EMBERI ERŐFORRÁSOK
MINISZTÉRIUMA
MINISZTER
Tisztelt Magyarul Tanuló és Tanító Honfitársaim!
Tisztelettel köszöntök mindenkit, aki a magyar iskolákért, s így a közös magyar jövőért tevékenykedik! Ma itt két ország kisebbségben létező magyar iskoláinak a tanévnyitóját ünnepeljük. Történelmi tény, hogy e két ország egyike sem Magyarország.
Egy tengeren hánykolódó hajó képe akár a létükért küzdő kisebbségeket is jelképezhetné. Amíg a víz csak kívülről ostromolja a hajót, és a benne utazók összetartanak, addig minden okuk megvan a reményre, hogy célba érnek. Az a puszta tény, hogy kilencven év kisebbségi lét után ma magyar iskolák tanévnyitó ünnepét üljük, bizonyítja, hogy ha a víznek sikerült is beszivárogni, nem süllyedt el a hajó, mert a benne utazókban az összetartó erő nagyobb, mint a külső nyomás.
Az elsajátítható tudomány, az egészséges test és a tiszta lélek mellett a magyar iskolának fontos célja, hogy a gyerekek magukba szívják azokat a termékenyítő gondolatokat és érzelmeket, amelyek magyarságunkat éltetik jóban, rosszban. Ha ezt tudjuk, amikor magyar iskolákat működtetünk az anyaországon kívül is, akkor azt is tudjuk, hogy az egyén boldogulása a közösség, a magyar nemzet boldogulását is szolgálja.
Teller Ede világhírű atomfizikusunk mondta, hogy ha ő nem Ady Endre nyelvén tanul gondolkodni, akkor legfeljebb egy közepesnél valamivel jobb fizikatanár lett volna belőle. Íme, nem kisebb lehetőség áll minden magyarul gondolkodó gyermek előtt!
Minket, magyarokat közigazgatásilag országhatárok választanak el. De a lelkünk, a kultúránk, a nyelvünk, a hitünk, a reményünk és a szeretetünk így is egymáshoz köt. Hogy ez így maradjon ebben a században is, ahhoz ad erőt és eszközöket a magyar iskola.
Isten éltessen mindenkit, aki harcol érte, aki ide jár, itt tanul vagy tanít!
Budapest, 2017. szeptember 1.
Balog Zoltán