IX. Harmos Károly Képzőművészeti Alkotótábor
2019-05-27
Szarka Tamás közös éneklésre hívja az iskolákat
2019-05-27
A Mikó András Alapítvány (Brassó, Erdély, Románia) és a Féling Színház (Békéscsaba, Magyarország)
a
Szerencsejáték Service Nonprofit Kft és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával
megszervezi a
II. Kárpát-medencei Színjátszó, Drámaíró tábor-t
(Székelyzsombor, Erdély, Románia)
Tábor időpontja: 2019. augusztus 06-15.
Előadók, táborvezetők:
> Formanek Csaba (Budapest – rendező, színész, író – drámaíró workshop)
> Bálint Ferenc (Brassó, Grimasz Színházi Csoport – rendező – színészmesterség, rendezés)
> Hegedűs Ildikó (Győr – a Győri Nemzeti Színház, a Hold Színház rendezője– színészmesterség, rendezés)
> Steinwender József (Békéscsaba – rendező, Féling Színház – színészmesterség, rendezés).
Ajánlott alsó korhatár 16 év, felső korhatár 45 év. A tábor költségeihez való hozzájárulás 15.000 Ft/fő és/vagy ennek megfelelő RON, EUR, … (két részletben: 10.000 és 5.000 Ft).
Jelentkezési határidő: 2019. július 01.
Jelentkezés: a megadott jelentkezési lap kitöltésével, megküldésével a bizalom@gmail.com
steinwender.jozsef@gmail.com címekre.
Mobil: +36/20/938-99-06
A táborról röviden: A Kárpát-medence magyarlakta településein élő nem hivatásos színjátszóknak, színjátszó rendezőknek és drámaíróknak ajánljuk a tábort.
Azt szeretnénk, ha Erdély, Partium, Délvidék (szlovéniai, horvátországi, szerbiai magyarok), Felvidék, Kárpátalja, Magyarország, területéről jelentkeznének színjátszók, drámaírásra vállalkozók/fiatal drámaírók
Az intenzív program keretében – a tervek szerint és jelentkezők számának függvényében – három 8 fős színész és egy 8 fős drámaíró csoportot kívánunk szervezni. (A színész csoportokhoz csatlakozhat 1-1 fő színjátszó rendező.)
Minden további, itt nem szereplő részletről érdeklődhet a steinwender.jozsef@gmail.com címen.
II. Kárpát-medencei szórvány színjátszó, drámaíró tábor
2019. augusztus 06. – 15. - Székelyzsombor
Színészmesterség – színjátszó rendező kurzus – Steinwender József
Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki más pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék.” … (Peter Brook: Az üres tér)
Brook e művében megkülönböztet "holt", "szent" "nyers" "közvetlen" színházat. S bár e mű 1968-ban jelent meg, akár követhetnénk is e meghatározások tartalmainak gyakorlati kibontását, ”felmutatását”. Ám erre nem vállalkozunk. Brook könyvéből ez megismerhető. (Aki eddig nem tette, olvassa.)
Noha, egy tíz napos, intenzív színházszakmai tábor sok lehetőséget kínál, s szeretnénk, ha a „színházművészet” magabiztos tudásával térhetnénk haza, az alázat arra bíztat, hogy érjük be – reményeim szerint – a megújhodás ígéretét hordozó elmélyült alkotó munkával.
Hitem szerint, akkor születhet jó előadás, ha az azt létrehozók (színész, rendező, de még a „háttérmunkások” is) képesek, tudnak úgy és olyan szimbiózisban együttműködni, amely a világban, mindennapjainkban jelenlévő, ismert és/vagy még fel nem ismert titkok, vonzások és taszítások, érzések/érzelmek, … színpadi fel-megmutatására/fel-megismerésére vezet. Eredményként a nézőknek. Az alkotás során az azt létrehozók számára.
A tíz napban, az együtt kiválasztott dráma/jelenet(ek) egésze és/vagy egy részletének színpadra állítására teszünk kísérletet. Ez alkotó folyamatban meghatározó szerep a színésznek jut. Ő az, aki a fent vázoltakat „felmutatja”. A rendezőnek a motivátor és a rendteremtő szerep jut. Ez utóbbihoz nagyon kell a színész alkotó/teremtő akarata, készsége.
A leírtak alapján nyilvánvaló: a színész/színészek által meghatározott, de közösségi alkotás híve vagyok. Ám ennek során (próbafolyamat) az én dolgom a legmélyebb „önfelmutatás” (a szerző szándékának is megfelelő) szereppé formálásának közös meglelése/kialakítása. Majd a karakterek fejlődésének, alakulásának, elbukásának ökonomikus, plasztikus rendbe szervezése.
Ez alkotómunka alapja lehet (egyúttal ajánlás is):
– A. P. Csehov: Leánykérés és/vagy Medve; (tréfák)
– (Niccolò Machiavelli színműve alapján)Hay János (műve nyomán): Mandragóra, és/vagy
– Hay János (műve nyomán): Házasságon innen és túl…; és/vagy
– W. Schnurre: Előcsatározások; és/vagy
– közös alkotás lehet a Szigethy András: Pilátus az ügyész előtt, avagy a birodalmi ember vallomása + A. Jarry: Übü király + Czakó Gábor (műve nyomán): Disznójáték című művek alapján létrehozandó előadás; és/vagy
– Kéri Ferenc: Lopótök, avagy Mari nem olyan
A szövegkönyvek (2019. júl. 01.-e után) minden jelentkező számára hozzáférhetők lesznek!
Természetesen örömmel fogadok ajánlatot is. Ám az a kérésem, hogy az ajánló(k) – lehetőleg 2019. júl 01.-ig – küldje meg a szövegkönyvet.
Steinwender József
II. Kárpát-medencei szórvány színjátszó, drámaíró tábor
Drámaíró workshop
„Olyan módszerre van szükség, amely az ige hatalmát a gondolat válságán keresztül a tett erejébe tudja átvitetni. A szót a gondolatban fel tudja hevíteni. Amikor a szó felrobban, az a tett. Csak akinek a szó birtokában van, az cselekszik.” (Hamvas Béla: Mágia szutra)
A drámaírás és a színház számomra elsősorban mágia. Önmagunk és világ megismerésének titokzatos útja, lehetősége, vagy legalábbis kísérlete. A varázslat nem mindig sikerül. Vagyis nagyon ritkán sikerül. Talán mert nem nyúlunk elég mélyre, nem járunk be elég tévutat, nem vagyunk elég bátrak feltárni saját esendőségünket. Szerencsére ott van a humor: nyugodtan kinevethetjük magunkat, a halálos komolyságunkat, és kétségbeesésünket, hogy nem sikerül igazán tragikusan és hatásosan marcangolni a lelkünket.
Ezen a workshopon a tragikus és komikus határainkat is fogjuk feszegetni. A résztvevőkkel megkeressük azt a témát, amiről - bár lehetetlennek tűnik - muszáj beszéljünk. Ami a leglényegesebb kérdés az életünkben. Ami semmilyen más módon nem mondható el. Amihez drámai helyzeteket, figurákat kell teremtenünk. Ami színpadra kívánkozik. Ahol a szó „felrobban”, és tetté változik. Azt az utat keressük, ami a saját személyes színházunkhoz vezet. Ami minden ízében az érintettségünktől fűtött. Amire a szellemünk, a lelkünk és a testünk minden mozzanata a garancia. Aztán, ha kedvünk tartja, kinevetjük magunkat, vagy hagyjuk, hogy mások nevessenek ki minket. Tragédiába és komédiába fullasztjuk magunkat. Jól hangzik, nem?
A kurzus résztvevőitől kérem, hogy a fentiek szellemében egy dráma tervével és egy megírt jelenettel érkezzenek.
Tervezett menetrend a tábor első felére:
I. Az ihlettől a bemutatóig – 4 különböző színdarabom példáján keresztül szemléltetem a drámaírás lehetséges lelki és technikai fázisait.
- Factura Lamiacea, avagy az árvacsalánfélék családjához való teremtő vonzás törvényeiről – egy feldolgozhatatlan szerelmi élmény feldolgozása a mágikus realizmus segítségével
- Senki se mer egyedül élni – bezárkózás és kinyílás egy párkapcsolat dinamikájában, a képzelet és az érzékelés határvidékein
- Hádész – Látomások az Alvilágból – komédia a személyiségünk árnyképeiről, az öntudat helyreállítása
- Likvidátor – A felszámoló – modern moralitásjáték a fiatalság eltékozlásáról. (Készülőben lévő színdarabom, melynek tervével másodjára is Örkény István drámaírói ösztöndíjat nyertem.)
(A darabok szövegkönyvét a jelentkezőknek a workshopot megelőzően elküldöm.)
II. A résztvevők munkaterveinek ismertetése, a megírt jelenetek felolvasása, visszajelzések
III. A drámatervek és a megírt jelenetek továbbfejlesztése. Nyelvi, dramaturgiai, szcenikai, rendezői szempontok. Ritmus, dinamika. További jelenetvázlatok, dialógusok, monológok. Írásgyakorlatok.
A tábor második felére:
Mivel a rendelkezésre álló idő nem elegendő egy teljes darab megírására, az egyéni írói munkát a tábor kb. felénél abbahagyjuk, és egyetlen közös „előadást” készítünk a csoporttal, melynek témája és célja a meglévő drámatervek és tapasztalatok kollektív prezentációja.
A workshop után mindenki szabadon eldöntheti, hogy saját írói tervét a későbbiekben megvalósítja-e.
A résztvevők tehát írói és színészi – esetleg rendezői - munkát is fognak végezni / végezhetnek, egyéni és csoportos alkotásra is lehetőség nyílik majd.
Bármilyen kérdéssel forduljatok hozzám bizalommal:
FORMANEK CSABA
író, színész, rendező
2002 óta rendezek, vezettem társulatot is 13 évig Budapesten, ma már csak szabadon úszok és lubickolok a függetlenségnek gúnyolt pocsolyák környékén. Az egyéni munka fokozatosan a drámaírás felé fordított, holott sosem akartam drámaíró lenni. Csakhogy valakinek ki kellett találnia, miket beszéljek a színpadon, és erre a feladatra magamat találtam a legalkalmasabbnak. Igaz, hogy színész sem akartam lenni sosem, de valakinek oda kellett állnia a színpadra, hogy legyen valaki, akit rendezhetek. Néha azért dolgozok másokkal is, ami jól esik. Miután valakik azt gondolták, hogy a drámaírást lehet tanítani, és felkértek drámaíró kurzus vezetésére, elkezdtem drámaírói kurzusokat tartani, de semmi értelme nem volt (vagyis alig… illetve rengeteg értelme volt, de nem úgy... bár lehet, hogy úgy is… na, mindegy), tehát bevallom, végül elment a kedvem az egésztől. Most is csak azért csinálom, mert felkértek. És mert szeretem a lehetetlen küldetéseket. Mint amilyen a drámaírás, vagy egyáltalán, az életünkről való gondolkozás, képzelődés és érzelmeskedés. És különben is: aki látott már saját művébe szerelmes írót vagy rendezőt, az tudja, mit kell mindenképpen elkerülni. A többi már könnyű lesz.
Szakmai életrajzom:
https://jatekos.wixsite.com/formanek/cv
