„Minden kezdetnek varázsa van” – irja Rainer Maria Rilke német költő. A varázst az új tanév kezdetén a gyermekek jelentik. Tanévet kezdeni ünnep, emelkedettség, megtiszteltetés. Megtiszteltetés, mert ránk bízatik a jövő. Magyar családok, magyar szülők bízzák ránk a legnagyobb kincsüket: lányukat, fiukat, unokájukat. Ez bizalom nélkül nem megy. Bízni kell a tanárban, s a tanárnak is bíznia kell a diákban, a nevelés ugyanis nem egyenlő a szolgáltatással, hanem a család és az iskola közös felelőssége.
Rendkívül nehéz, ám nagyon felemelő hivatást választottunk. Arra tettük fel az életünket, hogy a világra csodálkozó gyermeki érdeklődésre, nem lankadó szeretettel, pontos válaszokat adjunk, az ifjúság tudásszomját kielégítsük, gondolatvilágukat a tudomány ismereteivel töltsük meg, szemléletüket az európai, keresztény és magyar hagyományok, kultúra irányába segítsük.
Tanítani megterhelő öröm. Nevelni nehéz, ha foglalkozásnak tekintjük. A gyermekek, akiket ránk bíztak, a mi jövőnket jelentik. Ők a jövő magyarsága, közülük kerülnek ki a jövő munkásemberei, kimagasló tudósai, művészei, mesterei, az odaadó családanyák és családapák, az idősödő szüleikről gondoskodó gyermekek.
Nekünk, a magyar tanítási nyelvű nemzetiségi iskolák pedagógusainak, tudatosítani kell, hogy a siker érdekében többet és magasabb szinten kell teljesíteni, hogy a szülők iskoláink iránti bizalma ne inogjon meg. Törekedjünk tehát a minőségi oktatásra és nevelésre, hiszen a többségi nemzettel való versenyben is helyt kell állnunk.
Kiemelten fontos, hogy a felnövekvő generáció saját anyanyelvén tanuljon, és büszkén vállalja magyarságát, mert a jövőnk záloga a szülőföldjén boldogulni tudó magyar fiatalság.
A legkisebbek, a magyar óvodákban, majd később magyar iskolákban és gimnáziumokban tapasztalják meg, hogy mi az emberi közösség, és ennek nyelve természetes módon a magyar anyanyelv. Minden nap tenni kell magyarságunkért.
A magyar iskolába beiratás az első lépés ahhoz, hogy legalább részben megállítsuk a magyarság fogyatkozását. Vallom, hogy azt, amit az őseinktől örököltünk, az utódainknak tovább kell adni. Hálás vagyok minden magyar pedagógus kollégámnak, aki a jövő generációinak nevelése mellett a magyarság ügyét, a nemzeti hagyományok átadását is felvállalja.
Üzenjük a szlovákiai magyar iskolákba, hogy a magyarságunk megmaradásának biztosítéka a magas színvonalú anyanyelvi oktatás.
Kívánom, hogy a 2019/2020-as tanév legyen sikeres, hozzon megelégedettséget a szülőknek, pedagógusoknak, diákoknak egyaránt. Az új tanévben is dolgozzunk együtt a közös célokért, közös akarattal, hiszen csak összefogással őrizhető meg a magyar nyelvű oktatás. Ehhez kívánok jó egészséget, kitartást és nem lankadó munkakedvet.
Szent-Györgyi Albert mondta, hogy „olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája”. Ezzel a zárógondolattal köszönöm meg megtisztelő figyelmüket.
Rimaszécs, 2019. augusztus 31.
Bodon Sándor igazgató, Speciális Alapiskola, Rimaszécs
