Hangszersimogató – ismeretterjesztő népzenei film
2021-06-03
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének sajtóközleménye
2021-06-09
Minden elem

50 éves a Csengő Énekszó (Visszatekintő)

„Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.”

Sütő András


A Csengő Énekszó a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok – háromévenként Érsekújvárban megrendezésre kerülő – országos seregszemléje, egyúttal versenye is. Meghirdetője és megrendezője a Csemadok Országos Tanácsa, valamint a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, karöltve a Csemadok Érsekújvári Alapszervezetével, az érsekújvári Regionális Népművelési Központtal, valamint Érsekújvár városa támogatásával.

Belelapozva a seregszemle krónikájába felidézhetjük az eltelt fél évszázad legfontosabb eseményeit.   Mindenekelőtt álljon itt azoknak a neve, akik a Csengő Énekszó megálmodói, elindítói voltak: Schleicher László, Szíjjártó Jenő, Ág Tibor, Viczay Pál, Janda Iván, Moyzes Imre, Tóth Sándor, Dunajszky Géza, Hritz Júlia, Duka Zólyomi Emese, Kazán József.

Az I. Csengő Énekszó még nem verseny, csupán bemutatkozó jelleggel 1971. június 21-22-én került megrendezésre a következő énekkarok és karnagyok részvételével:

  • Alapiskolás énekkarok: Csilizradvány – Jarábik Imre és Kebuszek Rudolf; Diószeg – Szabó Zoltán; Galánta – Balogh Csaba; Kassa – Homolya Éva; Komárom – Pálinkás Zsuzsa és Stirber Lajos; Köbölkút – Szabó Zoltán; Nagykapos – Kovács Aladár; Nagykér – Simek Viktor; Nagymegyer – Ág Tibor és Szeder Irma; Párkány – Lengyelfalussy Miklós és Steiner Mária;
  • Középiskolás kórusok: Pozsony – a Gimnázium Leánykara – Vicyay Pál és Kulcsár Tibor; Ógyalla – a Gimnázium Leánykara – Bögi Béláné.

Kezdetben az alsó tagozatos énekkarok részére nem volt kategória és minősítés sem, azok meghívott vendégként szerepeltek.

A szlovákiai magyar kórusélet fejlődésére nagyon nagy hatással volt az 1964-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi énekkara (ma a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa). Vass Lajos, a tanítók kórusának magyarországi vendégkarnagya, Erkel-díjas zeneszerző, kórusmozgalmunk felpezsdítőinek egyike – és általában a zsűri elnöke-, a IV. Csengő Énekszóval kapcsolatosan így írt az Új Szóban: „A meghívott 11 énekkart több mint 30 közül választotta ki a Népművelési Intézet és a Csemadok előzetes zsűrije.” Jarábik Imre, a dunaszerdahelyi Bartók Béla vegyes kar karnagya, Jegyzetek az V. Csengő Énekszóról c. írásában 55 nyilvántartott szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórust említ. 1989-et megelőzően a Csengő Énekszó országos fesztiválra való feljutás feltétele a járási és a kerületi fordulókon való sikeres megmérettetés volt, nem (mint jelenleg) csak a nevezési díj befizetése. A nevezési díj bevezetésének kettős oka van: egyrészt az egyre korlátozottabb állami támogatás, másrészt gyermek- és ifjúsági kórusaink számának sajnálatos csökkenése. Tudjuk, ehhez az állapothoz nagyban hozzájárult a gyermekek számának fogyatkozása is iskoláinkban. Mindezek ellenére Kodály Zoltánnal valljuk – mert az évtizedek óta működő kórusaink az ékes bizonyíték rá –, a kórusalapításhoz ma sem kell más, mint az olyan énektanár „…aki déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába. Akinek lelki szükséglete az a kis munkatöbblet, amire hivatala nem kötelezi, de ami éppen a hivatalos munka ízét, lelkét, értelmét adja meg. Szerencse vannak ilyenek is.” Az idézet 1929-ből, Kodály Zoltán: Gyermekkarok c. tanulmányából való. Lássuk, hol tartunk most, hányan vannak azok, akik ma sem dobják vissza „a maltert a vakolóládába”?

A legutóbbi, a XVII. Csengő Énekszó – 19 versenyző énekkar részvételével – 2019. május 9-én és 10-én valósult meg, hagyományosan Érsekújvárban.

I.kategória:

  • Érsekújvár – Czuczor Gergely AI Kicsinyek Kórusa (Pethes Emese)
  • Komárom – Jókai Mór AI és a VMK Kicsinyek Kórusa (Pfeiferlik Annamária); Marianum Egyházi Iskolaközpont Schola Mariana Kicsinyek Kórusa (Orsovics Yvette);
  • Párkány – Ady Endre AI Primulácska Gyermekkara (Hanza Rolanda)

II.kategória:

  • Felsőszeli – Széchenyi István AI és Óvoda Csalogány Gyermekkara (Lénárt Krisztina)
  • Galánta – Kodály Zoltán AI Gyermekkara (Balogh Csaba)
  • Ipolyság – Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola Magnificat Gyermekkara (Wollent Andrea)
  • Komárom – Eötvös Utcai AI Nagyok Kórusa (Polák Lýdia); Jókai Mór AI és a VMK Gyermekkara (Juhász Mónika); Marianum Egyházi Iskolaközpont Schola Mariana Nagyok Gyermekkara (Orsovics Yvette)
  • Párkány – Ady Endre AI Primula Énekkara (Hanza Rolanda)
  • Szenc – Szenczi Molnár Albert AI Gombocska Gyermekkara (Tóth Katalin)
  • Zselíz – Magyar Tanítási Nyelvű AI Franz Schubert Gyermekkara (Horváth Diana)

III. kategória:

  • Ipolyság – Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola Ifjúsági Kamarakórusa (Wollent Andrea); Szondy György Gimnázium Bartók Béla Ifjúsági Vegyeskara (Béres Gábor)
  • Komárom – Selye János Gimnázium Énekkara és Hangszeres Kamaraegyüttese (Stirber Lajos)

IV. kategória:

  • Alistál – Művészeti Alapiskola Gyermekkara (Oros Márta)
  • Muzsla – Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola Gyermekkara (Berek Aranka)
  • Nagymegyer – Janiga József Művészeti Alapiskola Gyermekkara (Orsovics Yvette)

A versenyző énekkarok teljesítményét egy (nemzetközileg elfogadott pontozás alapján) hazai és nagyrészt magyarországi zenei szaktekintélyekből összetevődő zsűri minősíti. Örvendetes, hogy a magyarországi szakemberek – maguk is kiváló karnagyok, tanárok – részéről nagy elismerést tapasztalunk a Csengő Énekszó kapcsán, beleértve a kórusok felkészültségét, a szervezők odaadó munkáját, a rendezvény színvonalát. Kertész Attila, címzetes egyetemi docens, a Magyar Kodály Társaság elnöke, Liszt-díjas karnagy a XVII. Csengő Énekszó bíráló bizottsága elnöke így értékelt: „Nagyszerű fesztivál, nagyon szép gálaműsor volt. A zsűri tagjai és a magam nevében nagyon köszönöm, hogy meghívtak bennünket erre a csodálatos fesztiválra, ahol az utánpótlás éneklését, muzsikálását hallhattuk. Nagyon-nagyon fontos, hogy az utánpótlás milyen minőséget képvisel, hogy biztos legyen a jövő a mi területünkön.”

Summa summarum, aki beleszerelmesedik abba a csodába, amit úgy hívnak, hogy kórusmuzsika, mi több: gyermek vagy ifjúsági kórus, annak munkájában, életében a Csengő Énekszó nagyon nagy jelentőséggel bír. Gyermek vagy ifjúsági kórust rendszeres gyakorlásra, folyamatos működésre bírni csak úgy lehet, ha minél több fellépést biztosítunk a számára. A Csengő Énekszó egyike a nagy lehetőségeknek: folyamatosan van mire készülni, a háromévenkénti megmérettetés a karvezető számára ösztönző kihívás, a kórus számára felbecsülhetetlen értékű motiváció. A nemes versengés „kondícióban” tartja a karvezetőt és a kórust egyaránt, emellett a nevelés leghatékonyabb formáinak egyike: tartást s módot ad egy bizonyos értékrend kialakulására, ösztönzőleg hat az egészséges csapatszellemre, amely a siker elérésének elengedhetetlen feltétele.

Befejezésül, megszívlelésre „nagyjaink” néhány üzenete:

Kodály Zoltán:

„Akinek nem mindegy, mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, amikor ének hallik ki belőle. Mit mond ez az ének? Nagyobbára ezt: »Nekünk így is jó! Kevés az idő, kevés a fizetés; az igazgató nem szereti a karéneket. Nekem semmi ambícióm, örülök, hogy élek … Nem ez a szövege, mégis ez szól ki belőle mindennél hangosabban.”

„… Minden gyermeknek joga, hogy az iskola kezébe adja azt a kis kulcsot, amellyel, ha ő is akarja, bejut a zene csodakertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.”

„Meglehet, vannak, akik művészet nélkül is boldogok. Ignoti nulla cupido. Ne irigyeljük őket. Igyekezzünk a bennök elhervadt nemes szervet a fiatalság tömegeiben kifejleszteni.”

Ág Tibor:

„A kicsinyek kórusainak szükségességét már néhány évtizede hangoztatjuk. Jó lenne, ha minden iskolában lenne ilyen utánpótlást biztosító, többszólamú éneklést előkészítő együttes.”

Koncsol László:

„… A szó: anyád, otthonod, nemzeted. / A dallam a mindenség, s az emberiség: / Ez együtt egyben az ének. / Dalolj hát! (Bíztató)

Sütő András:

„Otthon, amidőn valamelyikünk hosszú útra indult, öregeink ezt kérdezték: Jól felöltöztél-e? Hát éneket viszel-e magaddal? Vagyis védelmet a sötétség, az úti veszedelmek ellen? Azt mondanám én is: ne hagyjátok cserben az éneket.”

Tisztelt kolléganők és kollégák, kedves gyerkőcök és ifjúság! Fogadjátok meg a jótanácsot! Ne hagyjátok cserben az éneket! Szívleljétek meg Kodály tanár úr üzenetét: „…, akad itt elég:

„Miket nem dall minden gyermek,

Férfiak se mind ismernek,

Ez ínséges esztendőben

E veszendő végidőben.” (Kalevala 3; 17.ének)

De éppen ez a cél! Hadd »dallja őket minden gyermek», hogy mire felnő,  másképp érezze magát magyarnak és embernek.”

 

Stirber Lajos

ny.zenepedagógus

a Magyar Kultúra Lovagja