Hatékony iskolát mindenkinek – inkluzív nevelés a gyakorlatban

KM-4 Hatékony iskolát mindenkinek – inkluzív nevelés a gyakorlatban

Tisztelt jelenlévők, kedves pedagógusok!

Nem vagyunk egyformák, de mindenki számít! – nem véletlenül lett ez a csoportunk mottója.

Down-szindróma, autizmus, ADHD, diszlexia…a pedagógusok számára ezek nem csak ismert kifejezések, de pályájuk során gyakran tanítványaik között is találkoznak a felsorolt fogyaték valamelyikével élő gyermekkel. Vajon hogyan lehet eredményesen és hatékonyan fejleszteni a sérült kisgyermekeket? Egészséges társaiktól elkülönítve vagy éppen velük együtt? Sokáig a szegregált oktatást tartották célravezető megoldásnak a fogyatékosok esetében, ma már szerencsére fordult a kocka. Az a törekvés lett erőteljesebb, hogy a fogyatékos és részképesség-zavaros gyerekek igenis együtt tanuljanak az ép gyermekekkel. Hiszen ez az „együttélés” hatalmas lehetőségeket rejt a gyermekek szocializációjában, önmaguk elfogadásában, együttműködési készségük és empátiájuk fejlesztésében.

Ez az inkluzív nevelés azonban, ha a pedagógusok eredményesen akarják végezni, rengeteg időt, hatalmas odaadást és szakmai alázatot kíván. Egyelőre kevesen vállalják fel ezt az óriási terhet és a munkatöbbletet. A budapesti Gyermekek Háza azonban kivétel. Ők az igazi csodaiskola. 25 évvel ezelőtt Magyarországon elsőként vállalták fel az inkluzív nevelést – sajátos módszertanuk, a kooperatív tanuláson alapuló differenciált oktatás segítségével nevelnek és oktatnak értelmi sérüléssel vagy komoly fizikai sérüléssel élő gyermekeket ép társaikkal együtt. És teszik ezt folyamatosan azóta is. Mert náluk minden gyermek egyformán számít.

A szakcsoportunkba jelentkezett 25 érdeklődő pedagógus a Gyermekek Háza két maximálisan felkészült, hatalmas gyakorlati tapasztalattal rendelkező kitűnő tanára, Szabó Éva és Montay Beáta segítségével sajátíthatta el az inkluzív nevelés differenciáláson alapuló módszerét. Itt szeretném megköszönni a két előadónő egész heti odaadó, végtelen türelemmel és figyelemmel végzett áldozatos munkáját, akik önmagukat és minket sem kímélve, minden percet kihasználtak arra, hogy átadják nekünk lenyűgöző tudásuk legjavát. Köszönjük!

S hogy mi mindent sikerült az öt nap alatt megtanulnunk? Elsősorban a kooperatív tanulás alapelveit, majd azt is, miben különbözik a kooperatív és differenciált oktatás. Kisfilmeket néztünk a Gyermekek Házában folyó oktatásról, majd kielemeztük azokat. Elsajátítottunk rengeteg új kooperatív módszert és drámajátékok sokaságát. Természetesen kicsoportokban is dolgoztunk, s a negyedik napon kemény munkával végre sikerült összeállítanunk egy differenciáláson alapuló hatékony óratervet – ami bizony egyáltalán nem volt egyszerű. Tettük mindezt nagyon jó hangulatban, nagy nevetésekkel tarkítva. Magunk is játékosan tanultunk, a közös élmények során barátságok szövődtek köztünk, s élvezetes, valóban hatékony hetet tölthettünk együtt. Hisszük, hogy ezen az álomképzésen mindannyian változtunk – szakmai elhivatottságban és emberileg egyaránt.

Trénereink a maguk profizmusával minket is arra motiváltak, hogy minőségileg a legjobbat hozzuk ki magunkból, továbblépjünk és változtassunk berögzött módszereinken. Hiszen minden csak rajtunk, pedagógusokon múlik – a hozzáállásunkon, a nyitottságunkon, az elszántságunkon. S tegyük mindezt azért, hogy a gyermekek egyéni igényeihez igazodó fejlesztés a leghatékonyabb lehessen, még annak tudatában is, hogy ez rendkívüli felkészültséget igényel a pedagógus részéről, ám csakis az ilyen minőségi oktatásnak van igazi értelme.

….mi sem vagyunk egyformák, de mindenki számít!

                                                                                          Lacza Aranka