A felvidéki magyar közoktatás állapotáról és jövőképe

Pék László: A felvidéki magyar közoktatás állapotáról és jövőképéről

             

Az oktatás állami, szakmai és társadalmi keretei

 

Szlovákiában az alkotmány biztosítja az anyanyelvi oktatás lehetőségét, azonban sem a közoktatási törvény, sem más hatályos jogszabály nem definiálja a nemzetiségi oktatást. A szlovákiai magyar nyelvű oktatás kiépített hálózattal rendelkezik. A magyar nevelési és tanítási nyelvű intézmények a szlovák iskolák magyar nyelvű változatai, melyek bizonyos nemzetiségi sajátosságokkal rendelkeznek. Az iskolákban a tantárgyak oktatási nyelve a magyar, a szakközépiskolákban a szaktantárgyak oktatására ez csak részben érvényes. Az oktatási kormányzat részéről az elmúlt évtizedekben többször felmerült az ún. alternatív (kétnyelvű) oktatás bevezetése, mely a magyar nyelv és irodalom tantárgyon kívül a többi tantárgy szlovák nyelven való oktatását kívánta elérni. Az állami szervek által bevezetni kívánt tervezet eddig a szülők és a pedagógusok ellenállása miatt nem valósult meg.

A nemzetiségi oktatással kapcsolatos ügyek illetékes szerve a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma. Ennek  keretében működik az OM  Nemzetiségi és Inkluzív Oktatás Főosztálya. Az oktatás tartalmát a Nemzeti Oktatási Program határozza meg, az iskoláknak lehetőségük van ezt saját tanintézményi programmal kiegészíteniük. Ebben megfogalmazhatják az iskola nevelési elveire, az oktatási formákra és módszerekre vonatkozó prioritásaikat. Az iskolák belső önkormányzati kompetenciákkal rendelkező szervei az iskolatanácsok.

A nemzetiségi iskolák szakmai irányítását az OM háttérintézményei hivatottak segíteni: Az államilag fenntartott szakmai háttérintézmények közül csupán a Pedagógiai Módszertani Központnak létezik 2012 óta a pedagógiai továbbképzésekre szakosodott kihelyezett részlege, komáromi székhellyel. A többi intézetben nincsenek nemzetiségi részlegek.

Az oktatási intézményeket az állam a fenntartókon keresztül normatív támogatásban részesíti a diáklétszám alapján. Az iskolák fenntartói jogkörét az alapiskolák részére a helyi, a középiskolák részére a megyei önkormányzatok látják el, de léteznek egyházi és magán fenntartású magyar iskolák is. Az óvodák, a napközik és az iskolai étkeztetés  fenntartását az önkormányzatok eredeti hatáskörben, költségvetésükből finanszírozzák.

Az iskolák ellenőrzését a tanfelügyelet látja el. A magyar iskolák felügyeletét ellátó tanfelügyelőknek magyar nyelvismerettel is kell rendelkezniük. Ezt nem minden esetben tartják be, főleg ott nem, ahol a magyarság számaránya alacsony. A törvény értelmében az iskolai dokumentáció kétnyelvű.

Az 1989-es társadalmi-politikai átalakulásnak köszönhetően megerősödött a magyar kisebbség civil érdekképviselete az oktatás területén. 1990-ben létrejött a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ), majd a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ).  Újranyíltak a központosító törekvések miatt bezárt kisiskolák, illetve magán- és egyházi iskolák alapítására került sor.

Az 1994–98 közötti évek a magyar iskolák megvédéséről szóltak. A magyar oktatást sújtó rendeletek és lépések ellen országszerte tömeges tiltakozásokra került sor. A magyar iskolák elleni intézkedések csak később 1998-ban, az MKP kormánytagsága idején maradtak abba.

Az 1998-as parlamenti választások után megerősödött az intézmények önállósága, az oktatás részbeni decentralizációja. 2000–2006 között az iskolák önkormányzati fenntartásba kerültek, létrejött a fejkvótára épülő normatív támogatási rendszer, bővültek az iskolatanácsok jogkörei, melyek hatáskörébe került az igazgató személyének a kiválasztása is (a fenntartó csak az iskolatanács által javasolt igazgatót nevezheti ki).

A Selye János Egyetem megalakulásával létrejött a szlovákiai magyar oktatási rendszer teljes vertikuma az óvodától az egyetemig. Az anyaország erkölcsileg és anyagilag támogatja a felvidéki magyar családokat az anyanyelvi oktatás vállalásában.

Napjainkban is számolni kell a kisebbségi oktatást érintő kedvezőtlen hatásokkal, mint pl. az OM passzív szerepe a nemzetiségi oktatás fejlesztésében, a magyar iskolákat segítő projektek hiánya, a magyar nyelvhasználat jogi korlátozásának és közéleti szerepének visszaszorulása, a kislétszámú iskolák finanszírozásának alacsony mértéke, az állami háttérintézmények szakmai szolgáltatásainak hiánya a magyar tanítási nyelvű iskolák részére.

A szlovákiai magyar oktatás jelenlegi működtetését leginkább meghatározó  tényező a diáklétszám csökkenése. A magyar nyelvű oktatás fejlesztését az iskolahálózat ésszerű átalakításával, az oktatás minőségi növelésével és a nemzeti kultúrához való kötődés erősítésével érhetjük el.   

Az alapiskolák hálózatának állapota és a diáklétszám csökkenése

A szlovákiai magyar iskolák diáklétszámára és az oktatási hálózat állapotára jelentős hatással vannak a demográfiai folyamatokat alakító tényezők, elsősorban a születések alacsony száma, az asszimiláció és a fiatalok elvándorlása.

Ezek a kedvezőtlen hatások is közrejátszanak abban, hogy a szlovákiai magyar lakosság számának erőteljes csökkenése mellett az iskolai statisztikákban is egyértelműen tetten érhető a diáklétszám fogyása, s ebből következően az oktatási hálózat zsugorodása.

 

A magyar alapiskolák és diákok számának változása 2003-tól 2019-ig

 

 

Az elmúlt 15 évben 45 magyar iskolával lett kevesebb, a diákok száma 9062-vel csökkent.

A diáklétszámcsökkenést a születések alacsony száma és az asszimiláció okozta. Az intézmények számának csökkenése is ebből következett, de 2010-es években ezt a csökkenést az osztályok minimális diáklétszámára vonatkozó törvényi szabályozás is fokozta.

 

A lakosságszám és a születések számának alakulása a felvidéki magyar népességben

 

 

A gyermekvállalás időbeni kitolódása, a házasságkötések számának csökkenése, a válások számának növekedése.negatívan hatott a natalitás mértékére, ráadásul egyes dél-szlovákiai régiók gazdasági visszaesése miatt nagyszámú fiatal költözik el prosperálóbb körzetekbe vagy külföldre.

Az asszimiláció és annak felgyorsulása, mely elsősorban a vegyes házasságok elterjedésében és a többségi iskola választásában nyilvánul meg, rendkívül negatívan hat a magyar nevelési és oktatási intézmények diáklétszámának alakulására. A magyar nemzetiségű diákok kb. 15–20%-a az elmúlt három évtizedben a többségi iskolát erősítette, a magyar iskolai hálózat ebből adódóan jelentősen karcsúsodott, zsugorodott.

Az 1989-es társadalmi változások előtt a magyar nemzetiségű diákok negyede járt szlovák iskolába. Másfél évtizeddel később, a 2013/14-es tanévben a többségi iskolát választó magyar diákok aránya 13,3 %-ra mérséklődött, ami az előző évtizedekhez képest kedvező aránynak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy az asszimilációs hatásoknak eddig ellent állt, magyarságát megtartó lakosság a szülők műveltségi szintjének emelkedésével nagyobb mértékben képes ellenállni a szlovák tannyelvű iskola csábításának.

            A magyar alapiskolai hálózat sajátosságai

A felvidéki magyar alapiskolai hálózatot a diákok korcsoportjait tekintve alsó tagozatos és teljes szervezettségű iskolákra osztjuk. Megoszlásukat az egyes tagozatokat tekintve az alábbi táblázat mutatja. A 20013/14-es adatokkal összehasonlítva 5 év alatt a magyar alsó tagozatos állami kisiskolák száma 14-gyel csökkent, melyekben elfogytak a diákok.

 

Az alapiskolák statisztikája a 2018/19-es tanévben

 

Iskola	Állami	Magán	Egyházi	Összesen
Magyar 1. - 4. évf.	92		4	96
Magyar 1. - 9. évf.	116		10	126
Magyar iskolák száma összesen	208		14	222
Kétnyelvű 1. - 4.évf.	12			12
Kétnyelvű 1. - 9. évf.	15	1		16
Magyar-szlovák (kétnyelvű)iskolák száma összesen	27	1	0	28
Összesen magyar nyelven oktató alapiskolák				250

 

Az alapiskolák statisztikája a 2013/14-es tanévben

 

Iskola	Állami	Magán	Egyházi	Összesen
Magyar 1. - 4. évf.	108		4	112
Magyar 1. - 9. évf.	117		9	126
Magyar iskolák száma összesen	225		13	238
Kétnyelvű 1. - 4.évf.	13			13
Kétnyelvű 1. - 9. évf.	14			14
Magyar-szlovák (kétnyelvű)iskolák száma összesen	27			27
Összesen magyar nyelven oktató alapiskolák	252		13	265

 

 

A magyar iskolahálózat szerencsére még rendelkezik jelentős városi gyűjtőiskolákkal.

 

A legnagyobb diáklétszámmal rendelkező magyar nyelven oktató intézmények

 

	Az iskola megnevezése	Település	Diákszám 2013/2014	Diákszám 2018/2019	Eltérés
1.	Kazinczy F. MTNy Alapiskola	Tornalja	840	808	-32
2.	Szabó Gyula Alapiskola	Dunaszerdahely	637	707	+70
3.	Ady Endre MTNy Alapiskola	Párkány	701	661	-40
4.	Vámbéry Ármin Alapiskola	Dunaszerdahely	638	629	-9
5.	MTNy Alapiskola, Ifjúság u.	Fülek	584	566	-18
6.	Tompa Mihály MTNy Alapiskola	Rimaszombat	527	528	+1
7.	MTNy Alapiskola, Munka u.	Komárom	483	523	+40
8.	Bartók Béla MTNy AI	Nagymegyer	495	502	+7
9.	MTNy Alapiskola, Eötvös u.	Komárom	403	463	+60
10.	Erdélyi János MTNy Alapiskola	Nagykapos	585	445	-140

 

A 250 magyarul oktató alapiskola közül a 2018/19-es tanévben 28 vegyes iskola –magyar-szlovák közös igazgatású iskola részlegeként működik. Ebből 12 alsó tagozatos, 16 felső tagozatos iskola. Az utóbbiak között van az egyetlen magán vegyes alapiskola, mely Rimaszombatban jött létre 2017-ben. Az utóbbi 5 évben a listáról lekerült Bátka és Perbenyik ahol megszűntek a szlovák alsó tagozatok, felkerültek viszont Megyercs és Keszegfalva, ahol a kisiskolákat összevonták.

A gyakorlat szerint a magán és az egyházi iskolánkon kívül az alapiskolák fenntartója a helyi, míg a középiskolák fenntartója a megyei önkormányzat. Közös megegyezéssel más megoldás is lehetséges. A magyar iskolákat tekintve Pozsonyban és Kassán a gimnáziummal közös igazgatású alapiskola fenntartója a Pozsonyi, illetve a Kassai Megyei Önkormányzat. Rozsnyón a Fábry Zoltán Alapiskola 2011-től szakközépiskolával bővítette profilját. Az így létrejött Egyesített Iskola fenntartója továbbra is a város maradt.

A szlovákiai magyar alapiskolák hálózatában 13 egyházi iskola működik. Közülük 3 –az óvári a szádudvarnokméhészi és a martosi – alsó tagozatos, 10 – a dunaszerdahelyi, az alistáli, a gútai, a komáromi, az ipolysági, a kétyi, a lévai, rozsnyói, a szepsi és a vajáni –  teljes szervezettségű iskola. Közülük 7 iskolát a római katolikus püspökségek, 6 iskolát pedig a református egyházközségek tartanak fenn.

A katolikus iskolák közül a Nagyszombati Egyházmegye a dunaszerdahelyi, a gútai és a komáromi, a Besztercebányai Egyházmegye az ipolysági, a palásti, az ipolyhídvégi és az óvári, a Rozsnyói Egyházmegye a szádudvarnokméhészi iskola fenntartója.

Az alistáli, a martosi, a kétyi és a rozsnyói református iskolákat a Református Keresztyén Egyház helyi egyházközségei, míg a vajáni református iskolát az Ungi Református Egyházmegyei Hivatal tartja fenn.

A legtöbb diák a Dunaszerdahelyi, a Komáromi és a Rimaszombati járásban látogat magyar iskolát, míg a legkevesebb diák a Nyitrai, a Szenci és a Nagykürtösi járásban jár magyar alapiskolába.

 

A 10 diáknál alacsonyabb diáklétszámmal működő alsó tagozatos iskolák 2018/19-ben

Hegysúr, Réte, Sárosfa, Mad, Padány, Szalatnya, Alsóbodok, Gímes, Zsére, Óvár, Galsa, Rapp, Vilke, Naprágy, Rimaszombati magán iskola, Hosszúszó, Kecső, Ladmóc, Lelesz, Nagykövesd

 

Megszüntetett magyar iskolák, illetve vegyes iskolák magyar részlegeinek jegyzéke:

2003-tól 2003-től 2012-ig:  Magyarbél, Csákány, Gomba, Ipolyfödémes, Óbást (k.i.), Sajószárnya (k.i.), Vágfüzes, Abara, Abaújszina, Bögellő, Felsőszemeréd (k.i.), Füss, Garamszentgyörgy, Gömörpanyit, Gútor (k.i), Ipolypásztó, Jányok, Kelenye (egyh.), Királyfiakarcsa, Körtvélyes, Lekér, Medve, Patonyrét, Rimaszombat – Ferenczy István AI, Runya, Sőreg, Szeszta, Vághosszúfalu, Zsarnó

2013-ban: Détér (k.i.), Éberhárd

2014-ben: Inám, Tornaújfalu.

2015-ben: Lúcs, Taksony, Bény, Csernyő

2016-ban: Nemeskajal, Dercsika, Csallóköznádasd

2017-ben: Baka, Bart, Pozba, Csiliznyárad

2018-ban: Szentmihályfa, Doborgaz

2019-ben: Csehi, Pográny, Ipolyhídvég (egyh.), Kosút, Fűr, Albár.

 

(k.i.– közös igazgatású iskola), egyh. – egyházi iskola

 

A létrehozott iskolák jegyzéke:

Alsóhatár – létrejött a 2002/3-es tanévben, megszűnt a 2011/12-es tanévben,

Somorja – Tejfalu, 2003,

Gúta – a 8 éves gimnázium mellett megnyílt a Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola, 2010,

Szádudvarnokméhész – Szent István Egyházi Alapiskola 2010.

 

„A szlovákiai magyar iskolahálózat állapota és fejlesztésének lehetőségei” c. elemzés

 

2015-ben készült el ez az anyag az SZMPSZ koordinálásában, a Rákóczi Szövetség közreműködésével, melynek munkálataiban 40, a regionális oktatás területén jártas felvidéki pedagógus és oktatási szakember vett részt.

Mivel a benne közölt szlovákiai magyar iskolahálózatot jellemző teljes adathalmaz közlésére táblázatok formájában ebben a kis tanulmányban nincs lehetőség, a következő oldalakon a több, mint 100 térképből ízelítőként néhány térképen jelenítjük meg a magyar alapiskolai hálózat néhány szegmensét.

Az elemzés kidolgozásának célja volt, hogy a hozzáférhető statisztikai adatok, valamint a regionális és a helyi összefüggések ismerete alapján minél hitelesebb képet vázoljon fel a magyar iskolahálózat állapotáról, mely segíti a tájékozódást országos és kistérségi szinten, együtt gondolkodásra készteti az érdekelteket, olyan cselekvési programok kialakítására és megvalósítására ösztönzi őket, melyek az iskolahálózat fejlesztésére, az oktatás minőségi mutatóinak emelésére irányulnak. 

            Az elemzés a nevelési és oktatási intézmények esetében a a 2013/14-es tanév, illetve az összehasonlítás céljából felhasznált 2005/6-os tanév statisztikai adataira épült. A feldolgozott statisztikai adatok alapján elkészültek az egyes járásokra, illetve az országos iskolahálózatra vonatkozó megállapítások és javaslatok.

Az elemzési anyag a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával jött létre 2014 februárja és 2015 novembere között. Elektronikus formában készült el és kapott nyilvánosságot oktatási fórumokon a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szervezésében. Nyomtatott formában nem került kiadásra.

Az alábbiakban néhány térkép egy-egy kistérség oktatási hálózatát jeleníti meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az iskolák finanszírozása

 

A Szlovákiában jelenleg érvényes normatív támogatási rendszer átlátható és kiszámítható, de a fejkvóta mértéke, különösen a 150 diáklétszámnál kisebb iskolákra nézve alacsony. Mivel a 250 diákszámnál nagyobb iskolák számára a fejkvóta megfelelő, a 250 és a 150 diáklétszám között kompenzációs együtthatókat vezettek be már egy évtizeddel ezelőtt, így növelve a fejkvóta mértékét, mely 150 diáknál elérte az alapfejkvóta 1,5-szeresét. Azonban a kisebb diáklétszámú iskolák esetében is ezt az 1,5-ös együtthatót alkalmazták. Az egy diákra eső költségterhek fedezésére az így kapott támogatás a 150-nél alacsonyabb diáklétszám esetén nem elégséges az iskola működtetéshez, így ez a rendszer igazságtalan ezen iskolák, különösen az alsó tagozatos kisiskolák szempontjából.

2012-ben a parlament olyan törvénymódosítást fogadott el, melynek alapján a kormány az oktatási rendszerben takarékossági megoldásokat kívánt foganatosítani a gazdasági válság okozta következmények kezelésére, kihasználva erre a demográfiai hullámvölgy által bekövetkezett diáklétszám-csökkenést. A törvény hatása elsősorban a vegyesen lakott kisebb települések alacsonyabb diáklétszámú iskoláit érintette volnai negatívan. Az akkor működő 263 magyar iskolából 194 iskolát érintett negatívan a törvény. Az iskolák vezetői és az önkormányzatok ezekben az években szembesültek iskolájuk helyzetével, mérlegelniük kellett az iskola jövőjével kapcsolatos megoldási lehetőségeket. A törvénytervezet sugallta a magyar és a szlovák tanítási nyelvű iskolák összevonását is. 2015-ben  törvény szigorán a tiltakozások miatt a döntéshozók kénytelenek voltak enyhíteni.

Mivel normatív támogatás mértéke túl alacsony a kisebb diákszámú teljes szervezettségű iskolák, és különösen a kisiskolák esetében, mely kategóriákhoz a magyar iskolák 80%-a tartozik, az államnak a nemzetiségi iskolahálózatot külön kell kezelni a finanszírozási eljárásban, és többletforrásokkal kell biztosítani működtetésüket.

 

Az önkormányzati fenntartás és a kistérségi együttműködés

 

Fenntartói jogokkal a magyar tannyelvű alapiskolák esetében a települési önkormányzatok és az egyházak rendelkeznek, de 2017-ben egy vegyes magániskola is belépett a hálózatba. Középiskolák esetében magán- és jogi személyek is szerepelnek iskolafenntartóként.

Az iskolák önkormányzati fenntartásúvá válása óta a helyi önkormányzatok a legtöbb településen elszántak iskolájuk megtartására. A településeken az iskola a közösségi háló része. Tisztában vannak vele, hogy ha a gyermek kapcsolatai nem itt alakulnak ki, ha másutt szocializálódik, később kevésbé fog kötődni a település közösségéhez, s ez az elvándorlás esélyét növeli. Az iskola létezése pozitív jövőképet jelent a település számára.

Ha azonban minden igyekezet ellenére sem sikerül helyi szinten megfelelő megoldást teremteni a helyi iskola megtartására, a környező településekkel együttműködve, kistérségi szinten igyekeznek a helyi gyermekek számára a körülményeknek megfelelő iskoláztatást biztosítani.

A kisvárosok alapiskolái központi helyzetük miatt több esetben erőfeszítés nélkül szippantják be a várost körülvevő települések diákjait, mely által ezen települések kisiskoláit a megszűnés felé sodorják. Ezek az iskolák önmaguk vesztébe rohannak, ha környezetükben felszámolják a magyar kisiskolákat, melyek hosszabb távon segíthetnék a városi iskolák működését. A városi környezetben az asszimilációs hatások erősebbek, így a városi magyar  iskolák vezetői és pedagógusai számára egyre nehezebb elérni, hogy  befolyással legyenek a városi gyermekek szüleinek a megnyerésére az iskolaválasztást illetően.   

A felső tagozattal rendelkező, de alacsonyabb diáklétszámmal bíró alapiskolák megtartása is fontos a kistérség számára, ezért a gimnáziumokban alaposan át kell gondolni a nyolcéves osztályok nyitását.

A szabad iskolaválasztás lehetősége, központi iskolák elszívó hatása, az iskolabuszokkal való szállítás előnyei a diákok nagyobb migrációját eredményezték, így a mobilitás fokozódása jelentős befolyással van az egyes iskolák diáklétszámainak változására. 

           

Az anyanyelvű iskola választása

A magyar iskolában folytatott tanulmányok, amennyiben az iskola szakmai munkája megfelelő, nem szabnak korlátokat a diákok érvényesülésének. A szlovák nyelvi kommunikáció alapjai a magyar iskolában az anyanyelvi ismeretekre építve megfelelő szinten elsajátíthatóak, amennyiben a tanárok megfelelő módszert alkalmaznak. A magyar iskola többlete az, hogy általa a diák a saját identitását megőrzi, egy gazdag kultúrával, történelemmel és hagyományokkal ismerkedik meg, ami mai nyitott világunkban nemcsak a diák jövőjét, hanem a szülőföldhöz és nemzetéhez való kötődését is megalapozza.

Az anyanyelvi kulturális többletet a szülők egy része sajnos kevésbé tartja értéknek, és így ez által is csökken az anyanyelvi oktatás iránti igény. Ezek a szülők nem végiggondolt érvek, hanem elsősorban saját élettapasztalataik, egykori saját iskolai eredményességük vagy sikertelenségük alapján, illetve környezetük hatására választanak gyermekük számára iskolát.

 

Beiratkozások a magyar iskolákba a megjelölt tanévre

 

 

A magyar nyelvű oktatás iránt elsősorban a magyar iskolát végzett értelmiségi szülők, illetve a közösségi értékek iránt elkötelezett fiatal családok – akik között egyre több a nagycsalád– viseltetnek bizalommal. A magyar iskolák iránt elkötelezettek a magyar nyelvű közösségben élő, hagyományos életformákat megtartó hátrányos helyzetű családok is, akik helyzetükből adódóan kevésbé tudnak élni a szabad iskolaválasztásból adódó egyéb lehetőségekkel. Ezekben a gazdaságilag leszakadó régiókban azonban egyre gyakrabban hallani a magyar iskola elleni érvként, hogy a magyar iskolában évről évre több a „problémás gyerek”, ami alatt általában a roma gyermekeket értik.

A gyermekük számára magyar iskolát választó szülők között egyre több az iskolával, illetve egy-egy pedagógus munkájával szemben igényes szülő, akik az anyanyelvű oktatás mellett elvárják, hogy gyermekük minőségi okatatásban részesüljön.

A többségi iskola választását, bár gyakran összetett tényezők alakítják, a szülők leggyakrabban azzal a téves berögződéssel magyarázzák, hogy a gyerek könnyebben tud majd érvényesülni az életben. Amagyarok által nagy arányban lakott településeken van olyan szülői igény, hogy a szlovák nyelv minél jobb elsajátításának céljából szlovák iskolákba írassák gyermekeiket, elősegítve ezzel a majdani végzős diákok gyorsabb beilleszkedését a nemzetállami előnyökre és kapcsolati hálókra épülő gazdasági környezetbe. Rajtuk kívül az identitásvesztés határán lévő szülők azok, akik a szlovák iskolával a csábító, látszólag könnyebbik útját választják a többségbe való beolvadásnak. Ezek a szülők egyrészt önmagukat fosztják meg a természetes, helyi, emberikapcsolatokon alapuló erőforrásaiktól, másrészt ezzel a hozzáállásukkal a helyi közösségek erejét gyengítik. 

Az iskolai beíratás döntését befolyásoló tényezők a tájékozatlanság, az indokolt és indokolatlan félelmek. A hibás döntések következményeitől azonban a későbbiekben nem lehet oly könnyen szabadulni. Ilyen volt, amikor néhány évtizeddel ezelőtt a nagyszülőknek kellett megtanulniuk az állam nyelvét, hogy szót értsenek a városból visszatérő unokáikkal. Ma a fiatal, sokszor magyar iskolát végzett anyukák még magyarul beszélnek egymással, de gyermekeikhez már szlovákul szólnak.

A magyar-szlovák vegyes házasságokban a házastársak között nem születik előre megegyezés a gyermek iskoláztatási nyelvének tekintetében. A vegyesházasságokból származó gyermekek többsége már csak szlovákul tanul meg a családban, vagy ha tud is magyarul, a legtöbb esetben szlovák iskolába kerül. A szlovák tannyelvű iskolát végzett, magukat magyarnak valló szülők kis számban választják gyermekük számára a magyar nyelvű oktatást.

A szlovák óvodákban, iskolákban, kiváló munkát végző magyar nemzetiségű pedagógusok jelentős szerepet játszanak a magyar családok gyermekeinek a szlovák iskolákba való beiratkozása során, mivel élvezik a magyar szülők bizalmát is, s így – elsősorban elsős osztályfőnökként – pozitív hatással vannak, a magyar gyermekek szlovák iskolaválasztására. Többségük szívesen vállalt volna, vagy vállalna pedagógusi munkát magyar iskolában is.

Az anyanyelvhez és a nemzeti kultúrához való ragaszkodás nem zárhatja ki azt a felfogást, hogy a nemzetiségileg vegyes családok és a nem magyar iskolát végzett szülők gyermekeit is a magyar nyelvű oktatás potenciális résztvevőinek tekintsük.

A beiratkozási programok tapasztalatai jelzik, hogy nem elég a szülőt akkor megszólítani, amikor gyermeke iskolába készül, sőt már az is késő, amikor gyermeküknek óvodát választanak. Korábban kell őket megszólítani, akkor, amikor szülővé válnak. Ezt a célt szolgálják a baba-mama klubok, melyek találkozási lehetőséget biztosítanak a társadalmi élettől időszakosan elszigetelt kismamáknak.

 

A szlovák nyelv elsajátítása a magyar iskolákban

A szülőknek az iskolával szembeni elvárásai között prioritásként szerepel a szlovák nyelvoktatás színvonala, mely főleg a beiratkozások időszakában, a közbeszédben is a leggyakrabban vitatott téma. Az oktatás minősége iránt igényes szülő a többi tantárgy mellett a szlovák nyelv színvonalas tanítását is elvárja a magyar iskolától, az ingadozó vagy másképp döntő szülők pedig a többségi iskola választása esetén ennek vélt vagy valós hiányosságait használják fel döntésük igazolására.

A magyar iskoláknak minőségi munkával bizonyítaniuk kell a szülőknek, hogy nevelési és oktatási munkájuk eredményes a szlovák nyelv oktatása terén is, hogy se ők, se mások ne használhassák fel ennek ellenkezőjét a magyar iskolák elleni támadásokra.

            Az iskolák pedagógusai a szlovák nyelv oktatásához az OM-től, az ÁPI-től, az MPK-tól és az egyetemek szlovák tanszékeitől az eddigieknél sokkal nagyobb szakmai segítséget várnak el.

A szlovák nyelvet oktató tanárok számára a tanári szabadság adott a leghatékonyabb nyelvoktatási módszerek alkalmazására, de többen vagy nem élnek vele különböző kifogásokkal, vagy erre nincsenek felkészülve, vagy a kommunikációra épülő nyelvoktatáshoz hiányolják a megfelelő tankönyveket és módszertani anyagokat. A cél, hogy a diákéletkorának, képességeinek, a környezet sajátosságainak megfelelő szlováknyelv-ismerettel rendelkezzen. Olyan tudással, mely képességei alapján elvárható a diáktól egyéb tantárgyakból is.

Sajnos a módszertani segítség a szlovák nyelv oktatásához nincs meg az oktatási minisztérium részéről. Hiányoznak az idegennyelv oktatásában jól bevált kommunikatív nyelvoktatáshoz szükséges tankönyvek, segédanyagok, a tananyagtartalmak átdolgozása évtizedek óta késik. Az ÁPI és a módszertani központ ugyan elindított egy 5 éves projektet a szlovák nyelv újszerű oktatására, de a kísérlet eredményeinek a gyakorlatba történő bevezetése még évekig elhúzódhat. 

Sajnos a kisebbségek államnyelv elsajátítása még mindig hatalom-politikai kérdés Szlovákiában. Az állam részéről az elvárás megvan, de a megfelelő segítség részükről elmarad. A kulcs a magyar iskolában oktató szlovák szakos tanárok és a pedagógusképző  egyetemek kezében van. A kisebbség érdeke, hogy a diákok tisztességesen megtanuljanak szlovákul a magyar iskolákban, hogy ehhez ne csak a többségi iskola segítse őket hozzá az identitásváltás kockázata mellett. 

Az anyaországi oktatási, nevelési és a beiratkozási támogatások

A magyar iskolák beiratkozási programjai az óvodai és az iskolai közös programokra, műsorokra, az iskola eredményeit propagáló kiadványok megjelentetésére stb. irányulnak. A ´89-es rendszerváltás óta a sikeres beiratkozások érdekében szervezetek fogtak össze, közéleti személyiségek, művészek, fiatalok szólnak, érvelnek a magyar oktatás, a kultúra, a magyar iskolák érdekében és védelmében.

1996-tól beiratkozási programok indultak a Rákóczi Szövetség kezdeményezése nyomán. Kiadványok születtek, jutott támogatás ajándékcsomagokra és ösztöndíj-támogatásra. A Via Nova ifjúsági csoport beiratkozási körutakat szervezett. Magyar iskolát népszerűsítő propagációs anyagok, felhívások, reklámfelületek jelennek meg évente a sajtóban, a világhálón. A Rákóczi Szövetség beiratkozási támogatással, az anyaország kormánya oktatási, nevelési támogatással, a külhoni óvodások, kisiskolások, felsősök, stb.  évének programjaival, diákutaztatással, Ady Ösztöndíj támogatással, stb. segítették a magyar oktatásban részesülő diákokat és szüleiket. A szlovákiai magyar vállalkozói környezet is ébredezik és néhány helyi ösztöndíjjal, diák és iskolarendezvények szponzorálásával segíteti a felvidéki magyar iskolákat. Országosan mindez a fogyatkozó diáklétszám mérsékléséhez, megállításához volt elegendő. Diáklétszám-növekedés csak a gazdaságilag leszakadó, a magyar roma lakosság szállásterületein figyelhető meg.

A Rákóczi Szövetségnek a város és vidéke célalaphálózaton keresztül megvalósuló beiratkozási támogatása a közösségi kohézió megerősítése céljából fontos. A szociálisan hátrányban levő családok esetében kiemelt jelentőséggel bír. Identitásmegerősítési célokat követnek a felvidéki és a magyarországi diákcsoportok alkalmankénti utaztatásai, találkozásai, melyek megvalósulását továbbra is szorgalmazni kell.

            A támogatás az óvodákban és az iskola első évfolyamában segíti a magyar intézményekbe való beíratást, a további évfolyamokban azonban a családi támogatások formájában nem tudja hatékony befektetésként segíteni a magyar iskolákban folyó oktató, nevelő munkát. A szülőkhöz eljuttatott támogatásoknak csak egy része hasznosul a magyar oktatási intézmények keretei között az oktatási körülmények megteremtésének és fejlesztésének céljaira, kevésbé segíti a szülők és a pedagógusok együttműködését a minőségi oktatás és az identitás szempontjából fontos közös iskolai programok létrehozásában.

A Felvidéken az oktatási, nevelési támogatás a régebbi lebonyolítási gyakorlatból adódóan éveken át lehetőséget nyújtott a közös, iskolai identitásmegőrző programok megvalósítására. Napjainkban ezt a támogatást helyettesítő Bethlen Gábor Alap kereteinek nagyságrendje és a pályázati sikeresség bizonytalansága miatt nem tudja helyettesíteni az elmúlt időszakban létező forrásokat pl. az oktatás minőségének és feltételrendszerének javítását, a diákcsoportok működését, a közösségerősítő programokat, a színvonalas önképzőköri munkát, a magyar nyelvű versenyeken való részvételt illetően. A magyar nyelvű oktatás megújulása pedig ezektől az elemektől nagy mértékben függ.  

A szülőkhöz eljuttatott oktatási támogatás elsősorban a hátrányos helyzetű, többségében roma diákok magyar nyelvű beiskolázását motiválja. Ha a támogatás nem szociális segély formájában jutna el a családokhoz, hanem a minőségi nevelést és oktatást szolgálná, ösztönző ereje megnövekedne.

A magyar óvodai és iskolai beiratkozást hatékonyan segíti az óvodáskor előtti Cseperedő program, mely a Ringató program kibővítése. Küldetése, hogy az iskolai beiratkozások előtt a kisgyermekes szülők olyan közösségi hálót építsenek ki egymással, mely megalapozza a magyar iskola választását.

 

Az iskolák minőségi munkája

 

A felvidéki magyar alapiskolák minőségi munkájának az értékelése a  sokrétű tevékenységi formák miatt nem lehet e tanulmány feladata. Itt csupán néhány szempontra térek ki, melyek az iskolák eredményessége irányában hatnak.

A jó iskolát a tanárok, diákok, a szülők közös munkálkodása hozza létre, ahová örömmel mennek naponta, ahová érdemes befektetni ötletet gondolatot, igyekezetet, tehetséget, szorgalmat. Ahol értékek teremnek, ahol a tudományt szeretetben oldva közvetíti a tanár, ahol a leckét nemcsak felmondani, de érteni is kell. Ahol hasonló korú fiatalok tisztességes vetélkedése folyik, ahol a nehézséggel küzdőket serkentik, bíztatják, segítik, de a hanyagot, a jóindulattal visszaélőket megdorgálják. Ahol nem állandó figyelmeztető szóval kell pallérozni, ahol a fegyelem és a figyelem foka a kemény, de örömteli munkához mindig adott, ahol bízik egymásban nevelő és neveltje egyaránt.

Néhány meglátás ahhoz, hogy a fentebb leírt álom megvalósuljon: 

Az iskola a kiváló iskolaprogramok megvalósításával, hatékony módszerek átvételével, modern segédeszközök beszerzésével, színvonalas tanórákal, eredményes szakköri foglalkozásokkal, versenyeredményekkel, a gyermek- és diákcsoportok sikeres munkájával, közéleti szerepvállalással tudja erősíteni  a szülőkkel való bizalom kialakulását és a magyar oktatási intézmények presztízsét a településen.

A tehetséggondozás fontos eleme a magyar iskolák tevékenységének.Az iskolákban a szakkörök mellett jelentős számban működnek kulturális tevékenységet folytató diákcsoportok – énekkarok, néptánccsoportok, bábjátszók, diákszínpadok. Több iskola vállalkozik a helyi és regionális ismeretek megismertetésére. A Szlovákiában államilag szervezett diákversenyek mellett a magyar iskolák diákjai bekapcsolódnak a felvidéki nemzetiségi és a kárpát-medencei magyar diákversenyekbe. 

A pedagógusok munkáját elsősorban a diákok felkészítésében elért nevelési és oktatási eredmények minősítik, de elismerést szerezhetnek szakmai, módszertani tevékenységgel valamint értelmiségi, közéleti jelenlétükkel is, amiért anyagi és erkölcsi megbecsülést érdemelnek. A magyar iskolákban olyan pedagógusokra van igény, akik a minőségi nevelői-oktatói munkájuk mellett többletfeladatot is hajlandók vállalni a szakköri foglalkozások, a tehetséggondozás, a diákcsoportok működtetése és a diákélet kibontakoztatása területén.

Az iskolatanácsok és polgármesterek küldetése, hogy olyan talpraesett iskolaigazgatót, illetve óvodavezetőt találjanak az intézmények élére, aki láttatja intézményét, akivel együttműködve az iskola folyamatos felvirágoztatása, modernizálása a cél. Az iskolatanácsok további feladata a közösség érdekeit és értékeit előtérbe helyező iskolaprogram elfogadtatása és megvalósításának számonkérése.

Az iskolavezetők és a pedagógusok igényeljék a szakmai segítséget az állami intézményektől és használják ki a szakmai szervezetek által nyújtott segítséget. A pedagógiai karoknak a pedagógusok képzése terén a hiányszakok felszámolásában, a  szakmai továbbképzés tekintetében pedig az oktatás innovációjának elősegítésében van jelentős szerepük.

Serkentsék az iskolák tevékenységéhez kötődő újszerű és merészebb programokat pl. a speciális szabadidő központok kialakítását a tehetségek számára, a művészeti vagy a sporttevékenységek kiterjesztését, stb. Az iskola igyekezzen a környék legkiválóbb pedagógusait alkalmazni, adjon helyet a rátermett fiataloknak.

Tegyenek azért, hogy az iskolákban ne hiányoznak a magyar nyelven jól beszélő iskolapszichológusok, logopédusok és további, speciális problémákra szakosodó szakemberek, akik segítséget tudnak nyújtani az iskolákban felmerülő nevelési és egyéb problémák megoldásában. Az önkéntes munkát vállaló pedagógus-jelölteket, szülőket, szakembereket, egykori diákokat kapcsolják be a szabadidős tevékenységek szervezésébe, a foglalkozásokba.

Győzzék meg a szülőket, hogy a magyar iskola, az anyanyelvű oktatás versenyelőnyt jelent a többségi iskolához képest. A minőséget pedig garantálják számukra.

 

Az óvodák és az óvoda előtti kor kiaknázatlan lehetőségei

Az óvodákra jelentős szerep hárul a gyermekek beiskolázásának előkészítésében. Tevékenységüket ezért elsősorban olyan programokra építik, melyek minden gyermek számára természetesek: a mesére, a játékosságra, a mozgásra, az érzelmi fejlődésre, hogy azt később, az iskoláskorban az értelmi gazdagodására fordíthassa.

Az óvodák rendkívüli fontossággal bírnak, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek szocializációja és iskolai felkészítése során, ezért sajnálatos, hogy a gazdaságilag leszakadt régiókban hiányos az óvodai hálózat, nem csupán a magyar, de a szlovák is.

Az óvodai helyek száma különösen Somorja és Szenc körzetében, ahol jelentős a fiatal pozsonyi családok beáramlása, nem elégíti ki a valós igényeket.

A magyar óvodahálózat keretében Párkányban, Komáromban, Kétyen, Ipolyságon, Tardoskedden, Gútán  működik magyar egyházi óvoda.

A magyar óvoda, illetve óvodai csoport a gyermek elhelyezésén túl az anyanyelvben való gazdagodás és az anyanyelvben való megerősítés színhelye és nem a szlovák nyelv elsajátítására szakosodott nyelviskola.

Vannak olyan kis települések, ahol az anyagi források szűkössége ellenére is működtetik a magyar óvodát, míg más településeken a jelentős magyar lakosság mellett csak szlovák óvoda működik.

Vannak települések, még magyar többségűek is, ahol nincs semmilyen óvoda, vannak olyanok, ahol csak szlovák óvoda működik, s olyanok, ahol a magyar és a szlovák óvodai helyek nincsenek arányban a lakosság nemzetiségi összetételével.

A magyar és/vagy szlovák óvodai csoportok nyitása a településeken – a szülők által megjelölt nevelési nyelven túl – függ az önkormányzati döntéstől, a közös igazgatású óvodákban az óvodavezető szándékaitól.

A magyar óvodák és a közös igazgatású óvodák magyar csoportjainak gyermeklétszámából a statisztikák alapján sok esetben nehéz következtetéseket levonni a nevelési nyelv használatára vagy a magyar tannyelvű iskolába való beiratkozások várható alakulására vonatkozóan, mivel az óvodák telítettsége miatt a gyermekek felvétele és besorolása a magyar vagy szlovák csoportokba gyakran nem a gyermek nemzetisége vagy anyanyelve alapján valósul meg.

Az utóbbi időben terjed a magyar és a szlovák gyermekekkel létrehozott kétnyelvű óvodai csoport. Amennyiben szlovák és magyar gyermekek kerülnek egy csoportba, a nyelvhasználat a gyermekek nyelvhasználatához igyekszik igazodni. Az óvodapedagógus a helyzetekhez alkalmazkodva vált nyelvet. Ezek a vegyes csoportok ugyan segíthetik a kétnyelvűség kialakulását, viszont az anyanyelv megerősítése és így a magyar iskolaválasztás ellenében hatnak. A szlovéniai és az egyéb külföldi tapasztalatokat, valamint a kisebbségi nyelvhasználati korlátozásokat figyelembe véve ez a megoldás az egyoldalú, a többséghez történő asszimilációt erősíti.

Akadnak szülők, akik még a magyar iskolába íratás esetén is előnyben részesítik a szlovák óvodát, de akadnak fordított példák is, amikor a szlovák szülők a magyar nyelv alapjainak (a „konyhanyelv”) elsajátítása miatt járatják a gyermekeket magyar óvodai csoportba. Vegyes házasságok esetében gyakori az az eset is, hogy a gyermek magyar óvodába, de utána szlovák iskolába jár. A szülők ezzel megnehezítik a beiskolázás sikerét a szlovák iskolába.

            Vegyes lakosságú területeken a szülők jelentős része nyelviskolaként kezeli az óvodát, holott a gyermeknek ebben a korban az anyanyelv (domináns nyelv) biztonságára és a játék örömére van szüksége. 

2012-ben „A külhoni magyar óvodák éve” program keretében Szlovákiában is elindultak a Ringató és a Cseperedő foglalkozások, melyeknek célja a közös játék, éneklés élményének megteremtése szülő és gyermeke között, melyeket a szakemberekkel (szülésznő, baba és gyerekpszichológus, logopédus stb.) való alkalmi foglalkozások egészítenek ki, segítve a nevelés eredményességét a családban. A foglalkozások, rendezvények, együttlétek során a résztvevőkből összetartó közösségek alakulnak ki.

Az óvodai foglalkozások kibővítését szolgálják a játszóházak, a családi természetjáró programok, a nyári táborok, a zenei, néptánc és egyéb programok, melyek célja a fiatal gyermekes családok közösségi összetartása. A foglalkozásokra termékenyítően hat a nagycsaládos közösségekkel folytatott együttműködés.

A sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű diákok

Az alapiskolákon kívül lehetőség nyílik a sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű gyermekek oktatására magyar nyelvű speciális iskolákban és a magyar iskolák keretében működtetett speciális osztályokban. Ezeknek a diákoknak az integrációja nem minden esetben jelent jó megoldást, mivel kevés általános iskolában állnak rendelkezésre magyarul beszélő iskolapszichológusok, logopédusok és egyéb fejlesztő szakemberek.

 

      Települések, ahol magyar nyelvű speciális iskola vagy csoport működik (2018/19)

 

 

Ahol nics jelölve, ott a mentálisan sérült diákok oktatásáról gondoskodnak

m – mentálisan sérült diákok oktatására szakosodó intézmény

a – autizmus szindrómás diákok oktatására irányuló iskola

 

Magyar tanítási iskolák keretében működtetett speciális osztályok a következő településeken vannak: Lég, Nagymegyer, Nemesócsa, Ipolyszakállos, Kéménd, Ragyolc, Síd, Deresk, Sajógömör, Bátka, Füge, Gömörmihályfala, Kálosa, Lénártfala, Rimaszécs, Uzapanyit, Szepsi, Alsólánc, Torna, Csicser, Deregnyő, Bély, Boly, Tiszacsernyő, Lelesz, Nagytárkány. 

A hátrányos helyzetű diákok a gazdaságilag leszakadó régiókból, többségében a roma etnikum tagjaiból kerülnek ki. A roma lakosság jelentős csoportokat alkot pl. a Nagymihályi, a Tőketerebesi, a Kassa-vidéki, a Rozsnyói, a Nagyrőcei, a Rimaszombati és a Losonci járás több falujában. A további járásokban is vannak körzetek, települések jelentős magyar roma lakossággal pl. Csilizpatas, Szímő, Naszvad, Madar, Alsószemeréd, Garamsalló stb.

Az iskolákból hiányoznak a roma diákok oktatását felvállaló, speciális ismeretekkel és szakképesítéssel rendelkező tanítók, tanárok, különösen magyar roma tanítók, roma származású asszisztensek és a magyar romák oktatása iránt elkötelezett szakemberek. Mivel sem az állami szervek nem kezdeményezik, sem maguk a romák nem fogalmazzák meg a roma nyelvű oktatás iránti speciális igényüket, szükségszerűnek mutatkozik, hogy a magyar romák oktatását a magyar oktatási intézmények vállalják fel.

            A magyar roma diákok magyar iskolába integrálása a történelmi együttélés pozitív tapasztalataira építve pl. a gömöri és a nógrádi települések jelentős részében kevésbé jár feszültségekkel. Ezekben a falvakban, nem jöttek létre nagy életmódbeli különbségek, a sorsközösség egyfajta ösztönös kapcsot, szövetségesi viszonyt alakított ki a romák és a magyarok között.

A romák egy másik csoportja, az ún. oláh cigányok esetében azonban e népcsoportnak a gyermekei nem mindig beszélik a magyar vagy szlovák nyelvet mikor óvodába, iskolába kerülnek. Ők iskolás korban is a roma nyelvet használják az egymás közötti kommunkikációra. Az óvodába, iskolába  rendszerint a súlyos szociális helyzet és a mélyszegénység körülményei miatt viselkedészavaros, az alapvető higiéniai szokásokat nem ismerő, motiválatlan gyermekek kerülnek. Ezektől az iskoláktól a magyar szülők egy része elhatárolódik és gyermekének vagy más település magyar iskoláját vagy a helyi szlovák iskolát választja.

Az ilyen iskolák egy részében a mélyszegénység gondjait tetézhetik a nem helybéli és a munkalehetőségek vagy egyéb okok miatt betelepülő, gyökértelen, az együttélés szokásait és szabályait el nem fogadó, vagy kirekesztett, a magyar nyelvismeret hiányával is küzdő családok gyermekei. A szocialista ipartelepítéssel fejlesztett és egyben sújtott városokra, városkörnyéki régiókra a szlovák és magyar roma lakosságnak a keveredéséből adódóan a kelet-szlovákiai régió roma lakosságának egy része ezt a sorsot élte, melyet gyermekeik, unokáik is megörököltek.   

            Gyakori, hogy a diákok a negyedik osztályból kerülnek ki az iskolából, miután életkorukból adódóan teljesítik a tankötelezettség feltételeit. Az osztályismétlések, a korai iskolaelhagyás tipikus jelenség ebben az önmagára hagyott csoportban. Ezeken a településeken a roma családok nem igénylik az óvodai oktatást, vagy az önkormányzatok anyagi okokból nem működtetnek óvodákat. Az óvodai nevelés hiánya negatívan befolyásolja a gyermekek iskolakezdését, tanításuk hatékonyságát. Az iskolaelhagyók többsége halmozottan hátrányos nagycsaládból kerül ki, életcél hiányában újratermelik azt a környezetet, amelyben élnek. Az iskola elhagyása után – gyakran még iskolaköteles korban – a tervezetlen családalapítás révén újratermelődik az a réteg, amelyiknek egyetlen megélhetési forrása a családi pótlék, a rokkantnyugdíj, jobb esetben a közmunka.

A szociálisan hátrányos helyzetű diákokkal kapcsolatos speciális feladatok ellátására az iskolák hazai projektek keretében juthatnak hozzá anyagi forrásokhoz, pl. az asszisztensek bére, a higiéniai feltételek megteremtéséhez szükséges eszközök stb. A magyar roma diákok oktatásának sikeressége nehezen valósítható meg az őket oktató speciális nevelési és módszertani képességekkel és képzettséggel nem rendelkező magyar nyelvű pedagógusokkal.

Jelenleg Szlovákiában az Eperjesi Módszertani Pedagógiai Intézet roma központjában (ROCEPO) folyik roma asszisztensképzés, azonban csak szlovák nyelven. Magyarországon a Tanoda program járul hozzá ahhoz, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, köztük roma diákok iskolai tanulmányainak sikerességét javítsák. A roma diákok tanuláshoz való viszonyának javulásában eredmények érhetők el a kooperatív, a KIP és a projektpedagógiai módszerek alkalmazásával.

A roma diákokra pozitív hatással van egy-egy sikeres, követendő példa, mely a mélyszegénységből a kiemelkedést szolgálja. A tehetséggondozás terén szép eredmények érhetők el – elsősorban az iskolák alsó tagozatán, – a művészetek és a sport területén. Néhány iskola, különösen a gazdaságilag leszakadó régiókban, vagy a szociálisan hátrányos környezetben eredményesen vállalja fel, esetenként a megmaradásáért kényszerül felvállalni az integrációval járó, illetve a differenciálásból adódó többlettevékenységet. E téren szükséges volna nagyobb mértékben kihasználni a hazai Orava civil szervezet, az anyaországi Igazgyöngy Alapítvány és további programok elterjesztését.

            Érthetetlen, hogy a romákkal kapcsolatos statisztikai adatok nem tükrözik a valóságot. Közrejátszik ebben a személyiségjogok védelmének eltúlzott vagy elhibázott értelmezése, az adatok begyűjtésének nehézsége és az adatok megbízhatóságának foka.

A belügyi tárca célja bevezetni a kötelező iskola-előkészítő oktatást öt éves kortól, amely elsősorban a marginalizálódott roma közösségekből származó gyerekeknek segítene beilleszkedni.

A kialakult helyi szokásoktól, illetve a romák és a nemromák viszonyától függ, hogy a magyar és szlovák iskolával bíró településeken a roma családok gyermekei melyik iskolát látogatják. A roma lakossággal rendelkező települések nagy részében, ahol jelentős eltérések vannak a magyar és a roma etnikum szociális viszonyai és higiéniai szokásai között, a magyar szülők nem a helyi, hanem a távolabbi magyar iskolát választják, de gyakori jelenség, hogy a szülők gyermeküket a helyi szlovák iskolába járatják, ha ott kevesebb a roma diák.  Az érvek hasonlóak: a roma diákoknál a rossz szociális helyzet gyakran párosul magaviseleti, higiéniai problémákkal, amelyektől a többi szülő szeretné megóvni gyermekét. A roma diákok által látogatott iskolák egy része így fokozatosan csak romák által látogatott iskolává válik, amire a helyi társadalomnak a szegregáció helyett reális megoldást kell találnia.

Nem a szegregációt kell kiűzni teljesen az iskolákból, lényegesebb, hogy a romák  oktatásában részt vállaló pedagógusok megtalálják az adekvát és eredményes oktatási és nevelési módszereket ezekhez a diákokhoz.

A felvidéki magyar iskoláknak fel kell vállalniuk a magyarul beszélő romák oktatását, az együttélés tisztességes szabályainak betartása mellett. A nagyszámú roma diákot oktató iskolák a hátrányos helyzetű gyermekek miatt élnek a nulladik és a speciális osztályok nyitásának lehetőségével.

A roma diákok inkluzív, befogadó iskolai oktatásának elősegítése és sikeressége érdekében célszerű lenne megszervezni a roma származású pedagógusjelöltek kiegészítő vagy  speciális magyar nyelvű képzését, valamint  a romaügyi kormánybiztos közbenjárásával kezdeményezni a roma asszisztensek magyar nyelvű képzését az Eperjesen fenntartott roma központban (ROCEPO). 

Célszerű lenne a magyarországi Tanoda program képzési és továbbképzési részébe bevonni az ezekben az iskolában oktató pedagógusokat. A hátrányos helyzetű diákok problémáinak megoldása céljából az iskoláknak szoros kapcsolatot kellene kialakítaniuk a karitatív tevékenységet folytató vagy felvállaló egyházakkal és a roma közösségek vezetőivel, szervezeteivel.

 

A pedagógusok munkavállalási esélyei

 

            A szlovákiai magyar pedagógusok közhangulatára kihat, hogy számuk túlnőtte a pedagógusállások számát, mely két jelentős folyamatból adódik.           

            Egyrészt, amíg néhány évtizede a Nyitrai Egyetemen a magyar pedagógusképzés visszaszorítása és ellehetetlenülése volt a cél, hiány mutatkozott a magyar pedagógusokból. Számuk az elmúlt években fokozatosan növekszik. A komáromi Selye János Egyetem létrejöttével, valamint a nyitrai Konstantín Filozófus Egyetem Közép-európai karának fejlődésével pedagógus túlkínálat jött létre, másrészt, a diáklétszám, s így az osztályok számának csökkenésével a túlkínálat mértéke növekedett.

Egyéb hatások is befolyásolják ezt az állapotot, mint például a a Magyarországgal határos zónában a középiskolás diákok anyaországi továbbtanulása, a magas átlagéletkor miatt nyugdíjba vonuló pedagógusok nagy száma, illetve a pályakezdő fiatalok más szférában való elhelyezkedése, külföldi munkavállalása.

            Ezekből a tényekből adódóan a magyar iskolák pedagógusainak munkahelyhez kötődő biztonsága megingott. Van ahol ezek az állapotok a konkurencia miatt a pedagógusok közötti egészséges rivalizálással, míg más helyen az intézményvezetők és a fenntartók körül kialakult lobbyérdekek kiéleződésével járnak.

 

Az alapiskolák hálózatának ésszerűsítése

 

      Az alacsony diáklétszámok, az oktatás szervezésének célszerűsége és a működtetés gazdaságossági hatékonysága miatt szükségszerű és egyben előremutató, kezdeményezésnek mutatkozik az iskolahálózat ésszerűsítése és hatékonyságának a növelése, – optimalizációja. Ha életképes és minőségi mutatókkal rendelkező helyi és kistérségi iskolákat szeretnénk működtetni, körültekintéssel, az érdekeltek és a szakemberek bevonásával, a folyamatot el kell kezdeni. A világ változásának mi is részesei vagyunk, vegyük figyelembe a jogrendszer által nyújtott minden lehetőséget és tegyük meg térségenként azokat a lépéseket, melyek kedvezőbb helyzetbe hozzák iskoláinkat.

Milyen újszerű elképzelésekre, a jövőben is hasznosítható, eddig bevált megoldásokra támaszkodhatunk? Elsősorban a jó gyakorlatokat lenne célszerű követni és a problémákba torkolló helyzeteket pedig ajánlatos volna elkerülni.

A szlovákiai és ezen belül a felvidéki magyar oktatási hálózat radikális átalakítását, karcsúsítását  a gazdasági megszorítások okán, mely a kisebbségi iskolák jelentős hányadának megszűnésével járna, nem fogadhatjuk el. Ezt a közösségünk részéről kinyilvánított tiltakozások, a szakmai és oktatáspolitikai vélemények is megerősítették.

 

A helyi kisiskolák megtartása

A kistelepülések helyi kisiskoláinak és óvodáinak a megtartása iskolahálózatunk megmaradásának záloga. A helyi iskola az alapsejt, melyre a hálózat épülhet. A települések döntő részében, a helyi közösségek és önkormányzataik mind inkább tudatosítják, hogy erőt, energiát és anyagi többletforrásokat áldozva alkalmasak arra, és megéri számukra a kisiskola, akár egy alsó tagozatos összevont osztályokkal működő kisiskola megtartása és működtetése. Kistelepülések kisiskoláinak megszüntetése a kisgyerekek utaztatása miatt is meggondolandó.

Az oktatási törvény 2015-ös módosításával, a minimális diáklétszám visszavonásával ugyan sikerült megakadályozni a kisiskolák bezárását, de ez csak egy ideiglenes megoldás, mert hosszabb távon a jelenlegi normatív támogatás mellett kérdéses az alacsony diáklétszámú iskolák fenntarthatósága. Ehhez nélkülözhetetlen az állam részéről a szükséges anyagi feltételek biztosítása, a helyi kisiskolák pozitív pénzügyi megkülönböztetése. Ezt az államnak fel kell vállalnia mind a többségi, mind a kisebbségi kisiskolák megtartása érdekében, akár EU pályázati keretekből anyagi forrásokat kell erre a célra elkülöníteni. Amíg erre sor kerül, a helyi források mellett az anyaországi támogatások segíthetik a kisebbségi kisiskolák megmaradását.

Példák mutatják, hogy a személyreszabott oktatás  alkalmazásával módszertanilag elérhető, hogy az alsó tagozaton összevont osztályokkal működő kisiskolák tanulóinak eredményessége ne legyen megkérdőjelezhető. Kidolgozott módszerek alkalmazására van lehetőség a gyermekek részképesség-zavarainak feltárásában és megoldásában is. A közöség odafigyelésével, a településeken a rendezvények során a fellépési lehetőségekbe bevonva a gyermekeket, az óvoda és a kisiskola központjává válhat a település kulturális életének is

Az alapiskolai hálózat átalakulását leginkább a gazdasági szerkezet változása, a családok szociális helyzete, a születésszám változásai és regionális különbözősége, illetve az asszimilációs folyamatok befolyásolják, s félő, hogy ha az önkormányzatok a kistérségi egyeztetések során nem hoznak célszerű döntéseket, az átalakítást a központilag kialakítandó finanszírozási szabályok fogják  kikényszeríteni.  Sajnálatos, hogy a szakemberek elemzései, az iskolák oktatási kínálata, a szülők részéről az oktatás minősége iránti keresleti igény, a diákutaztatással kapcsolatos lehetőségek ma még kisebb mértékben jelentkeznek befolyásoló erőként.      

 

Változtatások a hálózatban

Szakmai és oktatásszervezési szempontból szükségét látjuk annak, hogy a felvidéki oktatási hálózat szerkezetét átgondolt szakmai javaslatok alapján tegyük optimálisabbá. Az iskolai hálózat átalakítása során nem kerülhetjük meg a szlovákiai iskolaügy oktatáspolitikai realitásait, a kisebbségi oktatásügy dimenzióit, a diáklétszámok alakulását, annak regionális különbözőségét, az oktatásfejlesztés terén sikeres országok tapasztalatait, de döntő mértékben azt, hogy a magyar oktatás önkormányzati irányítását és működtetését a szubszidiaritás elvére építve megteremtsük és minőségi mutatóiban javítsuk.

Az alsó tagozatos magyar kisiskolák fenyegetettsége az alacsony és igazságtalan  támogatásnak a következménye. Az iskolák megtartására az önkormányzatok és a települési közösségek összefogása lehet pozitív hatással.

A teljes szervezettségű veszélyeztetett magyar iskolák nagy része az elmúlt évtizedekhez viszonyítva az eddigieknél nagyobb vonzáskörzetből kénytelen a működéséhez szükséges diákszámot a maga számára biztosítani. Ez a folyamat a versenyhelyzet kialakulásából adódóan feszültségeket teremtett. Az iskola megmaradása szempontjából jelentős szerepet kapott a település földrajzi helyzete, a közlekedési infrastruktúra és a tömegközlekedés állapota. Az utóbbi másfél évtizedben az iskolabuszok szerepe jelentősen megnövekedett.

A megoldások során figyelembe kell venni magyar óvodák működését, hiszen az óvodák gyermeklétszámai rajzolják ki néhány év késéssel az iskolahálózatot. Meg kell tartani azokat a kisiskolákat, ahol a demográfiai mutatók a következő évekre diákutánpótlást jeleznek, illetve, ha a kisdiákok számára a központi iskolába való biztonságos utaztatás nem megoldott.

Ha az önkormányzatok a kisiskola megtartását igyekezetük ellenére sem tudják felvállalni, a szomszédos településekkel vagy a központi iskolákkal együttműködve találjanak közös megoldást alsó tagozatos diákjaik anyanyelvi iskoláztatására. Ebben az esetben gondot kell fordítani a diákoknak a saját településükhöz való kötődésének erősítésére, hogy az iskola nélkül maradt település minél kevésbé érezze a tanintézmény hiányát. A szülők munkahelye hatással van az iskola választására, de károsnak ítéljük meg azt a hozzáállást, amikor a központi magyar iskolák nem a helyben lakó gyermekek megnyerésével, de a környékbeli települések kisdiákjainak beszippantásával igyekeznek már az alsó tagozaton diáklétszámot növelni.

A központi szerepet betöltő iskola, amennyiben a környező település diákjait is felvállalja, saját normatív támogatásának terhére, valamint a település anyagi hozzájárulásával kihelyezett részleget, vagy osztályt működtessen, s egyúttal biztosítsa a kistelepülésen azokat a szolgáltatásokat, melyektől azok kisiskolájuk bezárásával elesnek (szakkörök, művészeti iskolai foglalkozások, napközi működtetés, kihelyezett szülői értekezletek, stb). A legkisebb diákokat így meg lehet kímélni a napi utazás fáradalmaitól.

A kisiskolák megmentése érdekében lehetőségként merül fel, hogy külső forrásbővítéssel, kiváló pedagógusok kiválasztásával megteremtsék a színvonalas oktatás helyi feltételeit, akár célcsoportra irányított oktatási programmal, vagy vonzó, oktatáson kívüli szabadidős programokkal. Kedvező esetben a városi iskola mellett jó minőségű kisiskola jöhet létre, mely alternatívát jelenthet és vonzó lehet a városi családok számára is.

 

Intézmények összevonása és különválasztása

Több község talált módot arra, hogy épületátalakítással segítse az iskola és az óvoda egy fedél alatti működését, illetve  szervezési változtatással, az alapiskola és az óvoda összevonásával tegye hatékonyabbá e két helyi intézmény működtetését. A gazdasági hatékonyság javítása céljából megszületett döntések javították az épületek kihasználtságát, segítették a magyar óvoda és iskola együttműködését. Ez a megoldás egyértelműsítette az óvodás diákok iskolaválasztását, s ezzel  csökkentek a gyermekeknek az óvoda-iskolai átmenettel kapcsolatos nehézségei is. Ilyen esetekben az asszimilációs hatások enyhítése miatt ajánlatos a kisiskoláknak és az óvodáknak az oktatási nyelv szerinti összevonása. Ez nem a gyermekek nemzetiségek szerinti elkülönülését, de a mesék, a versek, a dalok, a játék segítségével a hagyományok, a kultúra és az anyanyelv átörökítését szolgálja, de nem korlátozhatja a különböző nemzetiségű gyermekek gyakori találkozásait a különböző programok során. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar és a szlovák óvodák, illetve  iskolák összevonása több esetben a mindennapi munkát bénító konfliktusokat okoz, ezért jobb az iskolák önállóságát a közös iskolaépületeken belül is megtartani. 

A legalacsonyabb lakosságsámú települések esetében, amennyiben nincs módjuk iskolát, iskolákat működtetni, a szomszéd községek közösen oldják meg az óvoda, óvodák és a kisiskola, kisiskolák működtetését, szükség esetén utaztatását a helyi viszonyok figyelembe vételével. Mindez jószándékkal és kisebb állami és helyi anyagi források felhasználásával, esetleg pályázati források kiegészítésével.

Két vagy több település esetében a teljes szervezettségű iskolák összevonása akkor jöhet számításba, ha az összevonásból adódó többletköltségek és az egyéb megoldások hatékonysága (pl. a diákok iskolába utaztatásának a költségei, szervezése és biztonsága, stb.) előnyösebb a két vagy több iskolaépület fenntartási költségeinél. A teljes szervezettségű iskolák közül elsősorban azoknak a létük megkérdőjelezett, ahol sem az iskola alsó tagozata, sem a környékbeli kis iskolák nem biztosítják az elkövetkező években a felső tagozatra a diákutánpótlást. Azoknak az iskoláknak a működtetése is időben behatárolt, melyek felső tagozatán napjainkban csak összevont évfolyamokban tudják megoldani az oktatást. Ezeknek az iskoláknak a továbbélésére csak abban az esetben nyílhat esély, ha a településeken a diáklétszám növekedését, vagy az asszimilációs hatások erőteljes mérséklését mihamarabb rendkívül kedvező újszerű folyamatok segítenék.

Azoknak az iskoláknak  a sorsát is rendezni kell, ahol a felső tagozat diáklétszáma rendkívül alacsony. Ezeknek az iskoláknak térségenkénti összevonását alaposan mérlegelni kell mindenek előtt a minőségi oktatást és a diákok érdekeit szem előtt tartva, objektív értékelések alapján, melynek során ajánlatos figyelembe venni az iskolák diáklétszámait, a beutazó diákok számát és utazási irányait, az iskolaépületek állagát, az iskola eredményességi mutatóit, de a szülői elégedettség fokát, az iskola arculatépítését, a szabadidős és tehetséggondozó programok sikereit, valamint mérlegelni a nagyobb számú diák költséghatékony és biztonságos utaztatásának megoldását is. Az iskolabusszal rendelkező települések iskolái kivételezett helyzetbe kerülnek a többi iskolával szemben. A buszok működtetése átrajzolja az iskolák hagyományos vonzáskörzeteit, s ez az iskolák közötti konfliktushoz vezet.

Az egymáshoz földrajzi közelségben fekvő teljes szervezettségű alacsony létszámú magyar iskolák közötti viszonyt napjainkban a veszélyeztetettség miatt inkább a versenyhelyzet fokozódása, mint az együttműködő megoldáskeresés jellemzi. Az érdekegyeztetések szűk keretek között zajlanak, az önkormányzatok a döntések előkészítésénél nem az alaposságra, hanem csak a különböző érdekek összehangolására törekednek. A szülők nagy hányada részéről nem jut felszínre az oktatás és a diáknak nyújtott egyéb tevékenység minősége iránti igény, és nem épül ki az adott iskolával a szoros, korrekt viszony.  Az egymással versenyhelyzetben levő alacsony diákszámú teljes szervezettségű iskolák megmaradása vagy megszűnése az érdekeltek részéről az előnyök és hátrányok összevetésén és a szubjektivitást sem nélkülözőmegítélésén múlik.

A teljes szervezettségű iskolák közül elsősorban azoknak a létük megkérdőjelezett, ahol sem az iskola alsó tagozata, sem a környékbeli kis iskolák nem biztosítják az elkövetkező években a felső tagozatra a diákutánpótlást. Azoknak az iskoláknak a működtetése is időben behatárolt, melyek felső tagozatán napjainkban csak összevont évfolyamokban tudják megoldani az oktatást. Ezeknek az iskoláknak a továbbélésére csak abban az esetben nyílhat esély, ha a településeken a diáklétszám növekedését, vagy az asszimilációs hatások erőteljes mérséklését mihamarabb rendkívül kedvező újszerű folyamatok segítenék.

Azoknak az iskoláknak  a sorsát is rendezni kell, ahol a felső tagozat diáklétszáma rendkívül alacsony. Ezeknek az iskoláknak térségenkénti összevonását alaposan mérlegelni kell mindenek előtt a minőségi oktatást és a diákok érdekeit szem előtt tartva, objektív értékelések alapján, melynek során ajánlatos figyelembe venni az iskolák diáklétszámait, a beutazó diákok számát és utazási irányait, az iskolaépületek állagát, az iskola eredményességi mutatóit, de a szülői elégedettség fokát, az iskola arculatépítését, a szabadidős és tehetséggondozó programok sikereit, valamint mérlegelni a nagyobb számú diák költséghatékony és biztonságos utaztatásának megoldását is. Az iskolabusszal rendelkező települések iskolái kivételezett helyzetbe kerülnek a többi iskolával szemben. A buszok működtetése átrajzolja az iskolák hagyományos vonzáskörzeteit, s ez az iskolák közötti konfliktushoz vezet.

Az egymáshoz földrajzi közelségben fekvő teljes szervezettségű alacsony létszámú magyar iskolák közötti viszonyt napjainkban a veszélyeztetettség miatt inkább a versenyhelyzet fokozódása, mint az együttműködő megoldáskeresés jellemzi. Az érdekegyeztetések szűk keretek között zajlanak, az önkormányzatok a döntések előkészítésénél nem az alaposságra, hanem csak a különböző érdekek összehangolására törekednek. A szülők nagy hányada részéről nem jut felszínre az oktatás és a diáknak nyújtott egyéb tevékenység minősége iránti igény, és nem épül ki az adott iskolával a szoros, korrekt viszony.  Az egymással versenyhelyzetben levő alacsony diákszámú teljes szervezettségű iskolák megmaradása vagy megszűnése az érdekeltek részéről az előnyök és hátrányok összevetésén és a szubjektivitást sem nélkülözőmegítélésén múlik.

Intézmények és iskolák különválasztása a csökkenő magyar iskolákat érintően csak abban az esetben, amennyiben a vegyes iskolákon belül, vagy a különböző okok miatt az elmúlt időszakban összevont iskolákban konfliktusok nehezítik a közös munka hatékonyságát.

 

Oktatás a szórványterületeken 

A szórvány régiókban a diáklétszám csökkenésével egy küszöbérték elérése után az iskola mentése helyett diákmentésről beszélhetünk. Azokat a diákokat, akik vállalják a magyar iskolát iskolabuszokkal való utaztatással vagy kollégiumi bentlakással kell segíteni.

Ilyen szórvány régió a Nyitra-vidék vagy Zoboralja – beleértve a közigazgatásilag az Érsekújvári járáshoz tartozó Nagykért, és az aranyosmaróti járásbeli Lédecet – magyar nyelvsziget, szórványterület, ahol a magyarság egy része már asszimilálódott vagy az identitásváltáshoz közeli állapotban van. A magyar közösségnek egyre szűkülő része azonban tudatosan vállalja magyar anyanyelvét, a hagyományokat és a magyar kultúrát. Ha a tendencia nem változik, néhány éven belül megszűnik a magyar nyelvű oktatás. A járás területén a fiatal magyar családok körében igyekezet van a megyar óvodák létrehozására. Jelenleg Nagycétényben, Zsérén és Kolonban működik magyar óvoda, vagy magyar óvodai csoport.

Az Ipoly mentén, a Nagykörtösi járás gazdag hagyományokkal bíró, ma már szórvány régió, melyre a halyiek szerint senki nem figyel oda. A járásban nagy a munkanélküliség, hiányoznak az állami beruházások, a vállakozói befektetések, az Ipoly-hidak. A járásbeli iskolák akár az ipolysági, akár a losonci központtól messze vannak. Kevés az iskola, a távolságok miatt a régió periférikus helyzetben van, mely okot szolgáltat, s egyben lehetőséget is kínál arra, hogy  a térség problémáit, beleértve a magyar oktatással felmerülő gondokat is, határon átnyúló projektek keretében igyekezzenek megoldani a térség fejlődése iránt felelős intézmények, önkormányzatok, gazdasági társulások, civil szervezetek.   

Az ország legkeletibb részében szintén szórvány régiót találunk. A Nagymihályi és a Tőketerebesi járás határán található településekről a diákok egy része autóbusszal jut el a nagykaposi iskolába. Akik számára ez nem jelent megoldást, azok számára a nagykaposi Magyar Közösségi Ház időszakosan vasárnapi iskola formájában igyekszik anyanyelvi képzést nyújtani.

 

A mobilitás – diákok eljutása az iskolákba

A kistérségi oktatási hálózat működtetése és átalakítása során számításba kell venni a diákok utaztatásának a megoldását. A diákok biztonságos és költséghatékony utaztatása az iskolába az állam feladata kellene, hogy legyen. Ez a menetrend szerint közlekedő, vagy a települési önkormányzatok tulajdonában álló buszok kihasználásával, jobb esetben a diákutaztatás speciális feladatát ellátó iskolabuszokkal valósítható meg. A vegyes lakosságú vidéken a csak magyar iskolák diákok utaztatását felvállaló iskolabuszok csak a hálózat kiegészítését jelenthetik.            

Napjainkban ilyen szolgáltatást nyújtó iskolabuszok, vagy az iskolába való beutazást is szolgáló buszok – a pozsonyi, az alistáli, a muzslai, a búcsi, a zsigárdi, a vajáni, a nagyszelmenci, az ipolyszalkai, lukanényei, a buzitai, stb.  önkormányzati, alapítványi, vagy célirányos anyaországi támogatással működnek. Újabban néhány város (Érsekújvár, Léva) ingyenes helyi buszjáratot működtet a diákok utaztatására.

Szlovákiában kormányok cca. 10 éve ígérgetik az iskolabusz program elindítását, működésüket két éve a Kis-Csallóközben tesztelték is. A program az egyik feltétele lehetne a kistérségi iskolahálózat ésszerű kialakításának. 

Az iskolabuszok hálózatának bővítése elsősorban a szórványrégiókban ajánlott, ahol jelentős távolságokat kell a beutazással leküzdeni, vagy az iskolák összevonása, megszűnése, a diákok átirányítása esetén, az új kistérségi iskolahálózat stabilizálására.

Az alsó tagozatos diákok utaztatása csak kivételes esetekben, rövid útszakaszokon, felügyelettel oldható meg. Az iskolabusz működtetők számára a biztonsági és egyéb szempontok miatt ajánlatos figyelembe venni a külföldi tapasztalatokat.

 

    

Magyar oktatási intézmények egymás közelségébe telepítése

A óvoda, az alapiskola és a középiskola szomszédsági helyzetének kialakítására jó példa a lévai megoldás. Léván évtizedek óta a mostoha körülményekkel dacolva igyekeztek a magyar alapiskolát megtartani. Az elmúlt hat évtizedben hatszor kényszerült költözni az iskola, most  úgy néz ki, állandó helyük lett. A magyar alapiskola 2009-ben költözhetett át a Jesensky utcai épületbe. A magyar óvoda és a magyar alapiskola iskolatanácsának és szülői szövetségnek indítványozására a lévai képviselők 2011-ben jóváhagyták az óvoda költöztetését is a Jesensky utcába, majd 2015-ben a Czeglédi Péter Református Gimnázium is ebbe az utcába költözött. Az intézmények külön igazgatásúak, de egymás szomszédságában kialakult együttműködésük kedvező és bíztató jövőképet jelent a lévai magyar közösségnek.

 

Egyházi iskolák működtetése

Olyan kistérségekben, vagy régiókban, ahol a 89-es rendszerváltozás után a településhálózat nem rendelkezett mindenki számára könnyen elérhető kisiskolával, illetve a hagyományos keresztény értékek és a közösségi kötelékek erősek voltak egyházi kisiskolák jöttek létre. Ezek egy része az ipolymenti településekhez kötődik, ahol katolikus kisiskolák sora nyílt meg az 1990-es években. Óvár, Ipolyhídvég, Nagycsalomja, Kelenye, majd Paláston és Dunaszerdahelyen nyílt teljes szervezettségű egyházi iskola. Jóval később 2010-ben Szádudvarnokméhészen is nyílt meg katolikus kisiskola. Sajnálatos tény, hogy az ipoly-menti kisiskolákból már csak az óvári és az ipolyhídvégi? iskola maradt meg.    

A református egyházközségek is aktívak voltak, a martosi kisiskola, a környező településekről is diákokat befogadó kétyi, az alistáli és az ung-vidéki Vaján iskoláinak megszületése, majd a rozsnyói református iskola bizonyítja ezt.

Az Ipolyságon, Komáromban katolikus alapiskolák jöttek létre, melyek napjainkra iskolaközpontokká váltak. 1992-ben Gútán 8 éves katolikus egyházi gimnázium, 2001-ben  Léván 4 éves  református gimnázium, 2015-ben Szepsiben katolikus iskolaközpont jött létre.

            Az egyházi kisiskolák sorsa azt jelzi, hogy a közösségek szükséghelyzetben, a rájuk erőszakolt ideológiai nyomás alatt megtalálták a cselekvés módját, de a későbbiekben volt eset, hogy az intézmények vezetőinek az állami, vagy az önkormányzati beavatkozások ellenében kellett megvédeniük iskoláikat. Az iskolaközpontok létrejötte azt mutatja, hogy anyagi források esetében van lehetőség az egyházi iskolák fejlesztésére.

Az elkövetkezőkben egy nehezebb időszakban jöhet olyan helyzet, amikor az iskolafenntartásnak ez a módja fog segíteni bennünket iskolahálózatunk megtartásában. Mivel az egyházi, a magán és az alapítványi iskolák egy kiszámítható finanszírozási törvény esetén védettebbekké válhatnak a központi beavatkozásoktól, rendkívüli körülmények, a helyi feltételek megteremtése és igény esetén a szülők a non profit szervezetekkel, vagy az egyházközségekkel közösen kezdeményezhetik az önkormányzati iskola alapítványi vagy egyházi iskolai intézménnyé transzformálását.

           

Alap- és középiskolák összevonása

Az elmúlt időszakokból is találunk sikeres példákat az alapiskolák és a középiskolák összevonására pl. Pozsony, Kassa, vagy Szepsi esetében. Amennyiben a  fenntartó megyei és helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozó intézmények megegyeztek a fenntartói kötelezettségek átadásáról, átruházásáról, illetve az iskolák megegyeztek a közös igazgatás formájáról.

Jó megoldásként tarthatjuk számon, hogy a  rozsnyói Fábry Zoltán Alapiskola az mellett, hogy jelentős erőfeszítéseket tesz a hátrányos helyzetű, nagyrészt magyar roma diákok iskolai beiskolázása érdekében, az iskola vezetése 2011-től szakiskolával bívítette az iskola profilját. A szakiskolával való bővítéssel az iskola a hátrányos helyzetű diákok továbbtanulási esélyeit igyekezett növelni, másrészt ezzel javította az iskolaépület kihasználtságát, mely a 1996-ban létrejött a Rozsnyói Református Egyházközség MTNy Alapiskolájának elköltözése óta gondot jelentett az iskola számára. A rozsnyóihoz hasonló megoldások az anyaországban szintén megvannak, nálunk is példát jelenthetnének az intézmények számára. Az így létrehozott, vagy csatolt középiskolával esély adnak a diákoknak a középiskolai tanulmányokra.

 

Iskolai konfliktusok

            A felvidéki településeken az iskolák esetében is kialakulhatnak konfliktusok. A utóbbi években Gútán, Kétyen, Muzslán, Pogrányban alakultak ki ilyen helyzetek, melyek nagyobb nyilvánosságot kaptak, de megoldásuk a helyiekre hárult.

A nagyszarvai esetnek azonban a településen túlmutató összefüggései voltak, vannak. Az itteni konfliktus a gazdasági és társadalmi változások következménye, mely hatással van egy egész régióra, s azon belül annak az anyanyelvi oktatásra. A Pozsony fővárosból való városi lakosság kiáramlásának a hatása különösen a Felső-Csallóközt és Szenc környékét érinti. Ezeknek a demográfiai változásoknak a következményeit kezelni kell. Nem ad hoc módon, mint azt a nagyszarvai eset kapcsán láttuk.

A helyi önkormányzat a Nagyszombati Helyszínnel Működő Járási Oktatási Hivatal Hivatallal  közösen igyekezett megoldást találni a betelepülő szülők igényére, hogy gyermekeik számára biztosítsák a környéken a szlovák nyelvű oktatást.  Miután a szülők számára ez a helyzet nem felelt meg, a kormányfő tevékeny részvétele az államhatalom részéről konfliktussá dagasztotta a kialakult helyzetet. A nagyszarvai eset megoldása miatt az oktatási törvénynek azonnali módosítására került sor.  Pedig a kérdésnek nem csak oktatási dimenziói, de azon túl önkormányzati, urbanisztikai, demográfiai, közlekedési, nemzetiségi, stb. vetületei is vannak. A környék gyarapodó új lakótelepeinek gombamódra szaporódó házaiba költöző lakosok infrastrukturális  ellátottságát egyszer meg kell teremteni. Igaz, akkor már ehhez a telkek eladásából és a lakótelepek beruházóinak nyereségéből egy eurocent sem fog jutni.

A felvidéki magyar politikának sajnos a rendszerváltás óta nincsenek még alternatív válaszai sem az ilyen  problémák tisztességes kezelésére. A szlovák-magyar együttélés, viszony perspektíváját határozhatja meg ezeknek a kérdéseknek a megoldása. A problémakör  állapotát megítélni hivatott politikusok ilyenkor hallgatnak, vagy konstatálnak. A felső-csallóközi változások az oktatásnál és a szlovák-magyar viszonynál is sokkal komplexebb kérdéskört érintenek, melyek alaposabb és mélyebb szakértői és politikusi megoldásokat kívánnak.

 

A központi iskolák és a vonzáskörzetükben levő iskolák viszonya

 

Ha a városkörnyéki kisiskola fenntartását a helyi település önkormányzata a továbbiakban nem tudja felvállalni, mérlegelje a központi iskola által igazgatott kihelyezett osztályok működtetését akár összevont évfolyamokkal is. A legkisebb diákokat így meg lehet kímélni a napi utazás fáradalmaitól. A központi szereppel bíró iskola térségi iskolaközponttá váljon és saját normatív támogatásának terhére, valamint a település anyagi hozzájárulása mellett kihelyezett részlegeként működtesse a kisiskolát.

A városkörnyéki iskolák megmentése érdekében lehetőségként merül fel, hogy külső forrásbővítéssel, kiváló pedagógusok kiválasztásával megteremtsék a színvonalas oktatás helyi feltételeit, célcsoportra irányított oktatási programmal, vonzó, oktatáson kívüli szabadidős programokkal. Kedvező esetben így a városi iskola mellett jó minőségű kisiskola jöhet létre, mely alternatívát jelenthet és vonzó lehet a városi családok számára is.

A kistérségi oktatási hálózat átalakítása során az érdekeltek és a döntéshozók még az iskolák közötti erős rivalizálás ellenére is igyekezzenek előítéleteiket leküzdeni, egyeztessék az érdekeiket, s a minőségi oktatást és a diákok érdekeit szem előtt tartva, külső szakemberek bevonásával objektív értékelések alapján hozzák meg a döntést. A külső szakemberek többek között értékeljék az iskolák eddigi teljesítményét a minőségi munka, a szülői elégedettség, az arculatépítés, a szabadidős és tehetséggondozó programok terén is.

Igény esetén és kedvező feltételek megléte esetén mérlegeljék az önkormányzati iskola alapítványi vagy egyházi iskolai intézménnyé transzformálását. Az iskolahálózat optimalizálásakor ajánlatos kistérségi oktatási megbeszélések összehívása az érdekeltek közös szervezésében és részvételével. Több iskolában van példa arra, hogy az iskolák a városok művészeti iskoláival és a  szabadidő központokkal szakköröket, magyar nyelvű foglalkozásokat telepítenek a iskolákba.  

A szlovákiai magyar közösség évek óta tartó politikai megosztottsága konfliktust generáló tényezőként szerepel az oktatási hálózatba töténő beavatkozások során.

 

Iskolaközpontok létrehozása

  Iskolaközpontok kialakítására tőbb példát is találunk a közelmúltból. Ilyen sikeres történetek az egyházi fenntartású iskolaközpontok kialakítása:

Komáromban

A Marianum 1994-től ének-zene tagozatos egyházi alapiskolaként kezdte újonnan működését jogelődjének 1947-es államosítása után. 2000-ben egyházi gimnázium, majd 2001-ben egyházi óvoda nyílt meg. E három intézményből 2005-ben jött létre a Marianum Egyházi Iskolaközpont, amely saját kollégiummal is rendelkezik. 2019/20-as tanévben az alapiskola osztályaiban 239, a négyéves gimnáziumi osztályokban 70 diák tanul.

 Ipolyságon

Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus MTNy Alapiskola 1992-ben jött létre, majd  1995-ben nyitották meg a nyolcosztályos gimnáziumot. A két intézményt 2009-ben vonták egy igazgatóság alá, 2011-ben megnyitották az óvodarészleget. Az iskolaközpontban az óvodai osztályokon kívül 2019/20-as tanévben alapiskolai és négyéves gimnáziumi osztályok működnek. 

Szepsiben

A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontot az óvoda, az alapiskola és a gimnázium alkotja. 2015-ben alakult az alacsony diáklétszám miatt megszüntetett megyei fenntartású gimnázium helyett. 2019/20-as tanévben az alapiskola osztályaiban 133, a négyéves gimnáziumi osztályokban 32 diák tanul bérelt helyiségekben. Az iskolaközpont leendő épületének alapkövét 2018 novemberében tették le a város szívében található, közel háromhektáros területen. Majdan itt kap helyet mindhárom intézmény: az óvoda, az alapiskola és a gimnázium. Az épületbben az osztályok és a szaktantermek mellett, kápolna, tornaterem, fedett uszoda, könyvtár, tornacsarnok és a kollégium is kiépül. Az iskola iskolabusszal is rendelkezik.

            Gútán 

Gútán 1992-ben jött létre a 8 éves egyházi gimnázium, mely később felvette a Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium nevet. 2010-ben megnyitotta kapuit a Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola, melynek a 2018/19-es tanévben 155 diákja volt. A gimnáziumban a 8-éves képzést az iskola jelenlegi felújítása után felváltja a 4-éves képzés. A 2019/20-as tanévben a gimnáziumi részleg szünetelteti működését. 2012/13-as tanévben létrejött az egyházi óvodai osztály. Az iskolaépület felújítása anyaországi támogatással valósul meg, mely tartalmazza az egyházi iskola felújítását-bővítését,  tornaterem építését, valamint az óvodai játszópark kialakítását.

 

A felvidéki magyar közélet nyitottabbá tétele, a problémákkal való szembenézés, a megalapozott vélemények megvitatása és a regionális tudat megerősödése segítheti a minőségi oktatás, valamint a hatékonyan működő oktatási hálózat kialakulását.

Középiskolák

 

Magyar nyelven oktató középiskolák statisztikája 1980-tól 2020-ig                                                    

	Gimnáziumok			Szakközépisk./Szakmunkásképzők			G + Sz
Tanév	Magyar	Szlov-Magy	Diákszám	Magyar	Szlov-Magy	Diákszám	Diákszám összesen
1980/1981	12	6	3702	11	37	9336	13038
1990/1991	10	8	3782	11	39	9733	13515
2000/2001	16	8	4675	15	40	8409	13084
2009/2010	19	7	4787	9	37	8333	13120
2019/2020	16	7	3175	14	22	5585	8760

 

Az adatok alapján a magyar gimnáziumok száma a 89-es rendszerváltozás előtt pl. a nagymegyeri magyar és az ógyallai vegyes gimnázium leépítésével lecsökkent. 2000 táján az egyházi gimnáziumok is megnyitották kapuikat, melyek kizárólag magyar nyelvű intézmények voltak és maradtak. Az ipolysági  Fegyverneki Ferenc  Egyházi Gimnázium  létrehozását az 1990-es években az ipoly-menti falvakban létrehozott egyházi kisiskolák diáklétszáma is  serkentette. Magán gimnázium csak Dunaszerdahelyen jött létre, mely ma is sikeresen  működik. 

A szakközépiskolák esetében a rendszerváltást követően a magyar magán szakközépiskolák hálózata  jelentősen bővült, és ellensúlyozni tudta az állami magyar szakiskolák vegyessé válásának   folyamatát, mely a mai napig tart.  A magán szakiskolák nyitását az állami szakiskolák tanárai közül a rátermetteb, előrelátó tanárok kezdeményezték. Mivel abban az időben a magán iskolák számára a működtetési támogatás a felét sem érte el az állami iskolák fenntartási költségeinek, ezért a kezdeteknél a tandíjkötelezettség  visszafogta a diákok és a szülők kezdeti kezdeti lendületét. Szerencsére ezt a folyamatot  a kezdeteknél anyaországi források is  segítették. Ezeknek a magyar szakközépiskoláknak  vegyes iskolává válása csak rendkívüli esetekben történik  meg. 

 

Gimnáziumok

Magyar nyelven oktató gimnáziumok jegyzéke és adataik 1983/84-ben

S.sz.	Település	Nyelv	Osztályszám	Diákszám
1.	Pozsony	M	9	273
2.	Szenc	M	4	139
3.	Somorja	M	8	236
4.	Dunaszerdahely	M	12	419
5.	Galánta	M	12	348
6.	Komárom	M	16	447
7.	Érsekújvár	SzM	8/	220
8.	Párkány	SzM	7/12	192
9.	Zselíz	M	8	219
10.	Ipolyság	M	8	248
11.	Fülek	SzM	8/12	185
12.	Rimaszombat	SzM	4/12	102
13.	Tornalja	SzM	4/8	174
14.	Rozsnyó	SzM	4/12	81
15.	Szepsi	M	4	83
16.	Kassa	M	8	148
17.	Nagykapos	SzM	4/8	95
18.	Királyhelmec	SzM	4/16	159
			összesen	3768

 

 

Gimnáziumok Szlovákiában a 2019/20-as tanévben, melyekben magyar nyelven folyik oktatás a diáklétszámok összehasonlításával a 2014/15-es és a 2019/20-as évben

S. sz.	Iskola	Nyelv	Helység	Diáklétszám 2014/15	Diáklétszám 2019/20
1.	MTNy Gimnázium, Duna utca	M	Pozsony	176	146
2.	Szenczi Molnár A. MTNy Gimn.	M	Szenc	31	4
3.	Madách Imre MTNy Gimnázium	M	Somorja	216 = 122+94*	214 = 83+131*
4.	Vámbéri Ármin MTNy Gimnázium	M	Dunaszerdahely	365 = 266+99*	248 =233+15*
5.	MTNy Magán Gimnázium, Szabó L.	M	Dunaszerdahely	178	215
6.	Középfokú Sportiskola	M	Dunaszerdahely	79	77
7.	Kodály Zoltán MTNy Gimnázium	M	Galánta	275 = 196+79*	260 = 173+87*
8.	Pázmány Péter MTNy Gimnázium	M	Érsekújvár	144	102
9.	Gimnázium	M	Párkány	101 = 84+17*	74
		Sz		65	20
10.	Selye János MTNy Gimnázium	M	Komárom	565 =478+87*	556 =388+168*
11.	Marianum Egyházi Iskolaközpont	M	Komárom	79	70
12.	Nagyboldogasszony Egyh. Gimn.	M	Gúta	25 = 0+25*	-
13.	Szondy György MTNy Gimnázium	M	Ipolyság	102	74
14.	Fegyverneki F. Közös Igazg. Kat. MTNY Egyházi Gimnázium	M	Ipolyság	55	65
15.	Czeglédi Péter MTNY Ref. Gimn.	M	Léva	40	39
16.	Comenius Gimnázium	M	Zselíz	75	54
		Sz		67	11
17.	Gimnázium	M	Fülek	160 = 63+48*	117 = 83+34*
		Sz		87	42
18.	Tompa Mihály Ref. Gimnázium	M	Rimaszombat	105= 23+92*	173 = 67+106*
19.	Iván Krasko Gimnázium	M	Rimaszombat	45	73
		Sz		283=183+100*	327=193+134*
20.	P. J. Šafárik Gimnázium	M	Rozsnyó	48	64
		Sz		280=141+139*	355=225+130*
21.	B.Salkaházi Sára Egyh.Gimn.	M	Szepsi	28	32
22.	Márai Sándor MTNy Gimnázium	M	Kassa	144	121
23.	Gimnázium	M	Nagykapos	111	85
		Sz		84	56
24.	Gimnázium	M	Királyhelmec	215=102+113*	197 = 81+116*
		Sz		205 = 91+114*	198 = 75+123*
			Összesen magyar	nyelven tanul	2403

A *-gal jelölt számok a nyolcéves gimnáziumi osztályok diáklétszámát jelentik.

           

 

A gimnáziumok helyzetének összehasonlítása az 1983/84 és a 2019/20-as tanévben

Magyar nyelven oktató gimnáziumok a 2019/20-as tanévben

A gimnáziumok között 17 magyar tanítási nyelvű iskolát találunk. Ezek közül 9 általános gimnázium, egy Sportiskola. Egy iskola magángimnázium, 6 iskola egyházi fenntartású intézmény.  Hét intézmény szlovák-magyar részleggel bíró vegyes gimnázium.

 

Megszüntetett gimnáziumok:

A 1980-as években már működő magyar gimnázium, vagy magyar gimnáziumi tagozat  közül 2018-ban a tornaljai vegyes gimnázium, illetve 2019-ben a nagymegyeri gimnázium szűnt meg.

A tornaljai gimnáziumot a Besztercebányai Megyei Önkormányzat a rimaszombati Ivan Krasko Gimnáziummal vonta össze 2018 júniusában. A 2014/15-ös tanévben a magyar részlegen 122 = 63+59* diák, a szlovák részlegen 30 diák tanult. A 2017/18-as tanévben 74 diák látogatta a 300 diák befogadására alkalmas iskola épületét. A város részéről felmerült az alapiskola és a gimnázium összevonása városi fenntartással, de ezt a javaslatot a megye vezetése nem támogatta. A iskolabezárás időpontjában már csak a magyar részlegen tanultak diákok, akik többségében a rimaszombati gimnáziumban nyertek elhelyezést.

A nagymegyeri Korvin Mátyás MTNy Gimnáziumot Nagyszombat Megye Önkormányzata 2019-ben szüntette meg. Az 2017/18-as tanévben érettségizett az utolsó 19 diák. A 2015-ben már csak 4 jelentkező volt az iskolába, annak ellenére, hogy a gimnázium vonzáskörzetének alapiskoláiban évente közel 100 diák fejezi be a magyar alapiskolát (Csilizradvány, Alistál, Ekecs, Lakszakállas, Csicsó). Az iskola megszűnését befolyásolta, hogy a közeli két dunaszerdahelyi, a két komáromi és a győri gimnáziumok, illetve e városok szakközépiskolái túl erős konkurenciát jelentettek a gimnázium számára, illetve az, hogy a mindkét iskolát irányító iskolavezetés a helyzetet mérlegelve a gimnáziummal egy épületben levő magyar-szlovák osztályokkal működő Kereskedelmi Akadémia fejlesztését helyezte előtérbe. (A nagymegyeri Magyar Gimnáziumot 1957-ben alapították, de 1982-ben megszüntették, 1991-ben újra megnyitották. Közben 1978-ban a városban létrehozták a vegyes szakközépiskolát.)

 

A gimnáziumok várható átalakulása, módosulása:

A szenci gimnáziumi osztály a 2019/2020-as tanévben várhatóan megszűnik, az iskola szakiskolává alakul. Szencen a Szenczi Molnár Albert MTNy Gimnázium a MTNy Összevont Iskola keretében működik, melynek teljes diáklétszámából (119) a gimnáziumi osztályba csak 4 diák jár. A további diáklétszámok az óvodapedagógiai és nevelői osztály (85), a logisztikai (25) és vállalkozói (5) osztály diáklétszámaiból  tevődik össze.

A gútai egyházi iskola napjainkban nem működtet gimnáziumi osztályt. Gútán 1992-ben nyitotta meg kapuját a 8 éves egyházi gimnázium, mely később felvette a Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium nevet. 2010 szeptember 1-jén megnyitotta kapuit a Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola, melyben a 2018/19-es tanévben a statisztikai adatok szerint az alsó tagozaton 81, a felső tagozaton74 diák tanul. A gimnázium vezetése tervezi, hogy a 8-éves képzést az iskola felújítása után felváltja a 4-éves képzés. A 2019/20-as tanévben a gimnáziumi részleg szünetelteti működését (a statisztika szerint gimnáziumi osztályba nem jár  diák.) 2012/13-as tanévben létrejött az egyházi óvodai osztály. Az iskolaépület teljes felújítása és bővítése anyaországi támogatással napjainkban, mely tartalmazza az egyházi iskola felújítását,  tornaterem építését, valamint az óvodások számára játszópark kialakítását.Az iskola előtt két út áll: a tervek szerint működtetni fog érettségivel végződő 4 évfolyamos, vagy 8 évfolyamos osztályt, vagy a komáromi Marianum közelségében elsősorban a komáromi iskolaközpont 4 évfolyamos gimnáziumának a diákutánpótlását fogja biztosítani.

Összehasonlítva a magyar nyelven oktató gimnáziumok 2019/20-as jegyzékét a 1983/84-es tanév jegyzékével, a gimnáziumok területi elhelyezkedésében nagy változásokat nem látni. Az előző időszakban 18 iskola szerepelt a jegyzékben 3768 diákkal, napjainkban 24 iskola 2403+256 = 2659 diákkal. Napjainkban 1109 diákkal kevesebb jár a 4 éves gimnáziumi osztályokba, illetve a 8 éves gimnáziumi osztályok kvinta-oktáva osztályaiba.

 

Az alacsony diáklétszámú gimnáziumok jövője:

 Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium a szlovák-magyar közös igazgatású érsekújvári gimnáziumból jött létre, amikor az iskola magyar részlege 2004-ben visszaszerezte önállóságát. Napjainkban a diáklétszám zsugorodásával felmerült az összevonás a helyi alapiskolával. A folyamat kimenetele a két oktatási intézmény vezetésének a megegyezési szándékán, a város által nyújtott lehetőségeken és a megyei önkormányzat hozzáállásán múlik.

A párkányi vegyes gimnázium diáklétszáma a magyar és a szlovák tagozaton is lecsökkent. A vonzáskörzetből jóval kevesebb diák érkezik a gimnáziumba, melynek gondjai vannak az épület fenntartásával is.

A Garam és az Ipoly-mentén fekvő kisebb diákszámú gimnáziumok a kistérségek diákjainak középfokú oktatását szolgálják. Az ipolysági Szondy G. (74), a lévai református gimnázium (39), a zselízi összevont (54) gimnáziumok jövője a működtetés szempontjából a diáklétszám, illetve az általuk hatékonyan üzemeltethető épületrész függvénye. Egyéb szempontok (helyi, megyei önkormányzati és egyházi fenntartás, az alapiskolával való összevonás, profilváltás, oktatásminőségi mutatók, stb.) alapján a konkurens környezetben való helytállás határozza meg sorsukat. Kollégiumi helyek biztosításával a párkányi, az érsekújvári és a komáromi gimnáziumok, vagy a szélesebb régió szakközépiskolái is hatással lehetnek a régió végzős alapiskolás diákjainak az iskolaválasztására.

A füleki, a rimaszombati Krasko, a rozsnyói Šafárik és a nagykaposi vegyes gimnáziumok magyar tagozatainak működtetése anyagilag nincs veszélyben, jövőjük a pedagógusok minőségi munkájától és a környék magyar lakossága identitásmegőrzésének fokától függ. A vegyes füleki gimnázium esetében a működtetési költségek kiegészítéséhez nem csak a kisebb diákszámú szlovák részleg, de a magyar 8 éves gimnáziumi osztályok is hozzájárulnak.  

 

Az elfogadható diáklétszámmal működtetett gimnáziumokkal kapcsolatos információk:

Madách Imre MTNy Gimnázium közös épületben található a M.R. Štefánikról elnevezett szlovák gimnáziummal. Mindkét iskolában jelentős részt képviselnek a 8 éves gimnáziumi osztályok.

A dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin MTNy Gimnáziumban A 2014/15-ös tanévben még 365 diák tanult, napjainkban 248 diák folytat az iskolában tanulmányokat. Az iskola diáklétszáma a Magán Gimnázium létrehozása után fokozatosan lecsökkent.A Magán Gimnázium diáklétszáma megközelítette a megyei fenntartású Vámbéry Gimnázium diákszámát. A közeljövőben a két iskola nemes versengése az iskolák minőségi munkáját segítheti.

A Középfokú Sportiskola  keretében gimnáziumi, sportgimnáziumi és sportmenedzser szakirányzatú osztályok működnek. A 2019/20-as  tanévtől az addigi Sportgimnázium megnevezés a törvénymódosításból adódóan Középfokú Sportiskolára változott.

A galántai Kodály Gimnázium és a szlovák Matuška Gimnázium egy épületben foglal helyet. A nyolcéves gimnáziumi formának mindkét iskolában történő bevezetésével az 1990-es évek elején az iskolaépület kicsi lett a két iskola számára. A 2010-es évektől csökkent a diákok száma a négyéves formában, de kisebb érdeklődés mutatkozik a 8 éves gimnáziumi tanulmányok iránt is.

A komáromi Selye Gimnáziumban a legnagyobb diákszámmal működő magyar gimnázium a felvidéken. Az intézményben a 4 és 8 éves tanulmányi szakon kívül 2006 és 2013 között 6 évfolyamos gimnáziumi osztály is működött.

A Marianum 1994-től ének-zene tagozatos egyházi alapiskolaként kezdte újonnan működését jogelődjének 1947-es államosítása után. 2000-ben az egyházi gimnázium, majd 2001-ben az egyházi óvoda nyílt meg. E három intézményből 2005-ben jött létre a Marianum Egyházi Iskolaközpont, amely saját kollégiummal is rendelkezik.

Az ipolysági Szondy Gimnázium 74 diákkal és a szlovák-angol bilingvális gimnázium 68 diákkal egy épületben működik évtizedek óta. Az előző évekhez képest a magyar iskola diáklétszáma csökkenő, a szlováké az 5 éves bilingvális oktatás bevezetésével növekvő tendenciát mutat. Itt nem teremhiánnyal küszködnek, de az épület gazdaságos kihasználásával néznek szembe.

Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus MTNY Egyházi Gimnázium az iskolaközpont keretében működik. Az egyházi alapiskolaként jött létre 1992-ben, majd  1995-ben nyitották meg a nyolcosztályos gimnáziumot. A két intézményt 2009-ben vonták egy igazgatóság alá, 2011-ben megnyitották  az óvodarészleget. Az iskolaközpontban a 2019/20-as tanévben 283 diák  (218 alapiskolás és 65 gimnazista) tanul.

Czeglédi Péter MTNY Református Gimnázium 2001 óta mködik, alacsony diáklétszámmal rendelkezik. Néhány éve kedvező helyre költözött. Fenntartását a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Lévai Egyházközség biztosítja.

A rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium elődje az Egyesült Protestáns Gimnázium a szabadságharc leverése után, 1853-ban jött létre. Az I. világháborút követően az intézményt 1923-ban államosították, 1940-ben ugyan visszakapta felekezeti jellegét, de 1945-ben a többi magyar iskolával együtt  újra betiltották. A Tompa Mihály Református Gimnázium megalakulásától kezdődően ennek az iskolának a szellemi örökségét kívánta tovább vinni. 1999-ben a nyolcéves gimnáziummal indult, a négyéves osztályt 2001-ben hozták létre, 2002-ben megkezdte működését az iskola diákotthona. A gimnázium jól felszerelt, felújított iskolaépület műemlék, Díszteremmel rendelkezik. Az iskolának felújított szecessziós tornaterme van. Az iskolaépület mögött nagy udvar és felújított sportpálya található.

A rimaszombati Iván Krasko Gimnázium és a rozsnyói P. J. Šafárik Gimnázium nagyobb szlovák és kisebb magyar részlegekkel rendelkeznek. A szlovák részlegeken 8 éves gimnáziumi osztályok is működnek. 2018-ban a megszüntetett tornaljai gimnázium magyar részlegének diákjai itt folytaták tanulmányaikat. 

A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Gimnázium a Szepsiben kiépülő Egyházi Iskolaközpont része 2015-ben alakult az alacsony diáklétszám miatt megszüntetett megyei fenntartású gimnázium helyett. Az iskolaközpont leendő épületének alapkövét 2018 novemberében tették le a város szívében található, közel háromhektáros területen. Itt kap helyetmindhárom intézmény: az óvoda, az alapiskola és a gimnázium. Az épületből az osztály és szaktantermek mellett nem hiányozhat a kápolna, a tornaterem, a fedett uszoda, a könyvtár, tornacsarnok és a kollégium sem. Az iskola iskolabusszal is rendelkezik.

            A kassai Márai Sándor MTNy Alapiskola és Gimnázium a 2. világháború után 1950-ben nyitotta meg kapuit. Az iskola fenntartója Kassa Megye Önkormányzata.

            A nagykaposi vegyes gimnázium 1957-ben alakult magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnáziumként közös igazgatósággal az Ung-vidék központjában. Az iskola diáklétszáma az elmúlt években csökken a 4 éves gimnáziumi egy-egy évfolyamonkénti párhuzamos osztályokban.

A királyhelmeci vegyes gimnázium Bodrogköz legnagyobb magyar oktatási intézménye közel 200 magyar és ugyanannyi szlovák diákkal. Az iskola szlovák és magyar részlegén is a 4 éves osztályok mellet 8 évfolyamos gimnáziumi osztályokat nyitnak minden tanévben. Évente egy osztálynyi végzős magyar alapiskolás diák magyarországi középiskolába íratkozik be.

 

Nyolcéves magyar tagozatok a felvidéki gimnáziumokban

 

A felvidéki magyar gimnáziumok nyolcéves tagozatán tanuló diákok létszáma

(2019/2020-as tanév)

 

S. sz.	Iskola	Nyelv	Helység	Diáklétszám/osztályszám
				primo-kvarta	kvinta-oktáva
1.	Madách Imre MTNy Gimnázium	M	Somorja	67/4	64/4
2.	Vámbéri Ármin MTNy Gimnázium	M	Dunaszerdahely	15/1	-
3.	Kodály Zoltán MTNy Gimnázium	M	Galánta	61/4	26/2
4.	Selye János MTNy Gimnázium	M	Komárom	89/4	79/4
5.	Gimnázium	M	Fülek	34/3	-
6.	Tompa Mihály MTNy Gimnázium	M	Rimaszombat	69/4	37/3
7.	Gimnázium	M	Királyhelmec	66/4	50/4
				összesen	256/17

 

A 2013/2014-es tanévben 12 felvidéki gimnáziumban működtettek magyar 8 éves gimnáziumi osztályt. A 2019/20-as tanévben már csupán 7 gimnáziumban maradt meg a 8 éves tagozat.

A 2013/14-es tanév óta a következő iskolákban szűnt meg a 8 éves magyar gimnáziumi osztály: Egyházi Gimnázium Gúta, Pázmány Péter Gimnázium Érsekújvár, Egyházi Gimnázium Ipolyság, Gimnázium Párkány, Gimnázium Tornalja.        

Ezeknek az osztályoknak akkor van létjogosultságuk, ha a régióban van elég diák a tehetségek kiválogatásához, s ha e diákok fejlődéséhez a gimnázium és környezete képes megteremteni a tehetségek fejlődéséhez szükséges kiváló feltételeket, szükség esetén ezt kiegészítve kollégiummal, az anyagilag rászorulók részére ösztöndíjjal. Egyébként a gimnázium feléli a környező alapiskolák felső tagozatait.

 

Szakközépiskolák

 

Magyar nyelven oktató szakközépiskolák jegyzéke és adataik 1983/84-ben 

4 éves tanulmányi idő

 

S.sz.	Település	Iskola	Nyelv	Osztályszám	Diákszám
1.	Pozsony	Vegyipari Szakközépiskola	SzM	4/16	117
2.	Dunaszerdahely	Mezőgazd. Műszaki Szakközépisk.	M	12/12	397
3.	Dunaszerdahely	Egészségügyi Szakközépiskola	M	8/8	270
4.	Nagymegyer	Közgazdasági Szakközépiskola	SzM	8/12	272
5.	Vágsellye	Vegyipari Szakközépiskola	SzM	3/12	99
6.	Komárom	Gépipari Szakközépiskola	SzM	20/29	665
7.	Komárom	Mezőgazd. Műszaki Szakközépisk.	M	10/10	294
8.	Ógyalla	Pedagógiai Szakközépiskola	SzM	4/8	150
9.	Érsekújvár	Elektrotechnikai Szakközépiskola	SzM	8/17	226
10.	Érsekújvár	Közgazdasági Szakközépiskola	SzM	4/8	162
11.	Érsekújvár	Egészségügyi Szakközépiskola	SzM	4/12	131
12.	Surány	Közgazdasági Szakközépiskola	SzM	4/9	123
13.	Léva	Gépipari Szakközépiskola	SzM	3/16	71
14.	Losonc	Építészeti Szakközépiskola	SzM	8/15	220
15.	Losonc	Mezőgazd. Műszaki Szakközépisk.	SzM	4/12	103
16.	Losonc	Pedagógiai Szakközépiskola	SzM	4/11	148
17.	Rimaszombat	Közgazdasági Szakközépiskola	SzM	5/9	150
18.	Tornalja	Mezőgazd. Műszaki Szakközépisk.	M	6/6	213
19.	Szepsi	Mezőgazd. Műszaki Szakközépisk.	SzM	4/11	116
20.	Rozsnyó	Egészségügyi Szakközépiskola	SzM	4/8	120
21.	Kassa	Gépipari Szakközépiskola	M	20/20	560
22.	Kassa	Közgazdasági Szakközépiskola	SzM	4/24	126
23.	Nagykapos	Mezőgazd. Műszaki Szakközépisk.	SzM	4/8	125

 

 

Az 1970-es évek végén és a az 1980-as évek elején a magyar diákok 5 magyar és 18 szlovák-magyar (vegyes) szakközépiskolában folytathatták tanulmányaikat, a népgazdaság igényeivel összhangban főképpen a következő szakokon: gépipar, magasépítészet, erősáramú elektrotechnika, ökonómia, növénytermesztés, állattenyésztés, óvónőképzés, egészségügyi nővér. Az 1980-ban a 155 magyar osztályban 4858 diák tanult.

 

Magyar nyelven oktató szakmunkásképzők jegyzéke és adataik 1980-ban 

3 éves tanulmányi idő

 

S.sz.	Település	Iskola	Nyelv	Osztályszám
1.	Pozsony	Építészeti Szakmunkásképző	SzM	3/21	75
2.	Somorja	Szakmunkásképző	SzM	8/12	234
3.	Dunaszerdahely	Építészeti Szakmunkásképző	M	15/15	412
4.	Dunaszerdahely	Szakmunkásképző	M	21/21	583
5.	Galánta	Szakmunkásképző	SzM	1/36	20
6.	Galánta	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	3/12	92
7.	Vágsellye	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	3/10	56
8.	Komárom	Gépipari Szakmunkásképző	SzM	15/27	435
9.	Komárom	Szakmunkásképző	SzM	13/19	394
10.	Karva	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	M	12/12	330
11.	Ógyalla	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	8/12	199
12.	Érsekújvár	Építészeti Szakmunkásképző	SzM	6/19	155
13.	Udvard	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	7/14	173
14.	Párkány	Papíripari Szakmunkásképző	SzM	2/20	60
15.	Ipolyság	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	9/15	260
16.	Losonc	Építészeti Szakmunkásképző	SzM	4/15	88
17.	Fülek	Gépipari Szakmunkásképző	SzM	7/10	189
18.	Buzitka	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	4/9	115
19.	Rimaszombat	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	3/11	65
20.	Tornalja	Ruhaipari Szakmunkásképző	SzM	2/10	59
21.	Rozsnyó	Gépipari Szakmunkásképző	SzM	2/15	66
22.	Csécs	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	2/13	66
23.	Barca-Kassa	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	3/14	93
24.	Szőlőske	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	3/9	77
25.	Királyhelmec	Szakmunkásképző	SzM	12/14	293
26.	Perbenyik	Mezőgazdasági Szakmunkásképző	SzM	6/12	139
27.	Nagykapos	Energetikai Szakképző ( Vaján)	SzM	1/12	20

Az iskolák legtöbb esetben a szakágazati minisztériumhoz tartoznak. Fenntartói ezen minisztériumok nagyvállalatainak igazgatóságai, intézetei. Az általános szakképzők fenntartói a kerületi  nemzeti bizottságok voltak.    A szakágazatok a nagyobb üzemek profiljához alkalmazkodtak. Az iskolák fenntartói néhány esetben az üzemek, cégek, szövetkezetek.

A középiskolák 1980-as évekre vonatkozó adatainak a feldolgozása táblázatok formájában Fodor Zoltán, Nemzetiségi iskolák a Szlovák Szocialista Köztársaságban, SPN, Bratislava, 1985 című kiadványa alapján történt.

 

A magyar nyelven folyó szakközépiskolai oktatásra vonatkozó statisztika

a 2009/2010-es tanévre

 

Megyék		Nagy szombat	Nyitra	Beszterce-bánya	Kassa	Összesen
Magyar isk. száma	Állami isk.	3	1	-	-	4	9
	Magán isk.	2	3	-	-	5
Vegyes isk. száma	Állami isk.	4	12	7	9	32	37
	Magán isk.	4	1	-	-	5
Osztályok száma	Állami isk.	71	120,5	26	45,7	263,2	392,2
	Magán isk.	98	31	-	-	129
Diákok száma	Állami isk.	1731	2679	537	890	5837	8333
	Magán isk.	1854	642	-	-	2496

 

A magyar nyelven folyó szakközépiskolai oktatásra vonatkozó statisztika

a 2019/2020-as tanévre

 

Megyék		Nagy szombat	Nyitra	Beszterce-bánya	Kassa	Összesen
Magyar isk. száma	Állami isk.	3	3	-	3	9	14
	Magán isk.	2	3	-	-	5
Vegyes isk. száma	Állami isk.	4	7	4	4	19	22
	Magán isk.	2	-	1	-	3
Osztályok száma	Állami isk.	65,5	85	17	30,5	198	286
	Magán isk.	52	28	8	-	88
Diákok száma	Állami isk.	1246	1758	379	582	3965	5585
	Magán isk.	871	570	179	-	1620

 

Mint a táblázatból látható, a magyarul oktató szakközépiskolai oktatásban az utóbbi 10 év alatt az iskolák száma 46-ról 36-ra, az osztályok száma 392-ről 286-ra, a diákok száma pedig 8333-ról 5585-re csökkent. A 10 év alatti veszteség tehát 10 iskola, 106 osztály és 2748 diák.

 

Ezen belül az önálló magyar iskolák száma 9-ről 14- re növekedett, összesen 5-tel növekedett, viszont a szlovák-magyar vegyes iskolák száma 37-ről 22-re csökkent, összesen 15-tel csökkent.

A legjelentősebb csökkenés a vegyes állami szakközépiskolákat érintette, melyek száma száma 32-ről 19-re csökkent.

Az adatok tehát egyértelműen mutatják azt a tényt, hogy míg az önálló magyar iskolák képesek talpon maradni, sőt számuk növekszik, addig a szlovák-magyar vegyes szakközépiskolák 40%-a tíz év alatt bezárta kapuit.

 

Szakközépiskolák statisztikái a 2019/2020-as tanévben

 

Az 1989-es társadalmi változások a közigazgatás területi átszervezését és a középiskolák besorolását is módosították. A 3 kerület helyett 5 megye született, a szakmunkásképzők a szakközépiskolák egységes rendszerében nyertek besorolást.

 

Pozsony megye

Szenci járás

S. sz.	Iskola	Nyelv	Helység	Diáklétszám
				2014/15	2019/20
1.	MTNy Összevont Középiskola	M	Szenc	67	115

 

 

Nagyszombat megye

Dunaszerdahelyi járás

S. sz.	Iskola	Nyelv	Helység	Diáklétszám
				2014/15	2019/20
1.	Építészeti Szakközépiskola	M	Dunaszerdahely	199	137
2.	Szakközépiskola	M	Dunaszerdahely	505	418
3.	Vidékfejlesztési MTNy Szakközépiskola	M	Dunaszerdahely	273	310
4.	MTNy Magán Szakközépisk. VOCATIO spol.	M	Dunaszerdahely	524	445
5.	Műszaki Szakközépiskola, Karcsai u.	M	Dunaszerdahely	102	89
		Sz		46	45
6.	Egészségügyi Szakközépiskola	M	Dunaszerdahely	102	98
		Sz		91	91
7.	Kereskedelmi Akadémia	M	Nagymegyer	271	153
		Sz		61	69
8.	Magán Szakközépiskola, Horváth Ľ.	M	Nagymagyar	51	10
		Sz		0	3

 

Galántai járás

1.	Műszaki Szakközépiskola	M	Galánta	52	41
		Sz		233	205
2.	Magán Szakközépiskola, Takács A.	M	Diószeg	56	23
		Sz		0	34
3.	Magán Szakközépiskola  -TACSE	M	Hidaskürt	800	393

 

Nyitra megye

Érsekújvári járás

S. sz.	Iskola	Nyelv	Helység	Diáklétszám
				2014/15	2019/20
1.	MTNy Magán Szakközépiskola, Paulisz M.	M	Alsóbodok	70	34
2.	Összevont Szakközépiskola	M	Érsekújvár	223	223
		Sz		478	351
3.	Építészeti Szakközépiskola	M	Érsekújvár	34	-
		Sz		303	289
4.	Egészségügyi Szakközépiskola	M	Érsekújvár	84	58
		Sz		246	234
5.	Összevont Magán Szakközépisk. VSOM sro	M	Párkány	127	108
		Sz		150	214
6.	Műszaki Szakközépiskola	M	Párkány	125	140
		Sz		36	-

 

Komáromi járás

1.	Építészeti Szakközépiskola	M	Ógyalla	108	149
		Sz		77	100
2.	Műszaki Szakközépiskola	M	Ógyalla	90	61
		Sz		22	-
3.	MTNy Magán Szakközépiskola, Szokol D.	M	Gúta	350	299
4.	Műszaki Szakközépiskola	M	Komárom	255	316
		Sz		47	61
5.	Kereskedelmi és szolgáltat. Szakközépisk.	M	Komárom	293	175
		Sz		177	66
6.	Ipari Szakközépiskola	M	Komárom	441	443
		Sz		110	85
7.	Szakközépiskola	M	Karva	154	101
8.	Magán Keresk.és Szolgáltat. Középisk,Cs.J.	M	Bátorkeszi	126+	129

 

Lévai járás

1.	Szakközépiskola	M	Ipolyság	129	92
		Sz		94	96

 

Besztercebánya megye

 

S. sz.	Iskola	Nyelv	Helység	Diáklétszám
				2014/15	2019/20
1.	Építészeti Szakközépiskola	M	Losonc	18	-
		Sz		194	170
2.	Pedagógiai és Szociális Akadémia	M	Losonc	56	88
		Sz		299	243
3.	Kereskedelmi Akadémia	M	Rimaszombat	54	68
		Sz		158	122
4.	Műszaki, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola	M	Rimaszombat	175	122
		Sz		308	247
5.	Szakközépiskola	M	Tornalja	132	101
		Sz		93	153
6.	Magán Szakközépisk. Súkr.šk.R.Sob.n.o.	M	Rimaszombat		179
		Sz			58

 

Kassa megye

S. sz.	Iskola	Nyelv	Helység	Diáklétszám
				2014/15	2019/20
1.	Összevont Iskola, fenntartó Rozsnyó város	M	Rozsnyó	57	67
2.	Egészségügyi Szakközépiskola	M	Rozsnyó	44	36
		Sz		230	195
3.	Szakközépiskola	M	Kassa	138	157
		Sz		50	-
4.	Szakközépiskola	M	Szepsi	76	13
		Sz		327	213
5.	Szakközépiskola	M	Nagykapos	29	12
		Sz		130	137
6.	Szakközépiskola	M	Királyhelmec	162	96
		Sz		238	103
7.	Szakközépiskola	M	Perbenyik	301	201

 

 

A szakiskolák szakok tekintetében nagyon heterogének. Egy-egy iskolába fodrászattól a digitális vezérlésig minden belefér. Az  iskolák olyan szakokat igyekeznek nyitni, melyek iránt a diákok részéről van érdeklődés, igény van irántuk a családi vállalkozások működtetéséhez, a végzős diákok el tudnak helyezkedni. A megyék toleránsan viseltettek a szakok nyitása iránt, viszont ez az állapot bonyolítja az iskolákban az oktatásszervezést, csökkenti a hatékonyságot és a szinergikus hatásokat.

Az oktatási minisztérium rendelete alapján 2018-tól a megyei hivatalok döntenek az iskolák által nyitható szakokról, és az osztályokba felvehető diákok maximális számáról.

A megyék számára nem minden esetben valósul meg a saját önkormányzati és a  magániskola egyenlő elbírálása.

 

A duális képzési forma

 

Az iparfejlesztés gyorsulása, a globális cégek megjelenésével és a szakoktatás szétesésével a szakképzett munkaerő hiánya a vállalatoknál (a gépipar, a mezőgazdaság és más iparágak területén) súlyos feszültségeket okoz. E probléma megoldását segítheti a német modell szerinti duális képzés. Célja a tanuló diákokat valós munkahelyi körülmények között felkészíteni  jövendő munkakörükre. 

Szlovákiában a szakképzés fejlesztését 2015-ben kívánta a kormányzat a duális képzés elindításával hatékonyabbá tenni.  Ennek lényege, hogy a szakiskolákban tanuló diákokat a valós munkahelyi körülmények között készítsék fel jövendő szakmájukra, munkahelyükre.  A kormány és az oktatási minisztérium munkáját minősíti, hogy ez a folyamat nem indult be, holott e célbóljelentős  EU támogatások lehívására nyílt lehetőség. Európa nyugati felében, különösen

Az előkészítési folyamat akkor vett nagyobb fordulatot, amikor minden érintett  - a gyakorlati képzést biztosító cég, a képzést szervező iskola és a szakiskolák diákjai számára, akik a duális képzés mellett döntenek, anyagi és egyéb előnyöket biztosítanak.

 

 

A szlovákiai magyar oktatás jövőképe

A közelmúlt tapasztalatai

Az elmúlt harminc évben szlovákiai társadalmi változások lecsapódása a kisebbségi közoktatásra nem elhanyagolható tényező.

Az 1989-es rendszerváltás elindításában a lengyel és a magyar ellenzékiekkel kapcsolatot tartó szlovákiai magyarok szerepe nyilvánvaló és hatással volt az oktatási folyamatok átalakulására. Már 1990-ben megakadt az iskolák állam által irányított integrációja, melynek 1989 előtt jónéhány magyar iskola is áldozatává vált.  A változás lázában több, az előző időszakban bezárt kisiskola nyitotta meg újra kapuit. Szakmai, érdekvédelmi szervezetek alakultak, többek között az SZMPSZ, majd a Katedra. A pedagógusok találkozásai az önépítkezést szolgálták, továbbképzések indultak, erősödtek a szlovák és a magyar pedagógusok közötti kapcsolatok és a magyar oktatási szakemberek részvétele az oktatásirányításban. 

            Az 1992-98 közötti években a Csehszlovákia szétválása,  a nemzeti önállósodás és a mečiari vadprivatizáció időszakában újra napirendre került az „alternatív” koncepció, mely a magyar iskolákban a tantárgyak többségének a szlovák nyelvű oktatását irányozta elő, majd az egynyelvű bizonyítványokat kívánták ráerőszakolni a magyar iskolákra. A magyar pedagógusok és szülők tiltakozásai, az iskolavédő akciók, majd a bizonyítványháború az állami szerveknek ezt az igyekezetét megakadályozták.

1998-2006 között a magyar politikai érdekképviselet megszületésének és az MKP kormánytagságának köszönhetően pozitív előrelépések történtek: az iskolák önkormányzati fenntartásba kerültek, megszületett az iskolák  fejkvóta alapú finanszírozása, megalakultak az iskolatanácsok. A komáromi Selye Egyetem létrehozásával perspektívák nyíltak meg a közoktatás előtt is. Sajnálatos tény, hogy Szlovákia 2004-es EU csatlakozása után a várakozással ellentétben nem javultak a kisebbségi oktatás körülményei. Az EU-ban az oktatás nemzeti hatáskörben történő kezelése lehetővé teszi a kormány számára a kisebbségi oktatás fejlesztésének a fékentartását, ellehetetlenítését.    

2006 után a szlovák nyelvtörvény megszületése, a közös történelem oktatásával kapcsolatos viták, a tankönyvekben a földrajzi nevek magyar formáinak tiltása és az országos mérésekkel kapcsolatos konfliktusok borzolták a kedélyeket. Az új közoktatási törvény a központosítási szándékokra épült. A magyar közoktatás jövőjének alakulására nagy hatással volt és a mai napig hatással van a szlovákiai magyar politikai érdekképviselet 2007 óta tartó megosztottsága, mely kormányszinten az előző időszakhoz képest kisebb hatékonysággal képes a kisebbségi oktatás működtetésének törvényi garanciáit és fejlesztésének forrásait megteremteni.

A magyar iskolák diákjainak szlovák nyelvismeretével kapcsolatos vádak az elkövetkező években is napirenden voltak.  A társadalmi, politikai hierarchia szabályai nemzetállami keretek között születnek és valósulnak meg a gyakorlatban. Az oktatási minisztereket a baloldali koalíciós kormányokban az utóbbi évtizedekben többségében a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt jelölte.

            E rövid társadalmi, politikai visszatekintés azt jelzi, hogy a kisebbségi oktatás helyzete akkor volt kedvezőbb, ha a jobboldali parlamenti többség és a magyar közösséget képviselő párt együttműködésére lehetett  építeni. Ilyenkor a magyar civil oktatási szféra is tevékenyebbé vált. Ennek ellenére a magyar érdekképviseleteknek a kulturális és oktatási autonómia megteremtésére irányuló szándékát a többség mindig bizalmatlansággal kezelte és napjainkig nem tartja elfogadható megoldásnak.

Szlovákia és Magyarország szomszédsági kapcsolatai is időszakonként változtak. Az utóbbi években a visegrádi négyek együttműködése esélyt jelent, de csak akkor, ha az érdekellentétekből adódó nyitott kérdésekben a felek megegyezésre jutnak. A anyaország gazdasági és politikai megerősödése az oktatási támogatások forrásaira üdvösen hat ki, de jótékony hatása a közösségi aktivitásokat is serkenti.

 

A jövő

            A művelt, idegen nyelvet jól beszélő, nyitott világba beleszületett felvidéki fiatalok szülőként, pedagógusként, értelmiségiként segíthetnek a közoktatás területén is a közösség tisztességes szándékainak megvalósításában. Bízunk abban is, hogy a nemzetek közötti erőviszonyokat átalakító nagy évfordulók időszakában a nemzet sorsa iránt elkötelezett, pedagógusok és a problémákat a népi diplomácia eszközeivel megoldani szándékozó szülők igyekezete az oktatásban jelen levő  problémákat a megoldás irányába tudja terelni. 

1989 óta a társadalmi mozgások megnyílt határokkal, nyitott társadalmakkal, felgyorsult folyamatokkal globális mértékűvé váltak. Mindez gazdasági átalakulással, életmódbeli változásokkal járt és a szociális különbségek növekedését idézték elő, melyek az oktatás tartalmára, az egyes iskolák létére, a szakközépiskolákban a szakkínálat átalakulására is kihatással voltak.  

 

Alapiskolák

Helyi szinten az iskolák munkájának minőségi javítása a cél. A településen a szülőkkel való bizalom erősödését, a magyar oktatási intézmények presztízsét a kiváló iskolaprogramok megvalósítása, a színvonalas tanórák, a szakkörök, a tehetséggondozó programok, a gyermek és diákcsoportok munkájának sikeressége, valamint az iskola közéleti szerepvállalása segíthetik. A hazai, fejlesztési források, valamint a nemzetközi és az anyaországi szakmai-módszertani és pályázati programokba való bekapcsolódás egészítik ki ezt a folyamatot. 

Ahhoz, hogy a problémák megoldáshoz vezető utat megtaláljuk, egyrészt szélesebb társadalmi összefogásra van szükség annál, mint amilyen napjainkban a szlovákiai magyar közösségen belül létezik, másrészt az anyaországi oktatási támogatásoknak a fő célok elérését kell szolgálniuk.

A kistérségi oktatási fórumok rendszeresítése a régió-specifikus kérdések megvitatása, egyeztetése, a problémák tisztázása elengedhetetlen feltétele az együttműködések megalapozásának, az optimális iskolahálózat kialakításának, a helyi cselekvési programok megfogalmazásának és sikeres megvalósításának.

Az alapiskolákban az állami oktatási program mellett lehetőség van a helyi iskolai programoknak a megvalósítására is, amennyiben beépítésükre  van ötlet, elszántság elszántság és anyagi forrásokat is találnak hozzá. 

E célból javasolom anyaországi vagy egyéb források felhasználásával olyan projekt kidolgozását és elindítását, mely segítené az iskolaprogramok kialakítása során a szabad órafelhasználás keretében oktatott tantárgyak tananyagtartalmaira vonatkozó anyagok kidolgozását, az iskolaprogram keretében történő bevezetését és gyakorlati megvalósítását pl. segédtankönyvek, segédanyagok megírását, kiadását, melyek a diákok történelmi, földrajzi, helytörténeti, nyelvi, a természettudományi, a művelődés, a művészetek és a kultúra ismeretkörét bővítenék a nemzeti, a felvidéki és a kistérségi viszonylatban. A támogatás kitérne ezen területeknek a megismertetésére, kutatására a szakköri és az önképzőköri foglalkozásokon, megerősítve általa a magyar iskolákban a nemzeti, a regionális és a helyi kötődést, valamint a diáktudományosság kialakítását és megerősítését.

A program elindítása impulzust adna a szlovákiai magyar közoktatás innovációjára, felzárkóztatására mind a kiváló szlovák és a magyarországi iskolák szintjéhez való felzárkózásra. Ez a folyamat jövőbe mutató újszerűségével, az iskolák és kistérségek közötti kapcsolatok bővítésével a lehetőség megteremtésével az önkéntesség alapján növelné a magyar iskolák munkájának minőségi mutatóit, és megnyerve a projekt számára a szülőket is, a diáklétszám növekedésével járna. 

 

Gimnáziumok

 A magyar tanítási nyelvű gimnáziumokat fenn kell tartani mindenütt ott, ahol ezt az adott térség igényli és működése  eredményes e régió szempontjából. A gimnáziumi oktatás elsőrendű célja a tehetséges diákok felkészítése a felsőfokú tanulmányokra, akinek lehetőséget kell biztosítani, hogy az általuk választott tudományterületen az érettségiig elmélyíthessék tudásukat és megfelelő idegennyelvi jártasságot szerezzenek egyetemi tanulmányaikhoz és ez által megalapozzák későbbi életpályájukat. A gimnázium szükség esetén adjon esélyt azon térségbeli diákok számára is, akik bizonyos okból érettségi vizsgát kívánnak szerezni a lakóhelyükhöz közeli középfokú intézményben.

A szlovák gimnáziumokkal ellentétben a magyar gimnáziumokban nincs bilingvális, csak nyelvi vagy természettudományi irányultságú osztály.

A szlovák gimnáziumokkal ellentétben a magyar gimnáziumokban nincs bilingvális, csak nyelvi és természettudományi irányultságú osztály. A tantervek lehetővé teszik, hogy a 4 éves gimnáziumok harmadik és negyedik osztályában a diákok jelentős számban foglalkozzanak azokkal a tantárgyakkal, melyek későbbi egyetemi tanulmányaik miatt fontosak számukra. Ezt a lehetőséget, amennyire lehet ki kell használni. A nyelvi osztályban az idegen nyelvekben, a művészetekhez kapcsolódó tantárgyakban, a történelemben való elmélyedésre, a természettudomáyi irányultságú osztályban kapjanak nagyobb hangsúlyt a kísérletek, a diákok vegyenek részt a számukra érdekes témák feldolgozásában, kapcsolódjanak be a kutatómunkákba, az erre épülő diákversenyekbe, megmérettetésekbe.

A gimnáziumok működtessenek olyan szakköröket, önképzőköröket, diákcsoportokat, melyek  a diákok felkészülését segítik egyetemi tanulmányaikra, jövendő hivatásukra és kialakítsák azokat a személyiségjegyeiket, melyek a tudatos értelmiségi lét, a tudományosság, a művészi pálya vagy az egyéb választott hivatás, műszaki pálya szempontjából fontosak.

A gimnáziumokban serkenteni kell a tantestületekben a diákokkal a kreativitás jegyében foglalkozó, a többletfelkészülés során alkotó munkát végző pedagógusok munkáját. E célból az iskolatanácsokat és a szülői szövetségeket lenne célszerű megnyerni olyan anyagi források megszerzésére, melyek a lehetőségek függvényében ösztöndíjtámogatást biztosítanának a legkiválóbb és eredményes tanárok munkájának a megbecsülésére, többletmunkájuk honorálására.  

 

Szakközépiskolák

A szakközépiskolák terén az iskolák vezetéseinek és a fenntartó megyei önkormányzatoknak kell megtenniük a legtöbbet, hogy a magyar iskolák diákjai olyan szakterületeken nyerjenek alapos képzést és megfelelő képesítést, mely összhangban van a gazdaság fejlődési irányaival és a munkaerőpiac kihívásaival. 

A példák mutatják, hogy a szlovák-magyar vegyes oktatási intézményekben a közös igazgatás sok esetben nem a magyar részlegen indítja el a jövő irányát jelző atraktívabb szakokat. Ezeknek a szakoknak megjelenése az oktatásban előzetes felkészülést, egyeztetéseket kíván. Üzemek, cégek, vállalkozói kamarák, az Állami Szakképzési Intézet, szakképzési központok, megyei önkormányzati szervek, munkahivatalok igényeitől, véleményétől és döntéseitől függ a szakok indítása, mely testületekben kevés esetben van megfelelő döntéshelyzetben levő képviseletünk. A döntések során mérlegelik azt is, hogy a leendő munkaerő a szakképzettségén kívül várhatóan milyen  nyelvi kommunikációs készségekkel fog rendelkezni, hiszen a termelés során használt szaknyelv és a kommunikáció során használt nyelv ismeretetétől függ a munkavállaló munkahelyi besorolása. 

Valószínűleg azok az iskolák maradnak talpon, vagy lesznek sikeresek, akik elkötelezettek a fejlesztések megvalósítására. A fejlesztési szándékok terén a jelentős számú magyar magániskola nagyobb szabadságfokkal rendelkezik, viszont a multinacionális cégeket képviselő állami szakmai szervezetek jelentős források felhasználásával tudnak változásokat eszközölni.  Sajnos a magyar magán szakközépiskolák többsége nem alakított ki, vagy nem tud kialakítani olyan szoros kapcsolati hálót ezekkel a szervezetekkel és döntéshozóikkal, hogy a jelentősebb fejlesztési források élvezője lehessen.   

A múlt tapasztalata alapján el kell kerülni az olyan iskolamegszünéseket, mint pl. a dél-szlovákiai mezőgazdasági szakiskolák felszámolása, mely a 90-es években részben a mezőgazdasági szövetkezetek ellehetetlenítéséből és a helyi szakembereket váratlanul ért durva földtulajdon megszerzés és a vadprivatizáció következménye. De a gépészeti és az építészeti vállalatok tönkretételéről, sikertelen privatizációiról is szólhatnánk, beleértve a szakemberutánpótlás  képzésének az elmaradását. Ma ott tartunk, hogy a gépészet, az építészet és a mezőgazdaság is szakemberhiánnyal küzd. 

Napjainkban új kihívásokkal szembesülünk. Rendkívüli igény van pl. a szolgáltatási szféra és az idegenforgalom fejlesztésére. Keresettek a megfelelő szaktudással bíró szakácsok, cukrászok, pincérek, akik számára az idegennyelv ismeretében nem csak a külföldi munkavállalás nyújt lehetőséget, de a fejlődő helyi szolgáltatási szféra is.

A szakoktatás intézményei között sok az olyan középiskola, melynek profilja, szakirányultsága a pillanatnyi munkaerőpiaci szükségletek kiszolgálásához alkalmazkodik. Az ilyen vegyesprofilú iskolákban az oktatás színvonala gyakran nem üti meg minőségi mércét.

 

A duális képzési forma

A duális képzési forma a jelentős EU és állami támogatásokra épülő kedvezményezettségek ellenére nehezen ver gyökeret. A technikai fejlődés nyomán létrejött, hazánkba telepített  multinacionális cégek összeszerelő üzemei munkaerőhiánnyal küzdenek, de a kisebb vállalatok, hazai és külföldi tulajdonú magáncégek, vállalkozások a gyártási folyamatokhoz speciálisan képzett, kiképzett munkaerőt igényelnek. Szlovákia déli régióiban kevés olyan cég végez termelői munkát, melyek képesek és szívesen vállalják a diákok képzésének gyakorlati részét az üzemekben.

            Az 1989-es társadalmi változásokkal a gazdaság válságos állapotba került. A gazdaság szerkezetváltása részsikerekkel napjainkig  húzódik. A szakképzés átalakulását az is hátráltatta, hogy Szlovákiában eddig nem született törvény az üzemek, cégek, vállalkozások szakképzési hozzájárulásáról. E források elmaradásával az állami költségvetés az oktatásra fordítandó tételekből kell, hogy megoldja a gazdaság számára szükséges munkaerő képzését. Ma a duális képzési forma az, mely EU forrásokra is támaszkodva segítheti az oktatási tárcát a szakoktatás fejlesztésében, hogy képes legyen minél jobban biztosítani a munkapiaci igények kielégítését.

 

Befejezés

A magyar oktatási intézményi hálózatnak, a szakmának – az intézmények működtetése, a problémák kezelése  mellett – ezidáig nem maradt elég ereje, hogy határozottabb lépéseket tegyen a magyar oktatás körülményeinek megváltoztatására. Az, ami történt az erőfeszítések ellenére kevésnek bizonyult. Mindez a magyar iskolák diáklétszámának csökkenéséhez és a közoktatási hálózat zsugorodásához vezetett. Az elkövetkező időszakban ezért a szakmának és a kisebbségi érdekképviseletnek meg kell találnia a közös és eredményesebb cselekvés formáit. Ehhez:

1.   A szlovákiai magyar oktatásban érdekelt intézmények, civil szervezetek, egyházak, pártok erőteljesebb összefogására és összehangolt érdekérvényesítésére van szükség. A véleményformálás mellett határozott lépéseket kell tenniük a minőségi oktatás feltételeinek megteremtése, a magyar nevelési és oktatási intézmények támogatása, az iskolahálózat hatékony működtetése, a magyar nyelv közéleti szerepének megerősítése érdekében.

2.   Az óvodákban, az iskolákban, az állami és egyéb intézetekben dolgozó pedagógusoknak, oktatási szakembereknek – a magyar közoktatás számára biztosított mostohább körülmények ellenére is – olyan magas szintű, minőségi munkát kell végezniük, mely a szakma szempontjából országos mércének tekinthető, hogy ez által teljes körűen elnyerje a magyar gyermekek és azok szüleinek bizalmát.

3.   A szülőknek és a családoknak olyan magatartást kell tanúsítaniuk, mely az anyanyelvi oktatás vállalásában, a magyar iskolák erkölcsi támogatásában és védelmében nyilvánul meg.

A magyar iskolákban az identitás kialakításának, a családi életre, a szülői szerepre, a közéletiségre való felkészítésnek fontos eleme az emberi és a nemzeti értékekhez, illetve az anyanyelvhez és a nemzeti kultúrához való kötődés kialakítása. Ebben jelentős szerep hárul a tanórák mellett a diákcsoportok sokrétű munkájára és az egyéb szabadidős tevékenységekre, táborokra, tanulmányutakra.

A családban megvalósuló nevelés mellett az iskolában szerzett ismeretek, de leginkább a diákkori pozitív élmények jelenthetnek biztosítékot arra, hogy a végzős diákok szülőkké válva gyermekeiket természetes módon anyanyelvű iskolába íratják.

Ha az oktatás-nevelést szolgáltatássá, sőt kiszolgálássá silányítjuk, ha nem értékként, de elvárásként, igazodásként kezeljük, ha a tanulás-tanítás folyamata nem a titkok megfejtése, a csodák megmutatása, a felfedezés öröme, ha nem teremtés, csak alkalmazkodás lesz a való világhoz, akkor a műveltség és az anyanyelv szerepe leértékelődik és az iskola elveszti küldetését.

A megoldásoknak túl kell mutatniuk a gazdaságosság kérdéskörén. A kiút a minőségjavítás irányába vezet. A felvidéki magyar iskoláknak bizonyítaniuk kell, hogy erre felkészültek.

Ma a társadalom nyitottsága, az  egyre gyorsabb életritmus,a gazdasági helyzet változásaira való kényszerű reagálás, a létbizonytalanságba sodródással járó veszélyeztetettség fokozott helytállásra kényszerít bennünket. A körülöttünk zajló eseményekhez viszonyuló passziv hozzáállásunk csak a vesztes pozícióját jelentheti számunkra. A piacgazdaság kevesek számára biztosít felemelkedést, a szociális háló sokak számára nem nyújt védelmet. A viszonylagos jólétben élő befolyásolható csoportok, illetve a hátrányos helyzetbe került kiszolgáltatot tömegek szellemi és erkölcsi muníció hiányában a

könnyebb utak csábítására alapozzák jövőjüket.

Az egyént a tájékozottság, a használható tudás és az értékekre épülő közösségi kapcsolatrendszer tudja leginkább megtartani emberségében, személyi és nemzeti identitásában és elfogadható életminősége kialakításában.

A közoktatást érintő sok újfajta hatáson, gondon és problémán csak magas szintű tudással, jó szándékú együttműködéssel, az összefüggések ismeretére épülő stratégiával, kishitűségünk legyőzésével, értékeink megbecsülésével és továbbfejlesztésével tudunk úrrá lenni.

Közösségi értékeinkről és érdekeinkről mind a magyar közösség, mind a többségi nemzet tagjait szívósabb magatartással kell meggyőznünk. Érvényes ez a magyar oktatásra kiható tényezőkre, mint pl. az asszimilációs hatások visszaszorítása, az önkormányzatiságnak és a magyar nyelv regionális szerepének megerősítése, magyar roma diákok oktatási feltételeinek javítása, az egymással versenyhelyzetben levő magyar iskolák és a települések közötti ésszerű, kölcsönösen előnyös együttműködési formák kialakítása.

A közoktatásban tapasztalható gondjaink regionálisan eltérők, de a kompakt, magyarok által nagy arányban lakott régiókban éppen úgy megtalálhatóak, mint a nyelvhatárt övező területsávban vagy a többségi szlovák lakosság által körülvett vidéki, illetve nagyvárosi szórványokban. 

A felvidéki magyar pedagógustársadalomnak a gondok legyűrésében biztatásra és támogatásra van szüksége. Politikai megosztottságunk helyett,  a közös cselekvés lehet csak a helyzet kedvezővé alakításának az alapja, mely közösségünk belső megerősödését, a többségi nemzettel való szakmai együttműködést és az európai, nemzetközi folyamatokba való sikeres bekapcsolódásunkat szolgálja.    

A jogfosztottság embert próbáló éveibena magyar iskolák bezárása, az egyházi iskolák államosításaután volt akarat és erő a magyar oktatás újraindítására. A további években is útját tudtuk állni az állami oktatáspolitikának a kétnyelvű oktatás bevezetésére tett lépéseinek, melynek napirenden tartása évtizedek óta leplezetlen célja a nemzetállami elveket valló oktatáspolitikának. Az 1989-es változások után a közösség a magyar iskolák népszerűsítésével tudott diáklétszámot növelni, magániskolákat létrehozni, kisiskolákat újraindítani, egyházi iskolákat nyitni, politikai egyeztetések nyomán önkormányzati fenntartást, fejkvótát, iskolatanácsokat, magyar egyetemet teremteni. Mind országos szinten, mind a kistérségekben és a helyi közösségekben ma is meg kell találnunk– nagyobb hittel és elszántsággal – a közös akaratot, mely a magyar iskolák megerősödését hozza magával.

Az oktatás közösségi létünk egyik fontos – ha nem a legfontosabb – szelete, amelyért átgondoltan, bátran és sokkal többet kell tennünk szakmai és érdekvédelmi szempontból egyaránt, mert a jövőnkről és ezzel párhuzamosan a magyarok és a szlovákok, a közép-európai népek életminőségéről és gyömölcsöző együttéléséről van szó.

 

A tanulmány kidolgozásának időpontja: 2019. december 6.

Az anyag térképekkel kiegészítve a Nap Kiadónál, A felvidéki magyarság a 21. században  címmel kiadott Esszék és tanulmányok kötetben jelent meg 2019-ben. A kötet összeállító- szerkesztője Haják Szabó Mária.