A szlovákiai magyar iskolahálózat állapota

és fejlesztésének lehetőségei

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az elemzést kidolgozta és az anyagot szerkesztette

Pék László

 

 

 

 

 

 

 

Az elemzés a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége koordinálásában, a Rákóczi Szövetség, hazai pedagógusok és oktatási szakemberek közreműködésével, valamint a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával jött létre 2014 februárja és 2015 novembere között.

Dél-Szlovákia járásainak oktatási hálózatát érintő elemzési munkákba  bekapcsolódtak: A. Szabó László, Ádám Zita, Beke Beáta, Bódi Katalin, Csáky Csongor, Csúsz Péter, Dohányos Katalin, Ferencz Anna, Furik Csaba, Gaucsík István, Hanesz Angelika, Jókai Tibor, Kontár Zsuzsanna, Laboda Róbert, Lendvay Tibor, Madarász Róbert, Matus Mónika, Mihályi Molnár László, Morvay Katalin, Nagy Domonkos István, Skabela Rózsa, Sebők Valéria, Šonkoľ Zoltán, Szabó Eszter, Szanyi Mária, Szigeti László, Tamás Erzsébet, Tarr Boldizsár, Tóth Sándor, Varga László, Varga Mária, Varga Tibor, Vitálos Balázs,Vörös Mária, Zilizi Zoltán.

A statisztikai adatok gyűjtésében és feldolgozásában az SZMPSZ külső munkatársai, Hanesz Angelika és Horváth Judit, illetve a Petőfi program keretében Galántán tevékenykedő Dancsa Anita vett részt.

A térképeket az adatbázisok alapján Hostomský Károly kartográfus és Oriskó Norbert informatikus készítette. A térképészeti megjelenítés munkálataiban részt vett Orosz Örs geográfus.

 

 

 

 

 

Tartalom

 

    

Bevezetés. 3

I.    A felvidéki magyar oktatás működésének keretei, az iskolahálózat szerkezetének jellemzői, változásai, a törvénymódosítás várható hatásai 3

I.  1. Az oktatás állami, szakmai és társadalmi keretei 3

I.  2. Az iskolahálózat állapota és változásai 5

I.  2. 1. Megszüntetett és létrehozott iskolák jegyzéke. 5

I.  3. A felvidéki iskolák és az iskolahálózat sajátosságai 8

I.  4. Az elfogadott iskolatörvény előzménye, célja, tartalma és várható hatása. 11

I.  5. A törvény osztálylétszámokra és a kivételekre vonatkozó rendelkezései 12

I.  6. A törvény által veszélyeztetett iskolák. 13

I.  7. A normatív támogatási rendszer hiányossága. 19

II.   A felvidéki magyar oktatási hálózat jellegzetességei és a problémák megoldását segítő javaslatok  20

II. 1. Az állami oktatásirányítás és az iskolafenntartók viszonya az iskolák finanszírozása terén  20

II. 2. Az önkormányzati fenntartás és az iskola támogatása. 21

II. 3. A kistérségi együttműködés, a közösségek és a döntéshozók szerepe az iskolák megmaradásában  23

II. 4. Az iskolák minőségi munkája. 25

II. 5. Az óvodák és az óvoda előtti kor kiaknázatlan lehetőségei 27

II. 6. A gazdasági és társadalmi változások hatása az asszimilációra és az anyanyelvi oktatásra  33

II. 7. Az anyanyelvű iskola választása. 37

II. 8. Az oktatási, nevelési és a beiratkozási támogatások. 41

II. 9. A sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű diákok. 43

II. 10.  Mobilitás, a diákok napi utaztatása az iskolába. 47

II. 11. A magyar alapiskolák végzős diákjainak továbbtanulási lehetőségei 48

III. A felvidéki magyar közoktatás fejlődési pályára állítása. 50

III. 1.  Elérendő célok a kisebbségi oktatás területén. 50

III. 2.  Az oktatási hálózat átalakításának szempontjai 51

III. 3.  Források az iskolák és az oktatási hálózat számára. 54

III. 4. A felvidéki magyar oktatást segítő elemzések, kutatások. 55

Befejezés  ………………………………………………………………………………….57

 

 

 

 

Bevezetés

 

Az elemzés elkészítését a felvidéki magyar iskolák diáklétszámának jelentős csökkenése és az iskolatörvény 2013. december 5-én elfogadott módosításából adódó veszélyek indokolták.

Az elemzés kidolgozásának célja, hogy a feldolgozott statisztikai adatok, valamint a regionális és a helyi összefüggések ismerete alapján minél hitelesebb képet vázoljon fel a magyar iskolahálózat állapotáról, mely segíti a tájékozódást országos és kistérségi szinten,együttgondolkodásra készteti az érdekelteket, olyan cselekvési programok kialakítására és megvalósítására ösztönzi őket, melyek az iskolahálózat fejlesztésére, az oktatás minőségi mutatóinak emelésére irányul. 

Az oktatási helyzet elemzéséhez az Oktatási Információs és Prognosztikai Intézet[1](továbbiakban OIPI), a Pedagógusszövetség, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Rákóczi Szövetség adatbázisait használtuk fel. Az adatokat az SZMPSZ munkatársai dolgozták fel, a járási oktatási helyzet elemzését felkért helyi szakemberek segítették.

             Az elemzés elsősorban a települések 2001-es és 2011-es népszámlálási adataira, illetve a nevelési és oktatási intézmények esetében a 2012/13 és a 2013/14-es tanév, illetve az összehasonlítás céljából felhasznált 2005/6-os tanév statisztikai adataira épül.

A feldolgozott statisztikai adatok alapján elkészültek az egyes járásokra, illetve az országos iskolahálózatra vonatkozó megállapítások és javaslatok. Az  elemzés mellékleteként elkészült a vizsgált jellemzők térbeli megjelenítése, járási és települési bontásban. A szakemberek által létrehozott térképek egyrészt segítették az elemző munkát és a következtetések megfogalmazását, másrészt az érdekeltek és a döntéshozók számára megkönnyítik az eligazodást az oktatási hálózat optimális kialakításában.

            A feldolgozott térképek egyik csoportja az óvodások és az iskolába beíratott gyermekek számát, valamint az iskolák diáklétszámait tünteti fel korcsoportos és nemzetiségi bontásban. Továbbá szemléltetiaz intézményekre vonatkozó általános összehasonlításokat a nemzetiségi statisztikák viszonylatában, ugyanakkor feltünteti az időbeli változásokat is. A térképek másik csoportja a diákok mobilitásának összefüggéseit, az iskolába való beutazás irányainak és a vonzáskörzetek határainak érzékletes szemléltetését ragadja meg színskálák, oszlop- és kördiagramok segítségével.

I.     A felvidéki magyar oktatás működésének keretei, az iskolahálózat szerkezetének jellemzői, változásai, a törvénymódosítás várható hatásai

 

I.    1. Az oktatás állami, szakmai és társadalmi keretei

Szlovákiában az alkotmány biztosítja az anyanyelvi oktatás lehetőségét, azonban sem a közoktatási törvény, sem más hatályos jogszabály nem definiálja a nemzetiségi oktatást. A szlovákiai magyar nyelvű oktatás kiépített hálózattal rendelkezik. A magyar nevelési és tanítási nyelvű intézmények a szlovák iskolák magyar nyelvű változatai, melyek bizonyos nemzetiségi sajátosságokkal rendelkeznek. Az iskolákban a tantárgyak oktatási nyelve a magyar, a szakközépiskolákban a szaktantárgyak oktatására ez csak részben érvényes. Az oktatási kormányzat részéről az elmúlt évtizedekben többször felmerült az ún. alternatív (kétnyelvű) oktatás bevezetése, mely a magyar nyelv és irodalom tantárgyon kívül a többi tantárgy szlovák nyelven való oktatását kívánta elérni. Az állami szervek által bevezetni kívánt tervezet eddig a szülők és a pedagógusok ellenállása miatt nem valósult meg.

A nemzetiségi oktatással kapcsolatos ügyek illetékes szerve a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériumának (továbbiakban OM) Nemzetiségi Osztálya. Az oktatás tartalmát 2008-tól a Nemzeti Oktatási Program (Štátnyvzdelávací program) határozza meg, az iskoláknak lehetőségük van ezt saját tanintézményi programmal kiegészíteniük. Ebben megfogalmazhatják az iskola nevelési elveire, az oktatási formákra és módszerekre vonatkozó prioritásaikat.

A nemzetiségi iskolák szakmai irányítását az OM háttérintézményei hivatottak segíteni: az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ), a Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM), a Pedagógiai Módszertani Központ (MPC), a Szakoktatási Intézet (ŠIOV)[2], az Oktatási Információs és Prognosztikai Intézet (ÚIPŠ). Az államilag fenntartott szakmai háttérintézmények közül csupán a Pedagógiai Módszertani Központnak létezik 2012 óta a pedagógiai továbbképzésekre szakosodott kihelyezett részlege, komáromi székhellyel. A többi intézetben nincsenek nemzetiségi részlegek. A nemzetiségi iskolákkal kapcsolatos feladatokat néhány területen az ezzel megbízott munkatárs látja el.   

Az oktatási intézményeket az állam a fenntartókon keresztül normatív támogatásban részesíti a diáklétszám alapján. Az iskolák fenntartói jogkörét az alapiskolák részére a helyi, a középiskolák részére a megyei önkormányzatok látják el, de léteznek egyházi és magán fenntartású magyar iskolák is. Az óvodák, a napközik és az iskolai étkeztetés  fenntartását az önkormányzatok eredeti hatáskörben, költségvetésükből finanszírozzák.

Az iskolák ellenőrzését a tanfelügyelet látja el. A magyar iskolák felügyeletét ellátó tanfelügyelőknek magyar nyelvismerettel is kell rendelkezniük. Ezt nem minden esetben tartják be, főleg ott nem, ahol a magyarság számaránya alacsony. A törvény értelmében az iskolai dokumentáció kétnyelvű. A magyar nyelv közéleti szerepének visszaszorulása kedvezőtlen hatással van a magyar nyelvű oktatás jövőjére.

Az iskolák belső önkormányzati kompetenciákkal rendelkező szervei az iskolatanácsok, melyek hatáskörébe tartozik az igazgató személyének a kiválasztása is (az iskolatanács által kiválasztott igazgatót a fenntartó nevezi ki).

Az 1989-es társadalmi-politikai átalakulásnak köszönhetően megerősödött a magyar kisebbség civil érdekképviselete az oktatás területén is. 1990-ben létrejött a szlovákiai magyar pedagógusok szakmai és nemzetiségi érdekvédelmi szervezete, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ), majd a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ).  Újranyíltak a központosító törekvések miatt bezárt kisiskolák, magán- és egyházi iskolák alapítására került sor.

Az 1994–98 közötti évek a magyar iskolák megvédéséről szóltak. A magyar oktatást sújtó rendeletek és lépések ellen országszerte tömeges tiltakozásokra került sor. A magyar iskolák ellen ható nyílt intézkedések csak később, az MKP kormánytagsága idején szüneteltek.

Az 1998-as parlamenti választások után megerősödött az intézmények önállósága. 2000–2006 között az iskolák önkormányzati fenntartásba kerültek, létrejött a fejkvótára épülő normatív támogatási rendszer, bővültek az iskolatanácsok jogkörei. A Selye János Egyetem megalakulásával létrejött a szlovákiai magyar oktatási rendszer teljes vertikuma az óvodától az egyetemig. Az anyaország erkölcsileg és anyagilag támogatja a felvidéki magyar családokat az anyanyelvi oktatás vállalásában, illetve a nevelési és oktatási intézményeket a tanítás oktatás hatékonyságának növelésében, értékeinek és sajátosságainak megőrzésében.

Napjainkban is számolni kell a kisebbségi oktatást érintő kedvezőtlen hatásokkal, mint pl. az OM nemzetiségi osztályának passzív szerepe a nemzetiségi oktatás fejlesztésében, a magyar iskolákat segítő projektek hiánya, a magyar nyelvhasználat jogi korlátozásának és közéleti szerepének visszaszorulása, a kislétszámú iskolák finanszírozásának alacsony mértéke, az állami háttérintézmények nem elégséges szakmai szolgáltatásai a magyar tanítási nyelvű iskolák részére.

 

I.    2. Az iskolahálózat állapota és változásai

A szlovákiai magyar iskolák diáklétszámára és az oktatási hálózat állapotára jelentős hatással vannak a demográfiai folyamatokat alakító tényezők, elsősorban a születések alacsony száma, az asszimiláció és a fiatalok elvándorlása.

Ezek a kedvezőtlen hatások is közrejátszanak abban, hogy a szlovákiai magyar lakosság számának erőteljes csökkenése mellett az iskolai statisztikákban is egyértelműen tetten érhető a diáklétszám fogyása, s ebből következően az oktatási hálózat zsugorodása.

 

 

1. táblázat. A magyar iskolák és diákok számának változása 2003 és 2013 között

 

 

Az elmúlt 10 évben 32 magyar iskolával lett kevesebb, a diákok száma 7875-tel csökkent.

 

I. 2. 1. Megszüntetett és létrehozott iskolák jegyzéke                                           

 

A megszüntetett iskolák jegyzéke (k.i. – közös igazgatású iskola):

2004-ig:Alsóvály, Csákány, Gomba, Ipolyfödémes, Magyarbél, Óbást (k.i.), Szárnya (k.i.), Vágfüzes

2005-től 2012-ig:Abara, Abaújszina, Bögellő, Felsőszemeréd (k.i.), Füss, Garamszentgyörgy, Gömörpanyit, Gútor (k.i), Ipolypásztó, Jányok, Kelenye (egyh.),Királyfiakarcsa, Körtvélyes, Lekér, Medve, Patonyrét, Rimaszombat – Ferenczy István AI, Runya, Sőreg, Szeszta, Vághosszúfalu, Zsarnó

2013-ban:Détér (k.i.), Éberhárd

2014-ben:Inám, Tornaújfalu.

 

A létrehozott iskolák jegyzéke:

Alsóhatár (létrejött a 2002/3-es tanévben, megszűnt a 2011/12-es tanévben),

Somorja-Tejfalu, 2003,

Gúta – Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola, 2010,

Szádudvarnokméhész – Szent István Egyházi Alapiskola 2010.

 

A törvény módosítása fokozottan ráirányította a figyelmet azokra a jelenségekre, melyek az iskolahálózat átalakulására jelentős hatással vannak. Az egyik ilyen tényező a szlovákiai magyar közösség reprodukciója, melynek mutatója a születési arányszám. Főleg a születések számának kedvezőtlen alakulása miatt csökkent Szlovákiában a magyar diákok száma.

 

2. táblázat. A lakosságszám és a születések számának alakulása a felvidéki magyar népességben 1985 és 2011 között[3]

 

 

A táblázat első öt sorának adatai az adott 5 éves időszakok évenkénti átlagát jelentik.

 

A gyermekvállalás időbeni kitolódása, a házasságkötések számának csökkenése, a válások számának növekedése, stb.negatívan hatott a natalitás mértékére, ráadásul egyes dél-szlovákiai régiók gazdasági visszaesése miatt nagyszámú fiatal távozikprosperálóbb körzetekbe, vagy külföldre. Nyugat-Európába munkavállalás céljából költöznek el a fiatalok. A magyarországi és a csehországi letelepedés elsősorban azokat az értelmiségieket érintette, akik egyetemi tanulmányaikat az anyaországban vagy Csehországban folytatták, és ott alapítottak családot. Pozitív tendencia az értelmiségi és a vallásos fiatalok körében a sokgyermekes családok megjelenése, csoportjainak kialakulása.

Az asszimiláció és annak felgyorsulása,mely elsősorban a vegyes házasságok elterjedésében és a többségi iskola választásában nyilvánul meg,rendkívül negatívan hat a magyar nevelési és oktatási intézmények diáklétszámának alakulására. A magyar nemzetiségű diákok kb. 15–20%-a az elmúlt három évtizedben a többségi iskolát erősítette, a magyar iskolai hálózat ebből adódóan jelentősen karcsúsodott, zsugorodott.

Az 1989-es társadalmi változások előtt a magyar nemzetiségű diákok negyede járt szlovák iskolába. A dél-szlovákiai állami beruházások vonzották a Szlovákia más részéből érkezett munkavállalókat, a betelepülők tömegeit, de a „szocialista internacionalizmus” hangoztatott eszméje mögött a pártpropaganda és a munkahelyi befolyásolás is a nemzetállami célokat szolgálta, melynek öröksége a többségi iskola választásával járó identitásvesztés.    

Az 1991/92-es tanévben a magyar nemzetiségű diákok 25,33%-a szlovák tanintézményt látogatott. 1996/97-ben ez az arány 21,95%, a 2001/2002-es tanévben 18,71%-ra mérséklődött.[4] A dél-szlovákiai járásokra vonatkozó statisztikai adatok vizsgálata hasonló eredményeket mutat: a 2002/3-as tanévben ez az arány 16,8%, a 2005/6-os tanévben 16,4%, a 2006/7-es tanévben 16,9%. A magyarok körében a többségi iskolaválasztás 2002 és 2007 között a rimaszombati, a nagyrőcei, a komáromi és a dunaszerdahelyi járásokban volt a legalacsonyabb mértékű, míg a legmagasabb értékeket a tőketerebesi, a nagykürtösi, a szenci és a nyitrai járásokban érte el.[5] A 2013/14-es tanévben a többségi iskolát választó magyar diákok aránya13,26% volt, ami az előző évtizedekhez képest kedvező aránynak tekinthető.[6] Ez azt jelenti, hogy az asszimilációs hatásoknak eddig ellent állt, magyarságát megtartó  lakosságtovábbi veszteségei mérséklődtek, sőt a szülők műveltségi szintjének emelkedésével nagyobb mértékben képes ellenállni a szlovák tannyelvű iskola csábításának. A nemzetiségi hovatartozást jelző statisztikáknál számolni kell azzal a ténnyel is, hogy a származás, a magyar vagy a szlovák nyelvű iskolalátogatása, a nyelvismeret és nyelvhasználat– az identitásmegtartás, illetve az identitásvesztés foka – alapján az egyén milyen nemzetiségűnek tartja, vallja magát. Az alábbikimutatás nem veszi figyelembe a magyar iskolába járó szlovák nemzetiségű diákok számát, amely pl. a 2005/6-os tanévben 542 volt.[7]

 

 

3. táblázat. Magyar nemzetiségű diákok aránya a szlovák alapiskolákban

 

I.    3. A felvidéki iskolák és az iskolahálózat sajátosságai

A felvidéki magyar közoktatási hálózatot a diákok korcsoportjait tekintve alsó tagozatos (1–4. évfolyam) iskolákra és teljes szervezettségű iskolákra (1–9.évfolyam) osztjuk. A teljes szervezettségű iskola alsó tagozatból (1–4. évfolyam)  és felső tagozatból (5–9. évfolyam) áll. Az OM nyilvános statisztikáiban a diáklétszámokra vonatkozóan csak az alsó és felső tagozatok diáklétszám adatai szerepelnek évfolyamra, vagy osztályokra való bontás nélkül.

Iskolahálózatunk egyik jellemzője, hogy az iskolák közel fele alsó tagozatos iskola.  A 2013/14-es tanévben a 263 iskola közül 126 alsó tagozatos, 137 teljes szervezettségű iskola. Az 1–4. évfolyamos iskolák közel felében – 61 iskolában, illetve 10 teljes szervezettségű iskola alsó tagozatán – a diáklétszám nem éri el a 20-at. Az 1–4-es iskolák közül 18 iskolában, illetve a teljes szervezettségű iskolák alsó tagozatán 4 iskolában, a diáklétszám 10-nél is kevesebb. Ez egyrészt a településhálózat szerkezetének, másrészt az asszimilációs hatásoknak köszönhető, de annak is, hogy a magyar iskolával rendelkező, magyarok és szlovákok által vegyesen lakott 250 település közül 109 településen a diákszám a magyar és a szlovák iskola között osztódik.

Dél-Szlovákiában 141 településen csak magyar tannyelvű iskola működik. 95 településen csak alsó tagozatos, 46 településen csak magyar teljes szervezettségű iskola van. 109 településen a magyar iskola mellett szlovák iskola is működik, 37 településen alsó tagozatos szlovák, 72 településen teljes szervezettségű szlovák iskola vagy iskolák vannak.  A 72 település közül 8 településen egynél több teljes szervezettségű magyar iskola van: Dunaszerdahelyen és Komáromban 3-3 önkormányzati és 1-1 egyházi iskola, Gútán 2 önkormányzati és 1 egyházi, Füleken és Rimaszombatban 2-2 önkormányzati, Ipolyságon és Rozsnyón 1-1 önkormányzati és 1-1 egyházi fenntartásban. Somorján 1 teljes szervezettségű és Tejfalu városrészben egy 1-5. évfolyamos alsó tagozatos iskola működik (a somorjai iskola részeként) az önkormányzat fenntartásában. A 72 településen így összesen 85 magyar iskolát számlálhatunk.

A magyar tanintézetek közül 26 iskola magyar–szlovák közös igazgatású iskola részlegeként működik. 14 alsó tagozatos és 12 teljes szervezettségű magyar iskola van közös igazgatásban a szlovák alsó, vagy felső tagozatos iskolával.

 

4. táblázat. Magyar–szlovák közös igazgatású iskolák a 2013/14-es tanévben

 

 

m – alsó tagozatos magyar iskola, M – teljes  szervezettségű magyar iskola

sz – alsó tagozatos szlovák iskola, SZ – teljes szervezettségű szlovák iskola

 

A magyar iskolákat tekintve Pozsonyban és Kassán a gimnáziummal közös igazgatású alapiskola fenntartója a Pozsonyi, illetve a Kassai Megyei Önkormányzat. Szepsiben a gimnáziummal közös igazgatással működő alapiskola fenntartója Szepsi városa. Rozsnyón a városi fenntartású Fábry Zoltán Alapiskola 2011-től szakiskolával bővítette profilját.

A szlovákiai magyar alapiskolák hálózatában 13 egyházi iskola működik. Közülük 4 – az ipolyhídvégi, az óvári a szádudvarnokméhészi és a martosi – alsó tagozatos, 9 – a dunaszerdahelyi, a gútai, a komáromi, az ipolysági, a palásti, a kétyi, a rozsnyói és a vajáni –teljes szervezettségű iskola. Közülük 8 iskolát a római katolikus püspökségek, 5 iskolát pedig a református egyházközségek tartanak fenn. 

A katolikus iskolák közül a Nagyszombati Egyházmegye a dunaszerdahelyi, a gútai és a komáromi, a Besztercebányai Egyházmegye az ipolysági, a palásti, az ipolyhídvégi és az óvári, a Rozsnyói Egyházmegye a szádudvarnokméhészi iskola fenntartója.

Az alistáli, a martosi, a kétyi és a rozsnyói református iskolákat a Református Keresztyén Egyház helyi egyházközségei, míg a vajáni református iskolát az Ungi Református Egyházmegyei Hivatal tartja fenn.

 

5. táblázat. Alapiskolák a fenntartók alapján a 2013/14-es tanévben

 

 

 

6. táblázat. Magyar és közös igazgatású oktatási intézmények száma és diáklétszáma járásonként (2013/14)

 

A 2013/14-es tanévben az 1–9. évfolyamot jelentő korcsoportban 315 iskolában 31 444 diák részesült magyar nyelvű oktatásban.

A legtöbb diák a Dunaszerdahelyi, a Komáromi és a Rimaszombati járásban látogat magyar iskolát, míg a legkevesebb diák a Nyitrai, a Szenci és a Nagykürtösi járásban jár magyar alapiskolába.

Hét járásban működnek egyházi alapiskolák, és ugyancsak 7 járásban tanulhatnak az alapiskolás korosztályhoz tartozó diákok a nyolcéves gimnáziumok 1–4. osztályaiban.A speciális iskolák magyar osztályaiba járó diákoknak az aránya a Kassa-vidéki, a Nagymihályi és a Komáromi járásban a legmagasabb.

A síkvidéki tájon elterülő Komáromi, Lévai, Vágsellyei járások nagyobb lélekszámú falvai esetében a teljes szervezettségű iskolák dominálnak az alsó tagozatos iskolákkal szemben, míg a domborzatilag változatosabb tájon elterülő Rimaszombati, Losonci, Rozsnyói járás apróbb falvaiban a kisiskolák száma felülmúlja a teljes szervezettségű iskolák számát.

 

I.    4. Az elfogadott iskolatörvény előzménye, célja, tartalma és várható hatása

térképi megjelenítésbontásban.  letesen szemléltetni elzi korcsoporti és nemzetiségi bonA törvény elfogadásának előzménye, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a 2012. 9. 20-án elfogadott 325. sz. törvénnyel módosította az 597/2003 sz., az iskolák finanszírozásáról szóló törvényt. A módosítás alapján az OM azon iskolákat, melyek a normatív támogatás elégtelensége miatt pótlólagos támogatást igényelnek az egyeztetési folyamat során, a törvény 7. § (8) bekezdés c pontja alapján kötelezheti az OM által megszabott takarékossági lépések megtételére (pl. osztályok összevonására, tagozatok megszüntetésére, alkalmazottak számának csökkentésére stb.).

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által 2013. december 3-án elfogadott 245/2008 sz. iskolatörvény módosítása[8] a működtetés gazdaságosságát érintő hatékonysági mutatók mindenhatóságára épül. Az OM a takarékossági szempontok előtérbe helyezésével az iskolák hatékony működtetését kívánja elérni, miközben kevés az iskolák működtetésére biztosított állami támogatás. A bérek kifizetése után alig marad valami, amit fejlesztésre, vagy az épület felújítására költhet a fenntartó. Az ilyen célokat a bizonytalan eredményű külön pályázatokból valósíthatják meg.

Az osztályokminimális diáklétszámának bevezetésével az állam a fenntartókon keresztül ellehetetleníti és megszüntetésre ítéli az alacsony diáklétszámmal bíró iskolákat. (A törvény eddig nem tartalmazta az osztályokra vonatkozó minimális diákszámot.) A törvényből adódóan így veszélyeztetett az alacsony diákszámú iskolák működtetése. A törvény 2015. szeptember 1-jén lépne életbe az alapiskolák 1. és 5., valamint a középiskolák 1. évfolyamában, majd fokozatosan a további évfolyamokban. Az előkészítés stádiumában levő, a kombinált osztály és diáklétszámra épülő finanszírozási jogszabály ezt szentesítené.

A kormány az OECD országokban az osztályok diákszámának magasabb átlagára hivatkozik, mélyen hallgat a szlovákiai fejkvóta alacsony mértékéről, mely pl. a csehországinak körülbelül harmada. A kormány ezzel a törvénymódosítással az oktatási rendszerben is takarékossági megoldásokat kívánt foganatosítani a gazdasági válság okozta következmények kezelésére, kihasználva erre a demográfiai hullámvölgy által bekövetkezett diáklétszám-csökkenést, mely elsősorban a fiatalok munka utáni elvándorlásának és a gyermekvállalási kedv alacsony szintjének a következménye. A kormány egyik nem titkolt célja, az osztályok csökkentésével megteremteni a forrásokat a pedagógusok béremelésére. 

A megtakarítások nagysága elsősorban az osztályok összevonásának, az iskolák megszüntetésének, az elbocsátandó alkalmazottak számának függvénye, míg ezek ellenében hatnak az utaztatások és az iskolaépületek átalakításának többletterhei és az elbocsátott alkalmazottak végkielégítése, illetve segélyezése. Az OM-nek a törvényhez csatolt gazdaságossági hatásvizsgálata szerint a települési önkormányzatok fenntartásában működő iskolák esetében a megtakarítások elérhetik a 1 624 761 eurót, az egyházi iskolák esetében a 70 775 eurót.[9] A megtakarításokból a diákok utaztatásra 200 ezer euróval számoltak, az összeg további része az iskolákból el nem bocsájtott alkalmazottak bérét emelné.  

A natalitás mértékének napjainkban tapasztalható újbóli növekedése óvatosságra int. Az elhamarkodott lépések újabb költségeket okozhatnak. Az iskolamegszüntetések, az épületek átalakítása, majd az eredeti állapotokhoz való visszatérés felesleges költségeket emésztene fel.

A törvény hatása a nemzetiségi megoszlás miatt elsősorban a vegyesen lakott települések iskoláit érinti negatívan, mivel ott a diáklétszám megoszlik a magyar és a szlovák intézmény között, s ez magától értetődően az egyik és a másik iskolában is diákszám-csökkenésben mutatkozik meg. A magyar gyermekek szlovák iskolába íratásával általában a magyar osztályok diákszáma csökken a megszabott minimumalá.

 

I.    5. A törvény osztálylétszámokra és a kivételekre vonatkozó rendelkezései

A törvény legjelentősebb hatása az iskolák további sorsára elsősorban az, hogy meghatározza az osztályok minimális diáklétszámait. A törvénymódosítás számol a közoktatás finanszírozásának megváltoztatásával. Az eddigi fejkvóta támogatást az OM az osztályok és csoportok (pl. a szakiskolákban) támogatásával kívánja helyettesíteni, ezért vezeti be az osztályokra vonatkozó maximális diákszámok mellett a minimális diáklétszámokat.

A jogszabályban (29§ (8), (15), (16) pontok) az osztályra vonatkozó minimális diáklétszámok meghatározása a következő:

–    A nulladik évfolyamban 8 diák, a nem teljes szervezettségű iskolákban 6 diák,

–    az 1. évfolyamban 11 diák,

–    a 2–4. évfolyamban 13 diák,

–    az alsó tagozaton összevonható bármely 2 évfolyam, az összevont évfolyamban 12 diák,

–    az 5–9. évfolyamban 15 diák.

A felső tagozaton nem vonhatók össze a különböző évfolyamok diákjai.

Amennyiben a településen magyar és szlovák nyelvű oktatás is folyik, a megszabott diáklétszámok 2-vel csökkennek.

Az évfolyamokra meghatározott minimális diáklétszámok különbözősége (1.évf. – 11, 2-4. évf. – 13, 5-9.évf. – 15 diák) különösen az évfolyamonként egy-egy osztállyal rendelkező iskolák esetében okoz problémát az iskolavezetés számára. 

Mivel a rendelkezésre álló statisztikai adatok csak az alsó, illetve a felső tagozatok összesített diáklétszámát tüntetik fel (az osztályok diáklétszámait nem), ezért a jelen elemzés az osztályokra vonatkozó minimális diáklétszámok vizsgálata helyett az iskolák alsó, illetve felső tagozatának diákszámára korlátozódott. Az alkalmazott módszer során feltételeztük a diákok évfolyamonkénti, illetve osztályonkénti optimális eloszlását. A módszert célszerűnek tekinthetjük, mivel alkalmazásával kiszűrhetővé váltak a veszélyeztetett vagy ennek határán lévő iskolák. Valószínűsíthető, hogy az osztályok diáklétszámaira alapozott vizsgálat sem vezetett volna pontosabb eredményre, mivel a diáklétszámok tanév közbeni és tanévek közötti változásai, valamint az osztályösszevonások helyi mérlegelésének indítékaiból adódó következmények további bizonytalansági tényezőt jelentettek volna. A kiszűrés során figyelembe vettük az iskola típusát (1–4. évfolyamos iskola, teljes szervezettségű alapiskola alsó és felső tagozata, önálló iskola, magyar és szlovák közös igazgatású iskola), illetve azt, hogy a településen csak magyar-, vagy magyar és szlovák tannyelvű oktatás is folyik-e.

Az iskolák adatbázisokból történő kiszűrését a törvényben meghatározott feltételek alapján az alábbi diáklétszámok szerint állapítottuk meg.

a)   Azokon a településeken, ahol csak magyar iskola (vagy csak szlovák iskola) működik, ott a törvényben meghatározott minimális diáklétszámok:

Az alsó tagozaton összevont évfolyamok esetén a diáklétszám nem lehet 24-nél kisebb (2x12=24diák), évfolyamonkénti külön osztályok esetében pedig 50-nél kevesebb (11+3x13=50 diák).

A felső tagozaton a diáklétszám nem lehet 75-nél kisebb. (5x15=75 diák)

b)   Azokon a településeken, ahol magyar és szlovák oktatási intézmény (vagy közös igazgatású magyar–szlovák iskola) működik, a törvényben meghatározott minimális diáklétszámok:

Az alsó tagozaton összevont évfolyamok esetén, a diákszám nem lehet 20-nál kisebb. (2x10=20 diák), évfolyamonkénti külön osztályok esetében pedig 42-nél kevesebb (9+3x11=42 diák).

A felső tagozaton a diákszám nem lehet 65-nél kisebb. (5x13=65 diák)

 

 

    I.       6. A törvény által veszélyeztetett iskolák

 

 

7. táblázat. A törvényből következően a diáklétszám alapján veszélyeztetett magyar iskolák és a közös igazgatású iskolák magyar részlegeinek száma(2013/14)

 

*2014-ben megszűnt iskolák

 

Amennyiben tehát a törvény minimális diáklétszámokra vonatkozó hatásával számolunk, a 263 magyar iskolát a következőképpen érinti a jogszabály:

A diáklétszám alapján 76 (1–4. évfolyamos) kisiskola nem teljesíti a minimális létszámokra vonatkozó törvényi előírásokat. Közülük kettő a 2013/2014-es tanév végén már megszűnt.

A diáklétszám alapján 11 teljes szervezettségű iskola alsó tagozata és 45 teljes szervezettségű iskola felső tagozata nem teljesíti a minimális létszámokra vonatkozó törvényi előírásokat. Ezek közül 7 teljes szervezettségű iskolában (Baka, Izsa, Kéty, Ipolyvarbó, Csáb, Lukanénye, Gúta-egyházi, Kéty-egyházi) az alacsony diáklétszám miatt a felső tagozaton néhány évfolyam diákjait kénytelenek egy-egy osztályba összevonni.

Az alacsony diákszám miatt a törvény értelmében 76+11+46=133 alsó és felső tagozat került a veszélyeztetett kategóriába, mivel az alsó tagozaton nincs meg a 2-2 összevont osztályra elegendő diáklétszám, illetve a felső tagozaton a törvényben megszabottnál kisebb a diáklétszám.

A 11 teljes szervezettségű iskola közül 9 oktatási intézményben az alsó és felső tagozat sem teljesíti a minimális diáklétszámokra vonatkozó törvényi előírásokat. Mivel 9 iskola az alsó és a felső tagozatos veszélyeztetettségi listán is rajta van, kétszeresen szerepel a kimutatásban, ezért a táblázatban 7+2=9-et levontunk a számértékekből. A törvény minimális diáklétszámokra vonatkozó kritériumai értelmében az alacsony diáklétszám miatt tehát a 263 magyar iskolából 133-9=124 iskola veszélyeztetett.

További 70 kisiskolában, vagy a teljes szervezettségű iskolák alsó tagozatán csak összevont évfolyamokban folyhat az oktatás. Ha az iskolák ezeket az évfolyamösszevonásokat eddig nem tették meg, a törvény életbe lépése után ezt nem kerülhetik el.

A 263 iskolából tehát összesen 194 iskolát érint negatívan a törvény. A 2013/14-es tanévi diáklétszámok adatai alapján csupán 69 iskola teljesítette a 2015/16 szeptemberében életbelépő törvényi előírásokat. 

A törvény néhány enyhítést is tartalmaz a veszélyeztetettség elkerülésére:pl. ha az iskola 6 km-es körzetében nincs hasonló oktatási intézmény, vagy az iskola diákjainak 80%-a hátrányos helyzetű, akkor az iskola a törvény értelmében nem tekinthető veszélyeztetettnek.

A törvényhez kapcsolódó indoklás B részében különleges elbírálási esetnek tekinthető a téli mostoha éghajlat, a szórvány települések és a fenntartók érdeke iskolájuk megtartásában, ha saját forrásból vállalják a hiányzó működtetési költségek előteremtését. Amennyiben az indoklási részben feltüntetett elbírálási esetek a törvény részét képeznék, egyértelművé válna, hogy az önkormányzatok iskolamegtartó szándékukat saját forrásaikra alapozva érvényesíteni tudják.

 

 

 

8. táblázat. Az alsó tagozat alacsony diáklétszáma miatt leginkább veszélyeztetett magyar iskolák (2013/14)

 

 

(KI - közös ig. iskola,  AT-alsó tagozat, FT - felső tagozat)

E – egyházi fenntartású iskola, érvényes rá a törvény által engedélyezett kivétel

I – a település iskolájára érvényes a törvény által engedélyezett kivétel

N – a település iskolája nem teljesíti a törvény által engedélyezett kivételt

 

 

9. táblázat. A felső tagozat alacsony diáklétszáma miatt leginkább veszélyeztetett magyar iskolák (2013/14)

 

 

KI - közös igazgatású (magyar - szlovák) iskola

E – egyházi fenntartású iskola, érvényes rá a törvény által engedélyezett kivétel

I – a település iskolájára érvényes a törvény által engedélyezett kivétel

N – a település iskolája nem teljesíti a törvény által engedélyezett kivételt

 

 

 

 

 

 

10. táblázat. A törvény által megszabott diáklétszámhoz képest hiányzó diákok száma a veszélyeztetett iskolák alsó és felső tagozatán járásonként  (2013/14)

 

Mivel a hiányzó diáklétszámok eloszlása nem egyenletes az egyes évfolyamokban, a hiányzó valós diáklétszám összességében cca. 20%-kal nagyobb értéket jelent a táblázatban kimutatott értéknél. Az alacsony diáklétszámmal működő iskolák fenntartóinak a törvényben rögzített minimális diáklétszám eltörlése esetén is kompenzációs támogatást kell biztosítani az iskola működtetéséhez mindaddig, míg a kistérségi együttműködések alapján előnyös megoldásokkal nem alakítják kiaz oktatási hálózat hatékony és biztonságos működését.

 

 

A diáklétszám alapján veszélyeztetett szlovák iskolák a legalább 10%-os magyar lakosságú településeken

Aszlovák iskolák közül a magyarok által lakott régiókban, a legalább 10%-os magyar lakosságú településeken 36 alsó tagozatos kisiskola, 2 teljes szervezettségű iskola alsó tagozata és 32 teljes szervezettségű iskola felső tagozata nem teljesíti a diáklétszámokra vonatkozó, a törvény által meghatározott feltételeket.

Alsó tagozatos kisiskolák: Hegysúr, Hodos, Vörösmajor, Deáki, Zsigárd, Csiffár, Nagycétény, Bajcs, Keszegfalva, Megyercs, Bese, Felsőszemeréd, Hontfüzesgyarmat, Nagyölved, Nemesoroszi, Apátújfalu, Felsőzellő, Rárósmulyad, Sirak, Ipolynyitra, Nagydaróc, Tőrincs, Fülekkovácsi, Jánosi, Sajószentkirály, Dernő, Gömörhorka, Gömörpanyit, Hosszúszó, Tornagörgő, Jánok, Makranc, Szeszta, Nagygéres, Perbenyik.

Teljes szervezettségű iskolák alsó tagozata: Szímő, Bátka.

Teljes szervezettségű iskolák felső tagozata: Magyarbél, Nádszeg, Vágsellye (Bernolák u.), Kalász, Kolon,  Csúz, Szőgyén,Szímő,Bátorkeszi, Komárom (Pohraničná u.), Marcelháza, Nemesócsa, Perbete, Szentpéter, Deménd, Farnad, Fegyvernek, Garamszentgyörgy, Nagysáró, Palást, Lukanénye, Nagycsalomja, Ragyolc, Bátka, Várgede, Rozsnyó (katolikus egyházi iskola).

 

I.    7. A normatív támogatási rendszer hiányossága

A jelenleg érvényben levő normatív támogatási rendszer átlátható és kiszámítható, de a fejkvóta mértéke, különösen a 150 diáklétszámnál kisebb iskolákra nézve alacsony. Mivel a 250 diákszámnál nagyobb iskolák számára a fejkvóta megfelelő, a 250 és a 150 diáklétszám között kompenzációs együtthatókat vezettek be már egy évtizeddel ezelőtt, így növelve a fejkvóta mértékét, mely 150 diáknál elérte az alapfejkvóta 1,5-szeresét. Azonban a kisebb diáklétszámú iskolák esetében is ezt az 1,5-ös együtthatót alkalmazták. Az egy diákra eső költségterhek fedezésére az így kapott támogatás a 150-nél alacsonyabb diáklétszám esetén nem elégséges az iskola működtetéshez, így ez a rendszer igazságtalan ezen iskolák, különösen az alsó tagozatos kisiskolák szempontjából.

Ezért vezette be az OM a megegyezéses eljárás keretében igényelhető pótlólagos támogatást, melynek odaítéléséről az oktatási miniszter által kijelölt bizottság dönt. Ennek a támogatásnak az odaítélését a 2012. 9. 20-án elfogadott 325. sz. törvény megszigorította, s az OM által megszabott feltételek teljesítéséhez kötötte.

Mivel erős helyi közösségi szándék és igény mutatkozik a kistelepülések iskoláinak megtartására, az SZMPSZ írásban tett javaslatot az oktatási miniszternek a kompenzációs táblázat együtthatóinak kiegészítésére, a 150-nél alacsonyabb diákszámok esetére is, hogy esélyt teremtsen ezen iskolák megmaradására. A benyújtott javaslat bevezetésével csökkenne a megegyezéses eljárások alapján igényelhető pótlólagos támogatási kérelmek száma, és kikerülhetők lennének a támogatási rendszer a szubjektív döntési elemei. A pótlólagos támogatások megszüntetésével a felszabaduló keret alapul szolgálna a kisiskolák fejkvótájának emelésére. Az oktatási miniszter a javaslatot nem vette figyelembe, hanem utasítást adott egy kombinált – fejkvóta és osztályalapú – támogatási rendszer kidolgozására, melynek elvei a mai napig nem tisztázódtak.

Az iskolák vezetői és az önkormányzatok az elmúlt két évben szembesültek iskolájuk helyzetével, mérlegelik a megoldási lehetőségeket. A cél: a települések kisiskoláinak megtartása, a minőségi, eredményes munkát végző iskolák hatékony működtetése, a kistérségekbenegyeztetett megoldásokkal az optimális országos iskolahálózat kialakítása.

II.    A felvidéki magyar oktatási hálózat jellegzetességei és a problémák megoldását segítő javaslatok

 

II. 1. Az állami oktatásirányítás és az iskolafenntartók viszonya az iskolák finanszírozása terén

            Az alapiskolai oktatási hálózat működtetése a vonatkozó törvények alapján történik. Fenntartói jogokkal a magyar tannyelvű alapiskolák esetébenaz önkormányzatok és az egyházak rendelkeznek.Az állam a finanszírozási törvényben megfogalmazott szabályok alapján nyújt támogatást a fenntartók számára az iskolafenntartással kapcsolatos költségek fedezésére. A fenntartó kötelessége a normatív támogatást az iskola működtetésére fordítani, szükség esetén az iskola épületére fordított költségeket saját források útján biztosítani.          

A törvénymódosítás nyomán a finanszírozó (állam) és az iskolafenntartók (önkormányzatok, egyházak) között konfliktus alakult ki. A probléma lényege, hogy az iskolák számára biztosított állami támogatás alapvetően csak a 150 diáklétszám felett fedi az iskolák valós működtetési költségeit, azonban a kisiskolák és a 150-nél alacsonyabb diáklétszámmal működő teljes szervezettségű iskolák esetében ez az összeg nem elégséges a fenntartáshoz. A hatékony működtetés elvét mindkét fél elfogadja, azonban az iskolahálózat fenntartása esetében ajánlatos lenne az állam részéről figyelembe venni a szlovákiai települési rendszer sajátosságait, a gyermekek jogát és igényét az anyanyelvi oktatásra, mérlegelni a közúthálózat és a tömegközlekedés állapotát, a gyermekek utaztatásának biztonsági és az életkori sajátosságokból adódó vonzatát, a régiók gazdasági helyzetét, az iskolaépületek befogadóképességét és állagát, a családok, szülők lehetőségeit, stb. Ezeknek a tényezőknek a figyelembevételével és mérlegelése után lett volna korrekt kezdeményeznia törvényi változtatásokat, ráadásul úgy, hogy az oktatás minősége és eredményessége ne csökkenjen, hanem javuljon. A kormány a finanszírozás hasznosulását csak a normatív támogatások területén vizsgálta, de nem hozta összefüggésbe azt a közoktatást érintő egyéb területekkel, mint pl. a beruházások, a közbeszerzések, az országos programok, fejlesztések, a tankönyvkiadás, az OM szakmai háttérintézmény-rendszerének működtetésére fordított költségek hasznosulása.

A közoktatási törvény 464/2013 sz. módosításának 11. §29 (16) b) pontja lehetővé teszi, a törvényben előírt minimálisnál kisebb diákszám esetén is az osztály működtetését, pl. ha az iskola 6 km-es körzetében nincs hasonló oktatási intézmény, az iskola diákjainak 80%-a hátrányos helyzetű, de további szempontok is érvényesíthetők. A törvényhez kapcsolódó indoklás B részében különleges elbírálási esetnek tekinthető a mostoha téli éghajlat, a szórványtelepülések és a fenntartók érdeke iskolájuk megtartásában. Csupán a törvény  magyarázó részében található utalás arra, hogy ha a község többletforrások felhasználásával képes az iskola fenntartására, akkor ezt megteheti.

Az iskolák napi működtetésével járó feladatokat és gondokat az iskola vezetése, valamint a fenntartó ismeri legjobban, ezért – egy korrekt támogatási rendszer kialakítása után és megfelelő ellenőrzési formák mellett – a fenntartókra kell bízni a hatékony működtetést. A szlovákiai politikai hatalom és a törvényalkotási folyamat megváltozására lenne szükség ahhoz, hogy az ország társadalmi és kulturális fejlesztésében nagyobb súllyal kapjanak helyet az önkormányzatiság, a szubszidiaritás és a regionalizmus elemei. Az állami központosító szándékok és tendenciák ellenében az önkormányzatok és regionális társulásaik tehetnének a legtöbbet. 

Javaslatok:

A magyar oktatás iránt elkötelezett parlamenti képviselők kezdeményezzék a minimális diáklétszámokra vonatkozó kritériumok törlését a törvényből.

A finanszírozási törvény létrehozásakor tekintettel kell lenni és az eddigieknél jelentősebb pozitív diszkriminációt kell alkalmazni a kis- és szórványtelepülések, az aprófalvakból álló kistérségek, valamint a nemzetiségileg vegyesen lakott területek esetében mind a tanuláshoz való hozzáférés (pl. az iskolába való eljutás, az individuális tanulás), mind az anyanyelvű oktatás  esélyegyenlőségének biztosítása tekintetében.  

Javasoljuk a normatív támogatási rendszer további megtartását olyan korrekcióval, hogy a 150-nél alacsonyabb diákszámmal rendelkező iskolák esetében is vezessék be és alkalmazzák a növekvő kompenzációs együtthatókkal történő szabályozást.

Afinanszírozási törvény ilyetén, vagy hatásában hasonló kiigazítása esélyt adna az önkormányzatok számára, hogy amennyiben iskolájukat a törvényben meghatározott minimális diákszám alatt is szeretnék megtartani, ezt saját forrásaik hozzáadásával megtehessék.Javasoljuk, hogy ez a lehetőség módosításként kerüljön be a törvény 11. §29 (16 b) pontjába.

Javasoljuk, hogy a finanszírozási törvény ne tartalmazzon további korlátozásokat az alacsony diáklétszámú iskolák számára pl. a fejlesztési forrásokból való kizárást.

Javasoljuk továbbá, hogy a készülő finanszírozási törvény tegye az iskolák számára kedvezőbbé a szülői, szponzori többletforrások bevonásának lehetőségét az iskolák működtetésébe.

 

II. 2. Az önkormányzati fenntartás és az iskola támogatása

Az iskolák önkormányzati fenntartásúvá válása óta eltelt időszakban megmutatkozott, hogy a helyi önkormányzatok a legtöbb településen elszántak iskolájuk megtartására. A településeken az iskola a közösségi háló része. Ha a gyermek kapcsolatai nem itt alakulnak ki, ha másutt szocializálódik, később kevésbé fog kötődni a település közösségéhez, s ez az elvándorlás esélyét növeli. Az iskola létezése pozitív jövőképet jelent a település számára. Mivel az iskola – különösen a kisebb falvakban – egyben művelődési és kulturális intézmény is, megszűnése a település kulturális leépülését is maga után vonja.

A vegyes lakosságú településeken az önkormányzatok szerepe kiemelten fontos az iskolák megtartásában. Mivel kevesebb gyermek születik, s ez a szám tovább osztódik a magyar és a szlovák iskola, esetenként a gyermek más település iskolájába való beíratásával, az iskolák fenntartása anyagilag egyre megterhelőbb az önkormányzatok számára. A magyar lakosság asszimilációs vesztesége miatt az önkormányzati választások soránezeken a településeken jó eredményeket egyre inkább a szlovák szavazók megszerzésével, ill. megtartásával lehet elérni, így a magyar iskola, és hasonlóképpen a magyar kultúra támogatására egyre kisebb figyelem fog jutni az önkormányzatok részéről. A polgármesterek és az önkormányzatok ezért eltérő módon és intenzitással állnak ki a magyar oktatás mellett.

A veszélyeztetett és a veszélyeztetettség határán levő iskolák esetében az önkormányzatok, polgármesterek több településen is igyekeznek mindent megtenni az iskola diáklétszámának növelésére. Ennek egyik formája az iskolabuszok beszerzése és működtetése helyi forrásokból. Esetenként ösztöndíj-támogatásokkal vagy pénzdíjjal igyekeznek a környező településekena szülők döntését befolyásolni, hogy gyermekük az adott önkormányzat iskolájában folytassa tanulmányait, ami a települések közötti feszültségekhez vezethet.

            A nevelési, oktatási intézmények működtetésének hatékonysága érdekében tett újszerű megoldások, a készülő finanszírozási törvény hatása, egyéb támogatási formák belépése, a születések számának a vártnál kedvezőbb alakulása, az oktatáspolitika irányvonalának változása rejthet olyan lehetőségeket, melyek a veszélyeztetett iskolák megmaradásának irányába mutatnak.

Javaslatok:

A veszélyeztetett kisiskolák esetében az önkormányzatoknak javasoljuk, hogytovábbra is biztosítsák magyar óvodáik és alsó tagozatos kisiskoláik működtetését. Ha ezt minden igyekezet ellenére sem tudják felvállalni, a szomszédos településekkel együttműködve találjanak közös megoldást alsó tagozatos diákjaik anyanyelvi iskoláztatására.

A helyi adottságokat figyelembe véve serkentséka kiváló iskolaprogram létrejöttét, kérjék számon annak következetes megvalósítását és ennek függvényében erkölcsileg és anyagilag értékeljék az iskola munkáját.

Az önkormányzatoknak javasoljuk, hogy aziskolák megtartása érdekében továbbra is mozgósítsanak anyagi és emberi erőforrásokat.Ilyen célok lehetnek pl. a helyi nevelési és oktatási intézmények működési hatékonyságának javítása, a településen magyar óvoda vagy óvodai csoport, napközi, nulladik osztály működtetése, e célra alkalmas helyiségek kialakítása vagy átalakítása, hazai állami források megpályázása, más jogi személyek tulajdonában levő iskolaépület bérleti költségeinek mérséklése, stb.

A törvénytervezet sugallja a magyar és a szlovák tanítási nyelvű iskolák összevonását. Ez a magyar iskolákbezárásánakidőlegeselkerülését jelentheti, azonban a közös igazgatású iskolákban fokozottabban érvényesül az asszimiláció, ezért a magyar nyelvű iskolák számára ezt a megoldást nem javasoljuk.

Ésszerű falufejlesztéssel, a helyi és a településhez kötődő, oda beépülni képes fiatalok részére teremtsenek esélyt az otthonteremtéshez. Segítsék a fiatal családokat abban, hogy életkörülményeik ne akadályozzák őket a gyermekvállalásban, kapcsolattartással segítsék a külföldön munkát vállaló fiatalokat a visszatérésben.

A települések életében szánjanak nagyobb szerepet az iskolai és az ifjúsági programoknak, az iskolákat vonják be és késztessék cselekvő közéleti részvételre. A fenntartó az iskolával közösen kövesse figyelemmel a tehetséges tanulók életútját, lehetőség szerint segítse tanulmányaikat, tartsa számon elért sikereiket.

A településen következetesen valósítsák meg a kétnyelvűség gyakorlatát, a magyar nyelv hivatali alkalmazását. Az önkormányzatok serkentsék és teljesítsék a szülők igényét a magyar nyelvű óvodai nevelésre. 

Az iskola megerősítésének fontos eleme a szülők és a közvélemény tájékoztatása az iskola munkájáról, eredményeiről. Amennyiben az iskola nem rendelkezik saját honlappal, a község honlapján adjanak lehetőséget az információk közlésére az óvoda és az iskola munkájáról.

 

II. 3. A kistérségi együttműködés, a közösségek és a döntéshozók szerepe az iskolák megmaradásában

Az anyanyelvű oktatás, a kulturális örökség átadása, megtartása és fejlesztése, nemzeti közösségünk megmaradása, jövője mindannyiunk felelőssége. Az oktatás kérdését a szlovákiai magyar politikai elitnek a pártpolitikán felül kell kezelnie. Az önfenntartó falvak példái, a kisiskolák megtartásának hazai és külföldi formái, az egyházi és az alapítványi, valamint a magániskolák működtetésének tapasztalatai szolgáljanak például a döntéshozók számára. Ha minden igyekezetük ellenére sem sikerül helyi szinten megfelelő megoldást teremteni, a környező településekkel együttműködve, kistérségi szinten próbáljanak a gyermekek számára a körülményeknek leginkább megfelelőiskoláztatást biztosítani.

A kistérségi magyar oktatási hálózatátalakulására néhány éven belül elsősorban a napjainkban működő magyar óvodai hálózat lesz hatással. Ezért fontos, hogy a szülők minél előbb jelezzék igényüket a településeken hiányzó magyar óvodák, óvodai csoportok létrehozására, s az önkormányzatok ennek a kérésnek tegyenek eleget.

A szülők szerepe az iskolák megmaradásában rendkívüli. Ezért kell serkenteni és elérni a szülők és a szülői szövetségek minél aktívabb részvételét a nevelési és az oktatási intézmények jelenének és jövőjének megerősítésében. Fontos, hogy a szülői szövetségek vezetésébe minél több tenni akaró és tenni tudó vezető kerüljön. A tapasztalat azt mutatja, hogy több helyen csak formálisan működnek ezek a szervezetek, s az is előfordul, hogy olyan szülő irányítja a szülői szövetséget, aki egyben az iskola pedagógusa, ami akadálya lehet annak, hogy a szülők szembesüljenek a megoldandó problémákkal.

A kisvárosok alapiskolái központi helyzetük miatt több esetben minden erőfeszítés nélkül szippantják be a várost körülvevő települések magyar diákjait, így ezen települések kisiskoláit a megszűnés felé sodorják. Ezek az iskolák önmaguk vesztébe rohannak, ha környezetükben felszámolják a kisiskolákat, melyek hosszabb távon megalapozhatnák a városi iskolák működését. A központi iskolákban csökken a helyi diákok aránya, mely azt is jelzi, hogy ezek a központi szerepet játszó iskoláka helyi közösséggel együtt nem tudnak jelentős befolyással lenni a város fiatal magyar családjainak megnyerésére.   

Fontosnak ítéljük meg a felső tagozattal rendelkező alapiskolák megtartását, ezért javasoljuk átgondolni a gimnáziumokban a nyolcéves osztályok megnyitását. Ezeknek az osztályoknak csak akkor van létjogosultságuk, ha a régióban van elég diák a tehetségek kiválogatásához, s ha e diákok fejlődéséhez a gimnázium és környezete képes megteremteni bentlakással, az anyagilag rászorulók részére ösztöndíjjal a tehetségek fejlődéséhez szükséges kiváló feltételeket. Egyébként ugyanaz a helyzet állhat elő, mint a városi iskolák és kisiskolák esetében: a gimnázium feléli a környező iskolák felsőtagozataibólmegszerzett diáklétszámot.

A vegyesen lakott területeken a városok művészeti iskoláiban, a szabadidő központokban, a speciális iskolákban évtizedek óta hiányzik, vagy nagymértékben lecsökkent a magyar csoportok működése. A szabadidős tevékenységek, művészeti iskolák kihelyezett csoportjainak a megnyitása a környékbeli iskolákban segíti a magyar diákok művészeti képzését és tehetségének kibontakozását.

Az iskolák és a települések, illetve az iskolák vezetői és az önkormányzatok között versenyhelyzet alakult ki, mivel az iskola megtartásának, illetve megszüntetésének a tétje forog kockán. Egyeztetések, kölcsönös jóindulat és együttműködés nélkül a folyamat kiéleződésére lehet számítani. Mivel az érdekeltek – közösségek és személyek egyaránt – nehezen mondanak le saját és sajátos érdekeikről, a legtöbb esetben nem az objektív mérlegelés és a régió érdekei döntenek, hanemegyéni, személyes érdekek és lobbi szempontok. Ajánlatos ilyen eseteben megkeresni a legkisebb hátrányokkal járó kölcsönösen elfogadható megoldásokat.

A közösségek, csoportok között húzódó választóvonalak az oktatási problémák esetén is megjelenhetnek, feléledhetnek. Néhány éve a szlovákiai magyar közösség politikai megosztottsága jelentős konfliktust generáló tényezőként lépett elő, melya polgármesteri posztokért folytatott politikai küzdelemben és az iskolaigazgatói tisztségének betöltésére kiírt pályázatok elbírálása során is megjelenik. A pártpolitikai hatás az iskolatanács kialakítása, a támogatási források megszerzése, a vonzáskörzetek befolyásolása, stb.terénkáros folyamatok elindítója lehet.          

Javaslatok:

Buzdítjuk a polgármestereket, az óvodák és iskolák igazgatóit, pedagógusait, valamint a szülői közösségeket, hogy a helyi és a kistérségi körülményeket, azok összefüggéseit elemezve – a szokásos megoldásokon túlmutató megoldásokat is alkalmazva – vállalják fel magyar óvodáik és kisiskoláik működtetését, illetve megmaradásuk segítését.

Amennyiben a városkörnyéki kisiskola fenntartását a helyi település önkormányzata a továbbiakban nem tudja felvállalni, javasoljuk, hogy a szülőkkel egyeztetve, a központi iskolával közösen mérlegelje a kistelepülésekre kihelyezett osztályok működtetését akár összevont évfolyamokkal is. A legkisebb diákokat így meg lehet kímélni a napi utazás fáradalmaitól. A központi szereppel bíró iskola váljon térségi iskolaközponttá és saját normatív támogatásának terhére, valamint a település anyagi hozzájárulása mellett kihelyezett részlegeként működtesse a kisiskolát, továbbá biztosítsa akistelepülések irányában azokat a szolgáltatásokat, melyektől azok kisiskolájuk bezárásával elesnek (szakkörök, művészeti iskolai foglalkozások, diákcsoportok bemutatkozása, kihelyezett szülői értekezletek, baba-mama klub és napközi működtetés, stb.) 

A városkörnyéki iskolák megmentése érdekében lehetőségként merül fel, hogy külső forrásbővítéssel, kiváló pedagógusok kiválasztásával megteremtsék a színvonalas oktatás helyi feltételeit, akár célcsoportra irányított oktatási programmal, vonzó, oktatáson kívüli szabadidős programokkal. Kedvező esetben a városi iskola mellett jó minőségű kisiskola jöhet létre, mely alternatívát jelenthet és vonzó lehet a városi családok számára is.

A kistérségi oktatási hálózat átalakítása során az érdekeltek és a döntéshozók még a veszélyeztetett iskolák közötti erős rivalizálás ellenére is igyekezzenek előítéleteiket leküzdeni, egyeztessék az érdekeiket, s mindenek előtt a minőségi oktatást és a diákok érdekeittartsák szem előtt, külső szakemberek bevonásával objektívértékelések alapján hozzák meg a döntést.

Az alacsony diáklétszámú felső tagozatos veszélyeztetett iskolák megtartásának vagy megszüntetésének mérlegelése során az utaztatási és a gazdaságossági tényezők figyelembe vétele mellett legyenek tekintettel a diákok fejlődésére, beleértve az oktatás szakmai színvonalát és a diákközösségek pozitív hatását a serdülőkorú fiatal személyiségének gazdagodására.Kedvező feltételek megteremtése és igény esetén mérlegeljék az önkormányzati iskola alapítványi vagy egyházi iskolai intézménnyé transzformálását.

Amennyiben az iskolahálózat további fenntartása a jelenlegi formában nem lehetséges, az átalakítás során javasoljuk, hogy ne csak a helyi, hanem a regionális érdekeket is szem előtt tartva járjanak el. Ajánlatos figyelembe venni az iskolák diáklétszámait, a beutazó diákok számát és utazási irányait, az iskolaépületek állagát, az iskola eredményességi mutatóit, stb. Akár külső szakemberek bevonásával objektíven értékeljék az iskolák eddigi teljesítményét a minőségi munka, a szülői elégedettség, az arculatépítés, a szabadidős és tehetséggondozó programok terén is.

Javasoljuk kistérségi oktatási konferenciák, szakmai programok megtartását az érdekeltek közös szervezésében és részvételével (önkormányzatok, iskolavezetők, iskolatanácsok, szülői szervezetek, az egyházak képviselői, SZMPSZ, a Rákóczi Szövetség Város és vidéke célalapjai, a civil szféra, a magyar közösség érdekeit képviselő pártok stb.).

Az érdekeltek kezdeményezzék és szorgalmazzák az iskolát segítő, önkéntességre épülő programokat és adjanak teret megvalósításuknak.

A városok művészeti iskoláiban, a szabadidő központokban, a speciális iskolákban a szülők és az iskolaigazgatók kezdeményezzék magyar nyelvű diákcsoportok létrehozását és a szabadidős tevékenységek, foglalkozások iskolákba telepítését.

 

II. 4. Az iskolák minőségi munkája

A pedagógusok szakmai fejlődése és anyagi előnyökkel járó motiválása esélyt ad az oktatási intézményekben a minőségi oktatás megvalósítására. A pedagógusok munkáját elsősorban a diákok felkészítésében elért nevelési és oktatási eredmények minősítik, de elismerést szerezhetnek szakmai, módszertani tevékenységgel valamint értelmiségi, közéleti jelenlétükkel is, amiért anyagi és erkölcsi megbecsülést érdemelnek.A magyar iskolák rangját negatívan minősítik azok a magyar iskolák alkalmazásában álló pedagógusok, akik saját gyermeküket nem tartották vagy tartják meg a magyar nyelv és a nemzeti kultúra kötelékében, vagy magyar óvónőként a többségi, szlovák iskolába irányítják a gyermekeket.

A kezdő pedagógusok szakmai felkészítésében jelentős szerepet játszanak a pedagógiai karok, felvidéki viszonylatban elsősorban a nyitrai és a komáromi egyetemen működő tanszékek. Az elméleti ismeretek mellett a hivatástudat, a módszertani ismeretek és a pedagógiai alkalmasság segítheti őket abban, hogy a pályán maradjanak és helytálljanak.

 

Az iskolatanácsok tagjai csak részben rendelkeznek alapos ismeretekkel, megfelelő rálátással és tájékozottsággal mindazon jogkörökről és lehetőségekről, melyek az iskolatanácsokkompetenciái közé tartoznak. E téren az SZMPSZ keretei között működő Comenius Pedagógiai Intézet (továbbiakban CPI) igyekezett számukra ismereteket nyújtani.    

A településen az iskolák működésére serkentőleg hatnak a közösségi aktivitások. Az értelmes célok és a helyi kezdeményezések iránt fogékony fiatalok a jövőben szülőként hasznosan segíthetik az intézményt.

Az iskolákban hiányoznak a magyar nyelven jól beszélő iskolapszichológusok, logopédusok és további, speciális problémákra szakosodó szakemberek.

Az iskolák számára az érdekvédelmi és munkajogi problémák esetén hiányzik a segítő jogi tanácsadás.

Az alapiskolák felső tagozatos diákjai kevésbé vesznek részt a diákrendezvények létrehozásában és megvalósításában, önképzőkörök szervezésében.

.    

Javaslatok:

Az iskola a kiváló iskolaprogramok megvalósításával, hatékony módszerek átvételével,modern segédeszközök beszerzésével, színvonalas tanórákal, eredményes szakköri foglalkozásokkal, versenyeredményekkel, a gyermek- és diákcsoportok sikeres munkájával,közéleti szerepvállalással, ésmindezek láthatóvá tételévelerősítsea szülőkkel való bizalom kialakulását és a magyar oktatási intézmények presztízsét a településen.

A pedagógiai karok a pedagógusok képzése terén a hiányszakok felszámolásában, a  szakmai továbbképzés tekintetében pedig az oktatás innovációjában vállalhatnának az eddigieknél nagyobb szerepet. A felvételi vizsgákon a képességek felmérése és a diákoknak a középiskolai évek alatt kifejtett aktivitásának a figyelembe vétele alapozhatná meg a pályaorientációt. Az egyetemeken a pedagógiai gyakorlat során a gyakorló iskolák szerepének a növelése, illetve a közoktatásban kiváló tanítók, tanárok bevonása a képzési folyamat e részébe még eredményesebbé tenné a pedagógusjelöltek felkészítését.

A magyar iskolákban olyan pedagógusokra van szükség, akik példaként, mintaként szolgálnak környezetük számára, olyanokra, akik minőségi nevelői-oktatói munkájuk mellett hajlandóak többletmunkát is végezni, akik bekapcsolódnak a közösségi életbe, akik számára ez nem terhes kötelesség.

Az iskolatanácsok és polgármesterek küldetése, hogy olyan talpraesett iskolaigazgatót, illetve óvodavezetőt találjanak az intézmények élére, aki láttatja intézményét, akivel együttműködve az iskola folyamatos felvirágoztatása, modernizálása a cél. Az iskolatanácsok tevékenységének további feladata a közösség érdekeit és értékeit előtérbe helyező iskolaprogram elfogadtatása és megvalósításának számonkérése.

Az iskolatanácsok nagyobb mértékben érvényesítsék kompetenciáikat az iskolaprogram kialakítása, jóváhagyása és megvalósításának számonkérése terén. Az iskolavezetés és a tantestület igyekezzen erősíteni kapcsolatát az iskolatanács tagjaival és a szülőkkel. A kétirányú kapcsolattartásnak sok pozitív lecsapódása lehet az iskola munkájára és eredményességére. 

  A magyar közösség oktatáspolitikai és szakmaiképviseletének el kell érnie, hogy a magyar oktatási intézmények számára az állami oktatási szervek és az állami művelődési programok biztosítsák a szükséges jogi szabályozást, a tantervi feltételeket és a tankönyvellátást a diákok nemzeti identitásának kialakításához és fejlesztéséhez. Előrelépést kell elérni a sajátosságokat hordozó tantárgyak, elsősorban a nemzeti történelem oktatása, a honismeret, a földrajz, illetve a helyi és a regionális kulturális örökség megismerése terén.

Az iskolavezetők nagyobb mértékben igényeljék a szakmai segítséget az állami intézményektől, a tankönyvkiadóktól és használják ki az SZMPSZ által nyújtandó szakmai kínálatot.

Javasoljuk a hazai és az anyaországi szakmai intézményekkel való együttműködést az iskolák részére nyújtott szakmai szolgáltatások (tankönyv- és szoftverellátás, minőségbiztosítás, a roma felzárkóztatás, stb.) területén, a határon átívelő programok keretében, tréningek, tanácsadás stb. szervezésével, az SZMPSZ, a CPI és a komáromi közvetítésével.

A magyar iskolák tankönyvellátása több területen fejleszthető. Egyrészt elvárásokat kell megfogalmazni a szlovákiai tankönyvkiadásért és forgalmazásért felelős intézmények felé. Ki kell használni a tankönyvírásra és a tankönyvfordításra szóló felkéréseket, kezdeményezni kell a hazai magyar tankönyvszerzők által írt tankönyvek, munkafüzetek, segédtankönyvek kiadását. A CPI keretei között folytatni kell a módszertani kiadványok, segédtankönyvek, munkafüzetek kiadását a hiányterületeken.

Serkenteni kell az iskolák tevékenységéhez kötődő újszerű és merészebb programokat pl. a speciális szabadidő központok kialakítását a tehetségek számára, a művészeti vagy a sporttevékenységek kiterjesztését, stb. Az iskola igyekezzen a környék legkiválóbb pedagógusait alkalmazni, adjon helyet a rátermett fiataloknak, sőt a konkurens szlovák iskolákban kiváló munkájukkal bizonyító magyar nemzetiségű pedagógusoknak is.

Az önkéntes munka vállalásával az egyetemistákat, a tanító- és óvópedagógus-jelölteket célszerű bekapcsolni pl. a szabadidős tevékenységek szervezésébe, a cserkészfoglalkozásokba, az óvodáskor előtti programokba, játszóházak, baba-mama klubok rendszeres, vagy alkalmi foglalkozásainak szervezésébe, nem csak a magyar többségű községekben, de a magyar óvoda vagy iskola nélküli településeken is.

Javasoljuk, hogy az iskolák nevelési feladataik megoldásába speciális szakembereket vonjanak be.A járásonként működtetett szakemberhálózat jelentős segítséget nyújthatna az iskolákban felmerülő súlyosabb nevelési és egyéb problémák megoldásában. A kistérségekben az önkormányzati társulásokkal közösen találjanak megoldást arra, hogy a speciális problémákra szakosodó magyar szakembereket részmunkaidős formában vagy több iskola közötti megosztással vonják be a munkába.

Az iskolák éljenek a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által felkínált jogsegélyszolgálat lehetőségével.

Az alapiskolák felső tagozatán segíteni kell a diákok érdekképviseletének megizmosodását elsősorban a diákrendezvények szervezésének folyamatában.

 

II. 5. Az óvodák és az óvoda előtti kor kiaknázatlan lehetőségei

Az óvodákra jelentős szerep hárul a gyermekek beiskolázásának előkészítésében.Tevékenységüketezért elsősorban olyan programokra építik, melyek minden gyermek számára természetesek: a mesére, a játékosságra, a mozgásra, az érzelmi fejlődésre, hogy azt később, az iskoláskorban az értelmi gazdagodására fordíthassa.

Az óvodásokkörnyezetük és csoporttársaik megismerésével az óvodában kapnak megerősítést arra, hogy ragaszkodjanak szeretteikhez, otthonukhoz, ismerkedjenek a település hagyományaival, kultúrájával, megtanulják elfogadni a másikat, koruknak megfelelően képesek legyenek társas kapcsolatok kialakítására, stb.

Az óvodák rendkívüli fontossággal bírnak, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek szocializációja és iskolai felkészítése során, ezért sajnálatos, hogy a gazdaságilag leszakadt régiókban hiányos az óvodai hálózat, nem csupán a magyar, de a szlovák is.

 

 

11. táblázat. Magyar nevelési nyelvű és a közös igazgatású óvodák magyar részlegeinek száma és gyermeklétszáma a 2013/2014-es tanévben

 

 

 

12. táblázat. Magyar nevelési nyelvű óvodák és a közös igazgatású óvodák magyar részlegeinek száma és gyermeklétszáma a 2013/2014-es tanévben

 

 

Az óvodai helyek száma különösen Somorja és Szenc körzetében, ahol jelentős a fiatal pozsonyi családok beáramlása, nem elégíti ki a valós igényeket. A térségben a helyhiány miatt a vegyes-, de a szlovák családok gyermekei a magyar nevelési nyelvű óvodákban, csoportokban jutnak óvodai helyhez, amit ebben a szükséghelyzetben szívesen elfogadnak. Ennek fordított változata az elmúlt évtizedekben megszokott volt, mivel gyakran a magyar gyermekek számára csak a szlovák óvodában jutott hely.

Napjainkban a tehetősebb szülők, különösen a betelepülők kezdeményezően lépnek fel gyermekük sajátos igényeinek kielégítése céljából. A fizetőképes kereslet Pozsonyban és környékén magánóvodák nyitását eredményezi, melyre a törvény lehetőséget ad.

A magyar óvodahálózat keretében Párkányban, Komáromban, Kétyen, Ipolyságon, Tardoskedden, Gútán  működik magyar egyházi óvoda.

A kormány óvodaépítési programja alapján 2015-ben 9 millió euróval járul hozzá az iskoláskor előtti óvodai csoportok számának növeléséhez. Továbbá a gazdaságilag prosperáló területeken az OM mérlegeli EU projektek keretében és a vállalatok hozzájárulásával üzemi óvodák (gyermeksarkok) megnyitását, melyek a dolgozó anyák könnyebb és gyorsabb visszatérését segíthetik a munkahelyekre. 

A magyar óvoda, illetve óvodai csoport a gyermek elhelyezésén túl az anyanyelvben való gazdagodás és az anyanyelvben való megerősítés színhelye és nem a szlovák nyelv elsajátítására szakosodott nyelviskola.

A következő táblázatok (13. – 17.) adatai képet nyújtanak arról, hogy az egyes településeken az óvodák milyen mértékben alapozhatják meg, vagy lesznek negatív hatással  a magyar iskolák diáklétszámára.

Vannak olyan kis települések, ahol az anyagi források szűkössége ellenére is működtetik a magyar óvodát, míg más településeken a jelentős magyar lakosság mellett csak szlovák óvoda működik.

 

 

13. táblázat. A legkisebb települések, ahol magyar óvoda működik (2013/14)

 

Település	Összlakosság	Magyar lakosok száma	Magyar lakosok aránya	Járás
Boldogfa	428	247	57,71%	Szenc
Alsószemeréd	542	212	39,11%	Léva
Garamsalló	381	237	62,20%	Léva
Százd	484	238	49,17%	Léva
Kőkeszi	354	241	68,08 %	Nagykürtös
Óvár	302	228	75,50 %	Nagykürttös
Alsóvály	333	225	67,57%	Rimaszombat
Harmac	418	241	57,66%	Rimaszombat
Runya	382	239	62,57%	Rimaszombat
Otrokocs	311	213	68,49%	Nagyrőce
Nagyráska	334	244	73,05%	Nagyrőce
Bári	322	216	67,08%	Tőketerebes
Virt	285	170	59,65 %	Komárom
Kisölved	183	148	80,87%	Léva
Iványi	224	138	61,61%	Rimaszombat
Páskaháza	303	135	44,55%	Rozsnyó

 

12 településen 250-nél kevesebb magyar lakos él.

4 településen 200-nál alacsonyabb a magyar lakosok száma. 

3 településen 250-nél kevesebb magyar lakos él, sőt arányuk nem éri el az 50%-ot.

 

Az előző táblázat adatai bizonyítják, hogy a kistelepüléseken is működtethetők magyar óvodák. Ennek ellenkezőjét tapasztaljuk az alábbi táblázatban szereplő településeken, melyekben jelentősebb magyar lakosság ellenére nem működik magyar óvoda.   

 

14. táblázat. A magyar lakosság száma vagy aránya jelentős, ennek ellenére csak szlovák óvoda működik a településen (2013/14)

 

 

6 településen 700-nál több magyar lakos van és 50 %-nál nagyobb a magyar lakosság aránya.

6 településen a magyar lakoság száma eléri a 600 lakost, de a magyar lakosság aránya 50 % alatt van.

8 településen legalább 400 magyar lakos él és a magyar lakosság aránya nagyobb 40%-nál.

 

 

A magyar óvodák és a közös igazgatású óvodák magyar csoportjainak gyermeklétszámából a statisztikák alapján sok esetben nehéz következtetéseket levonni a nevelési nyelv használatára vagy a magyar tannyelvű iskolába való beiratkozások várható alakulására vonatkozóan, mivel az óvodák telítettsége miatt a gyermekek felvétele és besorolása a magyar vagy szlovák csoportokba nem minden esetben történik a gyermek nemzetisége vagy anyanyelve alapján. Vannak települések, még magyar többségűek is, ahol nincs semmilyen óvoda, vannak olyanok, ahol csak szlovák óvoda működik, s olyanok, ahol a magyar és a szlovák óvodai helyek nincsenek arányban a lakosság nemzetiségi összetételével.

 

 

15. táblázat. Magyar-szlovák közös óvodával rendelkező települések, ahol a magyar óvodai csoport(ok)ba járó gyermekek aránya több, mint 25%-kal elmarad a  település magyar lakosságának számarányától (2013/14)

 

                                                                                                   

16. táblázat. Külön magyar és szlovák óvodával rendelkező települések, ahol a magyar óvodába járó gyermekek aránya több, mint 25%-kal elmarad a  település magyar lakosságának számarányától (2013/14)

 

 

17.táblázat. A járási székhelyek közül a magyar óvodások és a magyar lakosság aránya a legkedvezőtlenebb (2013/14)

 

 

M – magyar nevelési nyelvű óvoda, Sz – szlovák nevelési nyelvű óvoda,K – közös igazgatású óvoda

 

            A magyar és/vagy szlovák óvodai csoportok nyitása a településeken – a szülők által megjelölt nevelési nyelven túl – függ az önkormányzati döntéstől, a közös igazgatású óvodákban az óvodavezető szándékaitól.

Az utóbbi időben terjed a magyar és a szlovák gyermekekkel létrehozott kétnyelvű óvodai csoport. Amennyiben szlovák és magyar gyermekek kerülnek egy csoportba, a nyelvhasználat a gyermekek nyelvhasználatához igyekszik igazodni. Az óvodapedagógus a helyzetekhez alkalmazkodva vált nyelvet. Ezek a vegyes csoportok ugyan segíthetik a kétnyelvűség kialakulását, viszont az anyanyelv megerősítése és így a magyar iskolaválasztása ellenében hatnak.

Akadnak szülők, akik még a magyar iskolába íratás esetén is előnyben részesítik a szlovák óvodát, de akadnak fordított példák is, amikor a szlovák szülők a magyar nyelv alapjainak (a „konyhanyelv”) elsajátítása miatt járatják a gyermekeket magyar óvodai csoportba. Vegyes házasságok esetében gyakori az az eset is, hogy a gyermek magyar óvodába, de utána szlovák iskolába jár. A szülők ezzel megnehezítik a beiskolázás sikerét a szlovák iskolába.

            Vegyes lakosságú területeken a szülők jelentős része nyelviskolaként kezeli az óvodát, holott a gyermeknek ebben a korban az anyanyelv (domináns nyelv) biztonságára és a játék örömére van szüksége. 

A beiratkozási programok tapasztalatai jelzik, hogy nem elég a szülőt akkor megszólítani, amikor gyermeke iskolába készül, sőt már az is késő, amikor gyermeküknek óvodát választanak. Korábban kell őket megszólítani, akkor, amikor szülővé válnak. Ezt a célt szolgálják a baba-mama klubok, melyek találkozási lehetőséget biztosítanak a társadalmi élettől időszakosan elszigetelt kismamáknak.

2012-ben a  „2012 a külhoni magyar óvodák éve” program keretében Szlovákiában is elindultak a Ringató foglalkozások, melyeknek célja a közös játék, éneklés élményének megteremtése szülő és gyermeke között. A rendszeres heti foglalkozásokon fontos a szakemberekkel (szülésznő, baba és gyerekpszichológus, logopédus stb.) való alkalmi foglalkozások szervezése is, melyek segíthetik a nevelés eredményességét a családban. A foglalkozások, rendezvények, együttlétek során a résztvevőkből összetartó közösségek alakulnak ki.

Az óvodai foglalkozások kibővítését szolgálják a játszóházak, a Mozgáskotta, a családi természetjáró programok, a nyári táborok, a zenei, néptánc és egyéb programok, melyek célja a közösség összetartása. A foglalkozásokra termékenyítően hat a nagycsaládos közösségekkel folytatott együttműködés.

Javaslatok:

Mivel az óvodák gyermeklétszámai rajzolják ki néhány év késéssel az iskolahálózatot,  a települési önkormányzatok számára javasoljuk az óvodák működtetésének további fenntartását, illetve  új óvodák megnyitását. Az önkormányzati források hiánya miatt meg kell kísérelni támogatást szerezni az állami óvodatámogatási programok keretéből. A gazdaságilag leszakadt régiókban erre elengedhetetlen szükség van.

Javasoljuk magyar óvodák, vagy közös óvodákon belül magyar csoportok létrehozását. Igény esetén az érintett szülők írásban kezdeményezzék ezen óvodák létrehozását a helyi önkormányzatoknál.

A településeken, ahol a szülők a településen kívül vállalnak munkát, az önkormányzat támogatásával vagy egyéb formában igyekezzenek megteremteni az óvodákban, illetve a napközikben a gyermekek foglalkozását és felügyeletét a késő délutáni időpontig, a szülők munkából való hazaérkezéséig.

A vegyes lakosságú településeken el kell érni, hogy az önkormányzatok minél jobban teljesítsék a szülők igényét az anyanyelvi óvodai nevelésre vonatkozóan.

A fenntartó önkormányzatok és az iskolatanácsok vizsgálják meg a közös magyar-szlovák óvodák működtetésének előnyeit és hátrányait. Amennyiben a gyermeklétszám, a személyi feltételek, valamint az óvodák és az iskolák épületei alkalmasak rá, kezdeményezzék az óvodák iskolákhoz kapcsolását a nevelési nyelv alapján.

A magyar óvoda, illetve óvodai csoport a gyermek elhelyezésén túl az anyanyelvben való gazdagodás színhelye is, s ezért a magyar iskola választásában meg kell erősítenie a szülőket.A vegyes nevelési nyelvű óvodáktól csak egy lépés a vegyes nyelvű iskolai osztályok kialakítása. Ez az út látszólag segíthetné a kétnyelvűség kialakulását a teljes korcsoportban a magyarok által lakott területeken, viszont nem szolgálja az anyanyelvben való megerősödést és a nyelvi biztonság kialakulását, mely megalapozná a magyar, vagy a vegyes családok gyermekeinek anyanyelvi iskolai felkészítését. A szlovéniai és az egyéb külföldi tapasztalatokat, valamint a kisebbségi nyelvhasználati korlátozásokat figyelembe véve ez a megoldás az egyoldalú, a többséghez történő asszimilációt erősíti.

Ajánljuk a baba-mama klubok, játszóházak létrehozását a Ringató programra és a gyermeknevelést szolgáló egyéb foglalkozásokra építve, melyek a nevelés eredményességét segítik a családban. Javasoljuk a Cseperedő program elindítását, mely az óvodáskor előtti programok koordinálását biztosítaná. A foglalkozások célja, hogy a kisgyermekes szülők az óvodai beiratkozások előtt olyan közösségi hálót építsenek ki egymással, mely az anyanyelvre épülve megalapozza a családok kapcsolatát, s egyben megerősíti bennük a magyar óvoda és utána a magyar iskola választását.

A program folytatásához fontos, hogy további foglalkozásvezetők (óvónők, szülők) képzésére kerüljön sor, akik ezt a feladatot további régiókban is felvállalják.A program elsősorban a vegyes lakosságú településeken és a szórvány régióban nyújthat segítséget az anyanyelvi oktatás választásához.

A magyar iskola és óvoda nélküli településeken ajánljuk a rendszeres, vagy alkalmi magyar nyelvű foglalkozások szervezését szülői igény, önkormányzati jóváhagyás és segítség mellett – tanító- és óvódapedagógus-jelöltek bevonásával –, mely a potenciálisan magyar iskolába jelentkezőkkel való kapcsolattartást, azok anyanyelvi felkészülését szolgálná.

II. 6. A gazdasági és társadalmi változások hatása az asszimilációra és az anyanyelvi oktatásra

            A dél-szlovákiai települések magyar lakosságának nemzetiségi aránya változó világunkban elsősorban a természetes szaporulattal, az asszimiláció mértékével, a nagyobb városokból vagy Szlovákia északi területeiről való betelepüléssel, az államilag támogatott bérlakásokba költözéssel, a gazdaságilag leszakadó régiókból való elköltözéssel, a fiatalok elvándorlásával, a gazdasági beruházások helyszínein pedig a vendégmunkások időleges tartózkodásával vagy letelepedésével módosul.

            Rendkívül erős a kiáramlás Pozsonyból, a fővárosból a Felső-Csallóközbe, valamint a mátyusföldi régió nyugati körzetébe. A kiáramlás eddig leginkább Somorja és Szenc körzetét érintette, ahonnan a pozsonyi munkahelyek napi ingázással könnyen elérhetőek. Ezt bizonyítja a lakásépítkezések nagyságrendje ezekben a városokban és a környező nagyobb településeken. Jelentős a megüresedett házak felvásárlása is a potenciális helyi vásárlóknál anyagilag jobb helyzetben levő vagy államilag támogatott betelepülők részéről, mind a letelepedés, mind hétvégi házak kialakítása céljából. A Rajka és Mosonmagyaróvár irányában történt kiáramlás részben enyhítette a somorjai és a szenci betelepülési hullámot. A Szigetköz felé irányuló kiáramlás, melyet a kedvező telekárak indítottak el, a Pozsonyban élő magyar családokra is kiterjedt. A Dunai-felvízcsatorna által leválasztott Kis-Csallóköz településeinek nemzetiségi arányai is jelentősen módosultak a szlovák nemzetiségűek javára.

Hasonló helyzet játszódik le Kassa és Nyitra esetében is, bár ott a korábbi ipartelepítések, gazdasági fejlesztések csúcspontján már túl vannak.

            Dél-Szlovákia területén, az említett 3 város agglomerációján kívül Dunaszerdahely és Galánta városa, illetve közvetlen környéke számít gazdaságilag élénkebb régiónak. A Vág alsó folyása és az Ipoly közötti terület (Érsekújvár és Komárom környéke) gazdasági ereje már jóval a szlovákiai átlag alatt van. Szlovákiának az Ipolytól az ukrán határig elterülő 14 déli járása összefüggő leszakadó térséggé vált. Néhány településen a magyar nemzetiség arányszámának jelentős (30 – 40 %-os) csökkenése következett be az államilag támogatott, a szociálisan rászorulók érdekében megvalósított bérlakás-programok nyomán.

A gazdaságilag elmaradott és magas munkanélküliségi rátával rendelkező régiókból (Bars, Ipolymente, Nógrád, Gömör, Kassa-vidék, Bodrogköz, Ung-vidék) a lakosság elköltözik, a fiatalok többségeSzlovákia prosperálóbb területeire, vagy az országhatárokon túlra vándorol.

A nyelvhatár fokozatosan dél felé tolódik, térségek szórványosodnak el. A demográfiai hatások és a lakosság migrációja nyomán az anyanyelv közéleti rangja tovább veszít erejéből. Mindez befolyással van a magyar óvoda- és iskolahálózatra.

 

18. táblázat. A magyar lakosság számának és arányának változása járásonként a 2001-es és a 2011-es népszámlálási eredmények alapján

 

 

A települések nemzetiségi arányának változását az adott időszakban a 4 számú járási térképek ábrázolják.

 

A „Magyarok arányának eltérése az összlakosságon belül”c. oszlop mutatja, hogy a csökkenés a Dunaszerdahelyi járásban a legnagyobb mértékű, utána a Szenci, a Rimaszombati, a Komáromi és a Rozsnyói járásban is erős a csökkenés. A legkisebb csökkenés Pozsonyban van, de alacsony a csökkenés mértéke a Nagymihályi, a Nyitrai és a Kassa-vidéki járásban Kassát is beleértve. Ez azt jelzi, hogy ahol nagyobb a lakosságszám, ott a magyar lakosság fogyása is jelentősebb, ahol már gyér a magyar lakossság, ott a számok nagyságrendje miatt sem jöhet ki magasabb érték. Ezen oszlop értékeire a szlovák és a roma lakosság létszámváltozásai (a betelepülés és a natalitás) vannak hatással.

A következő oszlop – „Magyarok arányának változása a népcsoporton belül” – a magyar lakosság népcsoporton belüli (önmagához mért) változásairól tájékoztat. Itt a kisebb magyar lélekszámú járások esetében érzékelhető a drámai fogyás (Kassa és Kassa-vidéki járás, a Nyitrai, Lévai, Érsekújvári, Rozsnyói járások). A kompakt, magyarok által lakott járásokban a nagyobb számú csökkenés nem mutatkozik olyan nagy veszteségként (Dunaszerdahelyi járás). Mindkét számoszlopot értékelve alacsony veszteségi rátát mutat ki a Nagymihályi járás magyar lakossága. Itta magyar roma lakosságon belüli nagyobb népszaporulat, illetve a többségi lakosság alacsonyabb betelepülése hatással van a veszteségi mutató alacsonyabb értékére.

Az asszimiláció és annak felgyorsulása rendkívül negatívan hat a magyar nevelési, oktatási intézmények diáklétszámának alakulására. Az identitását vesztő nemzedék a következő generáció számára ebben a formában legalizálja, megerősíti és a további korosztályra kényszeríti rá a társadalmi szocializáció egy másik útját.

Megfigyelhető, hogy a nagy többségben magyarok által lakott régiók sem kerülik el az asszimilációs hatásokat. Ezek a Csallóközben, de Komárom környékén is érezhetőek. Ennek okai: a betelepülő szlovák lakosság jelentős száma, a társadalmi nyitottság és a mobilitás felerősödése, a fiatalok elköltözése, a nemzetállami eszmére épülő nyelvi jogok és a nyelvhasználati szokások lecsapódása. A romboló hatásokkal szemben a magyar lakosság egy része kevésbé felkészült és nem képes ellenállni – gyermekeik szlovák iskolába sodródnak. Mivel a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája jogszabályaiból a szlovák kormány a ratifikáció során válogathat, a nemzetközi dokumentum nem tudott kedvező hatást kifejteni a szlovákiai magyarok anyanyelv használatára.

Európa néhány kisebbségi régiójában az aktív két- vagy háromnyelvűség napi gyakorlattá vált. E valós többnyelvűség gyakorlata helyett Szlovákiában, a szórvány régiókban és a vegyesen lakott falvakban a magyar diákok és a fiatalok körében terjed és „trendi“ a szlovák nyelvhasználat, mind az egymás közti beszélgetések, mind az elektronikus közösségi felületeken való kapcsolattartás során, mely a nyelvváltás folyamatát rendkívüli módon felgyorsítja.

Az asszimilációs hatások visszaszorításában a magyar lakosság anyanyelvhasználati szokásainak megváltozása hozhat pozitív eredményt, melynek a magyar nyelv következetesebb használatában és felvállalásában kellene megnyilvánulnia. Másrészt a szlováknyelv-oktatás hatékonyságának növelése a magyar iskolákban megnyugtatóan hat a családban a magyar iskola vállalására. A szlovák nyelv elsajátítását ma már az is könnyíti, hogy a mindennapokban a szlovák nyelv aktív gyakorlására az érdeklődő diák elég lehetőséget talál.A szlovák nyelv jobb ismerete a magyarok körében a tapasztalatok szerint az anyanyelv tudatos védelmében is nagyobb játszhat, s ezzel kedvező hatással lehet a többség véleményének befolyásolására a magyar nyelv közéleti szerepének megítélését illetően. Ugyanakkor szót kell emelni annak érdekében, hogy a magyarok esetleges szlovák nyelvi vétségeiről a médiákban ne a negatív megítélés, vagy a kigúnyolásnyerjen teret.

A magyar iskolahálózat a szórvány régiókban (Nyitra-vidéken, Léván és környékén, a Nagykürtösi, a Rozsnyói, a Kassa-vidéki járásban) rendkívüli leépülést mutat. Ide tartoznak a nagyvárosi – pozsonyi, kassai – szórványok is. Ezeken a területeken különösen nagy szerepet játszik a személyes példamutatás. A magyar szülőnek sokszor kell a csatákat egyedül megvívnia, és nemcsak a többségi nemzet ellenében, de a magyar közösségben, a rokonságban, a baráti társaságban, sőt a családon belül is. Kisebb közösségekben a példa személyesebb, s az identitásukat vállalókra példaként kell tekintenünk.

A felvidéki szórványok elsősorban a nyelvhatár mentén alakultak ki, mely határ folyamatosan délebbre tolódott. A szórványban közösségmentésről már nehéz beszélni. Itt leginkább a családok, egyének mentéséről lehet szó. A szétszóródottság és az önfeladások miatt hiányzik a helyi közösség ereje, a távolságok miatt a magyarok közötti kapcsolattartás gyöngül. Egyre fontosabbá válik az egyházközségek szerepe, de a tömbben élők segítsége is. A „magyar házakat” célszerű kihasználni pl. a hétvégi iskola működtetésére, mivel a lakosságszám nem éri el sem a magyar iskola, sem az óvoda nyitásához szükséges küszöbértéket.

A romániai csángó szórványprogramok példáját csak részben követhetjük, hiszen a szlovákiai szórványrégiókban alacsony a gyermekáldás. A tömbmagyarság segítségére, az egyházak karitatív tevékenységére, a magyarországi pedagógusok bekapcsolódására, illetve az önkéntesség megnyilvánulásaira elsősorban az Ung-vidéken találunk jó példát.

A múltbeli történéseknek napjainkig hatásuk van az asszimilációra, kimutathatók a települések közötti és a regionális különbségekben, tetten érhetők a mai beiratkozási szokásokban. A 2. világháborút követő időszak történései (a jogtalanság éveiben a magyar iskolák bezárása, a lakosságcserével a faluközösségek megbontása) a magyar nyelvű iskolák újraindításáig terjedő időszakban rendkívüli mértékben befolyásolták a magyar oktatás sorsát. A szocialista ipartelepítés hatása, a rejtett asszimiláció erősödése, a szülők munkahelyi befolyásolása az internacionalista elvek hangsúlyozása ellenére, az iskolák körzetesítése, az óvodák és az iskolák közös igazgatóság alá vonása, az iskolaépületek elosztása a szlovák és a magyar igazgatóság alá tartozó intézmények között, stb. szintén negatív hatással voltak a magyar nyelvű oktatásra.

A szocialista ipartelepítés hatását (a vágsellyei műtrágyagyár, a tiszacsernyői átrakodó állomás, a vajáni hőerőmű, a bősi duzzasztóműhöz megépített felvízcsatorna, mely szomszédos településeket választott szét egymástól), a környezeti értékek tönkretételét, a munkára betelepített és a vezető tisztségekbe beültetett idegenekhez való alkalmazkodás maradandó jegyeit ma is magukon viselik ezek a térségek. Voltak települések, ahol annak idején nemcsak templomot, de magyar iskolát sem lehetett építeni. Az 1960-as, ´70-es években a magyar iskoláknak épített új iskolaépületeket sorozatban a szlovák nyelvű oktatás céljaira hasznosították. Ez a gondolkodás a mai napig kihat az ott élők mentalitására. A többségi nyelven való érvényesülés mindmáig nyílt vagy suttogó propagálásaa keleti régiókban még mindig a magyar iskolák, vagy az iskolák magyar részlegeinek fejlődése ellenében hat. A volt pártvezetéshez és a hatalomhoz kötődő befolyásos egyének az 1989-es rendszerváltás után is hatást tudtak gyakorolni az ingadozó szülőkre az iskolaválasztást illetően.

Az elmúlt negyed évszázad sem volt mentes a nemzetiségi oktatás ügyeibe való durva beavatkozásoktól. A magyar pedagógusok, a szülők, a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek viszont hallatták a hangjukat az alternatív oktatás[10]tervezett bevezetése és a bizonyítványháború[11] idején, az oktatásra alkalmatlan honismereti tankönyvek minisztériumba való visszaküldésekor.vagyaz állami segédlettel közössé tett iskola szétválasztásakor. Vannak példák tehát, amikor sikeres volt az önvédelmi harc, megmaradt a magyar oktatás.

Javaslatok:

Dél-Szlovákia gazdasági erejének a fejlesztése, az önkormányzatiság elemeinek a térnyerése, a határon átnyúló kapcsolatok megerősítése, illetve a művelődés és a tudásgyarapítás irányában tett lépések segíthetik elsősorban a szlovákiai magyar közössség önmagára találását, s ezzel az asszimiláció hatásának a jelentős mérséklődését.    

A következetes anyanyelv használatra a diáknak a családban és az iskolában kell indíttatást és példát kapnia.Ezt elsősorban a diákok iskolai és közösségi programokba való aktív bekapcsolásával érhetjük el.A diákokat meg kell erősíteni abban, hogy anyanyelvüket egyenértékűnek tartsák a többség nyelvével az iskolán kívüli kommunikáció során is. A szórvány régiók iskoláiban vissza kell szoktatni a gyermekeket anyanyelvük használatára.

A magyar iskolák mutassák fel sikeres növendékeiket, akik az anyanyelvű oktatásnak köszönhetően értek el kíváló eredményeket későbbi munkájuk során Szlovákiában, szlovák közegben vagy másutt a világban.

Javasoljuk a szociális lakásépítési program megfontolt előkészítését, mivel átgondolatlan megvalósítása a település lakosság-szerkezetének olyan átalakulását eredményezheti, mely ennek a programnak a várt eredményességét a visszájára fordítja.

A „magyar házak” infrastruktúrájára, az egyházak karitatív tevékenységére és az önkéntesség megnyilvánulásainak felkarolására építve támogatni kell a szórványrégiókban az anyanyelvi oktatás iránt érdeklődő fiatalok tanulását pl. a hétvégi iskola működtetésével, a közlekedési feltételek javításával, szálláshelyek megteremtésével, ösztöndíjprogramokkal stb.

A szórványterületeken ajánljuk az internetes világhálón megtalálható „Őrszavak”, magyarságismereti és tanításmódszertani oktatási anyagokkal való megismerkedést, melyek a nyugati diaszpóra magyarsága számára készültek, de a felvidéki szórványokban élők számára is hasznosan alkalmazhatók.    

 

II. 7. Az anyanyelvű iskola választása

            A magyar iskolában folytatott tanulmányok, amennyiben az iskola szakmai munkája megfelelő, nem szabnak korlátokat a diákok érvényesülésének. A középiskolai és az egyetemi tanulmányok folytatása és sikeressége is elsősorban a diákok képességein, elszántságán, céltudatosságán, kitartásán múlik. A szlovák nyelvi kommunikáció alapjai a magyar iskolában az anyanyelvi ismeretekre építve megfelelő szinten elsajátíthatóak. A magyar iskola többlete az, hogy általa a diák a saját identitását megőrzi, egy gazdag kultúrával, történelemmel és hagyományokkal ismerkedik meg, ami mai nyitott világunkban nemcsak a diák jövőjét, hanem a szülőföldhöz és nemzetéhez való kötődését is megalapozza.

Az anyanyelvi kulturális többletet a szülők egy részesajnos kevésbé tartja értéknek, és így ez által is csökken az anyanyelvi oktatás iránti igény. Ezek a szülők nem végiggondolt érvek, hanem elsősorban saját élettapasztalataik, egykori saját iskolai eredményességük vagy sikertelenségük alapján, illetve környezetük hatásáraválasztanakgyermekük számára iskolát.

           

 

19. táblázat. Beiratkozási eredmények a magyar iskolákba járásonként és tanévenként

 

 

2014 februárjában 43 iskolába 3-nál kevesebb gyermeket írattak be. Közülük 19 iskolába 2 diákot, 12 iskolába 1 diákot, s szintén 12 iskolába egyetlen diákot sem írattak be.

A magyar nyelvű oktatás iránt elsősorban a magyar iskolát végzett értelmiségi szülők, illetve a közösségi értékek iránt elkötelezett fiatal családok – akik között egyre több a nagycsalád– viseltetnekbizalommal. A magyar iskolák iránt elkötelezettek a magyar nyelvű közösségben élő, hagyományos életformákat megtartó hátrányos helyzetű családok is, akik helyzetükből adódóan kevésbé tudnak élni a szabad iskolaválasztásból adódó egyéb lehetőségekkel. Ezekben a gazdaságilag leszakadó régiókban azonban egyre gyakrabban hallani a magyar iskola elleni érvként, hogy a magyar iskolában évről évre több a „problémás gyerek”, ami alatt általában a roma gyermekeket értik.

A gyermekük számára magyar iskolát választó szülők között egyre több az iskolával, illetve egy-egy pedagógus munkájával szemben igényes szülő, akik az anyanyelvű oktatás mellett elvárják, hogy gyermekük minőségi okatatásban részesüljön. A másik szegmens, ami az iskolaválasztásban fontos a szülőknek az odafigyelés, a kommunikáció, az együttműködés az iskola részéről, amit leginkább saját gyermekük és a gyermeküket oktató pedagógusok viszonyán keresztül érzékelnek. Az az iskola, ahol a személyes viszony megvan a pedagógusok, a diákok és a szülők között, erkölcsi előnyt és bizalmat élvez a családoknál.

A többségi iskolaválasztását, bár gyakran összetett tényezők alakítják, a szülők leggyakrabban azzal a téves berögződéssel magyarázzák, hogy a gyerek könnyebben tud majd érvényesülni az életben.Amagyarok által nagy arányban lakott településeken van olyan szülői igény, hogy a szlovák nyelv minél jobb elsajátításának céljából szlovák iskolákba írassák gyermekeiket, elősegítve ezzel a majdani végzős diákok gyorsabb beilleszkedését a nemzetállami előnyökre és kapcsolati hálókra épülő gazdasági környezetbe. Rajtuk kívül az identitásvesztés határán lévő szülők azok, akik a szlovák iskolával a csábító, látszólag könnyebbik útját választják a többségbe való beolvadásnak. Ezek a szülők egyrészt önmagukat fosztják meg a természetes, helyi, emberikapcsolatokon alapuló erőforrásaiktól, másrészt ezzel a hozzáállásukkal a helyi közösségek erejét gyengítik. 

Az iskolai beíratás döntését befolyásoló tényezők a félreinformáltság, a tájékozatlanság, az indokolt és indokolatlan félelmek, de a családban alkalmazott alapvetően hibás nevelési szemléleteink is hatással vannak a döntésekre. A hibás döntések következményeitől azonban a későbbiekben nem lehet oly könnyen szabadulni. Ilyen volt, amikor néhány évtizeddel ezelőtt a nagyszülőknek kellett megtanulniuk az állam nyelvét, hogy szót értsenek a városból visszatérő unokáikkal. Ma a fiatal, sokszor magyar iskolát végzett anyukák még magyarul beszélnek egymással, de gyermekeikhez már szlovákul szólnak. Ha az oktatás-nevelést szolgáltatássá, sőt kiszolgálássá alacsonyítjuk, ha nem értékként, de elvárásként, igazodásként kezeljük, ha a tanulás-tanítás folyamata nem a titkok megfejtése, a csodák megmutatása, a felfedezés öröme, ha nem teremtés, csak alkalmazkodás a való világhoz, akkor az iskola, a műveltség és az anyanyelv szerepe leértékelődik.

A szülőket, családokat befolyásolja a társadalmi környezet. A hagyományait kevésbé tisztelő társadalom, mivel nem az öröklött értékek szerves továbbfejlesztésén munkálkodik,  könnyen befolyásolható a médiák által sugallt, az anyagi érdekeket előtérbe helyező világlátástól.

A magyar-szlovák vegyes házasságokban a házastársak között nem születik előre megegyezés a gyermek iskoláztatási nyelvének tekintetében. A vegyesházasságokból származó gyermekek többsége már csak szlovákul tanul meg a családban, vagy ha tud is magyarul, a legtöbb esetben szlovák iskolába kerül. A szlovák tannyelvű iskolát végzett, magukat magyarnak valló szülőkkis számban választják gyermekük számára a magyar nyelvű oktatást.

            A szülőknek az iskolával szembeni elvárásai között prioritásként szerepel a szlovák nyelvoktatás színvonala, mely főleg a beiratkozások időszakában, a közbeszédben is a leggyakrabban vitatott téma. Az oktatás minősége iránt igényes szülő a többi tantárgy mellett a szlovák nyelv színvonalas tanítását is elvárja a magyar iskolától, az ingadozó vagy másképp döntő szülők pedig a többségi iskola választása esetén ennek vélt vagy valós hiányosságait használják fel döntésük igazolására.

            Az iskolák pedagógusai a szlovák nyelv oktatásához az OM-től, az ÁPI-től, az MPK-tól és az egyetemek szlovák tanszékeitől az eddigieknél sokkal nagyobb szakmai segítséget várnak el, pl. az OM által erre a célra 2013-ban az egyetemeknek nyújtott célirányos pályázati támogatás felhasználásából adódóan.

Szót kell ejtenünk a Magyarországon tanuló felvidéki magyar diákokról is, akik szintén hiányoznak a felvidéki magyar oktatási hálózatból. Ők 4-5 osztálynyi diákot jelentenek. 15 magyar nemzetiségű óvodás, és 107 alapiskolás diák tanult a vizsgált tanévben az anyaországban, akiknek egy része munkát vállaló, vagy szolgálatot teljesítő szülő gyermekeként él ideiglenesen vagy tartósan Magyarországon, de vannak szülők, akik lehetőségeikkel élve, a helyi iskolát kevésbé becsülve döntenek a magyarországi tanulás mellett.

A más országokba kivándorolt vagy ideiglenesen külföldön tartózkodó családok gyermekeinek száma növekedett az elmúlt években. Magyar diákokra vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésünkre.

 

 

20. táblázat. Magyarországi közoktatási intézményeket látogató szlovák állampolgárságú gyermekek, tanulók száma a 2013/14-es tanévben megyék szerint[12]

 

 

Javaslatok:

A magyar iskolának a színvonalas oktatást és a szabadidős tevékenységek széles skáláját kell felkínálniaa diákoknak. A módszertani megújulás, a gyermekek érdeklődésének felkeltése, kiváncsiságának a kielégítése, iskolapszichológusok, asszisztensek bevonása az oktatási folyamatba, az egésznapos iskolai program bevezetése, a napközik foglalkozási kínálatának a bővülése, a segédeszközök folyamatos modernizációja és egyéb megoldások egy-egy lépését jelentik ennek a folyamatnak. Anyagilag értékelni kell adiákcsoportokszabadidős tevékenységét irányító pedagógusok munkáját. Ezekre a célokra határozottabban kell igényelni a speciális fejlesztési támogatásokat helyi, szülői, szponzori, hazai, anyaországi és nemzetközi forrásokból.

Az iskola számára különösen fontos a környezetével, elsősorban a szülőkkel való kapcsolatok erősítése. Az iskolának láttatnia kell munkájának – tesztelések, versenyeredmények, szabadidős tevékenységek, szakköri foglalkozások – eredményeit a szülők és a település lakosai felé közösségi rendezvények, kiadványok formájában és az  internetes közösségi felületeken. Lehetőséget kell teremtenie a szülők viszajelzéseinek fogadására a személyes találkozások alkalmával pl. formájukban megújult szülői értkezletek, közösségi alkalmak, szülői klubok, szülők, nagyszülők napja, családi napok stb. alkalmából. Ahol a személyes kapcsolattartás megvan, ott az iskola bizalmat élvez a családoknál, segítve ezzel a konfliktusokkezelését.

A magyar iskolákban az identitás kialakításának, a családi életre, illetve a szülői szerepre való felkészítésnek fontos eleme az emberi és a nemzeti értékekhez, illetve az anyanyelvhez és a nemzeti kultúrához való kötődés kialakítása. Ebben jelentős szerep hárul a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a földrajz, a zene és a képzőművészet tantárgyakra, a diákcsoportok sokrétű munkájára és az egyéb szabadidős tevékenységekre, táborokra, tanulmányutakra. A családban megvalósuló nevelés mellett az itt szerzett ismeretek, de leginkább a pozitív élményekjelenthetnekbiztosítékot arra, hogy a végzős diákok szülőkké válva gyermekeiket természetes módon anyanyelvű iskolába íratják.

A magyar iskoláknak minőségi munkával bizonyítaniuk kell a szülőknek napról napra, hogy nevelési és oktatási munkájuk eredményes még a szlovák nyelv oktatása terén is, hogy se ők, se mások ne használhassák fel ennek ellenkezőjét a magyar iskolák elleni támadásokra.

A szlovák nyelvet oktató tanárok számára a lehetőség adott, a tanári szabadság engedélyezett a leghatékonyabb nyelvoktatási módszerek alkalmazására. A cél, hogy a diák életkorának, képességeinek, a környezet sajátosságainak megfelelő szlováknyelv-ismerettel rendelkezzen. Olyan tudással, mely képességei alapján elvárható a diáktól egyéb tantárgyakból is. Az oktatás eredményességét nem a tanórák számának növelésével, hanem a tanítás, tanulás intenzitásával kell elérni. Mivel a következő időszakban a magyar iskolák diákjai számára csak egy idegen nyelv elsajátítása kötelező, a felső tagozaton a magyar diákok számára a szlovák iskolákhoz viszonyított többletóraszám csökken.

A szlovák óvodákban, iskolákban, a kiváló munkát végző magyar nemzetiségű pedagógusok jelentős szerepet játszanak a beiratkozások során, mivel élvezik a magyar szülők bizalmát is, s így – elsősorban elsős osztályfőnökként – hatással vannak, hatással lehetnek a magyar gyermekek szlovák iskolaválasztására. Többségük szívesen vállalt volna, vagy vállalna pedagógusi munkát magyar iskolában is.

Az anyanyelvhez és a nemzeti kultúrához való ragaszkodás nem zárhatja ki azt a felfogást, hogy a nemzetiségileg vegyes családok és a nem magyar iskolát végzett szülők gyermekeit is a magyar nyelvű oktatás potenciális résztvevőinek tekintsük.

 

II. 8. Az oktatási, nevelési és a beiratkozási támogatások

A magyar iskolák beiratkozási programjai az óvodai és az iskolai közös programokra, műsorokra, az iskola eredményeit propagáló kiadványok megjelentetésére stb. irányulnak. A ´89-es rendszerváltás óta a sikeres beiratkozások érdekében szervezetek fogtak össze, közéleti személyiségek, művészek, fiatalok szóltak, érveltek a magyar oktatás, a kultúra, az iskolák érdekében és védelmében. 1996-tól beiratkozási programok indultak a Rákóczi Szövetség kezdeményezése nyomán. Kiadványok születtek, jutott támogatás ajándékcsomagokra és ösztöndíj-támogatásra. A Via Nova ifjúsági csoport beiratkozási körutakat szervezett. Magyar iskolát népszerűsítő propagációs anyagok, felhívások, reklámfelületek jelennek meg a sajtóban, a világhálón. A Rákóczi Szövetség beiratkozási támogatással, az anyaország kormányai oktatási, nevelési támogatással, a külhoni óvodások, kisiskolások, felsősök évének programjaival, diákutaztatással, Ady Ösztöndíj támogatással, stb. segítették a magyar oktatásban részesülő diákokat és szüleiket. A szlovákiai magyar vállalkozói környezet néhány helyi ösztöndíjjal, diák és iskolarendezvények szponzorálásával segítette a felvidéki magyar közoktatást.Országosan mindez a fogyatkozó diáklétszám mérsékléséhez, megállításához volt elegendő. Diáklétszám-növekedés csak a gazdaságilag leszakadó, a munkanélküliséggel sújtotttérségekben, a magyar roma lakosság szállásterületein figyelhető meg.

A Rákóczi Szövetségnek a város és vidéke célalaphálózaton keresztül megvalósuló beiratkozási támogatása a közösségi kohézió megerősítése céljából fontos. A szociálisan hátrányban levő családok esetében különleges jelentőséggel bír. Identitásmegerősítési célokat követnek a felvidéki és a magyarországi diákcsoportok alkalmankénti utaztatásai, találkozásai, melyek megvalósulását továbbra is szorgalmazni kell.

A Kedvezménytörvényből adódó oktatási, nevelési támogatás (továbbiakban ONT) napjainkban családoknak juttatott formában segíti a magyar iskolát látogató gyermekek identitás-megőrzését, az anyanyelvhez és a magyar kultúrához való kapcsolat erősítés, az oktatási, művelődési körülmények javítását. A támogatás kedvező hatást gyakorolhatott volna a kettős állampolgárság intézményére is, azonban ez a hatás Szlovákiában napjainkban törvényi korlátozásai miatt nem számottevő.

            A támogatás az óvodákban és az iskola első évfolyamában segíti a magyar intézményekbe való beíratást, a további évfolyamokban azonban ebben a  formában nem tudja hatékony befektetésként segíteni a magyar iskolákban folyó oktató, nevelő munkát. A szülőkhöz eljuttatott támogatásoknak csak egy része hasznosula magyaroktatási intézmények keretei között a művelődési körülmények megteremtésének és fejlesztésének céljaira, kevésbé segíti a szülők és a pedagógusok együttműködését a minőségi oktatás és az identitás szempontjából fontos közös iskolai programok létrehozásában. Nem motiválja a diákot és a diákcsoportokat hasznos tevékenységek kifejtésére.

A Felvidéken az oktatási, nevelési támogatás a régebbi lebonyolítási gyakorlatból adódóan éveken át lehetőséget nyújtott a közös, iskolai identitásmegőrző programok megvalósítására. Napjainkban a Bethlen Gábor Alap kereteinek nagyságrendje és a pályázati sikeresség bizonytalansága miatt nem tudja helyettesíteni az elmúlt időszakban létező forrásokat pl. az oktatás minőségének és feltételrendszerének javítását, a diákcsoportok működését, a közösségerősítő programokat, a színvonalas önképzőköri munkát, a magyar nyelvű versenyeken való részvételt illetően. A magyar nyelvű oktatás megújulása pedig ezektől az elemektől is függ. Az ONT a családtámogatási formában is lehetőséget nyújthatna  arra, hogy a támogatások egy része a diákok érdekében a jelzett programok céljait szolgálnák. Ez a szülők és a szülői szövetségek tevékenyebb részvételével lenne elérhető.

A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (a továbbiakban SZMSZSZ) szervezettsége és országos lefedettsége ellenére napjainkban nem minden esetben tud eredményes és hatékony munkát kifejteni ebben a tekintetben. Amikor az oktatási, nevelési támogatások lebonyolítása a Pázmány Péter Alapítvány keretében valósult meg, az SZMSZSZ munkája markánsabban mutatkozott meg, viszont napjainkban, amikor a családok közvetlenül részesülnek a támogatásból, a támogatások közös célokra való felhasználását elsősorban az osztályfőnökök igyekeznek koordinálni. A szülők egy része a támogatás  ilyetén felhasználásától elzárkózik. Ebben a helyzetben szükség volna a szülői szervezet részéről a nagyobb odafigyelésre. Az SZMSZSZ-nek az előző időszakra jellemző ajánló szerepe az oktatási, nevelési támogatások felhasználása terén a támogatási rendszer jelenlegi keretei közöt tnem hatékony.

            Az oktatási-nevelési támogatáshoz való hozzájutás közvetettségétől eltérően a Rákóczi Szövetség által az első osztályosoknak nyújtott támogatási forma személyes, az átadáskor a szülőkkel való találkozás jelentős motiváló erővel bír. Ezt a támogatást a Felvidéken javasoljuk kiterjeszteni azokra a szórvány és a nyelvhatár mentén kisebbséget alkotó, vegyes településen élő családokra, amelyekben a gyermekek rendszeresen látogatják a magyar szervezetek által működtetett magyar anyanyelvi foglalkozásokat. Ezek a foglalkozásokpl. a Rákóczi Szövetséghez, a város és vidéke célalapokhoz és az SZMPSZ-hez valamint a hozzájuk csatlakozó önkéntes munkát vállaló ifjúsági és karitatív tevékenységet folytató szervezetek kapcsolódhatnak.

A magyar óvodai és iskolai beiratkozást hatékonyan segítheti az óvodáskor előtti Cseperedő program, mely a Ringató program kibővítése – küldetése, hogy az iskolai beiratkozások előtt a kisgyermekes szülők olyan közösségi hálót építsenek ki egymással, mely megalapozza a magyar iskola választását, erősíti a magyar óvodával és iskolával való kapcsolat kialakulását. A következő években minél több olyan vegyes lakosságú területen javasoljuk elindítani a programot, ahol a program megvalósításához adottak vagy megteremthetők a szükséges feltételek.

Javaslatok: 

Anyaországi törvényi szabályozással lehetővé kell tenni az ONT olyan formáját, mely erősítené a magyar iskolák munkájának eredményességét.

Hatékonyabbá kell tenni az iskolákban működő SZMSZSZ helyi szervezeteinek és a pedagógusközösségeknek az együttműködését a beiratkozási programban és az ONT felhasználásában. Azokban az iskolákban, ahol a családi támogatások nem kellő formában hasznosulnak, a szülői szövetségek segítsék, hogy a támogatások identitásmegőrzési célokat szolgáljanak.

A támogatásokat osztályokra irányulttá kell tenni, és a támogatások koordinációjával a szülők által megválasztott osztálybizalmi szülőt és az osztályfőnököt bízzák meg. A szülők ilyen jellegű cselekvő beavatkozása segítené az iskolai programok súlyának növelését, az oktatás kiegészítését minőségi diákprogramokkal, mely motiválná a diákokat. Ez a cselekvő magatartásra épített megoldás erősítené az egy osztályba járó diákok szüleinek együttműködését. 

Az oktatási támogatás elsősorban a hátrányos helyzetű, többségében roma diákok magyar nyelvű beiskolázását motiválja. A támogatás megszerzése érdekében olyan diákok is a magyar iskolákba kerülnek, akiknek magyar nyelvismerete hiányos, tanulási motivációjuk rendkívül alacsony, napi problémákat okozva megkeserítik a többi diák munkáját. Ezen okok miatt következetesen figyelembe kell venni a támogatások elnyerésére vonatkozó kritériumokat a hiányzás és a magaviselet terén. Ennek a szigorításnak a szükségességét az iskolák vezetői évről évre jelzik a lebonyolító szervezet felé. Ha a támogatás nem szociális segély formájában jutna el a családokhoz, hanem a minőségi nevelést és oktatást szolgálná, növekedne ösztönző ereje és teljesítenéösztöndíj jellegét.   

Javasoljuk növelni (kiegészíteni) a Rákóczi Szövetség és a civil szervezetek közvetítésével a családoknak juttatott támogatás értékétaz iskola első osztályában, hogy az nagyobb motivációs erővel bírjon a beiratkozások időszakában. A támogatást a Felvidéken is javasoljuk kiterjeszteni azokra a szórványban és a nyelvhatár mentén élő családokra, melyekben a gyermek rendszeresen látogatja a hétvégi magyar anyanyelvi foglalkozásokat.

Javasoljuk az óvodáskor előtti időszak Cseperedő programjának megvalósításátaz SZMPSZ Óvodapedagógiai Társulása irányításával a helyi baba-mama klubok keretében, melyek a településeken segítik a gyermekek anyanyelvi fejlődését és megalapozzák a beiratkozást a magyar óvodába és iskolába. Az elkövetkező években olyan vegyes lakosságú területen javasoljuk követendő mintaként elindítani a programot, ahol adottak a program megvalósításához szükséges személyi és infrastrukturális feltételek.

II. 9. A sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű diákok

Dél-Szlovákia járásaiban az alapiskolákon kívül lehetőség nyílik a sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű gyermekek oktatására magyar nyelvű speciális iskolákban is. Astatisztikák által kimutatott 1781 sajátos nevelési igényű magyar nemzetiségű diák közül 1320 diák vett részt a 2013/2014-es tanévbenspeciális iskolában magyar nyelvű képzésben, a diákok 25,7%-a szlovák nyelvű speciális képzésben részesült. A sajátos nevelési igényű diákok további része az általános iskola tanulói között integrált diákként folytatja tanulmányait. Ezeknek a diákoknak az integrációja nem minden esetben jelent jó megoldást, mivel az általános iskolákból hiányoznak, illetve alacsony számban állnak rendelkezésre magyarul is jól beszélő iskolapszichológusok, logopédusok és egyéb fejlesztő szakemberek.

 

21. táblázat.  Magyar és vegyes igazgatású speciális iskolák (2013/14)

 

 

aholnics jelölve, ott a mentálisan sérült diákok oktatásáról gondoskodnak

m – mentálisan sérült diákok oktatására szakosodó intézmény

a – autizmusszindrómás diákok oktatásárairányuló iskola

 

A hátrányos helyzetű diákok a gazdaságilag leszakadó régiókból, többségében a roma etnikum tagjaiból kerülnek ki. A roma lakosság jelentős csoportokatalkotpl. a Nagykaposi, a Tőketerebesi, a Kassa-vidéki, a Rozsnyói, a Nagyrőcei, a Rimaszombati és a Losonci járás több falujában. A további járásokban is vannak körzetek, települések jelentős magyar roma lakossággal pl. Csilizpatas, Szímő, Naszvad, Madar, Alsószemeréd, Garamsalló stb.

Az iskolákból hiányoznak a roma diákok oktatását felvállaló, speciális ismeretekkel és szakképesítéssel rendelkező tanítók, tanárok, különösen magyar roma tanítók, roma származású asszisztensek és a magyar romák oktatása iránt elkötelezett szakemberek. Mivel sem az állami szervek nem kezdeményezik, sem maguk a romák nem fogalmazzák meg a roma nyelvű oktatás iránti speciálisigényeiket, szükségszerűnek mutatkozik, hogy a magyar romák oktatását a magyar oktatási intézmények vállalják fel.

            A magyar roma diákok magyar iskolába integrálása a történelmi együttélés pozitív tapasztalataira építve pl. a gömöri és a nógrádi települések jelentős részében kevésbé jár feszültségekkel. Ezekben a falvakban, nem jöttek létre nagy életmódbeli különbségek, a sorsközösség egyfajta ösztönös kapcsot, szövetségesi viszonyt alakított ki a romák és a magyarok között. A romák egy másik csoportja, az ún. oláh cigányok esetében azonban e népcsoportnak a gyermekei nem mindig beszélik a magyar vagy szlovák nyelvet mikor óvodába, iskolába kerülnek. Ők iskolás korban is a roma nyelvet használják az egymás közötti kommunkikációra.Az óvodába, iskolába  rendszerint a súlyos szociális helyzet és a mélyszegénység körülményei miatt viselkedészavaros, az alapvető higiéniai szokásokat nem ismerő, motiválatlan gyermekkerülnek.Ezeknél a gyermekeknél a kifejezési készség alacsony szintje jelent korlátokat, s így az iskolának naponta kell kezelnie a neveléssel járó súlyos gondokat, problémákat. Ezektől az iskoláktól a magyar szülők egy része elhatárolódik és gyermekének vagy más település magyar iskoláját vagy a helyi szlovák iskolát választja.

Az ilyen iskolák egy részében a mélyszegénység gondjait tetézhetik a nem helybéli és a munkalehetőségek vagy egyéb okok miatt betelepülő, gyökértelen, az együttélés szokásait és szabályait el nem fogadó, vagy kirekesztett, a magyar nyelvismeret hiányával is küzdő családok gyermekei. A szocialista ipartelepítéssel fejlesztett és egyben sújtott városokra, városkörnyéki régiókra a szlovák és magyar roma lakosságnak a keveredéséből is adódóan a kelet-szlovákiai régió roma lakosságának egy része ezt a sorsot éli. 

            Gyakori, hogy a diákok a negyedik osztályból kerülnek ki az iskolából, miután életkorukból adódóan teljesítik a tankötelezettség feltételeit. Az osztályismétlések, a korai iskolaelhagyás tipikus jelenség ebben az önmagára hagyott csoportban. Ezeken a településeken a roma családok nem igénylik az óvodai oktatást, vagy az önkormányzatok anyagi okokból nem működtetnek óvodákat. Az óvodai nevelés hiánya negatívan befolyásolja a gyermekek iskolakezdését, tanításuk hatékonyságát. Az iskolaelhagyók többsége halmozottan hátrányos nagycsaládból kerül ki, életcél hiányában újratermelik azt a környezetet, amelyben élnek. Az iskola elhagyása után – gyakran még iskolaköteles korban – a tervezetlen családalapítás révén újratermelődik az a réteg, amelyiknek egyetlen megélhetési forrása a családi pótlék, a rokkantnyugdíj, jobb esetben a közmunka.

Gömörben és a keleti régiókban a nevelési, oktatási támogatás nagymértékben motiválja a roma diákok magyar nyelvű beiskolázását. A szociálisan hátrányos helyzetű diákokkal kapcsolatos speciális feladatok ellátására az iskolák hazai projektek keretében juthatnak hozzá anyagi forrásokhoz, pl. az asszisztensek bére, a higiéniai feltételek megteremtéséhez szükséges eszközök stb. A roma diákokkal működő magyar kisiskolák jelentős hányada – szervezési okokból – kimarad a romákra irányuló programokból. Ezeken a településeken a legtöbb esetben nem működik óvoda és nulladik osztály, nincsenek napközi foglalkozások.

A magyar roma diákok oktatásának sikeressége nehezen valósítható meg az őket oktató speciális nevelési és módszertani képességekkel és képzettséggel nem rendelkező magyar nyelvű pedagógusokkal. Az ilyen jellegű képzéseknek nincs hagyománya, viszont bizonyos tapasztalatok felhalmozódtak a roma önkéntesek számára működtetett tréningprogram során, amit a Márai Sándor Alapítvány nagyszabású projekt keretében hirdetett meg nemzetközi támogatással 2000-ben, a 2020-ig terjedő időszakra. A program néhány éven át folyt.

Jelenleg Szlovákiában az Eperjesi Módszertani Pedagógiai Intézet roma központjában (ROCEPO) folyik roma asszisztensképzés, azonban csak szlovák nyelven. Magyarországon a Tanoda program járul hozzá ahhoz, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, köztük roma diákok iskolai tanulmányainak sikerességét javítsák.

A roma diákok tanuláshoz való viszonyának javulásában is eredmények érhetők el a kooperatív, a KIP és a projektpedagógiai módszerek alkalmazásával. A roma diákokra is pozitív hatással van egy-egy sikeres, követendő példa, mely a mélyszegénységből a kiemelkedést szolgálja. A tehetséggondozás terén is szép eredmények érhetők el – elsősorban az iskolák alsó tagozatán, – a művészetek és a sport területén.Néhány iskola, különösen a gazdaságilag leszakadó régiókban, vagy a szociálisan hátrányos környezetben eredményesen vállalja fel (esetenként a megmaradásáért kényszerül felvállalni) az integrációval járó, illetve a differenciálásból adódó többlettevékenységet. E téren szükséges volna nagyobb mértékbenkihasználni a hazai Orava civil szervezet, az anyaországi Igazgyöngy Alapítvány és további programok elterjesztését a határon átnyúló nemzetközi projekteken keresztül, illetve folytatni ott, ahol ez már elindult. Néhány felvidéki magyar iskola is bekapcsolódott ezekbe a projektekbe, tapasztalataikat széles körben kellene terjeszteni.

            Az elemzés során szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a romákkal kapcsolatos statisztikai adatok nem tükrözik a valóságot. Közrejátszik ebben a személyiségjogok védelmének eltúlzott vagy elhibázott értelmezése, az adatok begyűjtésének nehézsége és az adatok megbízhatóságának foka. A rendelkezésre álló statisztikai és egyéb becsült adatok alapján ezért nehéz következtetéseket levonni a roma diákok iskolai beilleszkedéséről, eredményességéről stb. A roma családok kivándorlási hullámai miatt külföldön iskolát látogató magyar roma gyermekekről nincs becsült adat.

 

           

22. táblázat. Nulladik osztályok működése a magyarok által lakott járásokban(2013/14)

 

 

Ahhoz, hogy a kisebb iskolákban is engedélyezzék a nulladik osztályok megnyitását a jogszabály módosítására lenne szükség. A romák oktatásával kapcsolatos fejlemény, hogy az OM – az igényekre reagálva – 2014-ben az addigiakhoz viszonyítva a kétszeresére emelte az iskolákban alkalmazható roma asszisztensek számát. Hasonló, a roma oktatást érintő projektek a jövőben is várhatók, ezért az iskoláknak ezek fogadására időben fel kell készülniük.

A kialakult helyi szokásoktól, illetve a romák és a nemromák viszonyától függ, hogy a magyar és szlovák iskolával bíró településeken a roma családok gyermekei melyik iskolát látogatják. A roma lakossággal rendelkező települések nagy részében, ahol jelentős eltérések vannak a magyar és a roma etnikum szociális viszonyai és higiéniai szokásai között, a magyar szülők nem a helyi, hanem a távolabbi magyar iskolát választják, de gyakori jelenség, hogy a szülők gyermeküket a helyi szlovák iskolába járatják, ha ott kevesebb a roma diák.  Az érvek hasonlóak: a roma diákoknál a rossz szociális helyzet gyakran párosul magaviseleti, higiéniai problémákkal, amelyektől a többi szülő szeretné megóvni gyermekét. A roma diákok által látogatott iskolák egy része így fokozatosan csak romák által látogatott iskolává válik, amire a helyi társadalomnak a szegregáció helyett reális megoldást kell találnia. A magyar diákok távolmaradásának kiküszöbölését ezektől az iskoláktól a pedagógusok speciális felkészítésében, célravezető módszerek alkalmazásában, illetve a nevelőtestület és a helyi közösség változtatási szándékában látjuk.

Javaslatok:

Az iskolák és a speciális iskolák használják ki azokat a törvényi lehetőségeketés pályázati forrásokat, melyek nagyobb esélyt teremtenek a magyarul beszélő sajátos nevelési igényű diákok nevelése és oktatása terén, hogy ezek a diákok és szüleik magyarul jól beszélő iskolapszichológusok és fejlesztő szakemberek segítségét minél jobban igénybe tudják venni.

A mélyszegénységben élő szülőket meg kell győzni arról, hogy gyermekük és családjuk számára a jelen helyzetükből a kilábalás és a felemelkedés útja a tudás megszerzésén át vezet. 

A romák által nagy számban látogatott iskolákban az önkormányzatok támogatásával és projektek útján magyar óvodát, nulladik osztályt kell szervezni, rendszeressé kell tenni az iskolaotthonos napközi foglalkozásokat. Az iskolákban megfelelő – a személyi higiénát is magában foglaló – körülményeket kell számukra teremteni.

Önkormányzati, hazai, anyaországi és EU támogatási formában javasoljuk segíteni a gazdaságilag leszakadó régiókban a magyar iskolába való óvodai felkészítést akár több településre irányulva.

A felvidéki magyar iskoláknak fel kell vállalniuk a magyarul beszélő romák oktatását, az együttélés tisztességes szabályainak betartása mellett. A nagyszámú roma diákot oktató iskolák a hátrányos helyzetű gyermekek miatt éljenek a nulladik és a speciális osztályok nyitásának lehetőségével,  E célból alkalmazzanak speciális képzésben részesült pedagógusokat és asszisztenseket.

A roma diákok inkluzív, befogadó iskolai oktatásának elősegítése és sikeressége érdekébenjavasoljuk Nyitrán a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tudományok Karán, illetve a Selye Egyetem Tanárképző Karán megteremteni a feltételeket olyan, elsősorban roma származású pedagógusjelöltek kiegészítő képzéséhez, vagy speciális továbbképzéséhez, mely a hátrányos helyzetű roma diákok oktatását segítené.

Az SZMPSZ az érdekelt iskolákkal közössen dolgozzon ki tervezetet a magyar nyelvű roma asszisztensképzés és -továbbképzés létrehozására és a romaügyi kormánybiztos, illetve Magyarország Kassai Főkonzulátusának közbenjárásával kezdeményezze roma asszisztensekmagyar nyelvű képzését Eperjesen a Módszertani Pedagógiai Központ keretében működő roma központban (ROCEPO). Az e célra kidolgozott tervezetet javasoljuk megtárgyalni a Magyar–Szlovák Kormányközi Oktatási Vegyesbizottság ülésén is.

A roma diákokkal működő magyar kisiskolák fejlesztésének útja az iskolák bekapcsolódása a roma lakosságot és oktatásukat megcélzó országos és nemzetközi programokba, az eperjesi roma központtal való együttműködés keretében. A projektekbe bekapcsolódó iskolák hasznos tapasztalatait közkinccsé kell tenni. A roma diákokat speciális módszerek alkalmazásával kell oktatni, biztosítani számukra a művelődés útján való felemelkedés esélyét, bekapcsolva őket a tehetséggondozó programokba és hagyományaik továbbfejlesztésébe, a roma tanulók sajátos képességeire (sport, mozgáskultúra, művészeti tevékenység, stb.) alapozva. A szlovák kormány támogatásával növelni kell a sikeres egyetemi tanulmányokat végzett roma fiatalok munkavállalási esélyeit.

Javasoljuk a magyarországi Tanoda program kiterjesztését azokra a szlovákiai magyar iskolákra, ahol jelentős számban tanulnak roma diákok, illetve a program képzési és továbbképzési részébe javasoljuk bevonni az ezekben az iskolában oktató pedagógusokat.

A hátrányos helyzetű diákok problémáinak megoldása céljából az iskoláknak szoros kapcsolatot ajánlunk kialakítani a karitatív tevékenységet folytató vagy felvállaló egyházakkal, szerzetes- és apácarendekkel, jelentős számú roma diákok esetében pedig a roma szervezetekkel.

II. 10.  Mobilitás, a diákok napi utaztatása az iskolába

A családok anyagi lehetőségeinek és mobilitásának a növekedése, a szabad iskolaválasztási jog, egy-egy iskola szolgáltatásaival való szülői elégedettség foka,aközponti iskolák elszívó hatása, az iskolabuszokkal való szállítás előnyei a diákok nagyobb migrációját eredményezték. A mobilitás fokozódása a régiók és a szülők gazdasági prosperitásának is a függvénye és befolyással van az egyes iskolák diáklétszámainak kedvező vagy kedvezőtlen változására. 

Az oktatási hálózat átalakítása során számításba kell venni az utaztatás kistérségi állapotát, az útviszonyokat, a vasúti és a buszmenetrendeket, a járatok ritkulását,  a menetjegyek drágulását, iskolabuszok esetében a buszjáratok és a tanórák időbeni összehangolását. Mivel az állam a törvénnyel a működtetésre szánt anyagi forrásokat csökkenteni kívánja, nem merülhet fel, hogy az iskolabusz-hálózat biztonságos és színvonalas kiépítése többe kerüljön, mint a már jól felszerelt, felújított iskolák működtetése. A diákok utaztatása mellett bizonyos esetekben a több iskolában munkát vállaló szaktanárok utaztatására is gondolni kell.

A veszélyeztetett magyar kisiskolák több esetben olyan településeken vannak, ahol szlovák iskola is működik. Ilyen esetben fontos a helyi iskola megtartása, mivel nagy a csábítás arra, hogy a magyar iskola nélkül maradt faluban a szülők a gyermekeiket átíratják a helybéli szlovák iskolába. Ilyen esetben a családok nem valószínű, hogy felvállalják alsó tagozatos gyermekük utaztatását.  A magyar iskolát, s ezzel a gyermekük utaztatását választó szülők számára garanciát kell adni, egyrészt a megfelelő és biztonságos utaztatási körülmények, másrészt a céliskola oktatási minőségének tekintetében.

Az iskolabusszal rendelkező települések kivételezett helyzetben vannak a környezetükben működő további iskolákkal szemben. Az iskolabuszok működtetése az adott térségben az elmúlt években átrajzolta a teljes szervezettségű iskolák hagyományos vonzáskörzeteit.

            Az 50-60 felső tagozatos diákkal működő teljes szervezettségű iskolák diákjainak utaztatását az iskola megszűnése esetén nem egyszerű könnyen és költséghatékonyan megvalósítani. Ugyanakkor az álsó tagozatos diákok utaztatása általi vonzáskörzet-vesztés az egymással vetélkedő teljes szervezettségű iskolák közül bezárásra kényszerítheti a nagyobb diáklétszám-veszteséget elszenvedett iskolát.

Javaslatok:

A diákok biztonságos és költséghatékony utaztatása az állam feladata.Ez menetrendszerint közlekedő, vagy a települési önkormányzatok tulajdonában álló buszok kihasználásával, vagy a diákutaztatás speciális feladatát ellátó iskolabuszokkal valósítható meg.

Az iskolabuszok működési költségeit az önkormányzatok biztosítják részben a tanulóknak járó állami utazási hozzájárulásból. A további költségeket pályázati vagy egyéb támogatási forrásokból javasoljuk megoldani.Amagyar nyelvű oktatási hálózat működtetésére az eddigi gyakorlatnak megfelelően igény lesz a helyi, alapítványi és az anyaországi támogatási források bevonására is a diákok utaztatásának céljából.

Az ezidáigilyen jelleggel szolgáltatást nyújtó iskolabuszok – a pozsonyi, az alistáli, a pozbai, a zsigárdi, a vajáni, a nagyszelmenci, ipolyszalkai, lukanényei, buzitai – működtetését továbbra is javasoljuk biztosítani célirányos anyaországi támogatással. Ajánlatos tisztázni az anyaországi támogatással, ill. hozzájárulással megszerzett vagy egyéb tulajdonú iskolabuszok rendeltetésszerű használatát az iskolabuszok kezelésével megbízott fenntartókkal (önkormányzatok, egyházak, alapítványok). A további működtetési támogatások elnyerését a meghatározott útvonalú és rendeltetésszerű szolgáltatás nyújtásának a függvényében javasoljuk.  

Az iskolabuszok eddigi hálózatának bővítése segíthet az iskolahálózat működtetési hatékonyságának elérésében, elsősorban a következő esetekben:

–     A szórványrégiókban, ahol jelentős távolságokat kell a beutazással leküzdeni, vagy ott, ahol az utazás a tömegközlekedési eszközökkel csak átszállással oldható meg.

–     Az iskolák összevonása, megszűnése, a diákok átirányítása esetén az érdekeltek megegyezésén alapuló új kistérségiiskolahálózat stabilizálására.

–     A minőségi munkát folytató, de demográfiai okok miatt időszakosan veszélyeztetett iskolák diákszámának növelése, vagy átcsoportosítása érdekében, hogy a diákok utaztatásával az átmeneti időszakban biztosítható legyen az iskola működtetése.

Az utaztatás esetében a diákok biztonsága a legfontosabb tényező. Ez feltételezi a közlekedési eszközök megfelelő technikai állapotát, a diákokért felelős kísérő személy jelenlétét. Gazdasági szempontból az iskolabusz-hálózat működtetésének hatékonysága a buszok útvonalának optimalizálásától, a járatok időbeosztásától, a buszvezető egyéb feladatokra való alkalmazásától stb. függ. Az alsó tagozatos diákok utaztatása csak kivételes esetekben, rövid útszakaszokon ajánlatos. Az iskolabusz működtetők számára ajánlatos figyelembe venni a külföldi tapasztalatokat.

Az iskolabusz-hálózat buszvásárlási hozzájárulásból és/vagy működtetési támogatásból áll. Az iskolabuszok vásárlásának és működtetésének feltételeit és jogviszonyait a jövőben atámogatónak körültekintően kell mérlegelnie pl. a vagyoni, tulajdonosi, működtetői jogok és a hosszabb távú hasznosulás tekintetében. Az anyaországi támogatással beszerzett iskolabuszok hálózatának működtetését nonprofit szolgáltató szervezet irányításával ajánljuk.

II. 11. A magyar alapiskolák végzős diákjainak továbbtanulási lehetőségei

A szlovákiai magyar gimnáziumi hálózat megfelelő, sőt az utóbbi két évtizedben években létrehozott új iskolák és a diáklétszám apadása miatt túlméretezetté vált. A szakközépiskolák hálózata viszont évről évre zsugorodik, a magyar nyelv a szakoktatásban veszít jelentőségéből. A magyar alapiskolát végzett diákok számára a Vágsellyei és a Nagykürtösi járást kivéve lehetőségük van magyar középiskolában folytatni tanulmányaikat az adott járás területén. A gimnáziumok 73%-a magyar tannyelvű gimnázium, melyeknek közel negyede (5 iskola) egyházi gimnázium, 1 iskola magán alapítású.

 

 

23. táblázat. A szlovákiai magyar középiskolák statisztikája a 2013/14-es tanévben

 

           

A 2006/7-es tanévben, 25 gimnáziumban 6069 diák, míg az 58 szakközépiskolában 9674 diák részesült magyar nyelvű oktatásban. A 2013/14-es tanévben 26 gimnáziumban 3657 diák, míg a 10 magyar és a 30 kétnyelvű szakiskolában 7417 diák tanult.

            A szakközépiskolák többségében a szakismeretek oktatása a magyar csoportokban is szlovák nyelven történik. Ennek oka a magyar szakoktatók hiánya, az állami és a megyei oktatásirányítás, illetve az iskolaigazgatókhozzáállása, valamint a gazdaság szakmai fejlesztéseivel való lépéstartás kényszere.

            Szlovákiában a szakképzésről a kormány új törvényt nyújtott be a parlamentbe jóváhagyás céljából, melynek hatálybalépése 2015 szeptemberére várható. A megyei önkormányzatoknak növekszik a kompetenciájuk az iskolaalapítások és a hálózat optimalizálása terén.    

A magyar szakközépiskolák száma a közös igazgatású iskoláknak csupán a negyedét teszik ki. Az összesen 10 magyar szakközépiskola fele magániskola. A diáklétszámok  csökkenése következtében a szakközépiskolák között is harc folyik a tanulókért, ezért felerősödött és több esetben konfliktusossá vált az állami és a magániskolák, illetve az egyes magániskolák közötti  rivalizálás.

Az alapiskolák végzősei a hazai magyar gimnáziumokban való továbbtanulási lehetőségek ellenére is több esetben az anyaországi gimnáziumokban folytatják tanulmányaikat (pl. Párkány, Ipolyság, Fülek, Királyhelmec térségében), összesen 135 diák. Magyarországi szakközépiskolában 170 felvidéki magyar nemzetiségű diák tanul.  

Javaslatok:  

Tehetséggondozó programokkal serkenteni kell az alapiskolás diákok továbbtanulását a magyar gimnáziumokban, hogy minél több magyar diák számára jelentsen esélyt a felsőfokú diploma megszerzése.

A nyolcéves gimnáziumi osztályok nyitását csak kiemelt tehetséggondozási célok érdekében javasoljuk és csak ott, ahol az alacsony diáklétszámból adódóan nem áll fenn a környező alapiskolák veszélyeztetettsége.  

A szakoktatásban a magyar nyelv használatát tankönyvekkel, módszertani és oktatási programcsomagokkal javasoljuk támogatni az anyaország részéről. Fokozni kell a magyarországi és a felvidéki szakközépiskolák együttműködését a magyar nyelvű szakoktatás megerősítése érdekében.

Az iskoláknak törekedniük kell arra, hogy a modern szakok oktatását magyar nyelven kínálják fel diákjaiknak. Az európai szintű duális képzés bevezetése előreláthatólag az idegen nyelvi ismereteket fogja nagyobb arányban megkövetelni a diákoktól

Megyei szinten el kell érni, hogy a magyar alapiskolák diákjai a lakhelyüktől elfogadható távolságban részesüljenek minőségi szakoktatásban magyar nyelven, anyanyelvükön szerezzenek hasznosítható tudást és gyakorlati készségeket. Ehhez megfelelő utazási körülmények, illetve kollégiumi szálláshelyek kialakítására van szükség pl. a Nagykürtösi és a Nyitrai járás alapiskoláinak végzősei számára. 

 

 

III.        A felvidéki magyar közoktatás fejlődési pályára állítása

III. 1.  Elérendő célok a kisebbségi oktatás területén

 

Az állami oktatáspolitika és oktatásirányítás figyelme és intézkedései a szlovákiai magyar oktatás megtűrésére korlátozódik. Ezért a felvidéki magyarok érdekeit képviselő pártoknak, önkormányzatoknak, szakmai szervezeteknekmeg kell teremteniük az anyanyelvű oktatás megmaradásának és fejlesztésének feltételeit, mind az állami oktatásirányítás, a társadalmi változások befolyásolása, valamint az oktatás minőségének emelése terén.

Javaslatok:

Az anyanyelvű oktatás alkotmányban rögzített jogának garantálását a közoktatási törvényben és az egyéb jogszabályokban is meg kell jeleníteni, beleértve a kisebbségek anyanyelvi oktatási rendszerének a meghatározását, szerkezetét és működtetését. Ez jogállami keretek között nagyobb esélyt nyújthat a kisebbségi oktatási rendszer fenntartására, az oktatás specifikus jegyeinek és a kisebbségi nyelvhasználatnak abiztosítására, a szülők és a diákok érdekeinek és igényeinek figyelembe vételére.

Az OM-ban a nemzetiségi iskolák irányítására főosztályt kell működtetni, melynek feladata a kisebbségek oktatását érintő irányító feladatok ellátása, az oktatási hálózat problémáinak megoldása, fejlesztésének biztosítása.

Állami források felhasználásával ki kell építeni és a felvidéki magyar nyelvű oktatás szakmai háttérintézményi rendszerét. Az OM háttérintézményeiben olyan szerkezeti egységeket kell létrehozni és tevékenységüket biztosítani, melyek a kisebbségi iskolákban az oktatás tartalmi szabályozását az állami oktatási program keretei között a kisebbségek igényeinek figyelembe vételével határozza meg és ennek megfelelően biztosítja többek között az anyanyelvi órák számát, a nemzeti történelem oktatását, a tankönyv, módszertani anyag és tanszerellátást, a pedagógusok továbbképzését az oktatás nyelvén, az anyanyelv használatát a diákversenyeken, stb.

Az osztályok minimális diáklétszáma törvényi szabályozásának eltörlésével, illetve az alacsony diáklétszámú iskolákban a normatív támogatás növelésével lehetőséget kell adni az önkormányzatoknak, különösen a magyarok és a szlovákok által is lakottrégiókban, hogy a helyi és a kistérségi viszonyok alapján döntsenek iskolájuk, iskoláik megtartásáról, megszüntetéséről, más iskolákkal való összevonásáról, iskolaközpontok kialakításáról.

Ezek a lépések a közoktatási intézmények önkormányzati fenntartása, az iskolatanácsok tevékenységének a megerősítése és a normatív finanszírozási rendszer kereteinek a növelése mellett megalapoznák a kisebbségi iskolarendszer hatékony működését és az oktatás színvonalának növelését.

Az önkormányzatoktovábbra is biztosítsák az anyanyelvű óvodai nevelés és az alsó tagozatos kisiskoláik működtetését, illetve hozzanak létre óvodát, vagy óvodai csoportokat. Támogassák a szülők kezdeményezéseit az óvodáskor előtti rendszeres, vagy alkalmankénti foglalkozások létrehozásában és működtetése során.

A kistérségi oktatási hálózat átalakítása során az érdekeltek és a döntéshozók egyeztessék az érdekeiket, az utaztatási és a gazdaságossági tényezők mérlegelése mellett mindenek előtt a minőségi oktatás szempontját tartsák szem előtt.

A magyarul beszélő, szociálisan hátrányos helyzetű, többségében roma diákok magyar iskolákban való iskoláztatását a társadalmi együttélés természetes jelenségeként kell kezelni a településeken és a kistérségekben, melyre az iskoláknak szakmailag és módszertanilag fel kell készülniük. Egyúttal el kell érni, hogy a szociális és a viselkedésbeli különbözőség miatt az oktatási színvonal jó és a tehetséges diákokkal való foglalkozás eredményes legyen, hogy az ismeretszerzésben motivált diákok ne kényszerüljenek más oktatási intézményt látogatni.

A külföldön ideiglenesen munkát vállaló dél-szlovákiai fiatalok visszatérésének megkönnyítését leginkább a helyi munkaalkalmak növekedése és a tisztességes gazdasági környezet kialakítása segítené, de fontos szerepe van ebben a azoknak az elektronikus formáknak, melyekkel a fiatalok szülőföldhöz kötődését a folyamatos kapcsolattartással biztosíthatjuk.

A magyar iskolának a színvonalas oktatást és a szabadidős tevékenységek széles skáláját kell felkínálnia a szülőknek és a diákoknak.

Az iskolákban az anyanyelvi és a kulturális örökség élményszerű átadásával, a nemzeti történelem megismerésével elérhetjük a nemzeti identitás megerősítését, hogy a végzős diákok a lakóhelyükön, a munkahelyeken, a közéletben, de akár a vegyes házasságokban is követendő értékként tekintsenek erre a szellemi örökségre, és ezt környezetükben következetesen felvállalják.

A szlovák nyelv kommunikatív módszerekkel történő megfelelő elsajátítása az iskolákban évek óta jelentős elvárásként jelentkezik a szülők részéről az iskolai beiratkozások összefüggésében, mivel segíti a diákok társadalmi beilleszkedését. Ennek ellenére el kell érni, hogy a magyar nyelv a közeljövőben Dél-Szlovákiában regionális nyelvvé váljon.

Az iskola számára különösen fontos a környezetével, elsősorban a szülőkkel való kapcsolatok erősítése és ajó viszony kialakítása. A magyar iskoláknak minőségi munkával bizonyítaniuk kell a szülőknek napról napra, hogy nevelési és oktatási munkájuk eredményes.

 

III. 2. Az oktatási hálózat átalakításának szempontjai

Az egyes járások oktatási hálózatának az elemzésénél javasoltunk szempontokat a kistérségi iskolák hálózatának átalakítására. Ebben a fejezetben csak az átalakítással kapcsolatos általános ajánlásokat fogalmaztuk meg.

A szlovákiai és ezen belül a felvidéki magyar oktatási hálózat radikális átalakítását, karcsúsítását  a gazdasági megszorítások okán, mely a kisebbségi iskolák jelentős hányadának megszűnésével járna, nem fogadhatjuk el. Ezt a közösségünk részéről kinyilvánított tiltakozások, a szakmai és oktatáspolitikai vélemények is megerősítették.

Az alapiskolai hálózat átalakulását leginkább gazdasági szerkezet változása, a családok szociális helyzete, a születésszám változásai és regionális különbözősége, illetve az asszimilációs folyamatokbefolyásolják, az átalakítást azonban valószínűleg aközpontilag kialakítandó finanszírozási szabályok fogják  kikényszeríteni.  Sajnálatos, hogy a szakemberek elemzései, az önkormányzatok kiérlelt döntései, az iskolák oktatási kínálata, a szülők részéről az oktatás minősége iránti keresleti igény, a diákutaztatással kapcsolatos lehetőségek skálája vagy az egyéb tényezők ma még kisebb mértékben jelentkeznek befolyásoló erőként.      

Szakmai és oktatásszervezési szempontból mindenképpen szükségét látjuk annak, hogy a felvidéki oktatási hálózat szerkezetétátgondolt szakmai javaslatok alapján tegyük optimálisabbá.

Az iskolai hálózat átalakítása során nem kerülhetjük meg a szlovákiai iskolaügy oktatáspolitikai realitásait, a kisebbségi oktatásügy dimenzióit, a diáklétszámok alakulását, annak regionális különbözőségét, az oktatásfejlesztés terén sikeres országok tapasztalatait, de döntő mértékben azt, hogy a magyar oktatás önkormányzati irányítását és működtetését a szubszidiaritás elvére építve megteremtsük és minőségi mutatóiban javítsuk.

A 126 alsó tagozatos magyar iskola felét a törvény megszűnéssel fenyegeti. Ez az állapot  a diáklétszám fogyása mellett a kisiskolákra nézve alacsony és igazságtalan  támogatásnak a következménye. Az iskolák megtartására az önkormányzatok és a települési közösségek összefogása lehetpozitív hatással.

Az oktatási hálózat átalakítása során a legtőbb fejtörést az a közel ötven alacsony diákszámmal működő teljes szervezettségű magyar iskola okozza, ahol a felső tagozat diáklétszáma 30 és 70 között van.

A teljes szervezettségű veszélyeztetett magyar iskolák nagy része az elmúlt évtizedekhez viszonyítva az eddigieknél nagyobb vonzáskörzetből kénytelen a működéséhez szükséges diákszámot a maga számára biztosítani. Ez a folyamat a versenyhelyzet kialakulásából adódóan feszültségeket teremtett. Az iskola megmaradása szempontjából jelentős szerepet kapott a település földrajzi helyzete, a közlekedési infrastruktúra és a tömegközlekedés állapota. A jelentősebb városok vonzása számottevő, különösen e központokhoz viszonyítva kedvező közlekedési útvonalak menti települések diákjaira nézve.Az utóbbi másfél évtizedben az iskolabuszok szerepe jelentősen megnövekedett.

Javaslatok:

Mivel az óvodák gyermeklétszámai rajzolják ki néhány év késéssel az iskolahálózatot,  a települési önkormányzatok számára javasoljuk az óvodák működtetésének további fenntartását, illetve  új óvodák megnyitását. Az önkormányzati források hiánya miatt igényelni kell a támogatásokat az állami óvodatámogatási programok keretéből. A gazdaságilag leszakadt régiókban erre elengedhetetlen szükség van.

Az alsó tagozatos kisiskolák esetében, mivel itt az egy diákra eső fajlagos működési költségek magasabbak a nagylétszámú iskolákhoz viszonyítva, javasoljuk a fejkvóta növelését olyan mértékben, hogy a kisiskola működtetésére nyújtott normatív támogatás esélyt adjon az önkormányzatoknak kisiskoláik fenntartására és megtartására. Az objektivitást gyakran nélkülöző pótlólagos támogatások megszüntetésével a felszabaduló keret alapul szolgálhat a kisiskolák fejkvótájának emelésére.

Az önkormányzatoknak javasoljuk biztosítani anyanyelvű óvodáik és alsó tagozatos kisiskoláik közös működtetését a tanítási nyelv alapján akár úgy is, hogy felvállalják a fejkvóta hiányzó részének saját forrásokkal való kiegészítését. Szükségszerű megtartani azokat a kisiskolákat, ahol a demográfiai mutatók a következő évekre diákutánpótlást jeleznek, illetve, ha a kisdiákok számára a központi iskolába való biztonságos utaztatás nem megoldott.

Ha az önkormányzatok a kisiskola megtartását igyekezetük ellenére sem tudják felvállalni, a szomszédos településekkel vagy a központi iskolákkal együttműködve találjanak közös megoldást alsó tagozatos diákjaik anyanyelvi iskoláztatására. Ebben az esetben gondot kell fordítani a diákoknak a saját településükhöz való kötődésének erősítésére, hogy az iskola nélkül maradt település minél kevésbé érezze a tanintézmény hiányát. A szülők munkahelye hatással van az iskola választására, de károsnak ítéljük meg azt a hozzáállást, amikor a központi magyar iskolák nem a helyben lakó gyermekek megnyerésével, de a környékbeli települések kisdiákjainak beszippantásával igyekeznek már az alsó tagozaton diáklétszámot növelni.

A központi szerepet betöltő iskola,amennyiben a környező település diákjait is felvállalja, saját normatív támogatásának terhére, valamint a település anyagi hozzájárulásával kihelyezett részleget, vagy osztályt működtessen,s egyúttal biztosítsaakistelepülésen azokat a szolgáltatásokat, melyektől azok kisiskolájuk bezárásával elesnek (szakkörök, művészeti iskolai foglalkozások, napközi működtetés, kihelyezett szülői értekezletek, stb.)A legkisebb diákokat így meg lehet kímélni a napi utazás fáradalmaitól.

A kisiskolák megmentése érdekében lehetőségként merül fel, hogy külső forrásbővítéssel, kiváló pedagógusok kiválasztásával megteremtsék a színvonalas oktatás helyi feltételeit, akár célcsoportra irányított oktatási programmal, vagy vonzó, oktatáson kívüli szabadidős programokkal. Kedvező esetben a városi iskola mellett jó minőségű kisiskola jöhet létre, mely alternatívát jelenthet és vonzó lehet a városi családok számára is.

Mivel az egyházi, a magán és az alapítványi iskolák egy kiszámítható finanszírozásitörványesetánat a központi beavatkozások  A feltételek megteremtése és igény esetén a szülők a non profit szervezetekkel, vagy az egyházközségekkel közösen kezdeményezzék az önkormányzati iskola alapítványi vagy egyházi iskolai intézménnyé transzformálását.

A teljes szervezettségű iskolák közülelsősorban azoknak a létük megkérdőjelezett, ahol sem  az iskola alsó tagozata, sem a környékbeli kis iskolák nem biztosítják az elkövetkező években a felső tagozatra a diákutánpótlást. Azoknak az iskoláknak a működtetéseis időben behatárolt, melyek felső tagozatán napjainkban csak összevont évfolyamokban tudják megoldani az oktatást. Ezeknek az iskoláknak a továbbélésére csak abban az esetben nyílhat esély, ha a településeken a diáklétszám növekedését, vagy az asszimilációs hatások erőteljes méséklésétmihamarabb rendkívül kedvező újszerű folyamatok segítenék. Ezeken az elsősorban szórvány településeken az iskola mentése helyett csak magyar család vagy diákmentésről beszélhetünk. Azokat a diákokat, akik vállalják a magyar iskolát iskolabuszokkal való utaztatással vagy kollégiumi bentlakással kell segíteni.

Az 50-70 felső tagozatos diákkal működő teljes szervezettségű iskolák megszüntetéséről kialakítandó döntés meghozatala előtt az érdekeltek és a döntéshozók egyeztessék érdekeiket, s mindenek előtt a minőségi oktatást és a diákok érdekeittartsák szem előtt, külső szakemberek bevonásával objektívértékelések alapján hozzák meg a döntést.Ajánlatos figyelembe venni az iskolák diáklétszámait, a beutazó diákok számát és utazási irányait, az iskolaépületek állagát, az iskola eredményességi mutatóit,de a szülői elégedettség fokát, az iskola arculatépítését, a szabadidős és tehetséggondozó programok sikereit, valamint mérlegelni anagy számú diák utaztatásának költséghatékony biztosítását is.

A szórványterületeken leginkább iskolabuszokkal tudnak eljutni a diákok a magyar iskolába, ezért működtetésük támogatása rendkívüli jelentőséggel bír. Viszont a magyarok által lakott régiókban az iskolabusszal rendelkező települések iskolái kivételezett helyzetbe kerülnek atöbbi iskolával szemben. Az iskolabuszok működtetéseátrajzolja az iskolák hagyományos vonzáskörzeteit, s ez az iskolák közötti konfliktushoz vezet.Ezért javasoljuk , hogy az iskolabuszok működtetését, különösen külső támogatások felhasználása esetén a támogatók és a működtetők az adott régió további iskoláival előre körültekintően egyeztessék.

Az egymáshoz földrajzi közelségben fekvő teljes szervezettségű alacsony létszámú magyar iskolák közötti viszonyt napjainkban a veszélyeztetettség miatt inkább a versenyhelyzet fokozódása, mint az együttműködő megoldáskeresés jellemzi. Az oktatási szakemberek elemző munkái hiányoznak, a szakmai és az érdekegyeztetések szűk keretek között zajlanak, az önkormányzatok a döntéselőkészítésénél nem az alaposságra, hanem csak a különböző érdekek összehangolására törekednek. A szülők nagy hányada részéről nem jut felszínre az oktatás és a diáknak nyújtott egyéb tevékenység minősége iránti igény, és nem épül ki az adott iskolával a szoros, korrekt viszony és elkötelezettség. Az egymással versenyhelyzetben levő alacsony diákszámú teljes szervezettségű iskolák megmaradása vagy megszűnése így végső soron a döntésre illetékesek és az érdekeltek részéről az előnyök és hátrányok összevetésén és a szubjektivitást sem nélkülözőmegítélésén múlik.

A felvidéki magyar közélet nyitottabbá tétele, a problémákkal való szembenézés, a megalapozott vélemények megvitatása és a regionális tudat megerősödése segítheti a minőségi oktatás, valamint a hatékonyan működő oktatási hálózat kialakulását.

III. 3.  Források az iskolák és az oktatási hálózat számára

A felvidéki közoktatás számára a jelentősebb források a finanszírozási törvény alapján az OM által a fenntartóknak nyújtottnormatív támogatás, illetve a fejlesztési programok pályázati úton elnyerhető támogatásai.

Az iskolák pályázati úton részesülhetnek a hazai, az európai és az anyaországi megpályázható támogatásokból, nyitva áll számukra néhány diákutaztatással kapcsolatos és egyéb együttműködési program. Beruházási forrásokért az iskolákat fenntartó önkormányzatok pályázati úton folyamodhatnak.Ezt egészítik ki az önkormányzatok e célra fordított saját forrásai, illetve a családoknak nyújtott anyaországi támogatások, mint a Kedvezménytörvényből adódó oktatási, nevelési, valamint a Rákóczi Szövetség által nyújtott beiratkozási támogatás.

Az elemzés során megmutatkozott, hogy a szülők, a pedagógusok és a fenntartók több településen is elszántak iskolájuk megtartására. Ehhez igyekeznek alapítványi, pályázati, szponzori és egyéb anyagi forrásokat biztosítani, illetve elnyerni.

Javaslatok:

Szükségszerűnek tekintjük a normatív támogatások meghatározásánál a nemzetiségi oktatásügy sajátosságait figyelembe venni és a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazni pl. a diákok magasabb heti óraszáma, a nemzetiségileg vegyes lakosságú településeken a magyar és a szlovák iskolák közötti diákszám osztódása, a nemzetiségi tankönyvek kiadásának fajlagos többletköltsége, a kétnyelvű iskolai dokumentáció többletterhei, a tanulmányi versenyeken az anyanyelvű  anyagok biztosítása, stb. miatt.

A nevelési és az oktatási intézmények vezetésének az önkormányzatokkal közösen céljaikat, elképzeléseiket cselekvési programokká kell formálniuk, s ehhez helyi anyagi és emberi erőforrásokat szükséges mozgósítaniuk. Az óvodák és az iskolák, illetve az oktatási hálózat fejlesztésére irányuló támogatások fő területei: 

Óvodák, nulladik osztályok nyitása, bővítése, napközi programok elindítása azokon a településeken, ahol erre igény és törvényi lehetőség van, illetve az OM vagy az önkormányzat részéről az anyagi források nagyobbik része biztosított. Az óvodáskor előtti gyermek és szülői programok támogatása.

A veszélyeztetett iskolák munkáját megújító és megerősítő szervezési, szakmai, módszertani programok, a szabadidős tevékenységektámogatása, melyek célja az iskola oktatói, nevelői munkájának minőségi javítása, az iskola és a szülők együttműködésének új alapokra helyezése, pl. új módszerek elsajátítása, alkalmazásuk beépítése az oktatási folyamatba, más helyeken alkalmazott, sikeres módszerek átvétele, az ehhez szükséges segédeszközök beszerzése, diákcsoportok működtetése, diákversenyek szervezése, közösségi szolgálati és önkéntességi feladatok serkentése, kistérségi együttműködési formák kialakítása,tanító-és óvópedagógus-jelöltek részvétele a magyariskolavagy óvoda nélküli településeken a rendszeres vagy alkalmi foglalkozások szervezésében, stb.

Az iskolák épületeinek átalakítását segítő programok, melyek célja, hogy az infrastruktúra javításával biztosítsák az iskola alapvető funkciójának ellátását, elsősorban a gazdaságilag hátrányos helyzetben levő régiókban. A bérleti díjak rendezése olyan veszélyeztetett iskolák esetében, ahol az épület bérleti költségeit az iskolának kell térítenie, illetve kigazdálkodnia az állami normatív támogatásból.

Az iskolába való beutaztatással kapcsolatos költségekhez való hozzájárulás, amennyiben az segíti a kistérségi magyar oktatási hálózat optimalizációját és hatékony működtetését.

            Mivel az OM és háttérintézményei a nemzetiségi oktatás sajátos igényeit csak részben elégítik ki, a SZK Kormányhivatala által működtetett Kisebbségi kulturális támogatások rendszerének statútumát javasoljuk megváltoztatni úgy, hogy az e pályázati rendszer során elnyerhető támogatások köre bővüljön ki az ismeretszerzés, a tudományosság, a művelődés és minden egyéb olyan területre, programra, melyek napjainkban a kisebbséghez tartozó gyermekek, diákok és fiatalok számára a nemzeti identitás megőrzésére és fejlesztésére meghatározó erővel bírnak.

A támogatások elnyerését tegyék elérhetővé az anyanyelven folyó nevelésben és az oktatásban érdekelt intézmények, szervezetek, társulások számára is. A támogatások kibővítése által lehetőség nyílik a specifikus tantárgyak tankönyvekkel, segédtankönyvekkel, módszertani eszközökkel való ellátására, diákversenyek, tehetséggondozó programok megvalósítására, illetve mindazon programokra és rendezvényekre, melyek az anyanyelvű oktatás versenyképességét növelnék.

III.4. A felvidéki magyar oktatást segítő elemzések, kutatások

A Szlovák Köztársaság OM-a a magyar közoktatást nem kezeli súlyának megfelelően, ezért fontos, hogy felvidéki magyar közösség hazai, anyaországi, helyi, szponzori, illetve nemzetközi forrásokból létrehozza a felvidéki magyar oktatást elemző és kutató intézményt. A kutatások kiterjednének a közoktatási hálózat állapotára, a tantervek, az oktatási tartalmak meghatározására, a regionális és kistérségi fejlesztésekre, a fenntartás és a finanszírozás, a szülők és a diákok nyelvhasználatának kérdéskörére, a fiatalok elvándorlásának szociológiai vizsgálatára, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvei betartására, stb.

A kutatási eredmények, tanulmányok támpontot nyújtanának a felvidéki magyar közoktatási rendszer folyamatainak megértéséhez, tervezéséhez, alakításához, alapjává válhatnának az önigazgatásra épülő oktatási rendszer létrehozásának.  Az oktatáskutatások eredményei háttéranyagként szolgálnának az intézmények, az önkormányzatok, a szakpolitika, a Magyar – Szlovák Kormányközi Kisebbségi, illetve Oktatási Vegyesbizottság és a támogatási rendszerek döntéshozói számára.

Javaslatok:

Javasoljuk országos testület létrehozását a szlovákiai magyar közoktatás problémáinak következetes, folyamatos és hathatós kezelése, megtartása és fejlesztése érdekében az SZMPSZ koordinálásában.. A Szlovákiai Magyarok Oktatási Egyeztető Fórumát (SZMOEF) a szlovákiai magyar oktatási helyzet (szakmai, oktatáspolitikai és jogszabályi változásainak) alakítására, a kisebbségi oktatás céljainak megvalósítása érdekében javasoljuk létrehozni. Az SZMOEF feladata, hogy a szlovákiai magyar közoktatás megtartása és fejlesztése érdekében olyan rendszeres tevékenységet folytasson, mely a szlovákiai magyar oktatásügy fejlesztését, irányítását, szakmai háttérintézmény-rendszerének kiépítését és önkormányzati elemekkel való felruházását érintik, s azokat következetesen képviselje az állami szervekkel és a szlovákiai oktatási szakma képviselőivel folytatandó tárgyalásokon, egyeztetéseken.

Javaslat az SZMOEF létrehozására és működtetésére:

Az SZMOEF-et az egyeztetó fórum állandó, illetve nem állandó tagjai alkotják.

Az SZMOEF állandó tagjai: az SZMPSZ elnöke, a hazai magyar pedagógusképzést nyújtó nyitrai és komáromi pedagógusképző karok dékánjai, a magyar közösség érdekeit képviselő országos lefedettséggel működő pártok 1-1 oktatáspolitikai szakembere, a Szlovák Nemzeti Tanács oktatási bizottságának magyar nemzetiségű tagjai, a SZK Oktatási Minisztériuma legmagasabb beosztású magyar nemzetiségű tagja, az Iskolavezetők Országos Társulásának (IOT) elnöke vagy a nevezett személyek által delegált képviselők. Az állandó tagok negyedévente, illetve szükség szerint üléseznek. A megtárgyalandó témák alapján az állandó tagokból álló testület ad hoc munkabizottságokat hoz létre az SZMOEF nem állandó tagjainak bevonásával az adott problémakör elemzésére, a javaslatok kidolgozására, illetve az SZMOEF üléseire szóló vitaanyag előkészítésére. Az SZMOEF ülésein az állandó tagok és a meghívott nem állandó tagok közösen hozzák meg az adott ülésre vonatkozó döntéseket, melyekről az SZMOEF minden tagja írásbeli tájékoztatást kap.

Az SZMOEF nem állandó tagjai: a pozsonyi magyar tanszék vezetője, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, az SZMSZSZ, a történelmi egyházak, a magyar pedagógusok jogalanyi társulásainak, tanácsainak (az egyházi, felekezeti iskolák, a magániskolák, a gimnáziumok, a szakiskolák, a speciális iskolák, az Óvodapedagógusok Szakmai Társulása, a Történelemtanárok Társulása, a Tehetségsegítő Tanács, a Katedra Társaság, stb.) delegált képviselői. Továbbá a magyar nyelvű közoktatásban érdekelt további jogalanyisággal rendelkező szervezetek, intézetek, alapítványok, a megyei önkormányzatok oktatási bizottságainak magyar nemzetiségű tagjai, a városi és a kistérségi oktatási hivatalok, illetve az állami intézetek az ÁPI, a MPK, a SZMI, az országos tanfelügyelet magyar munkatársai által jelölt személyek.

Az SZMOEF tevékenysége során az e célra létrehozandó Magyar Pedagógiai Intézet (továbbiakban MPI) által előterjesztett elemzési és kutatási anyagokra támaszkodik. Ehhez szükséges, hogy az MPI váljon az SZMOEF elemző, kutató intézetévé, mely az előkészítés stádiumában levő jogszabályok, szakmai, módszertani anyagok kidolgozásában, véleményezésében, az állami intézmények, önkormányzati szervek, szervezetek, karok, bizottságok anyagainak összegyűjtésében, elemzésében, értelmezésében és kidolgozásában vállal koordináló szerepet.

Az MPI létrehozható a Comenius PI eddigi tevékenységének kibővítésével, statútumának módosításával, további szakemberek bevonásával, vagy egy újonnan megalapított intézetként. Az ilyen intézetre nagy szükség lenne a tantervi, oktatási, módszertani fejlesztések, a szakmai innovációk átvétele, megalapozása, szakmai konferenciák szervezése, kiadványok és tankönyvek létrehozása, kiadása, stb. céljából, de elsősorban abból a célból, hogy az SZMOEF szakmai - elemző intézetévé váljon.

Az MPI kiegészítené az állam által működtetett szakmai háttérintézmény-rendszert, munkája által a hazai, az anyaországi és a nemzetközi szakmai-módszertani programokba való bekapcsolódás módszertani megújulást és minőségi előrelépést hozna a szlovákiai magyar közoktatásban.

Az SZMOEF folyamatos egyeztetéseket, míg az MPI folyamatos szakmai együttműködést folytat az oktatásban érdekelt szlovákiai, magyarországi és nemzetközi, szervezetekkel és intézetekkel a felvidéki magyar közoktatás fejlesztése érdekében. Az SZMOEF és az MPI működtetéséhez meg kell teremteni a szlovákiai, az anyaországi, illetve az európai uniós támogatási keretet, a pályázati támogatási formákat és a szponzori támogatásokat.

Helyi szinten az iskolák munkájának minőségi javítása a cél. A településen a szülőkkel való bizalom erősödését, a magyar oktatási intézmények presztízsét a kiváló iskolaprogramok megvalósítása, a színvonalas tanórák, a szakkörök, a tehetséggondozó programok, a gyermek és diákcsoportok munkájának sikeressége, valamint az iskola közéleti szerepvállalása segíthetik, s mindezek az eredményes pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülésével párosulva esélyt adhatnak a változásoknak. A hazai, minisztériumi fejlesztési források, valamint a nemzetközi és az anyaországi szakmai-módszertani és pályázati programokba való bekapcsolódás egészítik ki ezt a folyamatot. 

Ahhoz, hogy a problémák megoldáshoz vezető utat megtaláljuk, egyrészt szélesebb társadalmi összefogásra van szükség annál, mint amilyen napjainkban a szlovákiai magyar közösségen belül létezik, másrészt az anyaországi oktatási támogatásoknak (beleértve a felhasználás hatékonysági mutatóinak a javulását is) a fő célok elérését kell szolgálniuk.

Javasoljuk a kistérségi oktatási fórumok rendszeresítését az alapiskolák, míg a megyei önkormányzatok bevonásával országos fórumok összehívását a középiskolák problémáinak megoldása érdekében. A régió-specifikus kérdések megvitatása, egyeztetése, a problémák tisztázása elengedhetetlen feltétele az együttműködések megalapozásának, az optimális iskolahálózat kialakításának, a helyi cselekvési programok megfogalmazásának és sikeres megvalósításának.   

            A közös gondolkodást az önkormányzatokon, az iskolák vezetőin, a szülő és pedagógus közösségeken kívül hasznosan segíthetik az egyetemek, az intézmények, az egyházak, a civil szervezetek,  a pártok, az országos és aregionális sajtóképviselői, a közélet meghatározó szereplői.

Az oktatási hálózat vizsgálata, elemzése folytatást, kiegészítést, aktualizálást és pontosítást igényel, az oktatási hálózat fenntartásában és működtetésében érdekelt helyi szereplők részéről. A polgármesterek, az önkormányzatok, az iskolák vezetői, a pedagógusok és a szülők az elkövetkező időszakban mindinkább rákényszerültek arra, hogy szembenézzenek iskolájuk valóságával. Ebben segíteni kell őket.

Az elkészült, de nem lezárt elemzési anyag irányt adhat a további elemzéseknek, pontosításoknak. Elengedhetetlen és fontos az iskolahálózat alakulásának további rendszeres figyelemmel követése, vizsgálata, az egyeztetett következtetések alapján a szükséges lépések megtétele, az eredmények időről időre történő értékelése, a kiigazítások elvégzése.

Befejezés

A magyar oktatási intézményi hálózatnak, a szakmának, illetve az érdekképviseletnek – az intézmények működtetése, a problémák kezelése, valamint a sorozatos támadások elleni védekezése mellett – ezidáig nem maradt elég ereje, dea szülőkkel együtt sem volt kellő elszántsága, hogy határozottabb lépéseket tegyen a magyar oktatás körülményeinek megváltoztatására. Az, ami történt az erőfeszítések ellenére kevésnek bizonyult. Mindez a magyar iskolák diáklétszámának csökkenéséhez és a közoktatási hálózat zsugorodásához vezetett. Az elkövetkező időszakban ezért a szakmának és a kisebbségi érdekképviseletnek meg kell találnia a közös és eredményesebb cselekvés formáit. Ehhez:

1.   A szlovákiai magyar oktatásban érdekeltintézmények,civil szervezetek, egyházak, pártok erőteljesebb összefogására és összehangolt érdekérvényesítésére van szükség. A véleményformálás mellett folyamatos lépéseket kell tenniük a minőségi oktatás feltételeinek megteremtése, a magyar nevelési és oktatási intézmények támogatása, az iskolahálózat hatékony működtetése, a hagyományok, az értékek, a magyar nyelv közéleti szerepének megerősítése érdekében.

2.   Az óvodákban, az iskolákban, az állami és egyéb intézetekben dolgozó pedagógusoknak, oktatási szakembereknek – a magyar közoktatás számára biztosított mostohább körülmények ellenére is – olyan magas szintű, minőségi munkát kell végezniük, mely a szakma szempontjából országos mércének tekinthető, hogy ez által teljes körűen elnyerje a magyar gyermekek és azok szüleinek bizalmát.

3.   A szülőknek és a családoknak olyan magatartást kell tanúsítaniuk, mely az anyanyelvi oktatás vállalásában, a magyar iskolák erkölcsi támogatásában és védelmében nyilvánul meg.

Az iskolahálózat állapotfelmérése és az elemzések nyomán megfogalmazott javaslatok célja a felvidéki közoktatás fejlődési pályára állítása. A megoldásoknak túl kell mutatniuk a gazdaságosság kérdéskörén. A kiút a minőségjavítás irányába vezet. A felvidéki magyar iskoláknak bizonyítaniuk kell, hogy erre felkészültek.

Ma a társadalom nyitottsága, az  egyre gyorsabb életritmus,a gazdasági helyzet változásaira való kényszerű reagálás, a létbizonytalanságba sodródással járó veszélyeztetettség fokozott helytállásra kényszerít bennünket. A körülöttünk zajló eseményekhez viszonyuló passziv hozzáállásunkcsak a vesztes pozíciójátjelentheti számunkra. A piacgazdaság kevesek számára biztosít felemelkedést. A szociális háló sokak számára nem nyújt védelmet. A viszonylagos jólétben élő befolyásolható csoportok, illetve a hátrányos helyzetbe került kiszolgáltatot tömegek szellemi és erkölcsi muníció hiányában a

könnyebb utak csábítására alapozzák jövőjüket.

Az egyént a tájékozottság, a használható tudás és az értékekre épülő közösségi kapcsolatrendszer tudja leginkább megtartani emberségében, személyi és nemzeti identitásában és elfogadható életminősége kialakításában.A közoktatást érintő sok újfajta hatáson, gondon és problémán csak magas szintű tudással, jó szándékú együttműködéssel, az összefüggések ismeretére épülő stratégiával, kishitűségünk legyőzésével, értékeink megbecsülésével és továbbfejlesztésével tudunk úrrá lenni. Ha a jószándékú együttműködés nem vezet eredményre, akkor közösségi értékeinkről és érdekeinkről mind a magyar közösség, mind a többségi nemzet tagjait szívósabb magatartással kell meggyőznünk. Érvényes ez a magyar oktatásra kiható tényezőkre, mint pl. az asszimilációs hatások visszaszorítása, az önkormányzatiságnak és a magyar nyelv regionális szerepének megerősítése, magyar roma diákok oktatási feltételeinek javítása, az egymással versenyhelyzetben levő magyar iskolák és a települések közötti ésszerű, kölcsönösen előnyös együttműködési formák kialakítása.

A közoktatásban tapasztalható gondjaink regionálisan eltérők, de a kompakt, magyarok által nagy arányban lakott régiókban éppen úgy megtalálhatóak, mint a nyelvhatárt övező területsávban vagy a többségi szlovák lakosság által körülvett vidéki, illetve nagyvárosi szórványokban. 

A felvidéki magyar pedagógustársadalomnak a gondok legyűrésében biztatásra és támogatásra van szüksége. Politikai megosztottságunk helyett,  a közös cselekvés lehet csak a helyzet kedvezővé alakításának az alapja, mely közösségünk belső megerősödését, a többségi nemzettel való szakmai együttműködést és az európai, nemzetközi folyamatokba való sikeres bekapcsolódásunkat szolgálja.    

A jogfosztottság embert próbáló éveibena magyar iskolák bezárása, az egyházi iskolák államosításaután volt akarat és erő a magyar oktatás újraindítására.A további években is útját tudtuk állni az állami oktatáspolitikának a kétnyelvű oktatás bevezetésére tett lépéseinek, melynek napirenden tartása évtizedek óta leplezetlen célja a nemzetállami elveket valló oktatáspolitikának. Az 1989-es változások után a közösség a magyar iskolák népszerűsítésével tudott diáklétszámot növelni, magániskolákat létrehozni, kisiskolákat újraindítani, egyházi iskolákat nyitni, politikai egyeztetések nyomán önkormányzati fenntartást, fejkvótát, iskolatanácsokat, magyar egyetemet teremteni. Mind országos szinten, mind a kistérségekben és a helyi közösségekben ma is meg kell találnunk– nagyobb hittel és elszántsággal – a közös akaratot, mely a magyar iskolák megerősödését hozza magával.

Az oktatás közösségi létünk egyik fontos – ha nem a legfontosabb – szelete, amelyért átgondoltan, bátran és sokkal többet kell tennünk szakmai és érdekvédelmi szempontból egyaránt, mert a jövőnkről és ezzel párhuzamosan a magyarok és a szlovákok, a közép-európai népek életminőségéről és gyömölcsöző együttélésünkről van szó.