Nem értem, amit mond a gyerek!

Az NIDCD statisztikái szerint az Egyesült Államokban

• mintegy 7.5 millió embernek okoz kihívást a hangját megfelelően használni
• beszédhang képzési rendellenességben a kisgyermekek 8-9%-a érintett
• mintegy 3 millióan dadogással élnek (ami nem átmeneti, érzelmi sokk okozta), leginkább a 2-6 éves gyerekek (közülük a fiúk kétszer annyian, mint a lányok)
• az első osztályos gyerekek 5%-a ismeretlen eredetű beszédnehézséggel küzd
• mintegy 6-8 millióan élnek nyelvformálási károsodással
• egymillió ember afázia érintett (évente 80 000-el többen)

[a hasonló életmód és élethelyzetek miatt ezek az adatok a hazai népességre, népesség-arányosítva, is vonatkoztathatóak]

Emberekként a gondolatainkat, érzéseinket és ötleteinket beszéddel fejezzük ki egymás felé, amely egy összetett mozgássor az alaphang átalakítása során. A beszédet hajszálpontos feji, nyaki, mellkasi és alhasi izomkoordinációval érjük el. Ennek a mozgássornak az általános fejlődése évekig tart. Ez idő alatt tanulja meg egy gyermek, hogyan irányítsa úgy az izmait, hogy érthetővé váljon a beszéde.

Azonban nagyon nagy számban a gyerekeknek észrevehető beszéd-rendellenességei vannak: folyékonyság (dadogás), ami a mondatok széttagoltságát éppúgy jelenti, mint a hangok, szavak, szótagok ismétlődését, ütemkihagyásokat (hezitálás) vagy éppen egy-egy hangzó, szótag sokkal további kitartását. A korai gyermekkorban, a más területen teljesen egészségesen fejlődő gyermekeknél fordul elő leginkább ennek a fajta beszédfolytonosságnak a problémája (kisebb részben pedig a fejlődési rendellenességekkel élőknél alakul ki).

A gyermekek, akik specifikus beszédhang rendellenességgel élnek (más néven artikulációs vagy fonológiai rendellenességgel), klinikai értelemben véve jelentős nehézségei vannak az életkoruknak megfelelő nyelvi hangzók előállításával. Ezen hibaminták mértéke befolyásolja a beszédük értelmességét, tekintettel arra, hogy akik számára ismeretlen a kifejezőképességük, kevésbé érthetőnek és kevésbé értelmesnek fogják ítélni mindezt. Ez a fajta beszéd-érthetőség probléma a gyermekek 24.6%-át érinti (USA). Kutatás alapján ez nagymértékben függ a különböző mérési sztenderdektől, valamint a beszédhangképzési rendellenesség előfordulásának mértéke a családtörténethez (hasonló előfordulások) is kapcsolódik.

A kutatások egyértelműsítik, hogy az első hat hónap a legfontosabb a gyermek nyelvi készségeinek fejlesztésére. Annak érdekében, hogy valaki teljes mértékben kompetenssé váljon bármely nyelven, a kitettségnek a lehető legkorábban meg kell történnie.

[A második/harmadik idegen nyelv tanulásának kérdése egy teljesen más kérdéskör, ahogy a zene, mint idegen nyelv elsajátításának kezdetei és módszerei, hatásai is.]

A nyelv, a tudás, hit és viselkedés emberi kommunikációs kifejeződése, amelyen keresztül tapasztalni, magyarázni, megosztani lehet. Ez az adott csoporton, közösségen belüli, rendszerszerű, közös egyezségen alapuló jel, hang, gesztikuláció, jelölés megosztását jelenti. Ennek elsajátítására a kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy a korai életkor első néhány évében van lehetőség (írva, beszélve, jelölve).

Azon gyermekek számára, akik nem használják a születésüktől fogva a nyelvet, vagy károsodással élnek, a nyelvi fejlődés nem fog tudni kiteljesedni. A fejsérülések, kognitív betegségek, agyvérzések, stb. mellett a korlátozott szülői nevelés, korlátozott szülői beszéd és nyelvi készség, valamint tanulási probléma, kiemelten az olvasási probléma, ugyanúgy közvetlenül kihat a gyermek beszédhang-fejlődésre, negatív irányban. Ezzel ellentétben az anyatejes táplálás védő szerepet tölt be még a szülői nevelés során is a kutatások alapján.

Kell-e bízni az orvosokban?

Egyértelműen igen.

Kell-e bízni abban, hogy jól mérnek-e?

Nyitott szemmel olvasni, tájékozódni éppúgy fontos, mint ez alapján kérdezni, s ha kell, máshova (is) fordulni.

Csak a szülő dönthet a gyermeke felől megfelelően, csak az a szülő, aki valóban aktív alakítója gyermeke életének.

Sajnos, sok esetben olvassuk, valaki „megrázta” a gyerekét – egyenes út a belső fejsérüléshez, az pedig beszédalkotási és felismerési nehézségekhez vezet. Nincs kivétel.

Mit tegyen a szülő, amikor nem érti, amit a gyereke mond?

Figyeljen a gyermekre, a környezeti összefüggésekre. Empátia, türelem, odafigyelés, törődés.

Egyértelmű, a gyermekek gomba módra is tudnak nőni, viszont kockázatos, hogy épp annyira fognak tudni beszélni és érteni, hallani – kommunikálni.

Nincs orvos, aki a szülő munkáját át tudná venni.

Hasonlóképpen, nincs szülő, aki egy odafigyelő, modern kutatások eredményeire is építő, megújuló orvos célzott tudását birtokolni tudná.

Ez egy közös munka.

Egy munka, ahol önfeledt, boldog, megértett és értő gyermek kisugárzása a jutalom.

Dr. Schneider Júlia

Bem tér 14
Győr Hungary 9024
HUNGARY