükségletek, a tevékenységkínálat mellett meg kell teremteni a rugalmas kereteket, pl. osztálybontás, nívócsoport, feladatra szerveződő team. A megfelelő szervezési módok /egyéni, páros, csoport, esetleg frontális munka és a szervezeti forma, vagyis 45 perc, blokk, illetve epocha/ mellett elemzésre került a kooperatív, a projekt és az esettanulmány módszere is.
    A projekt jellemzői közül kiemelte a komplexicitást, a tanár-diák partneri együttműködést és a projektet, mint a differenciálás eszközét.
    A továbbiakban a pedagógiai projektek fajtáiról, a motivációról és az értékelésről beszélt, hangsúlyozva, hogy szükségletet elégítsen ki; ne csak a tanulmányi tevékenységet értékeljük, igyekezzünk komplexen értékelni.
    Az előadás végén Lénárd Sándor felhívta a figyelmet, hogy a szünetben a falakon elhelyezett poszterekre jegyezzék fel a kollégák a témával kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat és kéréseiket.
    A szekciómunka gyakorlatias jellegét, a tapasztalatcserét szolgálta a szervezők azon elképzelése, hogy három iskola képviselője mutassa be az intézményi fejlesztés náluk alkalmazott módjait.
    - Az Érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola képviseletében Kollár Erzsébet tanítónő ismertette a résztvevőkkel, miként váltak a Differenciálás az alapozó szakaszban holland modell szerint /CED/ program referenciaintézményévé.
    - Jókai Éva, a Komáromi Béke utcai Alapiskola pedagógusa az egésznapos tanulásszervezés tapasztalatait összegezte.
    - Bódy Katalin, a feledi Szombathy Viktor Alapiskola igazgatóhelyettese arról számolt be, hogyan jutott el iskolájuk a kooperatív tanulási technikák alkalmazásáig.
    Szünet után a poszterek elemzése, illetve a vita következett. Ennek keretében foleg az oktatás tárgyi, személyi és jogi környezetérol, az iskola és a család kapcsolatáról, valamint a tanárképzés aktuális gondjairól esett szó.

Csík Zoltán
Tartalmi innovációk az oktatásban
Szekcióvezető: Vertig Józsefné, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Intézet főmunkatársa

    A bevezetőben a szekcióvezető felvázolta, hogy ha változtatást kívánunk az iskolában elindítani, az első dolog, amivel tisztában kell lennünk, hogy mit gondolunk a világról és az iskoláról általában. Mindegyikünk fejében létezik egy kép a megélt iskoláról és egy ideálkép, amely felé szeretnénk haladni. Kérdések sokasága vetődik fel bennünk.
    Van egy elképzelésünk a növendék tudásával kapcsolatban, amelyet el kellene sajátítania. Milyen a tényleges tudása, és ezt mi honnan tudjuk?
    Hasonlóképpen van elképzelésünk az iskolánkban a legjobb tanítási módszerekről. Ezzel szemben hogyan tanítunk, és ezt miből állapítjuk meg?
    Van elképzelésünk a pedagógiai kérdésekről, a legkedvezőbb tanulást eredményező tanár-diák viszonyról. Ezzel szemben milyenek a valóságos viszonyok, és ezt honnan lehet tudni?
    Milyen típusú iskolavezető-tanító kapcsolat eredményezi a legjobb tanulást? Milyenek a tényleges kapcsolatok, és ezt honnan tudjuk?
    Nem vagyunk egyformák külsőre, belsőre sem lehetünk azok. Mire helyezzük a hangsúlyt, felzárkóztatásra vagy tehetséggondozásra?
    Kész tudásokat adunk át gondolkodtatás helyett, amelyeket elfelejtünk a gyakorlatra transzformálni. Rossz esetben fölöttünk az igazgató bürokratizmusa és félelmet keltése. Intézményi szinten hogyan mozduljunk el egy feladattípusos szervezeti kultúra felé?
    A szekcióülés résztvevői megvitatták azokat a filozofikus kérdéseket, amelyek leginkább befolyásolhatják a fejlesztés irányát egy-egy adott intézményben.
    A következő részben a szlovákiai magyar iskolákban folyó fejlesztések és innovációk bemutatására került sor. A rozsnyói Fábry Zoltán Alapiskola igazgatója, Bubenko János, a Lépésrol lépésre iskolai program megvalósításáról számolhatott be. Ismertette a legfontosabb nevelői aspektusokat, amelybe beleértendo a gyermek elfogadása, annak megértése, hogy a gyermek bio-pszicho-szociális lény. Nem titkolta, hogy a program bevezetésében az anyagi támogatás lehetősége is szerepet játszott.
    A nagymácsédi Mészáros Dávid Alapiskola igazgatónője, Hrbácsekné Noszek Magdolna és fejlesztő pedagógusa, Balázs Klára, a honismeret tanításában alkalmazott Nagymácséd honismerete című kiadványt mutatta be. A 70 oldalas könyvhöz saját készítésu honismereti munkafüzet is társul.
    A bátorkeszi Kováts József Alapiskola és a búcsi Katona Mihály Alapiskola pedagógusai, Szabó Mária és Bóna Irén, a közös fejlesztésu írás-olvasás tanulását elősegítő Süss fel nap! című tankönyvet és munkafüzetet ismertették.
    Az ülés befejező szakaszában Vertig Józsefné felvázolta a közösség fejlesztésére alkalmas Getzels-Guba-modellt és a tapasztalati tanulás modelljét. Hangsúlyozta, hogy az iskolai fejlesztések esetében nem elhanyagolható a nevelőtestület tagjainak funkcionális szerepe, hogy ki mire jó. A helyzet tisztázására erőtérelemzést mutatott be, amely segítségével feltárhatók a pedagógusi személyiség irányai: érdektelen - érdeklődő, befolyásos - befolyás nélküli, megértő - elutasító attitud.
    Az összefoglalásban Csík Zoltán a szlovákiai iskolai innovációk centralizált és decentralizált lehetoségérol beszélt. A tartalmi szabályozás tipológiájáról szólva felvázolta, hogy a fejlesztés témája lehet
    - tantárgyon belüli,
    - egész tantárgyat érintő,
    - egy műveltségterületet, azaz több, egymással összehangolt és összetartó tantárgyat felölelő, mint a Zsolnai-féle NYIK-program,
    - egy adott iskolának, azaz valamennyi tantárgy és valamennyi évfolyam fejlesztését célul kitűző program, mint Loránd Ferenc komprehenzív iskolája,
    - azok a módszertani fejlesztések, amelyek során a tanulás-tanítás módszerbéli átfogó innovációjára kerül sor - projektre épülő tanulás, IKT stb.
    Általában az tapasztalható, hogy a pedagógusok közérzetére kedvezőtlenül hat a társadalmi-gazdasági légkör bizonytalansága. Olyan irányú változásokat sürgetnek az állam és az iskolafenntartók részéről, amelyek ösztönöznék és felkarolnák az iskolai újításokat és fejlesztéseket, valamint elősegítenék a problémák helyi szintu megoldásának kutatását.

Vörös Mária
A pedagóguskompetenciák fejlesztése

    A szekciót Horváth H. Attila, a Veszprémi Egyetem docense vezette. Rövid előadásában vázolta a jelenkor problémáit és kihívásait a pedagóguskompetenciák fejlesztése szempontjából: a változásokat és azok kezelését, beleértve a tudás megítélésének módosulását, a tudásátadás helyszíneinek megváltozását. A munka világával való kapcsolat rendkívül fontossá vált, csakúgy, mint a tanulási képességek fejlesztése. A pedagógus feladata minden tanulónak egyénre szabott, speciális nevelést biztosítani, hogy a gyerek megtalálja azt az utat, amelyen a legeredményesebben tudáshoz jut, eközben legyen sikerélménye, érezze, hogy ez neki jó, legyen kedve megismételni, sot végezze ezt segítség nélkül is, önállóan. Ami a gyerek számára érdekes, izgalmas, arra kapjon lehetoséget, legyen élmény számára a tudás megszerzése.
    A legszükségesebb tanári kompetenciák: az ismeretek élményszerű elsajátíttatása, rugalmas reagálás a társadalmi eseményekre, az iskolán kívüli világ megismerése, az egész életen át tartó tanuláson belül egyéni, alkotó életút megvalósítása.
    A tanári professzionalizmus legfontosabb jegyei: a szakértelem, a tudás átadásának és a kompetenciák fejlesztésének technológiái, a motiválás, az együttműködésre késztetés, a kreativitás /pedagógiai know-how/. Az új technológiák váljanak a tanítási, tanulási folyamat szerves részévé. A tanítás legyen kollektív, teamben végzett tevékenység, amelynek intézményes kereteit a "tanuló szervezetként" működő iskola adja.
    A pedagógus eddigi megszokott tevékenysége új kihívásokkal néz szembe. Feladatának akkor tud megfelelni, ha a rugalmasság, a mobilitás, a nyitottság meghatározó elemeivé válnak a tanári szakmának.
    A szekció munkájában részt vevo 42 pedagógus 8 csoportban kereste a választ a felvetett kérdésre: "itt és most mi mit tehetünk?" Mi az, ami tőlünk függ, és akár már holnap megváltoztatható? Mik a gyengeségeink, a veszélyek, a lehetőségek, mik az erősségeink? Talán magunk sem hisszük, de iskoláinkban minden gond, nehézség ellenére rengeteg a lelemény, a jó ötlet, a kezdeményezokészség, az önfeláldozó tevékenység. A szorosabb, oszintébb együttműködés, a belso erőforrások oldott légkörben hamar mozgósíthatók, és a legnehezebb helyzetben is segítenek egyénnek, közösségnek egyaránt.

Hlavács Mária
A középiskolai tananyagtartalmak fejlesztése

    A szekció munkája ismerkedéssel kezdődött - ennek keretén belül valamennyi résztvevő megfogalmazta, szerinte melyek a középiskolai oktatás szempontjából legfontosabb dolgok. A különböző véleményeket összegezve, rangsorolva megállapították, hogy egy-egy iskola és az adott téma szempontjából is a legfontosabb a megfelelo oktatási program kidolgozása, a megvalósításához szükséges személyi, dologi és anyagi feltételek megteremtése.
    Az oktatási program elengedhetetlen részét képezi a tanmenet - ezért a következőkben a csoport tagjai azt boncolgatták, milyen a jó tanmenet. A válasz: ami teljesítheto, megfelelően /tantárgytól függően ciklikusan vagy lineárisan/ egymásra épülo tananyagrészekből áll.
    Már itt megfogalmazódott, hogy az oktatást irányító állami szervek, intézmények nem mindig működnek együtt ezen a téren az iskolákkal, hiányzik a célkövetelmények egészen pontosan megfogalmazott, egységes rendszere, a megfelelo kapcsolat a középiskolák és az egyetemek között.
    A gimnáziumokban alkalmazható, ill. több helyen már alkalmazott alternatív tantervet ismertette Rencés István, a galántai gimnázium igazgatója.
    Előnyeit így foglalta össze:
    - a különböző tantárgyak száma az utolsó évfolyamban, érettségi előtt a minimálisra csökken,
    - a tanuló a számára fontos tantárgyakat választhatja,
    - a kiválasztott tantárgyak emelt óraszámban történő oktatása megfelelő felkészülési lehetőséget biztosít a felvételi vizsgára, a továbbtanuláshoz stb.
    A továbbiakban ismertette, milyen feladatokat ró az iskolavezetésre, a szakmai munkaközösségekre, a tantestület minden tagjára az alternatív tanterv bevezetése, ill. milyen nehézségekkel kell szembenézni azoknak, akik felvállalják bevezetését:
    - feltétlenül meg kell győzni a tantestületet az alternatív tanterv előnyeiről,
    - a szakmai munkaközösségek fontos feladata a tanmenetek megfelelő módosítása,
    - sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a tantárgyközi kapcsolatoknak, a versenyek tananyagtartalmának,
    - a kis létszámú csoportokban folyó munka következtében megnövekszik a tanteremigény,
    - az alternatív tanterv előnyeirol meg kell győzni a tanulókat és a szülőket is - minimalizálni kell az előrehozott /3. osztály, első félév vége/, felelősségteljes döntéshozatallal szembeni ellenállást.
    Az eddigi tapasztalatokat összegezve Rencés István elmondta, hogy az általa vezetett iskolában - a jobb felvételi eredményeknek köszönhetően - jó a visszhangja az alternatív tantervnek.
    A szekció tagjai ezután a napi munkából adódó kérdéseket, problémákat boncolgatták - különösen fontos és érdekes volt a gyakorló és a leendo pedagógusok nézeteinek, elképzeléseinek, tapasztalatainak összevetése. Az egyetemisták elmondták, hogy tanulmányaik során nem igazán van lehetőségük felkészülni jövendő hivatásukra, elégedetlenek a szakmai gyakorlat jelenlegi rendszerével.
    Nagyon értékes volt a tanár-diák viszonyt boncolgató eszmecsere is, melynek során megfogalmazódott, hogy az IQ mellett mennyire fontos az EQ - a pedagógus érzelmi gazdagsága: önismerete, empatikus képessége, szociális érzékenysége.
    Megállapították továbbá, hogy Szlovákiában - sok más egyéb mellett - az oktatásügy is túlpolitizált, s ez bizony az iskolákra is rányomja bélyegét. Az új kormányok által megfogalmazott újabb és újabb tervek nem igazán haladják meg az elképzelések szintjét, a változásokat ígérő tervezetek többnyire csak tervezetek maradnak, s ilyenkor fogalmazódik meg a gyakorló pedagógusokban, hogy "megint beszélünk, s csak beszélünk".
    A csoport tagjai az elhangzottakat a következő pontokban, ajánlásokban összegezték:
    - mindegyik iskola fogalmazza meg saját programját, alakítsa ki saját arculatát,
    - az ország vezetőitől elvárják, hogy megteremtsék az oktatásügy fejlesztéséhez szükséges anyagi feltételeket,
    - a külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve minimálisra kell csökkenteni a központi irányítást,
    - ki kell alakítani a "fejlesztésközpontú" irányítást,
    - gondoskodni kell a megfelelo szintű szaktanácsadásról - ez váltsa fel a manapság jóindulatúnak ritkán nevezhető ellenőrzést,
    - az oktató-nevelő munkát nem ellenőrizni, hanem értékelni kell: csakis így állapítható meg az adott iskolában végzett munka minősége - a tanári "hozzáadott érték".