RADNÓTI NYOMÁBAN dokumentumfilm-sorozat

25 nap, 3 ország, 850 kilométer. Az erőltetett menet Bortól Abdáig.

Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanár, versvándor

Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából

gyalogos verszarándoklatra vállalkozott a tragikus sorsú költő és a többi ártatlanul elhurcolt bori munkaszolgálatos emlékére.

A tanár úr útjáról, és Radnóti Miklós utolsó hónapjainak krónikájáról „Lélek vagyok, élni szeretnék!” címmel régiónkban is tartott előadást diákoknak és felnőtteknek egyaránt.

Rögtön az indulás napja kalandosan kezdődött. A régi hadiúton indultunk, ahol Radnótiék is mentek. Bár már napokkal az indulás előtt kiutaztam Borba, – így utólag – lélekben még sem sikerült megérkeznem az indulás napjára. Még kifelé figyeltem..
Aztán jött ez a kijózanító délután. Az első rész:

„Örök kérdés, hogy egy kudarc után sikerül-e újra kezdeni. Meddig lehet újra kezdeni? Kétszer? Háromszor? Rögtön az elején megtanultam, hogy nem az út fog hozzám alkalmazkodni. Hanem én az úthoz. S még egy: a jókedved soha ne hagyjon el! Erről szól a második rész:”

4. rész

„A legendás balkáni vendégszeretetet mi is megtapasztalhattuk a 4. nap reggelén. S utána is, ahogy átszeltük Szerbiát. Bár egy-két kifejezésen kívül nem beszélem a szerbet, még is, szavak nélkül értettük meg egymást. Vagy nem értettük meg egymást, ez pedig humoros helyzeteket hozott. Végül egy nagyon őszinte és emberi beszélgetés Szabolccsal az esti szálláshelyünkön, egy focipályán. Erről (is) szól a negyedik rész:”

5. rész

„Dragovac. Sose felejtem el a település nevét. Ott volt a holtpont. Az aznapi 40 kilométer után. Másnap az utolsó esténk Szabolccsal. Akkor is mondtam, és ma is állítom: ha ő nincs, nem jutok el Belgrádig.

A filmsorozat rendezője, Herczeg Zsolt barátom ezt mondta nekem a filmsorozat ezen fejezetéről: „Szeretem ezt a részt, itt hullott le rólad minden sallang!” Íme, az ötödik epizód:”

 

6. rész

„Korai reggeli búcsú egykori magyar tanáromtól, Bődi Szabolcstól. Ha ő nincs, gyerekként valószínűleg soha nem gondolok arra, hogy egyszer felnőttként bejárjam majd ezt az utat. Ha ő nem kísér el Bortól Belgrádig, nem biztos, hogy végig tudom járni Radnótiék utolsó útját. Hetedik nap: a szerb főváros. Erről szól a hatodik rész:

7. rész

 

A vándor ebben a részben megtapasztalhatta a bukovinai székelyek vendégszeretetét. Megrendítő találkozás a hertelendyfalvi és pancsovai magyarokkal az Al-Duna mentén. Jabukán megemlékeztünk az első tömeggyilkosságokról. A Titel előtti kis bolt előtt pedig minden nyelvi fal ledőlni látszott köztem és a szerb vendégek között: a humor és az egymás iránti tisztelet sokszor felülmúlja a világban lévő farkastörvényeket. Szent Ferenc és a gubbió farkas. Ez mind-mind együtt a hetedik rész:

8. rész

A versvándor ebben a részben találkozik az egykori vándortanítóval, a tiszakálmánfalvi Milánovity Tiborral. A tanító bácsi megrendítő őszinteséggel emlékszik vissza arra a napra amikor gyermekként látta a bori munkaszolgálatosok menetét elvonulni a házuk előtt. Bensőséges gondolatok, csodálatos természeti képek, és diákok lélekmelengető megemlékezése. Ezekről szól a nyolcadik rész:

9. rész

Az újvidéki Európa Egyetem kosárlabdapályáján kiderül, hogy ez a gyönyörű játék és a versmondás mennyire ugyanazt a célt szolgája: a közösség építését. Radnóti nyomába három kísérő is csatlakozik Újvidéktől Szenttamásig. Mi motiválta őket? Mi késztette őket arra, hogy ha egy nap erejéig is, de Radnóti útjára lépjenek? Kérdések és válaszok a kilencedik részben:

10. rész

A vers-zarándoklat lassan elhagyja Szerbiát. De előtte a szenttamási diákok kísérik a versvándort, a falu határában együtt nézik meg az egykori téglagyár területét, ahol Radnótiék egy éjszakát töltöttek. Innen rohamlépésekkel érkezünk Ószivácra, ahol a Negyedik razglednica „keletkezett”, majd Cservenka és a szörnyűségek éjszakája. Végül Zombor, ahol megtörténik a „nagy találkozás”. Ezekről szól a tizedik epizód:

11. rész

12. rész

13. rész