X. Harmos Károly Országos Képzőművészeti Rajzpályázat – frissítve

Egy díjazott pedagógus vallomása

Sir Kenneth Robinson oktatásügyi szakember szerint annak érdekében, hogy az oktatás magával ragadó és sikeres legyen három területen kell fejleszteni. Először is a különbözőséget kéne elősegítse oly módon, hogy széles körű tantervet kínál és elősegíti a tanulási folyamat egyéni útját, másodsorban a kíváncsiságot támogatja a kreatív tanításon keresztül, végül a kreativitás ösztönzésére kéne koncentrálni.
Ezzel szemben az oktatás rendkívül akadémikus mindenütt, mintha a célja az lenne, hogy mindenütt professzorok garmadáját hozza létre, pedig ez utóbbi nem feltétlenül az élet csúcsa, pusztán csak a létezés egyik formája. Ezért inkább lebeszéljük a gyerekeinket arról, hogy olyan haszontalan dolgokkal foglalkozzanak sokat, mint a zene vagy a rajz. Mindenhol a világon ugyanaz a hierarchia a tantárgyak közt: a legfontosabb a matematika, legutolsók a művészetek.
Pedig rajzolni, alkotni szinten minden gyermek szeret. Sokan közülük a rajzokban könnyebben fejezik ki gondolataikat, érzéseiket, élményeiket. A pedagógus feladata, hogy a gyermek ne veszítse el érdeklődését a rajzolás iránt, megmaradjon kísérletező kedve, hajlandó legyen új technikákat kipróbálni, sőt, a rajz által új ismereteket szerezni.
Jómagam sosem tudtam rajzolni. Ma sem tudok. Az én történetem ott kezdődik, amikor sok évvel ezelőtt részt vehettem Ipolyságon a HONTI PEDAGÓGUSTALÁLKOZÓ Élményszerű vizuális nevelés képzésén. Akkor még nem tudtam, hogy az a pár óra meghatározó lesz további munkám során. L. Ritók Nóra volt az előadónk és teljesen magával ragadott a lelkesedése, a hite, a szakmai tudása. Ott, azon a képzésen jöttem rá, hogy a rajztanítás lehet magával ragadó, élményszerű, izgalmas és végtelenül kreatív. Soha többé nem voltak unalmas rajzóráink. A gyerekek az első perctől kezve megszerették az új módszereket, megtanultak vonalat csomagolni, kiemelni, visszakaparni, keretet rajzolni. Megismerték a porkrétát, az anilines vízfestéket, az olajpasztellt, a hengert és az alkoholos kihúzót.
Az első képzés óta az SZMPSZ-nek köszönhetően több továbbképzésen vehettem részt. Nyári egyetemek, módszertani napok, továbbképzések…mindenütt rajzoltam. Mindent, amit tanultam, azonnal adtam is tovább az osztályokban, ahol tanítottam. Kipróbáltunk mindent, ami más volt, mint a régi. Rajzoltunk órák előtt, órák alatt, de még a napköziben is. Azt vettük észre, hogy minden rajzpályázaton sikeresek vagyunk, sikert sikerre halmozunk. Az addig ismeretlen, új technikák minden szakmai zsűrit lenyűgöztek.
A Harmos Károly Országos Képzőművészeti Pályázat központi helyet foglal el iskolánkon. Ez az a pályázat, ahol nem szabnak nekünk korlátokat és annyi pályamunkát küldhetünk be, amennyit szeretnénk. Ezt nagyon pozitív dolognak tartom. A legkegyetlenebb dolgok egyike, mikor 20-25 gyönyörű rajz közül választanom kell, mert csak hármat nevezhetek be egy adott versenybe. Aki rajzolt már bármilyen pályázatra, az tudja, egy rajz mögött rengeteg munka áll. 45 perc alatt nem lehet rajzpályázatra rajzolni. Éppen ezért minden gyermek, aki napokig dolgozott egy adott alkotáson, megérdemli, hogy a munkája eljusson egy versenyre.
A Harmos Károly Országos Képzőművészeti Pályázat éppen ilyen verseny. Nagyon jól megválasztott témák, elégséges időkeret, szakmai zsűrizés és magas színvonalon megszervezett eredményhirdetés. Évről évre büszkén utazunk a fővárosba, a tanulók kiváltságként élik meg, hogy eljutnak a díjkiosztóra. Soha nem csalódtunk még a házigazdák vendégszeretetében, lenyűgöző az a családias környezet, ami ilyenkor a tanulókat és a felkészítő pedagógusokat körülveszi. A városnézés Pozsony belvárosában pedig még különlegesebbé teszi az eseményt. A díjazott gyermekmunkákból összeállított kiállítás méltó helyszíne a Szlovák Nemzeti Múzeum – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. Az eredményhirdetéskor nem csupán a tanulók munkáját jutalmazzák a szervezők, oklevelet kap minden felkészítő pedagógus is. Kevés tanulmányi versenyen értékelik külön a pedagógusokat, az SZMPSZ versenyein soha nem feledkeznek meg róluk.
Tanítványaim és a magam nevében köszönöm a lehetőséget, a csodálatos élményeket és várjuk a verseny következő évfolyamának kiírását!

Bóna Tímea pedagógus, Pongrácz Lajos Alapiskola, Ipolyság