„Útravaló” üzenet pályakezdő pedagógusokhoz: Nagy Dayka Enikő ,nyugalmazott pedagógus Kárpátalja

A Szlovákiai Magyar Iskolák és a Kárpátaljai Magyar Iskolák

Országos Tanévnyitó Ünnepsége

Nagyszelmenc,  2017. szeptember 2.

Tisztelt vendéglátók, vendégek, kedves ünnepet ülő gyülekezet, kollégák.

Hálás vagyok a kiváltságért, hogy ebben a sok szempontból jeles évben, ezen a rendhagyó, de reménység szerint hagyományt teremtő ünnepi tanévnyitón szólhatok pályakezdő tanártársaimhoz.

Gratulálok a választásukhoz! Nem szakmát, hivatást választottak. Ezt nem azért mondom, mert jól hangzik, hanem mert 35 év tapasztalata mondatja velem. 35 év  — Amikor megkérdezik, nem fáradtam-e bele, azt kérdezem: a hal belefárad-e az úszásba?

Akit Isten erre a pályára szán, annak a tanítás nemcsak munka, hanem lételem. Ebben érzi otthon magát, ez a természetes közege, ebből táplálkozik szellemileg, ez tartja frissen.

Pályakezdőkként biztosan valamennyiüknek van elképzelésük az önökre váró örömökről, feladatokról, nehézségekről és kihívásokról. A sorrend nem véletlen. Hadd beszéljek elsősorban az örömökről, ezekből van a legtöbb. Még ma is, amikor a gyerekek kezelhetetlenségéről oly sokat hallani szakmai berkekben.

Van alapja, persze, de nem kellene túldimenzionálni. Mert a legtöbb gyerek ma is alapvetően nyitott, önmagát megmutatni vágyó és a jót befogadni kész. A mindenkori, így a mai tanárnak is a legnagyobb szakmai ajándék egy apró tehetségpalántából sokágú tudásfát nevelni. Magáért a folyamat öröméért, akár. Elfogadva, hogy ha vége az ebédnek, ugyan ki értékeli a kanalat? Mi vagyunk a kanál, ami eljuttatja a tudást, az emberséget, az előre vivő identitást a ránk bízott gyerekekhez.

És nem csak a tudatosan tanulni vágyókhoz. Hadd mondjam el, kedves fiatal kollégák, hogy a mi munkánk sikerének nem elsősorban a tanulmányi versenyek győztesei a mutatói. Nézetem szerint a mentorállás nemcsak tehetséggondozást, hanem felzárkóztatást is jelent, korunkban egyre inkább ezt jelenti.

Attól megunhatatlan és felvillanyozó a tanári pálya, hogy minden gyerek egy-egy gondosan becsomagolt ajándék. Hogy mit rejt a csomagolás, mit szánt ajándékul benne a Teremtő, azt a szülők mellett a pedagógus képes napvilágra

hozni. Képes rá, ha elfogadó módon rá tud hangolódni a gyerekre, arra is, aki falakat emel maga köré, s alig várja, hogy valaki ledöntse ezeket a falakat.

A siker kulcsa a hitelesség és a következetesség. Másképp minden erőfeszítés kárba vész… Összetett és nehéz feladat? Hát persze, hogy az! De mi erre vagyunk kiválasztva! A szakmai komfortérzésünk nem csorbul, hanem egyenes arányban erősödik és nő a feladatok komolyságával, újszerűségével.

A megújuló kihívások frissen tartanak minket, motiválnak és újszerű megoldásokra inspirálnak.

Ha nem mindenki örül, amikor működik a módszerünk? Higgadtan tudomásul vesszük, hogy „csak gyümölccsel megrakott fákra dobálnak köveket”.

Be kell fejeznem, pedig szívesen folytatnám; merthogy a tanár 24 órában tanár, minden élethelyzetében az, így legszívesebben erről beszél, külön öröm, ha szakmabeliekkel.

Egy tanáccsal zárnám, ami oly sokszor elhangzik, hogy közhelyszerűvé vált. DE! A közhely mindig valami nagy felismerés túlhangsúlyozásából keletkezik, így megfontolandó.

Tehát: Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Ez a HIVATÁS a miénk. Vágyakozzunk hát utána, kedves tanártársaim!

Nagy Dayka Enikő , Kárpátalja, Tiszasalamon