A gyermekek beszédindulása 1,5-2 éves kor között történik meg.
Természetesen előtte is elindulnak a hangképzési és hangzó, szótag, szóutánzási és alkotási folyamatok, mindazonáltal a szintaxison alapuló beszéd általánosan ez idő tájt kezd kialakulni.
Hogyan vehető észre, hogy ez nem vagy nem jól történik meg?
Amikor egy gyermek
akkor mindenképpen érdemes feltételezni és ennek megfelelően vizsgálni a gyermek hallását; ami – ahogyan erről már többször beszéltünk – több komponensből tevődik össze.
A kisgyermekek a csörgő, zörgő hangra jobban felfigyelnek, érdekesebbek nekik a fura hangok (gondoljunk a „Talking Tom” alkalmazásra, vagy éppen „Alvin, a mókus” hangjára, amelyeken a gyermek által felmondott hangok számára érdekes torzítással játszódnak vissza).
Az alábbi videóban ennek bemutatása történik a Goldsmith University kutatása és Imogen Heap alkotásán keresztül. Baba tesztekkel választották ki a megfelelő stimuláló hangokat, tempót és harmóniamenetet:
Az anyaméhben növekedés során a 20. magzati héttől mérhetően reagál a hangokra a gyermek, pedig a teljesen körülveszi a magzatvíz. Ennek megfelelően torzítva, lüktetve hallja a beszűrődő hangokat.
Az amerikai őslakos indiánok között szokás volt egy fénytől elzárt tipi vízparti felállítása, ahova a megnyugvást és gondolati tisztaságot kereső ember egy langyos vizű „kádba” feküdve, amelyben a dobhártyáját elfedte a víz hallgatta a hullámokat és a külvilág víz által torzított hangjait – miközben más ingerek jóval kevésbé érték.
Bizonyos zenék és hangszerek hasonló basszus és szub-basszus hangokkal vonzzák a fiatal felnőtteket is.
Ahogy a víz, úgy a levegő is rezgésekkel továbbítja a hangot.
A megszületéssel a gyermek életéből kivevődik ez a szub-basszus.
Egy gyermek a hangmasszából és annak lüktetéséből frekvenciaszűréssel tanulja meg felismerni, kiválogatni a fontosakat, neki szólókat.
Érdekes, hogy a rezonátorterek az emberi élet során többször jelentősen átalakulnak: magzati 20. héten, születéskor, 6-8 hónapos korban, pubertás során. Ezek mindegyikét követően újratanulás, finomhangolás történik, alkalmazkodás.
Talán nem véletlen, hogy sokszor a kamaszok éppúgy nem figyelnek, mint a kisgyermekek – egyszerűen mást hallanak, mint mi.
Hogy egyszerű példával éljünk: a jól szigetelő ablakon jóval másképp szűrődik át, mint egy fakeretes, régi ablakon. Nem a hang forrása változik meg, hanem a mi érzékelésünk.
Amennyiben a gyermek nem indul el ennek adaptálásának útján, akkor mindenképpen szakemberre van szükség.
Szerencsére egyre távolabb kerülünk azoktól az uralkodó megértésektől, hogy a gyerek „figyelemzavaros”, „lusta”, „nemtörődöm”, „kevésbé okos” – amikor alapvetően csak másképp hallja, zajnak értelmezi azt, amit nem tud – rezonátorterének megváltozása és az ehhez való alkalmazkodása elmaradása miatt – megfelelően kiszűrni.
Egyrészt, vágyunk egy korábbi állapotra, a magzatkorban érzékelt hangokra. Gyakorta a megfelelő hangfal, fülhallgató, zene, lejátszási mód választásával próbálkozunk ennek „újraélésével”.
Másrészt, egy ilyen állandósuló állapotban egyszerűen nem szűrődik át az információ megfelelően.
Azért, mert nem hall a gyermek, attól még nem feltétlenül süket vagy nagyothalló, vagy éppen figyelemzavaros, nemtörődöm.
Meg kell tudnunk vizsgálni, hogy a halláselakadás hol és hogyan lépett fel. Ezáltal a beszédindulást, beszédfejlődést is jobban tudjuk elősegíteni.
Dr. Schneider Júlia
Bem tér 14
Győr Hungary 9024
HUNGARY