Befolyásolhatja a maszkhasználat a gyerekek tanulási fejlődését?

Eltelt több hónap és úgy tűnik, sok további áll még a gyerekek előtt maszkot hordva az életben és iskolában. Ahogy mindannyiunk számára kényelmetlenségekkel jár a szájunk és orrunk megfelelő – és mára szinte állandó – eltakarása, a gyerekeknek is nagy türelmet kell gyakorolniuk önmaguk és egymás számára. Vajon az irritáltság és fáradékonyság mellett, az állandósult maszkhasználat mennyire befolyásolja, befolyásolja-e egyáltalán a gyerekek hallását, értését és ez által tanulási képességét?

Mindannyian kompenzációs mechanizmusok előnyeivel és hátrányaival élünk együtt. A gyerekek is. Ahogy az életünk megváltozott világszerte idén, egyre több kutatás készül, célzottan vizsgálva a koronavírus hatásait az életünkre, illetve a gyerekek iskolai értésére vonatkozóan.

A vizsgálatok egy része arra a következtetésre jutott, hogy a maszkok típusától függően bizonyos frekvenciatartományok tűnnek el a gyermekek számára, különösen a magas frekvenciák, amelyek a beszédértés 90%-át adják. Természetesen, mint annyiszor, a kompenzáló mechanizmusok itt is életbe lépnek, amelyeket akár rendszeres visszakérdezéssel, valamint felnagyított gesztusokkal, lassabb és hangosabb beszéddel a tanárok is elő tudnak segíteni.

Mindazonáltal, akiknek korábban is problémájuk volt, például spektrumzavar, külön fel kell készíteni, oda kell figyelni rájuk. Sajnos, a leginkább elterjedt oktatási, frontális oktatás 75%-ban a hallásra épül, így mindenképpen van extra teendő otthon is, szülőként, és tanárként is.

Nem minden gyermek képes, különösen nagyobb távolságról, egyre fáradóan, az „érzelmi jeleket” kiolvasni a tanár szeméből, így nagyon könnyen fáradnak el. Amennyiben megfelelő mikrofon és hangosítás adott a tanárnak, akkor a gyermekek messze könnyebben birkóznak meg a feladattal, amit ebben az élethelyzetben az iskola jelent. Azt se felejtsük el, hogy a szünetek, amelyek a gyermekek jogai a kikapcsolódáshoz, önfeledtséghez, nem tudnak a megszokott módon megvalósulni a jelen szabályozások egy része miatt, így még intenzívebb terhelés állandósul rajtuk. Csak gondoljuk el, mi, felnőttek sem bírjuk a folyamatos nyomást szünetek nélkül, különösen akkor, amikor szinte állandó megfelelési kényszer alatt állunk.

Összegezve elmondható, hogy egyes kutatások a jól halló gyerekek esetében arra a következtetésre jutottak, hogy ugyan csökken az érthetőség, de túlzott mértékben nem befolyásolja a beszédértést – esetükben. A már eleve – statisztikai adatok alapján jelentős számú – hallásértés/feldolgozási problémákkal küzdő gyerekek sokkal nehezebb helyzetben vannak, így otthon is, iskolában is, külön figyelmet igényelnek (például rendszeres visszakérdezéssel, hogy mit értettek meg a korábban elmondottakból, mintegy ellenőrizve, a tanár által elmondottak valóban úgy is értődtek meg, mint ahogy kell).

Az összegzés másik részében mindazonáltal el kell mondanunk, hogy más kutatások kifejezetten arra jutottak, hogy maszk típustól függően degradálódik a beszédérzékelés, és ez a gyermekek fejlődését jelentősen befolyásolja.

Külön érdekes gondolat, hogy az online folyó oktatás során, ahol valójában sajnos többnyire a frontális oktatás történik a képernyőre téve, ezáltal még nagyobb megterhelést jelent a gyermekek számára, mennyire képes a hang megfelelően átjönni és érződni. Azt kell mondanunk, hogy mindenki megtapasztalta már, amikor nem értette a másikat a telefonban, videokonferencián, vagy éppen csúszott, töredezett a kép-hang, és semmiképpen nem lehet a metakommunikációt a kompenzációban felhasználni – ezáltal a figyelmünk felnőttként is sokkal rövidebb ideig volt fenntartható. Egy gyermek esetében a helyzet nem különbözik. Ugyan ez egy még messzebb mutató gondolatsor, amely magában foglalja az online oktatás frontálistól való eltérő formáját és kreatív megvalósulását, mindenképpen gondoljunk arra, hogy még nagyobb megértéssel forduljunk a gyermekek felé, szülőként és tanárként egyaránt. Függetlenül attól, mennyire fásultunk, fáradtunk bele ebbe a mindannyiunkat érintő élethelyzetbe.

Hogyan segíthetünk a gyermekeknek, hogy ne maradjanak le, hogy ne mondjanak le önmaguk képességeinek meglátásáról egy idő után ezen kihívásokkal terhes időszak során?

Egyrészt, és ez talán mindenki számára egyértelmű: megértéssel és türelemmel.

Másrészt, ismervén a kompenzációs mechanizmusok természetét, még több időt adva „terhelés mentesen”. Ahogy egy izmot nem lehet állandóan feszíteni, ahogy egy hangot nem lehet állandóan kitartani, ahogy nem lehet állandóan zajban létezni, ahogy nem lehet folyamatosan figyelmet fenntartani, úgy tudnunk kell megfelelő, aktív és gyermekre szabott módon pihenést és másfajta aktivitást adni a gyermekeknek.

Harmadrészt, tudatosítani magunkban azt, hogy ez a helyzet fel fogja erősíteni az addig akár fel sem ismert hallásértési problémákat, illetve a már meglevőket. Ezért tennünk kell, szülőként, tanárként, terapeutaként, orvosként egyaránt, hogy ezen időszak minél kevesebb maradandó lelki nyomot hagyjon a gyermekekben.