Bábozzunk együtt! – pályázat óvodák részére
2021-09-08
A XIV. Kaszás Attila Versmondó Fesztivál értékelése
2021-09-09
Minden elem

A zsűri gondolatai a XIV. Kaszás Attila Versmondó Fesztiválról

Rekordszámú nevezés érkezett az SZMPSZ által idén is online formában megrendezett Kaszás Attila Versmondó Fesztiválra.

A közel 700 videófelvételből a színművészekből és drámapedagógusokból álló kiváló zsűri választotta ki az arany sávosokat, közülük kerültek ki a különdíjban is részesülő gyermekek és fiatalok.

Az eredményt hamarosan ismertetjük a honlapunkon.

A művészekből, drámapedagógusokból, versmondókból álló szakmai zsűri néhány tagja írásban is értékelte a fesztivált.

Gondolataikat itt olvashatják:

 

Pápai Erika, színművész, a zsűri elnöke

Kálid Artúr,  színművész


Balázs István, versmondó

Köszönöm mindenkinek a felkészülést! Csodálatos fiatalokat láthattam és hallhattam, akik az egyéni fejlődésük mellett a magyar nyelv szeretetét is őrzik.

Nagy gratuláció a Résztvevőknek és a Szervezőknek!"

Dolmány Mária, drámapedagógus


Ficza István, színművész

Nagy öröm számomra, hogy szűkebb pátriámban a Felvidéken ennyire fontos az, hogy a versek szeretete a diákok számára is megmaradjon. Hiszem azt, hogy különösen nagy jelentőséggel bír ez az ott élő, és egyre fogyatkozó magyarság számára. A versmondás az én gimnáziumi éveim alatt kimaradt ugyan, de választott hivatásom okán mégis a részemmé vált. Ezért is szívmelengető, hogy mennyi energiát és munkát áldoztak erre a felkészítő tanárok, diákok és szülők egyaránt. Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy zsűritagként első alkalommal részt vehettem a Kaszás Attila Versmondó Fesztiválon. Minden résztvevőnek szívből gratulálok!

Gubík Ági, színművész

Elsősorban köszönetet szeretnék mondani a gyerekeknek, hogy ebben a nehéz helyzetben is jelen voltak, készültek, elküldték a felvételeket. Ez egy élő műfaj, a közönség, a figyelem a visszaható energia nélkül sokkal küzdelmesebb, magányosabb a mesélés, a gondolatok közvetítése. Nagyon szeretném, ha jövőre mindenkivel személyesen is találkozhatnék!


Hirschberger Szilvia, drámapedagógus

…üzenem a versenyzőknek, hogy hálát érzek, amiért tehetségükkel napfényesebbé tették a nyárutómat.

Szeretetemmel üdvözöllek Titeket!

Holecskó Orsolya, színművész

 


Holocsy Krisztina,  színművész

Horváth Sebestyén Sándor, színművész


Hostomský Fanni, színművész

Jókai Ági,  színművész

Kedves Versenyzők!

 Szeretettel üdvözöllek Titeket, gratulálok az eredményeitekhez! Mindig nagy öröm számomra, ha azt tapasztalom, hogy vannak emberek, akiket érdekelnek a versek, ráadásul hajlandók évről-évre megtanulni belőlük kettőt. Idén rekordszámú jelentkező közül választottuk ki a verseny győzteseit. Gratulálok a fődíjasnak, valamint mindazoknak, akik az aranysávon belül külön díjazásban részesültek. Azonban mindig sajnálom, hogy nem szólhatok az ezüst és bronz sávos versenyzőkhöz, akik sokszor az élőben zajló versenyek döntőit sem hallgatják meg, hiszen ők “csak” ezüst meg bronz minősítést kaptak.  Örülök, hogy az online tér most lehetőséget ad, hogy kifejezzem, mennyire fontos nekünk, hogy Ti is elindultatok ezen a versenyen. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget ad a későbbi életetekben, ha gyakoroljátok a határozott fellépést. Értelmes, okos felnőttek csak akkor lehettek, ha a lelketeket is tápláljátok, nem csupán az elméteket. A verstanulás ennek a kettőnek a kombinációja.  Értékes, okos társadalmat pedig csak akkor tudunk fenntartani, ha mindig szeretettel fordultok a művészetekhez, ha megbecsülitek, ha “vesztek” belőle akkor is, ha esetleg nem ilyen pályát választotok magatoknak. Kérlek, gondoljatok erre, ha már felnőttként egy egészen másik útra is léptetek!


Körömi Gábor, drámapedagógus

Akkor is, ha egyedül suttogjuk, 

mobil társaságban,  

magányosan, lázban 

fekszünk otthon az ágyban. 

Vagy ha együtt vagyunk azokkal, 

akik minket szeretnek,

legjobb akkor is a vers 

ilyen gondolat keretnek.

Verset mondani kell 

azért, mert... 

verset mondani jó. 

Ritmusa éltet 

és a képek, 

mint kincses bogarak

szívünkre szállnak

így váltják meg  

szürke napjainkat.

Verset mondani fáj, 

ha igazabb mindennél

szívünk megremeg

és kisimul egy tenyér 

Ha nem te vagy a fontos, 

hanem a rendbe szedett sor

rátelepszik szívünkre 

minden kimondott szó

verset mondani kell, 

mert verset mondani jó.

Verset mondani jó!

Lajos András,  színművész

 

 

Kedves Szavalók!

Színészként számtalanszor találkozom a felvetéssel, milyen sok energia egy előadás színrevitele. Ez kétségtelen. Ugyanakkor előadásonként az energiát a nézők által megsokszorozva kapjuk vissza, muníciót merítve a további feladatokhoz. Mivel idén sem volt lehetőségünk személyesen találkozni, így számotokra érzékelhető reakció hiányában ilyen módon szeretném megosztani Veletek, hogy élmény volt hallgatni Titeket! Becsültem a felkészültségeteket, magával ragadott a tehetségetek és lenyűgözött az idei jelentkezők létszáma! Bízom benne, hogy volt, vagy lesz lehetőségetek előadni nyilvánosan is az általunk hallott verseket. Szívből kívánom, hogy megtapasztaljátok: a befektetett energia megtérül! Találkozzunk jövőre is! Ha lehet, személyesen.

 Baráti üdvözlettel


Melecsky Kristóf, színművész

Szabó Viktor, színművész

Kedves szavalók!

 Először nagy ijedséggel, aztán természetesen még nagyobb örömmel töltött el, mikor láttuk, mennyien jelentkeztetek az idei Kaszás Attila szavalóversenyre. Öröm volt látni és hallgatni titeket, verseiteket és nagyra értékeljük azt a munkát, amit ezekben a nem túl idillikus időkben belefektettetek a produkcióitokba. A tanáraitoknak és felkészítőiteknek is külön köszönjük, hogy időt és energiát nem kímélve terelgetnek Titeket az irodalom izgalmas, bár olykor rögös útjain. 

 Habár nem lehet mindenki győztes, abból a szempontból mégis nyertesek vagytok mindannyian, hogy a versek, az irodalom és az előadóművészet összeköt benneteket. 

Remélem, hogy jövőre már személyesen találkozhatunk és együtt élhetjük át a verseny izgalmait. 

Kitartást, jó egészséget és kreatív időtöltést kívánok mindnyájatoknak! 


Tóth Zsóka, előadóművész

Tóth Zsuzsanna, előadóművész

Az SZMPSZ által gondozott esemény zsűrijében nem először vettem részt – nagy megtiszteltetés, köszönet a meghívásokért! Nem csupán azért szeretem ezt a fesztivált, mert nagyszerű versmondókat, de azért is, mert kiváló szervezőket és hozzáértő, felelősségteli partner zsűritagokat ismerhettem meg az évek során. A fókuszt azonban a versmondók jelentik.

Idén a 2. kategória egyik csoportjának zsűrijében dolgoztam. Az általános iskola felső tagozatosainak korosztálya rendkívül színes és tehetséges produkciókkal ajándékozott meg, dacára annak, hogy az online versmondás (azon túl, hogy nem lett a kedvencem sokadik formájában sem) számos buktatót rejt. Ez a megmutatkozási mód nagyobb tudatosságot és több technikai ismeretet kíván, viszont sokat elvesz a személyes jelenlét, a kisugárzás erejéből. Néhány esetben a külső segítség javít, máskor az általános körülmények (rossz fény-, hangbeállítások, körülmények) rontanak a végső eredményen. Az sem feltétlenül jelent előnyt (legalábbis szerintem), ha valaki illusztratív filmet készít az előadandó műhöz. Ugyanakkor, ha csupán az arc jelenik meg a felvételen, bár kétségtelenül közelebb járunk a versmondás puritánságához, nem látjuk-érzékeljük a testbeszédet, sérül az előadás. Nem célom, most a felvételeket bírálni, de tény, hogy egy online versenyen többször is végighallgatja a zsűri a verseket, hiszen nehezebb egyedül, szemben a képernyővel dönteni. Ez azt is jelenti ám, hogy biztosabban észreveszi a szöveghibákat, az ismétlődő gesztusokat, a modorosságokat!

Ez a néhány kritikai megjegyzés semmit nem von le pozitív véleményemből, hiszen általánosan igen jó volt a színvonal és a felkészültségi szint. Egy magyarországi „fül” számára okoz ugyan némi gondot az időnként felbukkanó erősen tájjellegű beszéd – ezt nyilván nem eltüntetni vágyom, de tény, hogy megnehezíti a tiszta beszéd értékelését, illetve a beszédhibák felfedezését. Mint ahogy nehezebb számomra azt a fajta versmondást is értékelni, amely szerkesztett anyagot mutat be pár percben, ez ellene dolgozik az előadás dramaturgiai felépítésének, és számomra így sérül a műegész is.

Már a második kategóriában sem volt egyszerű a döntés, de végül úgy érzem, igazságosan lettek kiosztva az arany-ezüst-bronz sávok. Gratulálok mindenkinek.

Ám a valódi nehézséget a „döntő” forduló jelentette. Ott tényleg egymáshoz nagyon közeli erényeket felmutató, kiváló versmondókkal találkoztunk, végül konszenzussal és jó érzéssel döntöttünk a fő- és a különdíjakról. Biztos vagyok abban, hogy így is mindenkinek maradtak ki „kedvencei”, akiket különösen értékesnek tartott – hiszen sokszor csupán nüanszokon múlt a rangsorolás. 

Ha általános jó tanácsokat adhatnék a résztvevőknek, az főként az önismeret és a gondolkodás fontosságára vonatkozna. Ha valaki személyiségével összhangban lévő, jó verset választ, akkor többnyire önazonos lesz az előadása is. Mégse a versmondót lássam elsősorban, hanem az eredeti művet – az ő eszközeivel, hangjával, arcával, érzéseivel megtámasztva. Ne tetszeni akarj, hanem tolmácsolni. A szövegen való folyamatos gondolkodás, a mögöttes szándék felfedezése és elénk tárása segít „életre kelteni”, valódi közléssé tenni a művet.

A Kaszás Attila Versmondó Fesztiválon részt vett fiatalok a kifejező közlés különböző szintjein tartanak, de minden lépcsőfokra szükség van, hogy ez a gyönyörűség, a nyelvben, beszédben gyökerező előadóművészet tovább éljen. Köszönöm, hogy ápolják a vers- és prózamondás hagyományát, és tudom, hogy ez az élmény fontos marad egész életükben.

Mi, zsűritagok is valamennyien sokat kaptunk a fesztiváltól – köszönjük!